A tegnapi államvizsgán volt egy dolgozat, ami tele volt elgépelésekkel. Még a dolgozat címében is volt egy! Annyira feltűnő volt, hogy mindkét bíráló ki is emelte, mint hibát, és jól láthatóan rontotta az eredményt ez az amúgy formai hiba. Azt hiszem, nem kell túlmagyarázni, miért. Az elgépelések ugyanis nem tudásbeli probléma, hanem figyelmetlenség: vagy nem érdekelte az írót, vagy nem volt ideje vele foglalkozni.

Egyik sem jelent jót, viszont levonhatjuk a tanulságot: formailag kifejezetten fontos, hogy odafigyeljünk az írásunkra is! Nem megengedhető, hogy egy fontos dokumentum ilyen módon pontatlan legyen. Itt, a blogon, rendszeresen hibázok: triviális hülyeségeket elrontok, hagyok benne helyesírási hibákat és nem ritkán elgépeléseket. Bár minden posztot elolvasok, mielőtt kiküldöm, de így is vannak hibák. Ez részben azért van, mert az ember a saját hibáit nehezebben veszi észre, részben azért, mert ez blog, ez lehet kicsit fésületlen.

De ha cikket írok, vagy ajánlatot készítek, akkor vagy mással megnézetem, vagy ráengedek egy komolyabb ellenőrzést. Ezt a szakdolgozat írója nem követte el, és nem is járt jól. Kár érte.

Amúgy átengedtük, természetesen. Végső soron nem bölcsész lesz, na.