Onlinemarketing blog

Az Onlinemarketing blogon a hazai és külföldi online marketing hírekből, információkból merítek. Ha érdekeset látok, hallok, olvasok, arról elmondom a véleményem. Néha pedig csak leírom, amit szerintem érdemes tudni az internetes, online, digitális marketingről.

Berényi Konrád, tanácsadó

Levél a blognak

Legfrissebbek

Fontos dolgok


etarget

Nomen Est Omen

A Konrád férfinév a német Kuonrat névből származik. Elemeinek jelentése: merész és tanács.
Forrás

A Cég

Az Onlinemarketing blogot az Onlinemarketing.hu Kft., mint online marketing és kommunikációs ügynökség vezető tanácsadója és ügyvezetője írja.

Onlinemarketing.hu Kft.

 

Fontos dolgok

Add to Google

Add to Netvibes

Twitteren. Vigyázat, mély víz!

Hirdetések

Közösségi média alkalmazás partnerünk a
pagerider-logo_1.png




Virágcseppek - Bach virágterápia tanácsadás

Utolsó kommentek

  • Hujber Tünde: A "véletlenül kattintok és azonnal lelövöm" nálam abszolút igaz, szerencsére ritkán kattintok félr... (2015.08.24. 14:42) A kattintás még nem látogatás!
  • TLoF: A fenti dologhoz 2 tételt tennék hozzá: - A google analyticsot mint olyat az összes adblocker ala... (2015.08.17. 09:58) A kattintás még nem látogatás!
  • Schmoll: @Mrs.Columbo: Mint virágüzlet tulajdonos találtam negatívnak. Amúgy meg lehet, hogy jó, a vásárlók... (2015.08.12. 14:06) ...anyád...
  • kergfsa: hogy megváltoztak azóta az idők...:D (2015.08.03. 00:18) Kis pöcsök, seggfej internethuszárok
  • vazzup: Megoldas: nem weblap-referencia, hanem ugyfel/projekt-referencia feltuntetese. Amiota outsourcingb... (2015.07.24. 18:51) Referencia
  • Utolsó 20

MUNKA!

Tagek

8x80 (3) adatbázis építés hónap (5) adblock (13) adverticum (4) ajánló (539) apple (3) arukereso (84) arukereso toplista (72) banner hónap (8) blog (223) blogmarketing (63) blogring (97) business blog (40) céges weboldal (13) ebusiness (101) ekormányzat (3) előadás (20) email marketing (39) érdekes (198) etarget (206) etarget qa (4) etarget tippek (33) etarget toplista (128) facebook (116) fórum (6) gépház (87) gerillamarketing (10) google (105) hiba (96) hírek (34) humor (30) iab (4) index (31) internetes fejlesztések hónap (4) internetes stratégia 2007 (8) internethungary2006 (15) internethungary2007 (5) internethungary2008 (3) internethungary2009 (4) internethungary2010 (5) iwiw (73) jog (29) kampány (348) kérdés (7) kereső (60) keresőmarketing (230) keresomarketing nap 2007 (7) keresomarketing nap 2008 (7) keresomarketing nap 2009 (8) keresomarketing nap 2010 (3) keresomarketing nap 2011 (6) keresomarketing nap 2012 (5) keresőoptimalizálás (51) keresőoptimalizálás tematikus hónap (5) kkvmarketing (8) közösség (196) kreatív (104) kutatás (95) látogatottság (27) laza (10) LinkedIn (3) mediahungary2010 (4) minicrm (7) mobil (32) mobil marketing (22) msn (10) oktatás (22) om eloadasok (4) om tanacsadas (3) onlinemarketing (1070) online kutatas 2007 (7) online marketing tippek (366) polblog (55) pr (29) reklamkonferencia eger (6) reklám célzás hónap (6) rss (22) sem (200) seo (48) smo (45) spam (31) startup (9) startup 2008 (4) startup 2009 (4) startup 2012 (5) statisztika (319) szakcikk (6) szövegírás (26) tabu (5) támogatott bejegyzés (43) tanácsadás (16) tanácsadás hónap (4) tartalom (64) telefon (3) turizmus online (5) üzlet (223) üzleti kommunikációs hónap (4) video (113) viral (25) vírusmarketing (30) vlog (4) web2 (142) web22 symposium (7) web2 symposium (17) weboldal (230) website ergonómia hónap (4) wiki (4) wom (35) www.fenyek.hu (5) yahoo (13) [origo] (15) Címkefelhő

Hirdetési partner


Infinety Online Média és Marketing Kft.

Tel: +36-1-326-0065
E-mail: sales@infinety.hu
Web: infinety.hu
Blog: infinety.blogspot.com

A kattintás még nem látogatás!

