Onlinemarketing blog

Az Onlinemarketing blogon a hazai és külföldi online marketing hírekből, információkból merítek. Ha érdekeset látok, hallok, olvasok, arról elmondom a véleményem. Néha pedig csak leírom, amit szerintem érdemes tudni az internetes, online, digitális marketingről.

Berényi Konrád, tanácsadó

Levél a blognak

Legfrissebbek

Fontos dolgok


etarget

Nomen Est Omen

A Konrád férfinév a német Kuonrat névből származik. Elemeinek jelentése: merész és tanács.
Forrás

A Cég

Az Onlinemarketing blogot az Onlinemarketing.hu Kft., mint online marketing és kommunikációs ügynökség vezető tanácsadója és ügyvezetője írja.

Onlinemarketing.hu Kft.

 

Fontos dolgok

Add to Google

Add to Netvibes

Twitteren. Vigyázat, mély víz!

Hirdetések

Közösségi média alkalmazás partnerünk a
pagerider-logo_1.png




Virágcseppek - Bach virágterápia tanácsadás

Utolsó kommentek

  • Konrad: @Asszem: Köszi. Szerintem egyébként már vannak új kapuőrök, akarok még erről írni, le fogom írni, ... (2016.12.05. 22:49) Kapuőrök nélkül
  • Asszem: Jó írás! Nem is tudom mi lenne a megoldás, új kapuőröket állítani olyan szintű szembemenés lenne a... (2016.12.05. 15:13) Kapuőrök nélkül
  • NemodaBuda: Sokat segíthetne a jogrend és a bíráskodás, valamint a büntetésvégrehajtás, azaz a bakó ! A kutak ... (2016.12.04. 13:37) Kapuőrök nélkül
  • Hammer: Pár éve, amikor még messze nem volt ilyen forró téma az adblock, egy másik bejegyzés alatt már bes... (2016.10.28. 08:16) Reklámblokkoló háború ez, vagy valami más?
  • Konrad: @byrom97: a nulla forint jellemzően azt jelenti, hogy nem pénzt, hanem időt kell beleadni ;) (2016.10.17. 13:51) Hogyan készül a weboldal?
  • Utolsó 20

MUNKA!

Tagek

8x80 (3) adatbázis építés hónap (5) adblock (15) adverticum (4) ajánló (541) apple (3) arukereso (84) arukereso toplista (72) banner hónap (8) blog (224) blogmarketing (64) blogring (97) business blog (40) céges weboldal (13) ebusiness (102) ekormányzat (3) előadás (20) email marketing (39) érdekes (203) etarget (206) etarget qa (4) etarget tippek (33) etarget toplista (128) facebook (122) fórum (6) gépház (90) gerillamarketing (10) google (106) hiba (97) hírek (35) humor (31) iab (4) index (31) internetes fejlesztések hónap (4) internetes stratégia 2007 (8) internethungary2006 (16) internethungary2007 (6) internethungary2008 (4) internethungary2009 (5) internethungary2010 (6) internet hungary 2011 (3) iwiw (73) jog (29) kampány (350) kérdés (7) kereső (60) keresőmarketing (230) keresomarketing nap 2007 (7) keresomarketing nap 2008 (7) keresomarketing nap 2009 (8) keresomarketing nap 2010 (3) keresomarketing nap 2011 (6) keresomarketing nap 2012 (5) keresőoptimalizálás (51) keresőoptimalizálás tematikus hónap (5) kkvmarketing (8) közösség (199) kreatív (107) kutatás (96) látogatottság (27) laza (10) LinkedIn (3) mediahungary2010 (4) minicrm (7) mobil (33) mobil marketing (23) msn (10) oktatás (22) om eloadasok (4) om tanacsadas (3) onlinemarketing (1095) online kutatas 2007 (7) online marketing tippek (366) polblog (55) pr (29) reklamkonferencia eger (6) reklám célzás hónap (6) rss (22) sem (200) seo (48) smo (47) spam (31) startup (9) startup 2008 (4) startup 2009 (4) startup 2012 (5) statisztika (319) szakcikk (6) szövegírás (27) tabu (5) támogatott bejegyzés (43) tanácsadás (16) tanácsadás hónap (4) tartalom (64) telefon (3) turizmus online (5) twitter (4) üzlet (235) üzleti kommunikációs hónap (4) video (113) viral (25) vírusmarketing (30) vlog (4) web2 (142) web22 symposium (7) web2 symposium (17) weboldal (234) website ergonómia hónap (4) wiki (4) wom (35) www.fenyek.hu (5) yahoo (13) [origo] (15) Címkefelhő

Hirdetési partner


Infinety Online Média és Marketing Kft.

Tel: +36-1-326-0065
E-mail: sales@infinety.hu
Web: infinety.hu
Blog: infinety.blogspot.com

Kapuőrök nélkül

Címkék: google hírek közösség facebook

2016.12.03. szombat 18:05 Konrad

gatekeeper.jpg

Ezt megszívtuk. Olyan tíz éve volt nagyon sok cikk arról, hogy eltűnnek a kapuőrök (idehaza főleg Pécsi Ferenc írt a sajnos már a netről eltűnt Médiablogjában erről), és ennek mi mind örvendeztünk. Végre mindenféle korlátozások nélkül hozzá lehet jutni a hírekhez, nincsenek szerkesztők, nincsenek terjedelmi korlátok, az interneten megvan minden, és majd mi magunk lehetünk saját kapuőrei, vagyis azt fogyasztjuk hírekben is, ami nekünk tetszik.

Hát, bekövetkezett. Csak nem úgy, ahogy azt elképzeltük. Liberális értelmiségiként én is rajongtam a változásért, nagy volt az öröm, végre szabadon és demokratikusan mindenki azt olvas, amit akar, azt oszt tovább, amit akar. Éppen csak - szokás szerint - egy kicsit a valóságtól elvonatkoztatva örömködtünk. Mert amire nem számítottunk, az az, hogy ezt a lehetőséget az emberek nem arra és nem úgy használják, ahogy azt elképzeltük.

Ami történt, azt be se kell mutatni. Aki figyeli a híreket, pontosan tudja: az internet, és azon belül főleg a Facebook tele van álhírekkel, féligazságokkal. A kapuőrük hiánya miatt bármilyen álhír szűrők nélkül elterjed, és az és úgy gyárt hírt, aki és ahogy nem szégyell. Legyen szó az orosz titkosszolgálatról vagy a magyar kormánypropagandát "sugárzó" "közszolgálati" médiáról, legyen szó harcos környezetvédőkről vagy még harcosabb vallási fanatikusokról. A nagy szabadságok, a kapuőrök hiánya polarizálta a hírfogyasztást, a Facebook csak rátett erre egy lapáttal a saját belső algoritmusaival (ami olyan híreket mutat meg inkább nekünk, amilyeneket szeretünk). És a nagy szabadság teret adott a radikalizálódásnak, a szélsőségeseknek is.

Szarban vagyunk. Kiengedtük a szellemet a palackból, és az most itt gomolyog ködszerűen. Ahogy valaki pontosan megjegyezte: a tény alapú újságírásnak mára vége van.

Mi lesz most?

Itt akár be is fejezhetném, mint egy posztapokaliptikus média-vízió, de azért nézzünk egy kicsit jobban körbe, és ne legyünk ennyire kétségbe esve. Mi történt? Rájöttünk, hogy a kapuőrökre mégis szükség van. Rájöttünk, hogy ez így ebben a formában nem működik. Változtatni kell. A Facebook és a Google már tesz is ebbe az irányba lépéseket, hiszen elvileg képes szűrni az álhíreket. Akkor vajon kialakulnak tényleg az új kapuőrök? A szerkesztők helyét átveszik a közösségi szolgáltatók, a keresők? Lehet.

Hogy ez nem tökéletes? A szerkesztők se voltak tökéletesek. Manipulálható ez is, az is. De jól láthatóan nem annyi történt, hogy eljutottunk a jelenlegi állapotba, és itt álldogálunk tanácstalanul. A problémát felismertük, és most elkezdtünk dolgozni annak megoldásán.

Ilyen megoldás például a civil újságírás és a tényfeltáró újságírás erősödése. Ilyen változás lehet az, hogy élünk saját jogainkkal és lehetőségeinkkel, és ellenőrizzük a híreket. Mi, akik már éltünk a "létező szocializmus" alatt, ezt jól ismerjük: akkoriban megtanultunk olvasni a sorok között. Most sem kell mást tennünk: kételkedni kell. Az a jó, hogy mára sok lehetőségünk van az ellenőrzésre is.

Persze, ha át akarnak verni minket, akkor minden manipulálható. De ez nem újdonság. A régi média is pont így működött. Sőt. Pont így működik.

 

3 komment

Utolsó hajrá

Címkék: onlinemarketing üzlet

2016.11.15. kedd 21:11 Konrad

ornate-1045572_640.jpg

Egy röpke hónap, és itt a Karácsony. Aki ilyenkor kezdi el az év végi kampányt, az lényegében elkésett, de nem teljesen. Még van egy pár napja...

Ezt a bejegyzést november 15-én este írom, és tudom, hogy még van egy, maximum másfél hét, ha valaki szeretne még idén kampányt indítani. Még akár bannereket is lehet venni, de Facebook kampányt, és Google AdWords-öt is lehet használni. Persze ilyenkor már nincs nagy stratégiai tervezés, ha eszközt kell választani. Nem most fogjuk hosszasan előkészíteni a kampányt...

Mire lesz szükségünk?

Jó termékekre. Egy jó érkezési oldalra. Jó kampányszövegre. Jó képekre a Facebook-hoz. Valami aktivizáló üzenetre. És egy nagyon jól beállított kereső kampányra.

Még nem késő lépni, még bele lehet vágni. Most kezd igazán felpörögni az év végi vásárlás, és az egész év alapján mindenképpen növekedés várható a fogyasztásban a tavalyi évhez képest. Vagyis még a későn ébredőknek is van keresni valójuk.

Csak bele kell vágni. Akár maguktól, ha értenek hozzá. Vagy velünk.

Szólj hozzá!

Hogyan készül a weboldal?

Címkék: weboldal

2016.10.15. szombat 14:17 Konrad

binary-1327501_640.jpg

Tegnap vizsgáztattam az Edutus Főiskolán online marketingeseket, és az egyik tétel az volt, mi a website készítés folyamata. Fontos és aktuális tétel (mint amúgy az összes többi is), de talán ennél a tételnél látszik leginkább a különbség az elv és a valóság között. Hiszen a hallgató pontosan megtanulta a lépéseket, ami valami ilyesmi (remélem, nem hagytam ki semmit):

  • Válassz domain nevet.
  • Határozd meg a weboldal céljait.
  • Találd ki, mit szeretnél ehhez a weboldalon elhelyezni.
  • Keress kivitelezőt.
  • Csinálj teszteket, hogy hogyan oszd fel a tartalmat.
  • Csinálj drótvázat.
  • Teszteld.
  • Csinálj grafikát, teszteld ezt is.
  • Kutasd le, mik a fontos kulcsszavaid, amikre majd a keresőben meg kellene, hogy találjanak.
  • Írj tartalmakat.
  • Ha elkészül a fejlesztés, töltsd fel a tartalmat.
  • Teszteld és mérd a forgalmadat.

Én egy dolgot csinálnék máshogy, a kivitelezőt akkor keresném, amikor már van egy pontos specifikáció (vagyis amikor már le van írva, mit is szeretnénk pontosan).

Jól hangzik, nem? Egy baj van ezzel: ha így csinálsz weboldalt, nem úszod meg egy millió forint alatt. Ami sok cégnek bőven belefér, de még többnek meg nem. Manapság teljesen komolyan hirdetik magukat cégek, hogy 30-40 ezer forintból csinálnak weboldalt... Az érthető módon nem így készül. A valóság tehát valami nagyon más.

