Ismered a klasszikus tanmesét arról, amikor a fiú többször is farkast kiáltott, pedig csak viccelt, aztán amikor tényleg jött a farkas, akkor senki nem hitt neki, el is vitte az állatokat. Na, kb. ez a fajta besokallás az, amit a Facebookon tapasztalok.

Jönnek a mindenféle hírek, megosztások, "sérek", ahogy a pesti szlengben elterjedt, hogy aszondja kell a vérem, fogadjak örökbe kismacskát, kutyát, akármit, háborodjak fel, mert megint kitolt valaki valakivel, segítsek megtalálni az ellopott autót, a képen megmutatott tolvajt, az elveszett múltat jelent és jövőt, oldjam meg a szegénység problémáját, legyek erkölcsös vagy züllöt...

Ömlenek ránk a farkasok, amik vagy igaziak, vagy sem, a francnak van ideje mindent megnézni. És szépen lassan elmerül az értékes tartalom, lassan akkor sem hisszük, hogy fontos az üzenet, ha valójában tényleg ez. Nagy a zaj, sok a szemét.

Amikor egy céges Facebook oldalt üzemeltetsz, gondold ezt végig. Vajon a mindenáron feltünéshajhász megoldást fogják elhinni, vagy azt, ha szimplán elmondod, mit akarsz? Az a jó, ha túlliheged a dolgot, vagy az, ha maga a tartalom, és nem a körítés a fontos?

Számomra meglepő, de tisztán reklámüzenetet (cég Facebook oldalára kirakott, aktuális szórólapra mutató link és kép) minden egyéb felkérés, ajándék, játék nélkül is megosztanak emberek. Nem kell zaklatni, nem kell rábeszélni, ha azt gondolja, neki és barátainak értékes valamiért ez, akkor meg fogja osztani, nem érdekli, ha reklám.

Igaz, így is sok a tartalom, nem véletlen, hogy a Facebook annyira fukar, és nem látunk mindent a saját falunkon. De az ilyen nem feltünéshajhász, nem bulvár, ám érdekes bejegyzések mostanában jól tudnak működni. Hogy meddig, azt nem tudom. De jelenleg működnek.

Mondjuk a Facebook gyorsan változik. Lehet, annyi lesz a farkasért kiáltás, hogy pár hónap múlva már valami egészen mást kell csinálnunk. Meglátjuk, majd akkor mit enged a Facebook.