Címkék: onlinemarketing kampány

2015.08.16. vasárnap 16:28 Konrad

id-100270947.jpg

Amikor egy kampányt elemzünk, akkor annak első lépése a statisztikák összerakása. Minden olyan adatot begyűjtünk, amire szükségünk lehet. Egy banner kampány esetében ez alapvetően két adatforrás: az adserver statisztikája és a weboldal látogatottsága. Az előbbi a hazai kampányok jelentős részében az Adverticum, az utóbbi szinte biztosan Google Analytics lesz.

(Tudom, az ügynökségek nagy része nem Adverticumot használ, de a hazai tartalomszolgáltatók nagy része Adverticumos. Ha nem költünk külön ügynökségi adserverre, akkor nagy eséllyel a weboldalak által használt Adverticum statisztikát kapjuk-látjuk. Mi az Onlinemarketing.hu-nál egyébként az Adverticumot használjuk kampánykiszolgálásra, lassan tíz éve.)

És amikor megjönnek az adatok, akkor kiderül, hogy mást mér az egyik rendszer és mást a másik... Egészen pontosan: az adserver több kattintást mér, mint amennyi látogatót az Analytics lát! És mivel a kampányt adott esetben az ember kattintás alapon vásárolja, így ez a különbség egészen mellbevágó lehet... Hogy mennyire? Íme egy legutóbbi kampány adatai:

Adverticum: 2540 kattintás
Analytics: 1640 látogatás

A különbség nagyon nagy! Jelen esetben 35 százalék az eltérés. Természetesen a kampányt megfelelő módon paramétereztük, vagyis el tudtuk különíteni az adserverből érkezőket. Amikor először komolyan számon kérte rajtunk egy ügyfél, hogy átverjük a statisztikákkal, mert a megvett 1500 kattintásból csak kb. ezret lát az Analyticsben, elkezdtem egy kicsit utánamenni a problémának. Az Adverticum válasza ez volt:

A mérések elsődleges különbsége abból fakad, hogy két különféle rendszer végzi a méréseket, míg a kampányok kiszolgálásárt és a statisztikáért az adszerver (hirdetéskiszolgáló rendszer) felel, addig a weboldalon történő mérésekért a webanalitikai rendszer.

(...)

A két rendszer különböző módon mér, ez is több okból okoz eltéréseket, mivel nem ugyanazt, nem ugyanott, és nem ugyanabban az időpillanatban mérik, ezért nem lehet érdemben összehasonlítani ezeket a számokat.

(...)

a különbség természetes dolog. 

(...)

Ezek alapján például magyarázat lehet az eltérésre, hogy a kattintás megtörténése után a céloldalnak nem volt lehetősége betöltődni, így CT szám lett, de az analitikai oldalon nem történt mérés. Vagy a másik oldalról szemlélve lehet, hogy a webanalitikai rendszer a forgalom forrását nem tudja beazonosítani, így a látogatás esetleg nem kattintásból származott.

Én pedig arra gyanakszom, hogy sok a téves kattintás. Vagyis a felhasználó véletlenül kattint, nyílik az új oldal, de nem engedi betölteni, és le is "lövi" azt. A robotokra viszont nem gyanakszom: azoknak nem kerül semmibe egy kis időt a landing page-en eltölteni, ezzel validálva a kattintást... (Igen, lehetnek robotok is...)

De a dolog annyira érdekelt, hogy megnéztem, számít-e a banner mérete. A fenti adat egy olyan kampányból származik, ahol a hirdetéseket egy sales house portfolión futtattuk (célzásokkal), négy különböző bannerméretben. És bár a számok persze csalókák, hiszen nemcsak a banner mérete, hanem az azt megjelenítő weboldal is számít, mégis érdekes lehet az eredmény, íme:

ct_blog.jpg

A pirossal kiemelt legnagyobb méretű banner esetében a legmagasabb az eltérés. És talán az is látszik, hogy a kisebb banner esetében alacsonyabb az eltérés. Persze mindez csak egy mérés, kár lenne messzemenő következtetéseket levonni ebből. De egy dolgot biztosan mondhatunk: az eltérés nagyon magas. És amikor kampányt tervezünk, ezt is bele kell számolni! Hiába veszünk bannert kattintás alapon, az nem annyi látogatást fog jelenteni, mint amennyire számítunk!

Tanulság? Az nincs. A mérések szükségszerűen eltérnek egymástól, és láthatóan az eltérés szignifikáns. Számolnunk kell vele, és fel kell készíteni az ügyfeleket már a kampány elején, hogy ez egy várható eltérés lesz.