Mert mi a valóság? Rossz esetben jön az ügyfél, és kér egy weboldalt. Ennyit tud. És a kivitelező pedig a legjobb (informatikus, esetleg designer) tudása szerint összerak valamit, amit másnak is szokott. Lesznek alapvető menük (bemutatkozás, referenciák, kapcsolat - ilyesmi), és máshol is használt szövegek, néhány stock fotóval feljavítva. És... nem történik semmi. Van egy olyan weboldal, aminek egyetlen előnye a létezése, most már fel lehet tüntetni ezt is a névjegykártyán.

Mi a baj ezzel az oldallal? Például az, hogy nem azért készült, hogy pénzt termeljen, hanem azért, hogy legyen.

A másik, tipikusnak mondható folyamat az, amikor a marketinges a cégnél már tudja, mit is szeretne, de nem ért igazán az online-hoz. Ilyenkor a legjobb tudása szerint leírja az igényeit, odaadja az informatikusnak vagy keres kivitelezőt, aki viszont egyrészt ha lát is hibát, nem szól, másrészt nem is biztos, hogy pont azt csinálja meg, ami az igény, mert "azt úgy nem lehet". Lefordítom ez mit jelent: vagy azt, hogy "nekem nem tetszik úgy", vagy azt, hogy "ezt nem tudom én megcsinálni, annyit meg nem fizetsz, hogy utánanézzek/tanuljak". 

Ez már egyel jobb weboldal, de ez sem tökéletes. Hiszen mindkét folyamatból az hiányzik, ami miatt egy weboldal igazán elkezd termelni: az ügyfél gondolkodása. Az ideális esetben ezért tesztelünk: mert az, hogy szerintünk mi a logikus, mi a szép, mi a használható, nem szükségszerűen ugyanaz, mint amit az ügyfeleink gondolnak. Más lehet a logikájuk, az ízlésük, az igényeik. Ezért kell perszónákat használni a tervezéskor (egy-egy tipikus ügyfél szegmens megszemélyesítése), és ezért kell élő teszteket is csinálni. Persze ez költséges, naná.

A gond a pénz és az idő. Egy weboldalra tipikusan fele annyi időt szánnak a cégek, mint amennyi elég (mindig fele annyit, naná), másrészt nem végtelen költségvetéssel indulnak neki a projektnek. És azt húzzák ki, ami nélkül is van kész "mű". De van még egy fontos vetület: mennyit fog hozni a weboldal? Ha a cégnek a weboldal csak egy mellékes jelenlét, az teljesen más értéket jelent, mintha az lenne a fő kommunikációs pont, esetleg azon keresztül működik az üzlet (pl. webáruház). Vagyis itt is, mint a marketing oly sok más területén fontos, hogy számoljunk ROI-t (return of investment, vagyis a befektetés megtérülése). Ha a weboldal nekünk egy adott időszakban hoz 500 ezer forint pluszt, akkor ennél kevesebbet szabad csak rá költeni. Itt a kérdés csak az: mennyi idő alatt kell, hogy megtérüljön az új weboldalra kiadott költség.

Vagyis a tervezés valahol itt indul: mennyi pénzem van rá? Mennyit ér nekem egy weboldal? És a folyamatot innentől így is kell nézni. Volt ügyfelünk, aki kiszámolta: neki a megújuló weboldal havi több, mint egy millió forint pluszt jelentene. Innentől nem sajnálta rá a pénzt, végig lehetett vinni egy rendes tervezési, tesztelési folyamatot. Más esetben viszont kiderül, hogy nem a weboldal a fő hajtóerő, csak azért van, hogy "legyen", kevés új ügyfelet hoz. Ilyenkor elég egy bemutatkozó oldal, kis befektetéssel.

Tehát a tipikus weboldal tervezési folyamat bár nagyon jó vonalvezető, de minden esetben végig kell gondolnunk, nekünk mire van szükségünk. Mert nincs két egyforma cég.

2 komment

A Facebook, mint helyettesítő média

Címkék: weboldal üzlet facebook

2016.10.10. hétfő 10:41 Konrad

 

social-media-407740_640.jpg

 

A Facebook alapvetően egy közösségi hálózat, amely médiaként működik. Marketinges oldalról elsősorban egy jó brand építő "terep", és egyben egy olyan szolgáltatás, ahol nagyon pontosan lehet célozni, így költséghatékonyan elérni a számunkra fontos felhasználókat. De ezen kívül egy cég életében nagyon sok másra is jó lehet a Facebook!

Egyrészt ott vannak a csoportok. Igaz, egy-egy csoportban csak magánszemély vehet részt, de egy jól felépített, nagyobb méretű és szakmailag célzott tartalmú csoportba beesnek ajánlatkérések, és nagyon jót tesz brandépítésnek is. Ezt napi szinten tapasztaljuk például a KKV Marketing csoportban (és társcsoportjaiban).

Az elmúlt pár napban két olyan eset is történt, amikor a valamilyen okból nem működő weboldal helyett a Facebook lett annak a helyettesítője. Vagyis ha valamilyen probléma történik, akkor a Facebook képes átvenni más, alap szolgáltatás szerepét, akár átmenetileg is. Az egyik esetben egy online támadás miatt kellett "lelőni" az oldalt (a Fidesz.hu volt az áldozat a népszavazás délelőttjén), és a gyors megoldás a Facebook oldalra irányítás lett. A másik esetben egy szerkesztőség szétverésének eredményeként az újságírók menekülő útja lett a Facebook (a szombati Népszabadság esetről van szó), ahol először a leállított média Facebook oldalán kommunikáltak, majd létrehozták a saját Facebook oldalukat.

Mindkét eset tanulságos. Azt mutatja, hogy előre nem látható okokból is előfordulhat, hogy a Facebook oldal válik - akár csak átmenetileg is - a fő kommunikációs eszközzé. Ezért is érdemes úgy felépíteni a Facebook oldalt, hogy azt egyrészt ismerjék az érdeklődők (ezzel nem szokott baj lenni), másrészt aktuális legyen, arról szóljon, amiről a weboldal, amiről a cég. A két fenti példa esetében ezzel sem volt gond, ezért is tudtak gyorsan lépni. 

És van még egy fontos dolog: az, hogy időben lépjünk. A bejegyzés is azért született, hogy lássuk ebben a két esetben az általánosítható példát, hogy jusson eszünkbe ez a lehetséges megoldás. Lehet, hogy szükségünk lesz rá.

Szólj hozzá!

Internet Hungary 2016 tanulságok

Címkék: internethungary2006 internethungary2007 internethungary2008 internethungary2009 internethungary2010 internet hungary 2011 internet hungary 2012 internethungary2016

2016.09.30. péntek 10:57 Konrad

8.jpg

Az Internet Hungary mindig is nagy esemény, egy olyan konferencia, ahol nemcsak az előadások a fontosak. A jó előadásokban biztosak lehetünk: részben a program összeállítása miatt (ami mindig is nagyon profi), részben az előadások magas száma miatt. Hiszen ennyi előadásból biztosan fogunk találni olyat, ami nekünk tetszeni fog. 

Az előadások mellett nagyon fontos a networking. A résztvevők magas száma miatt biztos lesz ott olyan, aki számunkra ismerős és érdemes vele pár mondatot beszélni, és biztos lesz olyan, akivel itt ismerkedünk meg, és ez akár jó üzletet is jelenthet a jövőre nézve. Vagyis ez a konferencia mára egyben egyfajta társadalmi eseménnyé is vált.

Néhányan panaszkodnak, hogy olyan sok a program (párhuzamosan öt teremben mennek az előadások két napon keresztül), hogy nem lehet mindenre eljutni. Ez igaz, de pont ettől válik ilyen naggyá a konferencia: sok különböző érdeklődési körű embernek szólhat.

Volt pár tanulsága a két napnak, ami viszont a szigorúan vett szakmai programhoz nem kapcsolódik. Számomra az első és legfontosabb: mindenféle kormányzati beavatkozástól függetlenül az online médiának jól megy. A válság ideje alatt jobbára csak a vezetők jöttek el cégektől, és sokan inkább kihagyták a konferenciát, míg idén már ugyanolyan pörgés volt, mint 2007-ben, és ugyanúgy itt voltak az üzletkötők és az ügyfél oldal képviselői is. Rengeteg volt a számomra ismeretlen arc, miközben az ismerősök is itt voltak.

Az erős szakmai feszültség napközben nem látszott. Valahogy olyan hozzállást éreztem, hogy az ég kék, fű zöld, a médiát meg a hatalom úgyis befolyásolja. A személyes ismertségek kormányoldaltól függetlenül megmaradtak, a beszélgetéseknél nem voltak politikai klikkek. De az, hogy valami van, este nagyon szépen előjött. Az előző években sokkal visszafogottabb volt a buli, de kedd este mindenki lazított. Nagyon.

Amit még a konferencia jól megmutatott: sok előadóra nagyon ráférne egy előadói képzés. Végig kellene gondolni, hogy 15 perc alatt nem lehet 20 slide-ot elmondani, hogy 10 percből teljesen fölösleges 5 percet bemutatkozással és általános információk átadásával tölteni, és ha meg van mondva, mennyit beszélhet, akkor másokkal szembeni modortalanság nem betartani az időt.

Nekem az különösen tetszett, hogy voltak olyan általános előadások, amik mindenki számára érthetőek voltak (és volt olyan mondtad, amit többen is felemlegettek, például az, hogy ha tartalmat készítünk, akkor unikornist kell készíteni), de voltak olyan szakmai előadások is, ami a kívülállók számára érthetetlen volt - mégis volt sok értő hallgatója. Tényleg meg lehetett találni a bennünket érdeklő előadásokat.

Jövő ősszel újra Internet Hungary, akkor majd meglátjuk, merre mozdul el a piac. Addig pedig jön az év vége, a szokásos pörgés.

Szólj hozzá!

Közösségi média, te bulvár!

Címkék: facebook smo

2016.09.22. csütörtök 19:39 Konrad

smilies-1520864_640.jpg

Mondom és tanítom, de mindig és mindig rájövök, hogy nem lehet elégszer kihangsúlyozni, hogy a közösségi médiát alapvetően mi is működteti. A közösségi média nem más, mint egy kibaszott bulvár magazin.

Egy olyan bulvár magazin, ahol a hírek egyre inkább a bennünket érdeklő területekről kerülnek ki, ahol azt látjuk, amit látni akarunk, ahol az átlagosnál is talán jobban meghatározza a kapott információkat az, hogy kik vagyunk és kik a barátaink. Aki elmélyül a hálózatok működésében, aki tudja, milyenek a skálafüggetlen hálózatok, az pontosan érti, miért van ez. (Aki nem, az olvasson Barabási Albert Lászlót.) De ez csak a történet egyik oldala.

A másik fontos oldala a mesének, és ez az, amiért bulvár a közösségi média, az érdeklődésünk. Az ugyanis az alapvető kérdés: miért osztunk meg valamit az interneten? Miért lájkolunk valamit? Mi az, amiért azt gondoljuk, hogy érdemes valamivel foglalkozni, érdemes megmutatni másoknak? Mi az, ami érdekes?

Mert első ránézésre ez bármi lehet. Olyan valami, ami tetszik. Olyan valami, ami nagyon nem tetszik. Amin nevetsz. Amin sírsz. Ami dühít. Ami érdekes. De mi ezekben a közös?

Egy dolog: érzelmeket váltanak ki. Csak akkor fogsz valamit megosztani, ha az benned kivált érzelmeket. 

