Csöndesen szemléltem az elmúlt hónapokban azt a hype-ot, ami a Facebook körül történt. Sőt, sok esetben tevékeny részese is voltam annak, hogy cégek létrehozták saját jelenlétüket, Like-olókat gyűjtöttek, és elkezdtek kommunikálni.
Végig az volt az érzésem, hogy túl egyszerűen megy minden. Mint a mesében: ingyenes az eszköz, a felhasználókat fillérekért elérjük, majd ha már követ valaki, akkor folyamatosan bombázhatjuk üzenetekkel. De milyen üzenetekkel?
Személyesítsd meg a márkát! Légy interaktív! (Hogy ne mondjam, proaktív.) Gondolkozz a felhasználók fejével! Legyél érdekes! - soroljam? Ilyen és ehhez hasonló bullshiteket jó tanácsokat adtunk és kaptunk, ha arról volt szó, mit kezdjünk a rengeteg követővel, Like-olóval.
Azon nem igazán gondolkozott el senki, mikor lesz ebből az egészből elege a felhasználóknak. Mert az egy dolog, hogy Coca-Colát minden nap iszunk. De vajon akarunk-e minden nap valami okosságot hallani is a Coca-Colától? Kell az nekünk? Tényleg egy brand fog minket szórakoztatni, egy termék, egy cég, amelynek az áruját fogyasztjuk?
Másrészt persze ott vagyunk, mint cég, mint megrendelő, mint ügynökség. Keressük a lehetőségeket, keressük az ingyen kaját, a leárazást: keressük azokat a hirdetési megoldásokat, amiket fajlagosan olcsón meg lehet szerezni. És a Facebook eddig ebben partnerünk volt. Amikor az iWiW még pénzért adta cégeknek a klubokat, akkor a Facebook már ingyen nyomta az orrunk alá a lehetőséget. Persze, voltak ilyen-olyan gondok, de ingyen van, haver! Ezen át is léptünk.
Ezért szeretjük annyira a Facebook-ot: mert olcsó. Érdemes megnézni, hogy a nagy Facebook page-el rendelkező cégek, brandek amúgy más csatornákon hogyan kommunikálnak. Jobbára semmi extra: élik a korábban megszokott, megismert életüket. Még sokan azt sem lépik meg, hogy a saját eszközeiken jelezzék, hogy ott vannak a Facebook-on. Akik jelzik, azok is csak a Facebook-on próbálnak interaktívak lenni. Nem tanultak semmit a közösségi médiában, csak használják a közösségi médiát.
Mert olcsó.
És most ebbe a langymeleg lecsóba csapott bele a Facebook, amikor azt mondta: szép volt, fiúk, de ahogy Róbert bácsi konyhája is alapvetően egy átverés volt, úgy itt sem lehet az, hogy életünk végéig ingyen kapjunk kommunikációs platformot. Így első lépésben eldugta azokat a kapcsolatokat, amik felé nem vagyunk aktívak. Nemcsak a page-eket, hanem az ismerősöket is.
És most mindenki ül, és nem érti: dehát ott van az 5-10-20-50 ezer Like-olóm, most hogyan fogok velük kommunikálni? Így meghalt a Facebook page! Meghalt, mert pénzt kérnek érte? Mármint a hirdetésekért. Ott jobb oldalt. Igen. Mint minden más helyen: ha el akarom érni az embereket, fizetnem kell érte. Valahogy mindenképpen.
Vagy közvetlenül a hirdetésekért fizetek, vagy azért (és azzal) fizetek, hogy jó vagyok, jó dolgokat csinálok. Szántó Balázs nagyon jól írja:
Többet kellene gondolkozni, mielőtt kiposztolunk valamit, amiről talán magunk is tudjuk, hogy kevés. Nem kellene minden áron — nyereményjátékkal, megvesztegetéssel, hirdetéssel — a minél több lájkolót kergetni. Mindazt az időt, energiát és pénzt minőségi tartalomra kellene fordítani. Akkor a felhasználók jönnek majd maguktól.
Minden szava arany! (De legalábbis Petőfi, hehe.) Azok az oldalak működnek - és ezt tapasztalatból mondom -, ahol a cég vezetői ráéreztek arra, mi kell a követőiknek. Nagyon nagy cégnél is igaz: ahol nincs kiadva teljesen egy ügynökségnek a meló, hanem sikerült házon belül tartani a kommunikációt (részben vagy egészben), ott szépen pörögnek a Like-ok és a kommentek. És ezek a page-ek a Top News algoritmus bevezetése után is jól működnek.
Akik ezt nem tudták eddig meglépni, azoknak bizony drágább lesz a Facebook. Ha hatást akarnak, akkor hirdetni kell, mert amúgy amit eddig csináltak, az sem volt más, csak nettó hirdetés. De eddig nem fizettek (annyit) érte.
A Facebook nem hülye. A 600 millió felhasználót akkor tudja megtartani, ha azok nem utálják meg a szolgáltatást. És ha valaki ilyen-olyan okból Like-ol több száz page-et - és ne legyenek illúzióink, ez nem scifi, ez az állapot hamar megtörténhet -, akkor azt veszi észre, hogy naponta 200-300 amúgy érdektelen üzenettel lesz tele a fala. A barátok már nem is látszanak, és így egyre kevésbé lesz érdekes a Facebook. Na, ez a mostani lépés pont ezt akadályozza meg.
Az elég okos felhasználók pontosan tudják, hol lehet beállítani, hogy mindenkit lássunk. És ők azt is tudják, hogyan kell letiltani valakit a falról. (Apropó, mintha a Top News algoritmust csak azoknál kapcsolták volna be, akik még nem tiltottak le senkit és semmit. Akiknél már volt letiltás, ott nem csináltak változást - de cáfoljatok meg, ha nem így van.)
A Facebook lépése ugyanakkor egy nagy pofon is lett. Pontosan megmutatja azt, amit én már hónapok óta mondok: ezen a platformon szívességből vagyunk ott, ez a platform nem a miénk. Ahogy az e-mail adatbázisunk a miénk, hiszen menthetjük és a törvényi lehetőségeknek megfelelően szabadon használhatjuk, úgy a Like-olóink, de még a page-ünk sem a miénk! Ez mind a Facebook-é, és a tulajdonos mondja meg, mit csinálhatunk vele.
És ha akarja, törölheti is. Talán most ezen változások után ezt többen is meghallják.
És mégis: a Facebook page-ek élnek tovább. A Facebook a változtatással valójában ismét tanít és inspirál. Megint kihívás és nem ujjgyakorlat egy jó kommunikáció, és ismét helye van a kreativitásnak. Én azért ennek örülök.
Utolsó kommentek