Lassan mintha lecsengne az iWiW láz. Én sokszor hetekig be se lépek, már nem pörögnek az üzenetek, nem jelölnek be új emberek - elmúlt az újdonság-érzés, és mivel gyakorlatilag nincs semmi olyan szolgáltatás benne, ami érdekelne, nem is használom.
Nem újdonság ez egyébként, az iWiW ősét, a WiW-et sem használtam naponta, csak nagy ritkán léptem be. De végülis érthető: azok a barátaim, akikkel folyamatos kapcsolatot tartok, benne vannak a telefonomban, valamelyik IM-ben, vagy éppen IRL találkozok velük. Így aztán az iWiW számomra is azzá vált, amivé a Matáv Magyar Telekom tenni akarta: telefonkönyvvé.
Márpedig telefonkönyvet nem használok minden nap.
Azt gondolom, nem vagyok egyedül. Ahogy telik az idő és nem történik semmi, úgy fog egyre érdektelenebbé válni a Magyar Kapcsolati Háló Szolgáltató. Mert hiába nyomják tévéreklámban, hogy az interneten lehet ismerősöket gyűjteni - ha egyszer összegyűjtöttük őket, mit kezdünk vele? Nézegetjük? Mint a lepkegyűjtő a gyűjteményét, mi is felszúrtuk személyes kapcsolatainkat egy-egy virtuális gombostűre - és akkor mi van? Most majd mi lesz? Ha nincs mellé rakva szolgáltatás, akkor ott fog porosodni a falon vagy a szekrény tetején, és szépen lassan emlékké válik.
Meghal.
Eltűnik.
De legalábbis a múlt részévé válik. A jelen pedig valami egészen más lesz. Valami, amit majd a mai tizenévesek fognak egy-két-három év múlva fölemelni.
Utolsó kommentek