És mi működik még ugyanígy? Természetesen a bulvár média. Ami nem a tényekre koncentrál (sőt, sok esetben a tények nem is érdeklik), hanem arra, hogy az emberek felkapják a fejüket. Vagyis az érzelmekre. Tehát a bulvár médiában is és a közösségi médiában is azok a cikkek pörögnek, amik érzelmeket váltanak ki.

Ez persze jelent még egy fontos dolgot, elsősorban a cégeknek. Akkor lesznek a cégek is hatékonyak, ha érzelmeket váltanak ki. Ezért van könnyű dolguk a lovebrand-eknek, és ezért van nagyon nehéz dolguk az olyan cégeknek, amiket sokan utálnak. Hiszen az érzelmi bevonódás miatt ezek pörögnek. 

Ezért kell cégként is bulvár módon posztolnunk. De ez ne jelentse azt, hogy olyan dolgokat osztunk meg, ami az embereknek tetszik, de nincs hozzánk semmi köze! Sok cég futott bele ebbe a problémába: energiát nem kímélve telerakta a Facebook-ot vicces bejegyzésekkel, aranyos bejegyzésekkel, szép képekkel. Kapott nagyon sok lájkot, rengeteg megosztást. Majd abbahagyta - és miért? Mert nem volt semmi értelme. Nem hozott üzleti eredményt!

Beszélgettem ilyen cégvezetőkkel. Ők ezt elintézték annyival, hogy a Facebook szar, nekik is mennyi lájkjuk volt, és mégse mentek semmire vele. De a valóság az, hogy ők is beleestek a bulvár csapdájába: olyat raktak ki, ami sok embernek tetszik, éppen csak ez nem építette se az ismertségüket, se az üzletüket. Mert a bulvár önmagában nem elég. A bulvár csak bulvár, még a közösségi médiában is: kis értékű szórakoztató anyag.

Szólj hozzá!

Az írástudók felelőssége

Címkék: onlinemarketing kreatív

2016.09.20. kedd 18:50 Konrad

macbook-925480_640.jpg

Lassan húsz éve annak, hogy egy nagyon kedves barátommal valahol a Balaton mellett egy egész éjszakát elvitatkoztunk azon, hogy lehet-e, szabad-e bármilyen vacak reklámot csinálni, ha az működik. Mire felkelt a nap, addigra sikerült átértékelnem egy jópár dolgot. Az induló álláspontom ugyanis az volt: az a lényeg, hogy a reklám működjön. Ha ezzel butítunk, ha ezzel romboljuk a közízlést, ha ezzel sértünk esetleg másokat, az nem baj, ha egyébként a reklám hozza az elvárt eredményeket.

Hajnalra ezt átértékeltem. Azóta gondolom azt, hogy igenis van olyan, amit az írástudók felelősségének neveznek a reklám kreatív iparban is. Vagyis igenis alá kell rendelnünk a reklámszövegeket, a reklámhatékonyságot néhány szempontnak. És ezek a szempontok nemcsak a törvények.

Van nagyon sok apró bosszantó dolog, ami igazából nem butít, csak "elfogadja" azt, ami eleve butaság. Kedvencem ezek közül:

- 20 % kedvezmény

Ez ugye azt jelenti, hogy 20%-al drágább valami. Hiszen a logikailag helyes mondta ez lenne:

20 % kedvezmény

vagy ez:

- 20 %

El kell vajon magyarázni, miért? Remélem, nem. De mégis a legtöbben a rossz formát használják, akkor is, ha tudják, hogy rossz. És miért? Mert az a hatékonyabb...

De ez talán a kevésbé problémás példa. Az már sokkal nagyobb gond, amikor egy hirdetés egyszerűen csak gagyi, amikor olyan szintű ízléstelenséget hordoz, mint mondjuk ez itt:

hungalorum-original-83102.jpg

Hiszen gondoljunk bele: az ilyen "alkotások" formálják az utcaképet, a közízlést. A reklámmal ugyanis ez a legnagyobb "baj": pénzért bárhova kihelyezik. Ez azt jelenti, hogy nem a minősége számít, hanem a hirdető pénztárcája. És ha a hirdető butaságot állít, ha a kreatívban hülyeség van, ha a reklám szembeköpi mondjuk a grafikus szakmát, akkor is rengetegen fogják látni.

A reklámozóknak tehát felelősségük van. Nem írhatnak mindent, nem mondhatnak mindent, igenis figyelniük kell arra a társadalomra, amelyhez ők is tartoznak. Nem minden a hatékonyság, még ha ezt a kkv világban annyira fétisként is kezeljük. Hiszen előbb vagyunk emberek, és csak utána fogyasztók.

Szólj hozzá!

Reklámblokkoló háború ez, vagy valami más?

Címkék: adblock üzlet

2016.09.16. péntek 23:34 Konrad

shark-1093273_640.jpg 

Érdekes cikket írt Szutor Ferenc az IAB Magyarország blogjában, a Hivatalosan is kitört az AdBlock háború címmel. Érdemes elolvasni a cikket, az utóbbi pár nap történései pontosan le vannak írva benne:

  • a Facebook lépései a blokkolók ellen
  • az ellenlépések a blokkolói oldalról
  • és a legismertebb blokkoló, az AdBlock Plus lépése, hogy a leszedett reklámok helyére ők raknak majd ki "kevésbé zavaró" reklámokat

A cikk alaposan végigveszi a problémát - egy fajta irányból. A hirdetői és főleg a tartalomszolgáltatói érdekek nagyon pontosan megjelennek benne, de ezzel együtt a történéseket egy kicsit talán össze is mossa. És most nemcsak arra gondolok, hogy a blokkolás nemcsak az AdBlock Plus sajátja, vagy arra, hogy ki és hogyan szeretné védeni jogos gazdasági érdekeit.

Volt egy nagyon vacak amcsi film sok évvel ezelőtt, mindegy is a története, ahol elhangzott egy örökbecsű kijelentés: "Most az a kérdés, hogyan lapátoljuk vissza a szart a lóba." Hát, az a szomorú igazság, hogy az online hirdetések piacán is ez a helyzet van: sikerült olyan mértékben elijeszteni a felhasználókat a hirdetésektől, hogy már az sem segít, ha megígérjük, csak nem zavaró hirdetéseket kapnak. A célzás pedig még jobban mellé ment: a sok elcseszett remarketing hirdetéssel, a rengeteg adatgyűjtéssel most nem azt érzik a felhasználók, hogy de jó, pontos hirdetéseket kapok, hanem azt, hogy mennyire belemásztunk a személyes szférájukba. Ráadásul a hirdetések se pontosak: hiába van kezünkben az eszköz, ha sokan nem tudják jól használni.

Itt nem látok semmi háborús eseményt: nem Frederik Pohl reklám-utópiájában vagyunk, ahol a reklámcégek irányítják a világot. A felhasználók nem értik, nem tudják, hogy miért van ez a sok reklám. Szutor Feri cikke alatt ott is van egy tipikusnak mondható válasz, abból idéznék:

A felhasználó az adataival fizet a szolgáltatásokért, amiket az oldal fenntartója tovább értékesít a hirdetőknek (plusz adót fizet az államnak az értékesítés kapcsán). Tehát a felhasználó reklámszűrővel és anélkül is megfizette a szolgáltatás árát. Ha a fenntartó nem tud a reklámpénzből részesülni, az az ő egyéni üzleti problémája – amit megpróbálhat orvosolni (több megoldás is létezik erre), vagy lehúzhatja a redőnyt, vagy csapágyasra hajthatja a szopórollert.

Nem érti ő sem a matekot, és a legtöbb olvasónk sem. Soha, senki nem magyarázta el, hogy mennyibe kerül egy tartalomszolgáltatást piaci alapon üzemeltetni. Csak azt látják, hogy az internetes vállalkozók "gazdagok". A hatalmas cégértékek mint aranynyaklánc és Audi R8 csillognak a szemekben, nem mint immateriális javak.

Az AdBlock Plus már más kérdés. Egy a felhasználói oldalról ártatlannak tűnő céget hagytak felnőni és megerősödni a tartalomszolgáltatók, és amikor már nagy szereplő lett, hirtelen kiderült, nem szerelemből készítették a szolgáltatást. Amit ők csinálnak, az színtiszta gengszterizmus. Kínában van ilyen, amikor a helyi kábeltévék a kereskedelmi adók reklámblokkjai helyén a helyi reklámokat futtatják, amiknek a bevétele hozzájuk kerül. Lopják ezt is, mint minden mást. Az AdBlock Plus aktuális a reklámbevételek egy részét lopja el. De ez sem háború. Divatos szóval élve ez terrorizmus.

Valójában szerintem "mindössze" az történik, hogy az évek óta meglévő jelenség, a reklámblokkolás elérte azt a szintet, amikor már fáj. Fáj a hirdetőknek, fáj a tartalomszolgáltatóknak. De fáj a felhasználóknak is: egyre több embernek van elege a reklámokból. Már mindegy is, hogy milyenekből, csak reklámot ne lássanak.

Megoldás? Ha tudnám, startup céget alapítanék rá. Nem gondolom, hogy a mélyponton vagyunk. Még sok idő el fog telni, amíg kialakul egy új üzleti modell, valami olyan vegyes megoldás, amely jó a piac legtöbb szereplőjének. Fájni fog itt is, ott is. Valószínűleg egyre több lesz a fizetős szolgáltatás, valószínűleg egyre többször találkozunk olyan weboldallal, amit kikapcsolt reklámokkal nem tudunk megnézni, és valószínűleg egyre több hirdető teszi majd fel azt a kínos kérdést: akkor most ténylegesen hogyan tudunk sok embert hatékonyan elérni?

 

6 komment

Felzabálja a Facebook a blogolást?

Címkék: blog facebook

2016.09.15. csütörtök 15:55 Konrad

font-533232_640.jpg

A Facebook a kis gömböc. Kell neki minden, de leginkább a figyelmünk: azt akarja, töltsünk el nála minél több időt. Ezt persze azért teszi, mert így nagyon sok pénzt tud rajtunk keresztül keresni. És mi tömjük, mintha nem lenne holnap. Adunk neki tartalmakat, adunk neki információkat és adunk neki időt. A saját időnkből.

A Facebook kicsit olyan, mint a Mommo című könyvben a szürke öltönyösök, csak nincs szivar a szájában. Az időnk élteti ugyanis. Éppen ezért megtesz mindent, hogy jól érezzük magunkat, ha Facebook-ot használunk.

És mi jól érezzük magunkat.

Azt látom, hogy egyre többen szoknak le a nem Facebook megoldásokról. Korábban, ha írtam egy blogbejegyzést, akkor arra oda, a bejegyzés alá érkeztek a kommentek. Mára ez riitka. Ma már a kommentek jobbára a Facebook-on érkeznek - mert vannak még, csak máshol.

De ez mind nem elég, a Facebook lassan a blog helyett is jól működik. Korábban, ha hatást akartunk elérni, indítani kellett egy blogot. Ma már elég egy jó Facebook poszt, ha azt publikusra is állítjuk. Mert elérésben fogja tudni azt hozni, mint amit egy blogbejegyzés hoz. És hatásban is.

Az első ilyen "komolyabb" posztom még 2013-ban készült, sok száz megosztást kapott. Aztán bő két hete egy sokkal rövidebb bejegyzésem futott nagy karriert, még a Dívány is átemelte. Ha ilyen hatásokra képes egy bejegyzés (vagy jegyzet) a Facebook-on, akkor tényleg minek blogot írni?

(Persze, van erre is válasz: mert a hagyományos blog visszakereshető, mert jobban mérhető, mert a sajátunk, stb.)

