Ha szöveget írunk, az a legfontosabb, hogy felfigyeljenek rá. Ha jó szöveget írunk, akkor azt elolvassák, és így eljuthat az üzenet. Ezt így nevezhetjük egy alapvetésnek, igaz?
Nos, azt gondolom, a fenti alapvetés így, ebben a formájában nem jó. Nem jó, mert elsősorban arról szól, hogy mindegy mivel, de figyeljenek rád. És mi van akkor, ha nem figyelnek az emberre? A hétköznapi megoldások jellemzően erőszakosak: hangosabban kezdünk el beszélni, kiabálunk, esetleg tettleges dolgot teszünk (megbökjük a másikat, ad abszurdum megütjük). A figyelem megszerzése minden áron!
De vajon ez működhet a reklámban is? Sokak szerint igen. Ha például e-mailt küldesz, akkor legyen olyan a tárgy, amire felfigyelnek. Ha írsz egy címsort, akkor arra kapják fel a fejüket az emberek. És lehetne ezt folytatni, mindenhol visszaköszön az elv. De ha nagy a verseny, sok a reklám, sok az e-mail, akkor egyre nehezebb áttörni az érdektelenségen, egyre figyelemfelkeltőbb, egyre "furcsább" szövegeket kell írni. És sokszor stílust is kell változtatni.
Amivel nekem a fenti gondolatmenetben problémám van, az a történet szőnyegbombázós jellege. Vagyis miközben a marketing, és főleg az online marketing abba az irányba fejlődik, hogy minél pontosabb, minél személyre szabottabb reklámot adjunk, addig a fenti elv csak annyit kér: figyeljenek fel rád. De kicsoda? És milyen módon? Erről nincs benne szó.
Természetesen, ha megkérdezem, akkor jön a válasz, hogy a "célcsoportom". Csak ezt a szöveg írásakor nem biztos, hogy figyelembe is veszik. Mert vajon a célcsoport mit szeret? Ha valaki bökdös, hogy rá figyelj, azt szereted? Elfogadod, ha olyan szövegekkel és képekkel bombáznak, amin kiakadsz, ami megbotránkoztat?
És akkor még nem beszéltünk az üzenetről. Vajon az üzenet csak a következő szöveg, vagy már a figyelemfelhívás is? Én például nem szeretem a negatív üzeneteket. Nem mindegy, hogy azt mondjuk: "nincs már csak egy darab" vagy azt, hogy "egy darab még rád vár", Az elsőben egy negatív állítást teszünk. És bár felfigyelünk rá, de vajon rávesz bennünket cselekedetre? Van, akit igen, és van, akit nem. Ismerjük ennyire a célcsoportunkat, hogy ezt tudjuk?
Régi játék gyerekeknek, hogy ha többször kimondatsz egy szót, akkor egy idő múlva csak az ismétli meg. Reklámra lefordítva: ha sokszor mondjuk, hogy "nincs", "nem", "lemaradsz", akkor egy idő után nem is kell... Mondjuk pozitív dolgokat, és akkor könnyebben rávágja a vevőnk, hogy "kell!".
De visszautalva arra, amit írtam: tudunk célozni. Az üzenet legyen igenis célzott, ismerjük meg a vevőnket, és ne azzal legyünk feltűnőek, hogy furcsa üzenetekkel bombázzuk, hanem azzal, hogy neki szóló ajánlatot adunk.
Az elmúlt években sok dolog megváltozott az internetes marketingben. Lehet, a szövegírási szabályokat 5-8 éve megtanultuk, de vegyük észre, azok mára már nem biztos, hogy igazak. Például pár éve még segített, ha az e-mail tárgyában néven szólítottuk a címzettet. De ezt annyian kihasználták, annyi kéretlen reklám érkezett így, hogy a tárgy mezőben lévő megszólítás mára egyértelműen jelzi: valamit ránk akarnak sózni. És miközben persze felfigyelünk rá, eleve negatívan viszonyulunk majd a tartalomhoz - ha egyáltalán elolvassuk.
Nem hiszem, hogy a mindenáron megszerezhető figyelem az, amire szükségünk van. Vevőkre, partnerekre van szükségünk, ami azt is jelenti, ne nézzük le őket. És persze figyeljünk oda: lehet, működik az a technika, ami figyelemfelkeltő szőnyegbombázás. De biztosan a mi célcsoportunkat érjük el? Megfordítva: biztosan azokra van szükségünk, akik így ügyfelekké válnak? Egy rosszul megírt szöveg is lehet hatásos, csak nem biztos, hogy a célcsoportunknál!
Vagyis mondhatsz rosszat, érhetsz el ezzel eredményt - de biztos erre volt szükséged?
Utolsó kommentek