Szabad egyáltalán reagálni egy olyan írásra, amelynek már a címe is általánosít? Nagy karriert futott be ma a szakmai csoportokban és az Index címlapján egy blogbejegyzés, amelynek a címe: A magyar marketinges minden, csak nem kreatív Első olvasatra csak továbbléptem, legyintettem. De aztán mégis úgy éreztem, kell valami válasz. Nem, nem a bloggernek, hanem azoknak, akik marketingesként vagy egyszerűen csak érdeklődőként esetleg elolvasnának egy másik álláspontot.

Másrészt a blogger sem névtelenül ír, ráadásul közgazdász (szintén, hiszen a marketinges is az), ő is megérdemel valamilyen reakciót.

Az írásban az a vicces igazán, hogy miközben a magyar marketingesről ír a címben, a később leírtakból kiderül, hogy valójában csak a hazai marketing szakma egy vékony (ám annál látványosabb) szeletét látja csak. És igen, ez a legnagyobb hibája is az írásnak. Mert egyébként amit leír, az igaz. Nem, nem az összes marketingesre, de igen, vannak olyan magyar marketingesek, akik pont olyanok. Nem kreatívok, hajtogatják saját mondandójukat, nem okosok de okoskodnak stb. Szoktam én is ekézni őket, itt is, ezen a blogon.

De persze ebből következően egy csomó dolgot általánosságban cáfolnom is kell:

Magyarországon kétfajta marketinges létezik. Az egyik követi Wolf Gábort, a másik pedig másolni szeretné.

Nagyon sok jó marketingest ismerek, aki nem ismeri Wolf Gábort. Nem ismeri, mert Wolf Gábor kifejezetten kisvállalati marketinggel foglalkozik, miközben a marketingesek jelentős része nem kisvállalati marketinges. Wolf Gábor egy jelenség, de nem ő a magyar marketing. Ahogy például a nagyrabecsült Tonk Emil sem a magyar marketing, de ha más pályát nézünk, Kaszás György vagy éppen Novák Péter (nem a zenész) sem a magyar marketing. De mind meghatározó alakjai a hazai marketingnek, és rajtuk kívül még sokan mások is. Nagyon sok. A marketinges ligában Wolf Gábor csak egy szeletet képvisel - és még abban a szeletben is inkább megosztó, semmint általános példakép.

Túl komolyan veszik magukat

Egy kevés ügyfélnek dolgozó marketinges is elkölt egy évben sok tízmillió forintot, és ha jól csinálja, pontosan látja, mennyire rajta is múlik a cég sikere. Egész egyszerűen az történik, hogy ha én nem veszem komolyan magam, akkor az ügyfelem sem vesz komolyan engem, és nem bízza rám a pénzét, hogy elköltsem. Kell ezt még magyarázni?

Még véletlenül sem szólnak be egymásnak

Igen, jellemző a hazai szakmai körökre, hogy ha ki kell állni a színpadra, akkor körbenyaljuk egymást. De az általam is moderált KKV Marketing Facebook csoportban már egészen komoly kritikák is megfogalmazódnak, és nem kell messzire néznem, elég csak az Evolution konferenciáig, hogy találjak példát szakmai parázs vitákra és igen komoly kritikákra is. Nem, ez az állítás sem igaz.

Jönnek itt a keresőoptimalizálással meg egyéb hiperszuper dolgokkal, de mintha kimaradna az igazi kreativitás. Olyan mintha egy profi vízvezetékszerelőt akarnánk megbízni arra, hogy megtervezze Budapest vízhálózatát. Amit mondani akarok, az az, hogy a legtöbben (véléeményem szerint) tökéletesen megtanulták a marketinges sémákat, de képtelenek azon túl látni, túlmenni. Azt hiszik magukról, hogy kreatívak, közben egymást másolják le (nagy tisztelet a kivételeknek).

Azt hiszem, a blogger nem azt gondolja a kreativitás szó jelentése mögött, mint én. Vagy egyszerűen csak megint pár rossz példa alapján általánosít (és még így is megjegyzi, hogy van kivétel). Ha vette volna a fáradtságot, és beszélget pár marketingessel, akkor azonnal rájön, hogy akikről beszél, azok nem marketingesek, hanem marketing tanácsadók. És nem is általában marketing tanácsadók, hanem főleg az online egy-egy területére magukat specializáló emberek. A marketing szakma sok elemű. Része például a reklám, a design, de csomó specializált terület is. És a munkák nagy része amúgy favágás. Nem a fele: a nagy része. Kreatívnak csak ritkán kell lenni, és legtöbbször akkor, ha reklámot készítünk. Innentől kezdve nem tudom értelmezni a számonkérést.

Másrészt a felvetett probléma valóban igaz: miért nem kreatív a hazai marketing szakma? Kár, hogy a blogger ezzel nem foglalkozik. Mert erről lehetne beszélni, és lehetne hozni azokat az érveket, amik konferenciákon szoktak elhangozni (az ügyfél nem bevállalós, kevés a pénz, nem nyitottak a partnerek, nincs elég szakember). Na, erről szívesen vitatkoznék! (És csak zárójelben: "marketing cég" nincs, és az olyan cégek, akik a marketinget csomagban árulják, valójában kicsi piaci szereplők, nem nagyon van hatásuk a hazai piacra.)

Akkor hát milyen a magyar marketinges?

Alapvetően sokféle. Vannak sokan, akik ügyfél oldalon dolgoznak, és sokan egymaguk elvisznek a hátukon százmilliós-milliárdos forgalmú cégeket. Mások ügynökségeknél gályáznak. Megint mások tanácsadóként próbálnak érvényesülni, míg vannak szabadúszók, akik projektről projektre élnek. 

A magyar marketinges pont annyira sokszínű, mint amennyire mi magyarok azok vagyunk. És pont annyira nehézfejű, korlátolt. Talán egy kicsit nyitottabb, mint az átlag, de ez tényleg csak szakmai okok miatt van. A magyar marketinges kicsit európai, kicsit amerikai, de nagyon magyar. A magyar marketinges ugyanis vagy bevállalja a mindennapi kompromisszumokat egy olyan országban, ahol egy közgazdász, alapvetően nyitott és értelmes blogger símán lehülyézi, vagy lelép Londonba mosogatni. A hazai szakmai belső poén szerint ugyanis ott vannak a magyar kreatívok...