Itt vagyunk tehát 2016-ban: a Facebookon belül már van annyi élet, hogy el se kell menni onnan igazán. A Facebook így lassan felzabálja a blogolást is. A kommentek után, azonnal.

2 komment

A kivételek példája

Címkék: onlinemarketing szövegírás blogmarketing tartalommarketing

2016.09.13. kedd 14:59 Konrad

apple-1594742_640.jpg

Nem új dolog, hogy olyan marketinges cikkek születnek, amiben a cikk írója a saját jó példáján keresztül próbálja elmondani, mitől lehetsz sikeres. Ha ezek az írások egyfajta esettanulmány jelleggel készülnek, és olyan példát vezetnek végig, ami általánosítható, akkor általában nagyon hasznos írások.

De egyre több olyat látok, amikor valaki valamilyen extrém példát mutat be, mintha az lenne a követendő út. Vagyis fog egy szerencsés kivételt, és úgy állítja be, hogy lássuk, ő milyen ügyes volt, és egyébként te mennyire ügyetlen vagy, ha nem tudsz ilyet. El kell árulnom: egy-egy szerencsés cikkel, bloggal valóban el lehet érni nagy elérést. Rengeteg látogató, sok komment, világhír, ingyen sör. De.

Nagyon nem mindegy, ki a célcsoportunk és mi a célunk. Egy-egy fellángolás jól néz ki, de erre nem lehet stabil üzletet építeni. Ráadásul nem mindegy, kiket is érünk el. Van ismerősöm, aki nem a blogjából él, lényegében hobbiból írja, és így ér el nagy látogatottságot. Ha bemész az oldalára, nem fog rádömleni a reklám, és ami még fontosabb, láthatóan a cikkek a tartalmuk miatt érdekesek. Vagyis minőséget (egyfajta minőséget) adnak. Egyébként stabilan, adott rendszerességgel.

De ha nekünk konkrét értékesítési céljaink vannak, akkor már jelentősen szűkülnek a lehetőségek. Például a nagy látogatottsághoz kell valami mainstream kiemelés, a legismertebb az Index.hu címlap. De oda egy egyértelműen sales poszt nem fog kikerülni, nem beszélve arról, hogy csak olyan blogokat emelnek ki, amiben meg van engedve, hogy ők is elhelyezhessenek hirdetéseket (vagyis akár a konkurenciánkat is). Ha viszont úgy írjuk meg, hogy indirekt eladás legyen, akkor alacsony lesz a konverzió.

Nem arról van szó amúgy, hogy ne lenne tanulságos, mivel lehet sok látogatót vonzani. A problémám az, ha ezeket a kivételeket valaki szabályként kezeli. Mert azzal pont az egész tartalommarketing működését kérdőjelezi meg.

Szóval, ne essünk a kivételek csapdájába. Olvassuk el bátran ezeket az írásokat is, de ahogy nem akarunk egy valóságshow miatt "ismert celebekké" válni, úgy ne akarjunk egy ilyen kivétel után világmegváltó marketingesek lenni. Hiszen a kivételeknek pont az a lényegük, hogy nem igazán ismételhetőek meg.

 

Szólj hozzá!

Mi a jó konverzió?

Címkék: üzlet e-business ebusiness

2016.09.09. péntek 12:23 Konrad

graph-up-and-down-kicsi.jpg

Rendszeresen futok bele olyan kérdésekbe, ami egy-egy online eszköz hatékonyságával kapcsolatos. Mennyi látogató várható 100 ezer forintból? Mennyi eladásunk lesz 300 ezer forintból? El tudsz adni 2 hónap alatt százat a termékünkből? 

Még általánosabb kérdések is jönnek: mekkora az átkattintási arány? Hány feliratkozó érkezik naponta egy hírlevélre? Mekkora a webáruházak konverziós aránya?

Te tudsz ezekre a kérdésekre válaszolni?

Az a baj a tanácsadói munkában, hogy nem mondhatom azt, hogy fogalmam sincs. És az sem megoldás, ha nyomok egy általános dumát. Bár az általános kérdésekre a választ mindig úgy kezdem, hogy "az attól függ". Esetleg "ennyi információ alapján még nem tudok pontos választ adni". De aztán kell tudni mondani valamit, ami ha nem is túl pontos, de egy nagyságrendet mutat. Például: várhatóan lesz belőle 80-100 like. Vagy ezzel a kampánnyal biztosan elérünk 30 - 40 ezer embert.

Hogy honnan veszem a számokat? Alapvetően három forrásból:

  • konkrét tapasztalat, a korábbi kampányok alapján
  • mások esettanulmányai, amik pl. konferenciákon hangzanak el
  • kutatások, tanulmányok, amiket elolvastam a múltban.

Többek között ezért is kell tanácsadóként állandóan olvasnom a marketinges oldalakat (és nemcsak a hazaiakat, de az egy külön posztot ér, hogy mennyit is érnek a külföldi, jellemzően az USA-ból származó számok). A konferenciák is jó források: minden ember szeret dicsekedni, a marketingesek főleg. Igaz, csak a jó, sőt, nagyon jó eredményeket szeretjük elmondani ("Képzeld, volt a kampánynak olyan időszaka, amikor a konverziós arány volt majdnem 50 százalék!"), de egyfajta irányt már ez is mutat: a becslés felső korlátját.

De az általánosságokat félretéve: ha például az a kérdés merül fel (márpedig fel szokott), hogy mennyi egy webáruház konverziója, akkor azt előre nem fogom tudni megmondani. De azt igen, hogy mennyi az, ami elvárható. De a konverzió nagyon sok olyan dologtól függ, aminek nincs köze a webes jelenléthez: milyen a termék minősége, mennyibe kerül (a konkurenciához képest), mennyibe kerül a szállítás, milyen módokon lehet fizetni... És persze sok olyan dologtól függ, ami a weboldal minősége. A használhatóság, a sebesség, termékleírások, a fotók... 

Mindenben tudok segíteni (persze nem egyedül, hanem sok esetben azzal, hogy hozzáértőt ajánlok), de azt én nem tudom garantálni, hogy az ügyfél mennyit fogad meg belőle.

Ez volt tehát az általános rizsa. És akkor a tények: mennyi a konverzió? Ehhez mindig tisztázni kell, mit értünk a konverzió alatt. Jellemzően amúgy azt, hogy mekkora az eladás és a látogatók aránya. Vagyis ha egy nap eladunk 35 terméket, és ezen a napon 1000 látogatónk volt, akkor ez az arány: 35:1000-el, vagyis 3,5%

És akkor most ez jó? Mit tudom én. De erre még visszatérünk!

Tehát előre mit mondhatok? A legbiztosabb az, ha előhúzok valamilyen statisztikát. Például a Webshop Experts mérését, amit azért fogadok el szívesen, mert jobbára hazai webshopokat üzemeltetnek és ennek megfelelően egy itthon is használható átlagot adnak. Íme például a júliusi számok (amit itt találtam):

webshopexperts_webaruhazak_2016jul_6.png

Akkor ez már elég konkrét, nem? Ezek alapján a 3,5%, amit fent számoltunk elég jó! Vagy mégsem?

A konverzió ilyen módon való méricskélése könnyen tévútra vihet. Ugyanis nem egy nemlétező iparági vagy piaci átlaghoz kell mérnünk az eredményességünket, hanem saját magunkhoz. Vagyis a kérdés nem az, hogy mennyi a jó konverzió, hanem az:

jobb lett a konverzióm, mint tegnap volt?

Erre már tudunk válaszolni. Persze kell még számolni az időszakos hatásokkal (hétköznap vs. hétvége, nyári időszak vs. karácsonyi időszak), de ez már sokkal jobb kérdés, és erre már érdemes válaszolni is.

De akkor mégis mire jók ezek az általános számok? Leginkább tervezésre: üzleti terv készítésekor ebből már el lehet indulni. Másrészt ellenőrzésre: mégse mindegy, hol is helyezkedünk el a piacon.

Vagyis nem azért nem válaszolok szívesen általános kérdésekre, mert nem tudok. Hanem mert azt gondolom, hogy könnyen tévútra vezethet, és könnyen kerülhetünk az átlag csapdájába. Mert egyébként a fent említett példa valós: tényleg volt olyan kampány a múltban, ahol minden második hirdetésre kattintó vásárolt is. De ez egyszeri (vagy legalábbis nagyon ritka) eset volt. És nem ez a mérce.

Szólj hozzá!

Langyos víz?

Címkék: onlinemarketing facebook smo

2016.09.06. kedd 14:47 Konrad

25cad618650bd3a94cd561b854d95f52.jpgSzámomra a témák kiapadhatatlan tárháza a KKV Marketing csoport a Facebook-on. Aztán persze a legtöbbet időhiány miatt nem írom meg, de csak az ott felmerülő témákból ellennék életem végéig ezen a blogon. Legutóbb volt egy olyan kérdés, amely arról szólt, hogy egy marketinges szeretett volna egy válaszanyagot készíteni egy másik marketinges videójára. A problémája az volt, hogyan csinálja ezt meg úgy, hogy ne legyen jogilag támadható és a másik ne sértődjön meg.

Az első része a kérdésnek teljesen érthető: ha szóba hozzuk a konkurenciánkat, akkor azt úgy kell tenni, hogy támadhatatlanok legyünk. A másik részét viszont nem teljesen értettem. Egy szakmai kérdésről volt szó, ami pontosítást, kiegészítést igényelt. Mire föl az óvatoskodás?

Tudom, most sokan fognak azért utálni, amit mondok, de azt gondlom, hogy amennyiben a közösségi médiában kommunikálunk, akkor karakteresnek kell lennünk. Nem lehet, sőt, tovább megyek, nem is érdemes arra figyelnünk, kit és mennyire sért az, amit írunk. A merészebbek erre rá is játszhatnak, és lazán beszólhatnak a megszólítottnak. Hogy miért? Mert csak ez fogja elérni az ingerküszöböt. Lehet egymást nyalogatni, lehet kölcsönösen kedveskedni, de az kifelé unalmas és jellegtelen. Langyos víz.

Ha valamit ki akarunk jelenteni, és az esetleg sért mást, akkor ezzel nem kell foglalkoznunk. Írjuk meg. De azért van két nagyon fontos dolog, amit be kell tartanunk:

  • Soha ne az embert támadjuk! Sem a kinézete, sem a beszédmódja, neve, vallása, származása, neme ne legyen téma! Amivel vitatkozhatunk, az a szakmai mondanivaló. Semmi más!
  • A másik legalább ilyen fontos: igazunk legyen. Nincs annál nagyobb bukás, mint amikor beszólunk úgy igazán vaskosan valakinek a mondanivalójára, és kiderül, mégis neki van igaza...

Tehát legyünk határozottak, karakteresek, ne legyünk unalmasak! És igen, minden egyéb kérdést megelőzve: lehet nekem is beszólni, bátran. Csak aztán igazad legyen!

Szólj hozzá!

Az internet NEM 25 éves

Címkék: onlinemarketing

2016.09.01. csütörtök 11:08 Konrad

web.jpg

Ma kezdődik az iskola, így időszerű egy egyszerű, oktató bejegyzés.

Az internet nem most augusztusban lett 25 éves.

Azért kell ezt elmondani, mert a hazai online marketing szakma egyes képviselői azt állították bejegyzésekben és Facebook posztokban, hogy 25 éves az internet. Hát, lófaszt. Az internet egy sokkal régebbi valami, elég csak arra gondolni, hogy az e-mail már 1965 óta létezik, és az első e-mail küldés velem egyidős, 1971-ben valósult meg. Igen, az ARPAnet-en. De az internet, mint számítógépek hálózata a hetvenes-nyolcvanas években már működött.

De akkor mi történt 25 éve?

A world wide web. 25 éve, 1991. augusztus 6-án lett nyilvános az első weboldal. Tehát az a 25 éves, amit a böngészőben látunk. De az internet ennél több. Az e-mail mellett ftp, telnet, gopher, newsgroups, irc, chat, torrent és így tovább. Sok más szolgáltatás is volt, és készült azóta, ami bár az internetet használja, de nem weboldalakon keresztül.

Akit ez jobban érdekel, annak javaslom az internet böngészését, ha valamiről, akkor az internet történetéről igazán sok információ érhető el

(Magam részéről azért is volt furcsa ez a 25 év, és azért is javítottam ki ahol csak láttam, mert évekig olvastam olyan szakdolgozatokat, amelyek az internet történetével kezdődtek. Vagyis volt szerencsém elég sokat találkozni vele. Nem beszélve arról, hogy a feleségem szakdolgozata is ezzel kezdődött, és a sajátom is. Igaz, mindez még az előző évezredben történt...)

Szólj hozzá!

Olcsó húsnak milyen a leve?

Címkék: onlinemarketing üzlet

2016.08.31. szerda 11:02 Konrad

alacsonyar.jpg

Aki marketinggel foglalkozik, pontosan tudja, mennyire fontos az árazás kérdése. Nem mindegy, mi alapján határozzuk meg az árat, nem mindegy, kinek mikor és miért adunk kedvezményt. Az árazással nagyon komolyan lehet terelni a vevők érdeklődését, és bizonyos piacokon az árképzés az egyetlen olyan "fegyver", amellyel tömeges hatást lehet elérni (lásd árérzékeny piacok).

Az ár tehát fontos. Az ártól függhet a forgalmunk, de függhet a termékünk megítélése is.

Az internet mint sok más területen, az árképzésben is hozott egy csomó újdonságot. Az egyik leginkább érintett terület a webáruházak, illetve a webáruházakba beszállító cégek árképzése. Egészen pontosan: a webárházak megjelenése érdekes feszültségeket okozott a piacon. Hogy miről van szó? Aki kicsit is foglalkozott elektronikus kereskedelemmel, már vágja is a választ, mintha leckét mondana fel. A webáruházak fenntartása olcsóbb, mint a fizikai bolté, nem kell árukészlet, sokkal kisebb személyzet is elég. Ezért sokkal kisebb árréssel is lehet "dolgozni", így  termékek alacsonyabb áron kerülhetnek a vevőkhöz. És ez milyen jó, mert leviszi az árakat.

De tényleg ilyen jó ez? Valóban jó dolog az, ha a webáruházakban az alacsonyabb költség miatt minden olcsóbb tud lenni?

Nem egyszerű erre válaszolni. Pontosabban elsőre igen: ha én vevő vagyok, akkor nekem az jó. De el fogom mesélni, ez miért nem igaz szükségszerűen.

Amikor arról beszélünk, valamit olcsóbban ad a webáruház, akkor ez nagyon nagy különbségeket is jelenthet. Az ár ugye áll a nagykereskedelmi árból és az árrésből, és az árrés az, amivel játszik a kereskedő. Az árrés pedig nem kevés termék esetében eléri a 30-40%-ot. Nos, 30-40%-os árrés helyett mondjuk 5-10%-os árrést használni valóban érezhető árcsökkenés, nem? És milyen jó, a terméket megvehetjük.

Amit most elmesélek példát, egy olyan eset, amellyel több nagykereskedő cég is küzd jelenleg. Ehhez egy fontos dolgot látnunk kell: az elektronikus kereskedelem miatt a piac egy átalakulási folyamat kellős közepén jár. Egyre több termék kapható online, egyre több termék elérhető webáruházban. De még nem minden, és ami még fontosabb: bár egyre többen használják a webáruházakat, de közel nem mindenki. Vagyis egy nagykereskedő az esetek jelentős részében nem tud megélni jelenleg abból, hogy csak interneten értékesítés. Kell, szükséges, kihagyhatatlan a hagyományos értékesítés, vagyis a bolti forgalom.

És vannak termékek, amiknek a megnézését igényli a vevő. Részben azért, mert nemcsak használati tárgy, hanem egyben díszíti is a lakását/irodáját, részben azért, mert szükséges a megfelelő választáshoz a külső szakértő. Ilyen esetekben szoktak elmenni az emberek egy szaküzletbe, ahol értő eladók segítségével tudnak választani a kínálatból. És ugye ezek a szaküzletek a nagykereskedőtől független boltok, vagyis az nem egy szerencsés helyzet a szaküzlet szempontjából, ha a kiválasztott terméket utána a webről rendelik meg, mert úgy olcsóbb.

Ez egy olyan helyzet, amivel sokan találkoztak már gyártók, kereskedők: hol a határ? Mennyiért szabad adni a neten a terméket, hogy az ne tegye tönkre a szaküzletet?

Az alapvető gond az, hogy amennyiben megszűnik a fizika értékesítés, vagyis csak neten lehet rendelni, akkor a vevő is rosszul jár. Nem lesz bolt, ahol megnézheti, megtapogathatja a terméket, nem lesz bolt, ahol találkozhat hús-vér szakértővel (oké, ezen utóbbi a neten már elég könnyen helyettesíthető). Ráadásul ha ez így alakul, akkor a nagykereskedő forgalma is csökken, hiszen kevesebb terméket fognak venni, mivel nem tudnak választani.

Mi a megoldás? Hogyan lehet elérni, hogy a szaküzleti forgalom megmaradjon? Könnyű rávágni: nem kell engedni, hogy a netes értékesítésnél bizonyos ár alá menjenek a kereskedők. És ez egy nagyon jó ötlet, hiszen ezzel megoldódik a probléma: mindegy, hol veszi meg a vevő, az ár ugyanaz, és így továbbra is finanszírozza a szaküzletet.

Csak egy picike gond van ezzel. Az, hogy nem szabad ilyet tenni. A nagyker nem szabhat garantált árat, nem mondhatja meg a viszonteladójának, mennyiért kell adnia a terméket. Azt megteheti, hogy javasol fogyasztói árat, de nem kötelezheti a viszonteladót, sőt, büntetni sem büntetheti. A viszonteladói árrést olyan módon kell meghatározni, ami nem piactorzító hatású.

Vagyis a könnyebb út nem járható. Akkor mi a megoldás?

Igazán hatékony, generális megoldás nincs. Csak olyan, ami valamilyen módon féllábú. Például megteheti a nagykereskedő, hogy csak olyan céggel köt szerződést, akinek van szaküzlete is. Ez viszont nem garantálja, hogy a kiskereskedő nem fog a neten olcsóbban árusítani... Ráadásul kizár olyan lehetséges viszonteladókat, akiktől nagy forgalmat kaphat.

Azt is megteheti, hogy elfelejti a szaküzleteket, és mindent terel a netre. Ez viszont lehetséges vevők elvesztéséhez, és a konkurencia megerősödéséhez fog vezetni.

Tehát nincs jó megoldás, nincs egy sablon, amit lehet követni. Piaci helyzettől, a viszonteladói hálózat szerkezetétől, súlyától, a konkurencia lépéseitől is függ, mit kell tennünk. Én sem tudok adni egy generális választ. Mindössze annyit akartam elmondani: létezik egy ilyen probléma. Ez a probléma engem sokban emlékeztet a közlegelők tragédiájához, hiszen itt is egyes szereplők nyerhetnek rövid távon (alacsony ár - nagyobb forgalom), de hosszabb távon tönkreteszik a piacot.

Idővel persze ez a probléma várhatóan meg fog szűnni. Részben a netes kereskedelem előretörése, részben a megváltozó fogyasztói szokások miatt egyre kevesebb ember akar mindent megtapogatni, a jó minőségű fotók, videók, 3D megoldások kellően plasztikussá tehetik a termékek bemutatását.

Vagyis az átmeneti kor egy kis speciális problémája ez, amit fentebb leírtam. Ugyanakkor cégek, nagykereskedők (és kiskereskedők) léte függ attól, hogyan sikerül ezt kezelni.

1 komment

Pokémon: go marketing!

Címkék: onlinemarketing kreatív

2016.07.20. szerda 13:50 Konrad

pokemongo.jpgAkkora Pokémon Go láz lett itt a nyár közepén, és olyan gyorsan, mintha egy cunami lenne. A Nintendo cégértéke megduplázódott (és lehagyta a SONY-t), csoportokban mászkáló fiatalok keresnek mindenféle virtuális jószágokat, és az erre érzékeny online sajtó is tele van a valós és hamis hírekkel.

Várható is volt, hogy erre hamar rá fognak mozdulni cégek - igazából nem is az az érdekes, hogy ezt felhasználják a marketingjükben, hanem a gyorsaság és a kreativitás. Ebből következően nem is vártam azt, hogy a nagyok fognak lépni, de még erre is rácáfolt ez az új marketinges világ.

Az online marketingben ugyanis nem az a nehéz, hogy összerakjunk egy kampányt (az már rutin és főleg idő és odafigyelés), nem az a nehéz, hogy kezeljünk jelenlétet (ezt is megtanultuk), hanem az a nehéz, hogy folyamatosan képesek legyünk reagálni a változó környezetre. Azonnal és hatékonyan.

A Pokémon Go egy olyan előre nem látható változás a piacon, amire senki nem számított (szerintem még a Nintendo sem). Így nem is lehetett tervezni, budget-et elkülöníteni rá. Ráadásul mindez nyáron, amikor a nagyobb céges döntéshozatal sokkal lassabb, a marketingesek fele nyaral (és lehet, Pokémon Go-zik).

És akkor lássunk két példát:

A játékhoz mászkálni kell, ami egy Budapest méretű városban igenis sok távolságot jelent. Erre épült egy szolgáltatás is: Pokemoon és Goo Taxiztatás Budapesten

És a felhívás:

Szeretnél gyorsan fejlődni? Nem tudod hol vannak a pokemon pontok Budapesten? Profi Pokemon Go taxi sofőrök segítenek neked a belvárosban. Garantáltan 10x gyorsabban haladsz mint gyalog.
Vedd igénybe a Pokemon Go taxi járatunkat akár vsak egy órára, hidd el nem fogsz csalódni
2016. 07.25. Hétfő reggel 10-től óránként indulás a Blaha Lujza tértől a BurgerKing elől.
1.500.-/óra/játékos
Mivel a Taxi limitált főt képes szállítani, kérem időbem a foglalást melyet a helyszinen megtehettek a taxi vezetőnél, vagy facebookon üzenetben....

Amikor ezt írom, 223 megosztásnál járnak... Gyorsan reagáltak, okosat léptek, aztán majd a piac megmondja, kellenek-e. (Mondjuk az elgépeléseket ki lehetett volna azért javítani, de tudom, ne legyek kicsinyes...)

A másik egy lengyel példa, egy olyan beszélgetésben bukkantam rá, ami pont a fenti felhívás egyik megosztása alatt alakult ki. A példa egy lengyel helyi KFC, akik a Facebook-on hívnak így vevőket:

Ma kirakunk pár Pokémon csalit, gyere, egyél csirkét és játssz a Pokémonnal!

Azt hiszem, ezek még csak az első próbálkozások. Pár nap, és a csapból is Pokémon Go marketing fog folyni. Nem is baj, lesz legalább egy kis kreatív felfrissülés így a nyár közepén.

És mit lehetne erre mondani végül? Pokémo Go-ra fel!

 

 

Szólj hozzá!

Oravecz Nóra, a magyar Barbra Streisand

Címkék: hiba közösség facebook

2016.06.05. vasárnap 23:36 Konrad

oravecztibor.jpg

Van ez a Streisand-effektusnak nevezett dolog, aminek a lényege, hogy ha valamit el akarsz tüntetni az interneten és ez kiderül, akkor azt sokkal több ember fogja látni. (Az elnevezésről bővebben a Wikipédia szócikkben.) Nos, valami ilyesmibe sikerült belekeverni a hazai közösségi média egyik legmegosztóbb sztárját, Oravecz Nórát. Igaz, nem az internetről akart leszedetni valamit, de a végeredmény ugyanaz lett, mint Streisand esetében: sokkal nagyobb vihart kavart, sőt...

A dologban az az igazán érdekes, hogy a konfliktus kiváltója a hazai internet másik nagy sztárja, Tibi atya - pontosabban Tibi atya alkotói. A történetben játszik még egy kiadó is, szerepe olyan, mint minden jó drámában a gonosznak: nélküle nem lenne konfliktus, ő kavarja a szart.

Van egyfajta személyes véleményem az érintettekről. Sem Oravecz Nórát, sem Tibi atyát nem szeretem. Az előbbit egyszerűen elkerülöm, az utóbbit a sok megosztás miatt kénytelen lettem tiltani a Facebook falamról. De ez egyéni ízlés kérdése, amiről most írni akarok, az a "botrány" (inkább cicaharc?) szakmai oldala. Egész pontosan egy olyan történet ez, amelyben végső soron nekem mindegy, ki győz, még igazából az is mindegy, kinek van igaza, de az sokkal érdekesebb, ki hogyan kezeli a történteket.

Ehhez három forrást érdemes megismerni. A jelenlegi helyzet eszkalálódásához Tibi atya blogbejegyzése vezetett.

"Az ügyvédi fenyegetőzés a kiadónál, és a tény, hogy sikerült úgy leszedetned a polcokról egy könyvet, hogy a kiadó ezt már előzetesen jóváhagyta, a napnál világosabban vetnek fényt két dologra: a megbocsátás és az elengedés számodra olyan tartalmatlan fogalmak, amik csak arra alkalmasak, hogy a könyvedet kapkodja az a sok szorongó csaj, akiknek egyszerűbb, olcsóbb és fogyaszthatóbb a te blokkoló hatású placebód, mint a valós haszonnal járó terápiás megoldás. A másik, ami ennél is rémisztőbb, hogy a könyvkiadó maffiaszintű zsarolása akár egy sikerkönyv kiadása után is működhet, amennyiben ezt Te elrendeled. Ebbe még belegondolni is rémisztő."

Ennek a közvetlen folytatása a rengeteg megosztáson túl egy Libri (ez az említett kiadó) közleménye:

"A vádakkal ellentétben Nóra nem kérte a kiadót, hogy a „Tibi atya - Minden napra egy feles” című könyv kiadását felfüggessze, csak annyit kért, hogy töröljék a nevét a könyvből. A kiadó saját elhatározásából vette ki a felháborító mondatokat a könyv utánnyomásából."

Érezzük, hogy egy ilyen közlemény csak olaj a tűzre? A Librinél nem érezték. Ennek és persze a blogbejegyzésnek aztán egyenes következménye, hogy Oravecz Nóra Facebook oldala a hétvégén nem volt elérhető. Most, vasárnap este ismét olvasható.

"Egyébként szívesen, hogy karácsonykor nem pereltelek be az "Oravecz Nórát rózsaszín műfa...al megdu..ák" fiktív sztoridért, és csak annyit kértem, hogy a következő kiadásban ne szerepeljen a nevem, és egy életre felejtsetek el. Sajnos ez még az aláírt nyilatkozat ellenére sem ment, és ugyanúgy használtátok a nevemet.. Ahogy már a 'kampány' során többször.."

Vagyis minimum van két olvasata a történetnek. Aki itt hibázott, az elsősorban a kiadó - nem lett volna szabad bevállalni a Tibi atya könyvet, aztán pedig nem kellett volna így kezelni a történetet.

Hibázott Oravecz Nóra is, hiszen ha nem feszegeti ezt a problémát, vagyis nem veteti ki a könyvből a fejezetet, akkor nincs ügy. Lényegében ez indította el a Streisand-effektust, csak mivel később derült ki, késleltetve. És hibázott Tibi atya is, a blogbejegyzéssel - bár gondolom ezzel a kiadó felé próbáltak nyomást gyakorolni, de nem gondolom, hogy egy ilyen alapvetően üzleti ügynek ez a fajta nyilvánosság jót tesz.

Tanulságos az is, amit az érintett felek válságkommunikáció címén (nem) tettek. A Libri és Oravecz visszatámadtak, csípőből. Tibi atya próbálta csitítani a "népét", de a blogbejegyzés fennmaradt. Senki nem bírt profin nyúlni a problémához, sőt, véleményem szerint nagyon amatőr volt minden megszólalás. Ami a Libri esetében azért baj, mert egy kiadónak ennél sokkal profibbnak kellene lennie. Oravecz Nóra esetében azért baj, mert megkérdőjelezi szakmai felkészültségét. Tibi atya meg... Tibi atya. Nem véletlenül nem követem.

Számomra egy fontos tanulsága lett a történetnek: a sok százezres követői tábor megléte nem tesz senkit kommunikációs szakemberré. Teljesen más tudást igényel a lájkgyűjtés, a tartalomgyártás, mint a válságkezelés.

Van még mit tanulniuk az érintett feleknek.

 

3 komment

Szeresd a mumust!

Címkék: onlinemarketing üzlet

2016.05.24. kedd 15:38 Konrad

fofthed.jpg

Tudom, hogy sok cégvezető számára a marketing egyfajta káromkodás. Nem akarják, mert nem értik, és nem akarják, mert sokba kerül. Tudom, mert dolgoztam sok ilyen emberrel. Egy dolgot értenek: az eredményt. Ha elköltök 10 ezer forintot, akkor abból mennyit fogok megkapni, és mikorra? Ha erre a kérdésre nem tudok pontos és megnyugtató választ adni, akkor köszönik szépen, de nem kérik a munkát.

Tény, a cégek jelentős részénél erre lehet adni jó választ. De ez nem jelenti azt, hogy ez így elég. Hiszen a csak értékesítésre költött reklám, bár megtérül, de egyáltalán nem elég, mint marketing tevékenység. Hiszen ez "csak" reklám, és annak is csak az egyik fajtája. Korábban írtam már a marketing nem reklám oldaláról, de talán érdemes egy kicsit kisvállalkozás szintjén elgondolkozni a nem értékesítési célú reklámokról is.

Igen, a márkaépítésről, brandépítésről van szó. És igen, nem kell mindenkinek. De az, hogy kinek kell, alapvetően nem cégmérettől függ. A kérdés az, mit szeretnénk elérni.

Látok nagy, éves több milliárdos forgalmú cégeket, akik "elvannak" brandépítés nélkül, és ismerek olyan évente pár tízmilliós forgalmú cégeket, akiknek a brandépítés miatt van munkájuk. Vagyis a cégméret önmagában nem mutatja meg, mikor kell belekezdenünk a márka építésébe és mikor nem. De akkor mi?

Ami biztosan, az a vevőid köre és a konkurenciáid. Ha a konkurenciáid érett, ismert márkák, akkor neked is azzá kell válnod, ha sikeres szeretnél lenni velük szembe. Ez egyszerű logika: ha ők jobban megjegyezhetőek, mint te, akkor lépni kell.

A vevőid köre már kicsit összetettebb. Ha csak üzleti ügyfeleid vannak (vagyis a te piacod B2B), akkor nagy az esélye, hogy "elvagy" brandépítés nélkül. Kivéve, ha úgy dolgozol B2B piacon, hogy nagyon sok a vevőd, és erős a konkurenciád. Akkor nem lesz elég pusztán az értékesítőkre hagyatkozni. Akkor is kell a brand, ha te B2B piacra szállítasz, de a végső vevők már nem cégek. Tipikusan ilyen az, ha pl. nagyáruházaknak, viszonteladói körnek "terítesz". Ilyenkor azért kell a brand, hogy a te termékedet keressék és ne másét.

Igen, a brand építése nem olcsó dolog. Igen, nem lesz azonnali, kézzelfogható eredménye. De akkor sem pénzkidobásról van szó: a brandépítés befektetés. Hiszen egy ismert márka sokkal nagyobb biztonságot ad és összességében nagyobb forgalmat is el lehet vele érni, mintha nem ismernének bennünket.

 

Szólj hozzá!

Kevésből valami

Címkék: onlinemarketing üzlet

2016.05.12. csütörtök 16:12 Konrad

reklamozz.jpg

Az előző bejegyzésemben azt próbáltam elmondani, hogy nem érdemes csak egy hirdetési megoldásban bízni, a tervezés mellett szükség van arra is, hogy ne csak egy eszközben gondolkodjunk. Mivel kaptam pár visszajelzést ezzel kapcsolatban, így azt gondolom, foglalkozok még egy kicsit a témával.

A felvetett kérdés ugyanis ez: vajon mit kezdjenek azok a kicsi cégek, amelyeknek nincs több pénzük 20 ezer forintnál? Nekik nem lesz módjuk arra, hogy sok eszközzel dolgozzanak, nekik kell egy Grál, amelyhez fordulhatnak! A probléma az, hogy nincs idejük próbálkozni, vagyis nincs annyi pénzük, hogy akár csak egymás után is, de kipróbáljanak több dolgot.

Azonnali jó megoldás kell.

Amikor pár hete a Sämlingnél tartottunk online marketing képzést, akkor ott a visszajelzések egy része is arról szólt: jó dolgok ezek, amiket elmondtunk, de egy részük csak nagy cégekre igaz, a kicsikre nem. Mert van egy nagy szakadék a marketingben a nagyok és a kicsik között. És ez a szakadék nemcsak a pénz mennyiségében van, hanem a megtérülési időben is. A kicsiknél ennek szinte azonnalinak kell lennie.

Tehát nézzük meg, mit tehet egy cég, amelyiknek csak nagyon kevés pénze van marketingre!

Először is, gondoljuk azt végig, hogy a marketing nemcsak hirdetés. A hagyományos 4P modellnek is csak egy eleme (price, product, place, promotion), és bár ezt a modellt sokféleképpen szétszedtük az elmúlt években, de van, ami nem változott. Vagyis az első lépéseket még a hirdetések előtt meg kell tenni! És ezek egy jelentős része nem pénzbe kerül.

Azt szoktuk mondani, addig nem érdemes hirdetni, amíg a weboldalt, a kínálatot, a kiszolgálást rendbe nem raktuk. Mert odavinni érdeklődőket tudunk, de a reklám már önmagában nem fog az érdeklődőkből vevőt csinálni! Ahhoz van szükség ezekre a lépésekre.

Tehát bármennyire is kis cég vagy, először nézd meg, mennyire jó és miben igazán jó a terméked. A konkurencia jobb, de drágább? Akár árelőnyöd van. A konkurencia rosszabb de olcsóbb? Akkor minőségi előnyöd van. A konkurencia jobb, de olcsóbb? Akkor ki kell találnod, miért fognak pont téged választani. Ezek a lépések azért fontosak, hogy tudd, majd mit fogsz beleírni a reklámba, vagyis mit ígérsz.

Aztán mindenképpen foglalkozz a minőséggel és a szolgáltatással. Hiszen a sikerességhez kell a bizalom. Ez is marketing, de még nem reklám. A minőség a te feladatod, de a szolgáltatásban már vannak jó ötletek. Ilyen pl. a pénz visszafizetési garancia, a kiterjesztett jótállás, vagy egyszerűen csak a valódi odafigyelés az ügyfélre.

Értelemszerűen az lenne a jó, hogy egy teljes marketing stratégiával indulj neki az üzletnek, de ez kis cégek esetében, hacsak nem marketinges a tulajdonos, egész egyszerűen nem éri meg: amennyibe kerül, azt nem lehet kitermelni. Ezért kell odafigyelni a kisebb-nagyobb trükkökre, ötletekre.

És persze fontos a hirdetés is. Ha kevés a pénz, akkor egy eszközre kell összpontosítani, koncentrálni. Nincs lehetőség többre. De mi legyen ez? Az attól függ. Mint írtam korábban: nincs olyan, ami mindenre jó!

Nézzünk pár példát, egyfajta ökölszabályként:

  • Ha rendszeres vevőid lehetnek, s van folyamatosan mondanivalós, akkor legyen hírleveled, és koncentrálj az adatbázis építésre.
  • Ha olyat kínálsz, ami kell az embereknek, és keresik is, akkor hirdess a Google keresőben.
  • Ha élményt akarsz adni az embereknek, olyat, amit meg kell mutatni, hogy kedvet kapjanak, használd a Facebook-ot.

Mint látható, pontosan ki kell találnunk, mi a célunk! És bár ezzel kellett volna kezdeni, de inkább ezzel fejezem be: a megfelelő eszközt mindig a célhoz választjuk.

Ahogy a jó termékhez, a jó könyvelő megtalálásához, a jó alkalmazottakhoz, úgy a jó marketinghez is kell alapvető tudás, gondolkodás és némi szerencse is. És persze fontos mérni is, mennyire sikeres az, amit választottunk. De reklám nélkül nem fog menni. A cikk illusztrációját Székelyudvarhelyen fényképeztem, és azt hiszem, elmondja a lényeget. Ki is írom ide, mintegy lezárásként:

Ha több ügyfelet szeretnél, reklámozz!

Szólj hozzá!

Grál lovagok

Címkék: onlinemarketing

2016.05.02. hétfő 16:06 Konrad

gral_1.jpg

Hogy mi az a (Szent) Grál? A Wikipedia ezt írja róla:

Hogy mi is a Grál, azt nem egyszerű meghatározni. A Brockhaus-Enzyklopädie szerint az Artúr- és Parzival-mondakörhöz kapcsolható középkori költemények titokzatos, szent tárgya, ami a birtoklójának földi és égi szerencsét (és boldogságot) kölcsönöz. A Grált csak a kiválasztott személy találhatja meg, ám sosem mutatkozik meg olyan formában, hogy származása és formája pontosan meghatározható legyen.

Én azokat a marketing módszereket nevezem Szent Grálnak, amelyekre egy-egy Grál lovag rámondja: ez a tuti, ez visz mindent, ez lesz a legjobb megoldás, biztosan megoldja a problémáidat!

Amennyire a Szent Grál története meseszerű, és nem a bizonyosság, hanem a hit határozza meg a létét, pont annyira meseszerű minden olyan marketing módszer, amely tuti mindenre tökéletes. Vagyis a gyakorlatban nincs sem Szent Grál, sem tuti marketing. De ettől persze még Grál lovagok vannak.

A Marketing Grál Lovagjai egy-egy területhez értenek, felkapják az aktuális bullshiteket, és minden hozzá nem értőnek csillogó szemmel és faaaantasztikus Facebook posztokkal magyarázzák, miért kell az ő megoldását választani. Persze alapvetően nem mond hülyeséget, pontosabban nem csak hülyeséget mond. Hiszen az ilyen belobogtatott Szent Grálok nagyon is jó marketing eszközök - éppen csak nem jók mindenre. De ettől még a Grál lovag ezt fogja nekünk ígérni.

Az elmúlt 15 évben az online marketingben elég sok Szent Grállal találkoztam. Egy időben ez volt az e-mail marketing, máskor a Google keresőhirdetések, aztán a keresőoptimalizálás, később a Facebook, majd mostanában a tartalommarketing. Az a szép az egészben, hogy ezek mind nagyon jó eszközök, és használjuk is az összeset - éppen csak nem Grálok. Nem fogják egymagukban megadni a földi és égi szerencsét, az örökéletet és az ingyensört (akinek ezen kettő utóbbi kell, az szavazzon a Kétfarkú Kutya Pártra!).

A Grál lovagok tevékenysége tehát nem elsősorban azért baj, mert amit kínálnak, az nem lenne jó. Azért baj, mert könnyű elhinni nekik, hogy van egyszerűbb út, van lehetőség egy eszközzel megváltani világot, de legalábbis megoldani a marketingünket.

Nincs így. Szent Grált senki nem kínál, aki komolyan veszi a marketinget. Sok kis kelyhet igen, amelyek hol több, hol kevesebb sikerrel segítenek a marketingünkben. Ezért kell egészében figyelni a dolgokat, és elfelejtenünk a Szent Grált a marketingebn.

A Grál lovagoknak pedig megmondani: ha Artúr király visszajön, és kihúzott kardjával rámutat egy eszközre - akkor talán! foglalkozunk az igazukkal. Addig marad a tervezés és a sokféle eszköz együttes használata.

Szólj hozzá!

Mobilok és marketing és jövő

Címkék: mobil ajánló mobil marketing

2016.04.12. kedd 16:15 Konrad

innoteka.png

Egy kicsit átmentem futurológusba pár napja. Mindig is szerettem a sci-fit, és szerettem elképzelni, milyen lesz a jövő. Sok dolog bejött, és még több nem. Jellemzően a naaagy elképzelések a scifikből nem valósultak meg (nincs holdbázis, nincsenek lebegő-repülő autók), de a sok kis háttér elképzelés igen. Pl. Francis Carsac 1967-es Sehollakók című könyvében a főhős a lakásból tud adatokat lekérni adattárakból - mi ez, ha nem az internet? De az ekkoriban készült 2001. Űrodüsszeia látványos és jól sikerült film változatában már szerepelnek olyan eszközök, mint a mai tabletek.

Így izgalmas és érdekes volt számomra az az egy óra, ami B. Szabó Edina kérdéseire való válaszolással telt el. Mert ő pont erre volt kíváncsi: milyen most a technológia és a marketing, és milyenné válhat.

A beszélgetés az Innotéka magazinban olvasható, és a marketing mellett szól sok másról is. Ajánlom mindenki figyelmébe.

Szólj hozzá!

A költészet napja

Címkék: gépház

2016.04.11. hétfő 19:18 Konrad

jaszobor.jpgIgyekszem minden évben írni egy posztot a költészet napján, mert fontosak a versek, és fontos emlékeznünk J.A.-ra is. Ez ilyenkor egy érdekes játék is egyben, mi legyen az a vers vagy vers részlet, amit kirakok a blogra. Ez pedig azt is jelenti, hogy direkt ezért olvasgatok egy kicsit, ilyen szemmel is. Először valami J.A.-ra gondoltam, de olyan már sokszor volt. Azt Petri Györgyre, de valahogy nem találtam olyat, ami most és itt ide illik. Így aztán csavartam egyet a kérdésen, és egy énekelt vers idézetet hoztam mára. Tehát:

Menyhárt Jenő: Itt kísértünk (részlet)

Azt hiszed, hogy adnak
Amikor éppen elveszik
Nem neked adják el a dolgokat
Hanem téged adnak el nekik
Reklámháború, bomba nôk
Gyönyörű áldozatok
Sajnálom, de én nem fogom
Senki arcát viselni a ruhámon
És nem tudom, hogy jön el a holnap
Nem tudom, mi az ami várni fog
De ha húsz év múlva a tükörbe nézek
Nem ôket akarom látni ott
Pedig azt akarják, azt akarják
Azt akarják, hogy azt akard

És aki az egészet szeretné hallani:

Szólj hozzá!

Multifunkciós alkalmazott?

Címkék: onlinemarketing üzlet

2016.03.23. szerda 10:57 Konrad

e_n.jpg

"Önállóan dolgozó, főzni is tudó kézilányt keresünk!" - ez van kiírva az egyik helyen, ahova járunk ebédelni. Amire a vendéglátáshoz jobban értő kollégám rávágta: ez három ember!

Amikor látom, hogy a kisebb cégek milyen embereket keresnek, akkor mindig rácsodálkozok én is, ahogy kollégám a fentiekre. Dolgozzon önállóan, értsen a Facebook-hoz, az AdWords-höz, tudjon szöveget írni, nem baj, ha ért a SEO-hoz és az e-mail marketinghez is. Ezen kívül intézze az adminisztrációkat, ha kell, bele tudjon nyúlni egy-egy grafikába (vagy önállóan tudjon grafikát csinálni). És persze mindig legyen a tudása friss is, naná. Most őszintén: ha valaki ennyi mindenhez ért, vajon mennyi pénzt kellene neki fizetni? Mert a havi nettó 150-200 ezer forint nem lesz elég. Aki annyiért vállalja el a fentieket, az vagy nem ért mindenhez, vagy csak alapszinten ért a legtöbb dologhoz. Tényleg erre van szükség? Egy alulfizetett juniorra, aki kiég pár hónap-év alatt, és miután kicsit jobban beletanult ebbe-abba, továbblép? A cégnek ez alsó hangon havi 500 ezer forint (a fizetés és az egyéb kiadások), miközben valójában jó, ha megkereste a fizetését.

Több esetben írtam ilyen állásajánlatokra, ajánlva a mi szolgáltatásunkat, ami havi díjban magasnak hangzik ugyan, de a közelében sincs annak, amit fent leírtam. És mi ezért tényleg értünk a fentiekhez, hiszen nem egy ember dolgozik nálunk. Van kampánymenedzserünk, van közösségi média menedzserünk, grafikusunk, szövegírónk, és még a menedzsment részt is meg tudjuk oldani. Tény, nem ülünk ott a cégnél, és az is tény, hogy felteszünk kínos kérdéseket: mi a cél, mire mennyi pénz van stb. Cserébe nemcsak kapkodva tüzeket oltunk, hanem készítünk stratégiát és közösen elemezzük az eredményeket is.

Melyik éri meg jobban? Egyelőre itthon az elsőt erőltetik, ezt szokták meg, ezt tanulták meg a cégvezetők. Az a jó, ha (és most idézem): "ütéstávolságra van a marketinges". Ahol "marketinges" alatt valójában egy multifunkciós alkalmazottnak kinéző boxzsákot értenek. Ebbe a "vállalati kultúrába" valóban nem fér bele az, hogy egy ügynökségnek fizessenek, hiszen azt nem lehet "csak úgy" ütni.

Jó lenne ezen fordítani egyet, és az elvégzendő munkára keresni megoldást, nem újabb alkalmazottat felvenni. Éppen ezért egy olyan akciót hirdetek meg a blogomon, hogy akik nálunk jelentkeznek, hogy a cégük internetes jelenlétével kapcsolatos online marketing feladatokat lássuk el, és kötünk egy legalább három hónapos szerződést, azoknak egyéb plusz díj nélkül elvégezzük a stratégiai tervezést is, aminek része a cég eddigi online marketing tevékenységének az átvilágítása is.

Akit érdekel a lehetőség, az készüljön föl az alábbiakra:

  • meg fogjuk kérdezni, mi is az üzleti céljuk
  • meg fogjuk kérdezni, mit várnak pontosan tőlünk
  • meg fogjuk kérdezni, mennyi pénzt szánnak minderre
  • el fogunk kérni a munkáért annyi pénzt, mint amennyi nettót kifizetne egy alkalmazottnak ugyanezért.

Érdekes lehet? Az info@onlinemarketing.hu címen várjuk az érdeklődőket!

1 komment

Robotok támadása

Címkék: onlinemarketing kampány üzlet

2016.03.08. kedd 20:59 Konrad

robotok.jpg

Nem, nem alakultam át scifi bloggá, bármennyire is szeretem a műfajt. Továbbra is a valóság talaján maradva vettem elő a témát. Miközben a scifik egy részében a robotok embereket ölnek, és megpróbálják átvenni a hatalmat, a valóságban itt vannak körülöttünk, és jobbára nemhogy rosszat nem tesznek, de még segítenek is. Bár még nem a sokak lehetősége a robotizált háztartás, de egyre többen engedhetjük meg magunknak, hogy valamilyen egyszerű automatát beszerezzünk. A takarító robot már nem scifi, és ennél is régebb óta vannak robotok a gyárakban, összeszerelő üzemekben.

De a robotokkal megismerkedtünk az interneten is: robotoknak vagy bot-oknak nevezzük azokat a programokat, amelyek átfésülik az internetet, adatokat gyűjtenek. Így működik pl. a Google is: kis robot-programok viselkednek úgy, mintha felhasználók lennének, "elolvassák" a tartalmakat, minősítik és tárolják azokat. A kereső pedig már a robotok által összehordott adathalmazban fog keresni.

Ezek a robotok tehát hasznosak. De vannak kevésbé hasznos robotok is. Egyrészt vannak programok, amelyek olyan adatokat próbálnak megszerezni, ami nem tartozik rájuk: jelszavakat, e-mail címeket, belépési adatokat. És vannak olyan robotok is, amelyek olyan forgalmat csinálnak, mintha felhasználók lennének.

Ha hirdetünk, akkor abban bízunk, hogy sikerül jól céloznunk, és azok fogják látni, akik potenciális vevőink, vagyis a célcsoportunk. De ha ilyen robot programok garázdálkodnak, akkor bizony az is lehet, hogy még annak is örülnünk kell, ha emberek látják a hirdetésünket... Sőt! Az sem megoldás, ha teljesítmény alapon vásárlunk, hiszen ezen robotok kattintani is tudnak. Amit nem tudnak, az a vásárlás. De minden mást elég jól utánoznak.

Hogy miért? Természetesen pénzért. Ha ugyanis robot "látja" a hirdetésünket, robot kattint a hirdetésünkre, akkor ezzel növekszik az adott weboldal forgalma, és így olyan bevételhez jut a weboldal tulajdonosa, ami mögött nincs valós emberi forgalom. Persze ez ennél tud bonyolultabb lenni. Például vannak olyan vírusok, amik a betöltött weboldalra raknak ki extra hirdetést (vagy lecserélik a weboldal saját hirdetéseit). Vagy vannak olyan toolbar-ok, amik hasonló okosságokat művelve. És még nem is beszéltünk a remarketing-csalásokról...

Van tehát két ok miatt is olyan forgalom az interneten, ami nem valós: a "jó" robotok adatokat gyűjtenek, a "rossz" robotok pedig információkat és pénzt. Ez így eddig nem is igazán újdonság azoknak, akik foglalkoznak az internettel. Ami sokkal érdekesebb, hogy vajon mennyi lehet az ilyen forgalom mértéke?

Még a múlt héten volt egy workshop, amit az Enbrite.ly tartott, és pont ezzel foglalkozott. Ők ugyanis hirdetőknek és tartalomszolgáltatóknak dolgoznak, hogy felmérjék, a forgalmuk hány százaléka nem emberi. És bizony ezek nagyon tanulságos számok. Természetesen piaconként és weboldal típusonként is eltérő, mennyi az ember és robot arány. Minél drágább egy piacon a hirdetés, annál jobban érdemes ott robotokkal jelen lenni. Ez indokolja pl. azt, hogy a skandináv országok esetében az egyik legmagasabb a robotok aránya.

Másrészt mára nemcsak a keresők működtetnek jó robotokat, sok más cég is monitorozza a netet. Pl. egyéb keresők, közösségi média jelenlét mérők, és persze egyre többször maguk a hirdetők is. Így azt láthatjuk, hogy folyamatosan növekszik a robotok aránya, azon belül is a jó robotoké. Íme egy ábra a változásról:

robots.jpg

A kép forrása az Enbrite.ly előadása (ők a Distil Networks-től hozták). Az értelmezéséhez érdemes hozzátenni, hogy ezek arányok: a Human aránya úgy csökkent, hogy közben nőtt a számossága, vagyis minden növekedett, de a jó robotok sokkal jobban.

És akkor máris látunk számokat: akár a forgalom több, mint fele robotoktól származhat!

Persze annyira nagy baj nincs, hiszen egyrészt minden valamire való eszköz amit csak tud kiszűr a méréskor, másrészt a valós arányok ennél sokkal kisebbek. Az Enbrite.ly hazai mérései 10% alatti nem emberi forgalmakat mutatnak, és például a nálunk "szennyezettebb" Ausztriában is a tartalomszolgáltatók esetében 2-15% közötti arányokat mértek (igaz, akadnak kiemelkedő arányok, közel 30%-al, de nem az a jellemző).

Vagyis egy átlagos kampánynál a hazai piacon a nem valós forgalom után fizetett pénzünk jóval 5% alatt marad. Ami persze így is lehet elég sok pénz.

Számomra nagyon tanulságos volt az Enbrite.ly workshop, és egészen biztos, hogy a jövőben elkezdünk mi is saját kampányokat mérni a segítségükkel, hogy lássuk, mi a robotok aránya. Bár azt hiszem, elsősorban a tartalomszolgáltatóknak illene lépniük, hiszen a hirdetők bizalmán múlik a működésük, vagyis mennyire hiszik el a hirdetők a számokat.

A robotok tehát köztünk vannak, és beleszólhatnak a kampányainkba. És sajnos nem ismerik az asimovi három törvényt, így fel kell készülnünk ellenük - legyünk hirdetők vagy tartalomszolgáltatók.

Szólj hozzá!

Az élet reklámblokkolóval

Címkék: onlinemarketing kampány adblock

2016.02.21. vasárnap 22:37 Konrad

adblock.jpgBő fél éve történt, hogy különböző technikai okok miatt felraktam mindkét általam használt böngészőre az Adblock Plus reklámblokkolót. Elég régóta érlelődött ez bennem, de mindig visszatartott, hogy hiszen nekem is ez a munkám, reklámokat szervezek az ügyfeleinknek, én is tehetek arról, ami megjelenik.

De mégis, egyszerűen elérte azt a szintet a zavarás - konkrétan olyan mértékben és módon lassította a munkámat a rengeteg reklám -, hogy én is beálltam a sorba: nincsenek nálam sem reklámok. Ez persze adott is egy új látásmódot számomra. Először is: egy olyan nagyobb hazai weboldal van, amelyik szól, hogy reklámblokkolót használok, és kéri, ne tegyem. Ez az oldal az Időkép. Respect, próbaképpen vissza is kapcsoltam náluk. Teszem hozzá, náluk is voltak bajaim a reklámokkal, de legalább nem úsztak be elém, nem "mozgatták meg" olvasás közben az oldalt.

Másodszor: nem attól jó egy reklám, hogy csillog-villog, hogy látványos, hogy naaaaaagy helyet foglal. Attól jó egy reklám, ha áttöri a blokkolót. És ez nem sok cégnek sikerült. Ebből a szempontból a Facebook az, ami a legnagyobb "lyuk" a blokádon: hiszen ott a tartalom egyenrangú része a reklám. Hirdetőként ezt jó tudni, felhasználóként már nem annyira jó megélni. De persze a Facebook reklámok legalább sokkal kevésbé zavaróak.

Harmadszor: semmit nem vesz el a netezés élményéből a reklámblokkoló. Ez pedig lényegében azt jelenti, hogy olvasóként a reklámok semmit nem adnak hozzá a tartalomhoz. Nem hiányzik. Igen, az hiányozna, ha a tartalomszolgáltatók a reklám hiánya miatt bezárnának, de ez már egy tök másik (igaz, ehhez kapcsolódó) probléma. Amire tehát most gondolok: sem nem voltak annyira szépek, sem nem voltak annyira hasznosak azok a reklámok, amiket kikapcsoltam, hogy úgy érezzem, rosszul döntöttem.

Negyedszer: tényleg gyorsabb lett a netezés. 

Alapvetően tehát a hirdetésblokkoló egy olyan plusz szolgáltatás, ami sokat ad a felhasználónak és sokat elvesz a tartalomszolgáltatótól. Ezzel pedig az a nagy baj, hogy nem egyensúlyi a helyzet, és megboríthatja a fennálló status quo-t: ingyen tartalmat kapunk reklámokkal. Egyre többen léptek és lépnek is emiatt. Nem a Wired az első, de nem is az utolsó, aki vagy azt kéri, engedjük a reklámok megjelenését, vagy fizessünk heti 1 dollárt a reklámmentes változatért. Ez az irány lesz az szerintem, amit előbb-utóbb a hazai oldalaknak is érdemes lesz követni.

De akik ebben a történetben könnyen hoppon maradhatnak, azok a hirdetők. Főleg, ha egyre többen fizetnének a reklámmentes változatért. Oké, ez itthon egyelőre nehezen képzelhető el, de ez nem jelenti azt, hogy ne következzen be. És itt nem a tömeggel van baj, hanem a minőséggel. Mert gondolj bele: pont azok lehetnek a legjobb vevők, akik tudnak és akarnak is fizetni a reklámmentes környezetért... Vagyis visszautalnék a második pontra: attól lesz jó egy reklám, ha áttöri a reklámblokkolókat, ha úgy érezzük, szükségünk van rá. Ez utópia lenne? Nem hiszem. Sok oldalt nézünk direkt a hirdetések miatt, gondoljunk csak az apróhirdetési oldalakra vagy az ár-összehasonlítókra. Nem, nem lehetetlen a reklámokat úgy tálalni, hogy azok ne a letiltást váltsák ki.

Miközben tehát mindenki programozott vásárlásról beszél, meg arról, milyen fontos a mobil, én most ezt érzem aktuális kihívásnak: a reklámblokkolók blokkolását. Végső soron nem nagy ügy. Csak kicsit kreatívabbnak kell lennünk.

 

6 komment

Keresőmarketing nap, 2016. március 3.

Címkék: Keresőmarketing nap 2016

2016.02.12. péntek 10:00 Konrad

nyilak.jpg

Idén is lesz Keresőmarketing nap, immár a kilencedik. Amikor 2007-ben megszerveztük - akkor még a Kirowskival közösen - az első Keresőmarketing napot, már reméltem, hogy sok évig lesz annyi témánk, hogy ez a konferencia megrendezésre kerülhessen.

Aztán az idei program összeállításakor kicsit el kellett gondolkoznom. Mert miközben továbbra is nagyon fontos az, amit keresőmarketingnek nevezünk, kezdenek a határok elmosódni. Az automatizálható kampányok már nem kizárólag a keresőhirdetések sajátjai, sőt. Az analitika végre mindenhol érdekes lett. Vagyis jobbára maradt a SEO, ami pedig még tovább specializálódott. Változik nagyon mindaz, amit keresőmarketingnek nevezünk.

De talán így is van ez jól. A változásnak örülni kell, és élni kell az új lehetőségekkel. És meg kell találni azokat a kapcsolódásokat, amelyek más területek felé visznek el. Így lesz szó idén a Google mellett a Facebook-ról és a Twitter-ről is. Miközben természetesen fontos téma lesz a SEO, a hirdetések és az analitika is.

A konferencia az Evolution konferencia részeként, március 3-án lesz a budapesti Hotel Helia-ban. Részletes programot itt találsz, jelentkezni pedig itt lehet. A Keresőmarketing nap támogatója idén is a Klikkmánia, köszönjük!

Szólj hozzá!