 

2 komment

Referencia

Címkék: onlinemarketing weboldal üzlet

2015.07.24. péntek 13:45 Konrad

keknyil.jpg

A minap olvastam az egyik közösségben egy vita folyamán, ahogy az egyik fél odaszólt a másiknak: mutasd a referenciád, milyen weboldalt készítettél? A megszólított illető viszont nem webszerkesztő, hanem tanácsadó... és ennek kapcsán gondolkoztam el azon, vajon tanácsadóként mennyire állhatok oda egy munkához, hogy azt én csináltam?

Amikor egy webes feladatunk van, akkor többek közt az alábbi dolgaink vannak:

  • ügyféllel egyeztetni, mi a weboldal célja
  • ügyféllel egyeztetni, mi lesz a weboldal tartalma (ez ennél persze sokkal öszetettebb önmagában is)
  • ügyféllel egyeztetni a szövegekről, képekről stb.
  • specifikáció készítése a weblapról
  • szövegírás, amennyiben szükséges
  • grafikusok, programozók kiválasztásában segítség
  • a kivitelezési munka koordinálása, összefogása
  • ügyféllel való folyamatos egyeztetés
  • oldal átvétele

Vagyis nem keveset dolgozunk vele, de nem mi rajzoljuk, nem mi programozzuk. Vagyis nem mi készítjük, hanem együtt csináljuk. Sőt, volt olyan munkánk nem is olyan rég, amikor a folyamat vége felé, a kivitelezés alatt egy személyi változás miatt már nem is mi fejeztük be a kivitelezés koordinálását, így bár az készült el, amit együtt terveztünk, de akik most használják, nem is igazán tudják, hogy volt hozzá közünk. Ilyenkor vajon mit szólnának, ha feltüntetném, mint referencia?

Nem arról van szó tehát, hogy nem tudnék egy olyan kérdésre, mint amit a poszt elején írtam, válaszolni. Hanem arról, hogy egy elkészült weblap nem szükségszerűen olyan, mint amit én magam csináltam volna, hiszen sokban függ az ügyféltől, a grafikustól és a programozástól is. Persze a kapott eredmény jó és üzletileg sikeres is, és ez a lényeg.

Így aztán a referenciáink nem is weblapok, hanem ügyfelek, folyamatok. (És persze van egy ezer éves vacak weblapunk, aminek készülünk a megújítására, de ugye a cipész cipője...)

1 komment

A Kamu

Címkék: hiba onlinemarketing

2015.07.16. csütörtök 15:49 Konrad


fail.jpgAmikor a közösségi média kommunikációval elkezdtem foglalkozni, belefutottam értelemszerűen a szóbeszéd marketingbe, majd annak a nemzetközi szervezetébe, a WOMMA-ba. A WOMMA oldalán pedig az etikai kódexekbe.

Lehet, én vagyok a túl szigorú, de ezek után nem vállalok el semmi olyan kampányt, aktivitást, ami a kamu véleményekre, a fizetett forradalmárokra épít. Pedig számos olyan megkeresésünk van a mai napig, hogy a negatív jelenlétet olyan bejegyzésekkel próbáljuk megváltoztatni, amiket mi írunk, és ami pozitív. Ilyen megkeresésekkor mindig elmagyarázom, hogy ez az út miért veszélyes és miért nem javaslom. Van, aki elfogadja, és vállalja az elsőre nehezebbnek tűnő etikus utat, és van persze, aki megy oda, ahol neki megoldják az álkommentelést.

De ahogy élesedik a verseny, úgy futok bele egyre többször kamugyanús dolgokba. A kedvenceim a különböző webáruházak álkommentjei és az éttermek egy részének Facebook oldalain az álvélemények. Ezekben az a legszebb, hogy tényleg minimális odafigyeléssel ordít róluk, hogy hamisak. Például amikor egy webshopon anonim néven jelennek meg pozitív vélemények - de persze én csak akkor írhatnék véleményt, ha regisztrálok...

Ezekkel az kamukkal az az igazi baj, hogy az adott céggel illetve oldallal kapcsolatos bizalmat rombolja. Mert aki rájön, hogy amit lát, az nem igaz, az azt sem fogja elhinni, ami egyébként igaz lenne. Hiszen a weben pontosan annyit tudunk, annyi az ismeretünk, amennyit a képernyő mutat. És ha kamut látunk, akkor a kamu lesz az, amit gondolunk egy cégről.

Tudom, a helyes út hosszabb. A vásárlói panaszok kezelése, a felmerülő problémák megoldása rövidtávon fájdalmas is lehet. És ez nagyon sokszor nem marketing: vevőkezelés, termékminőség, eladói viselkedés. De ha ezeket nem oldjuk meg, hiába a kamukommentek, nem lesz jobb a cégünknek. Hiszen akkor már nem azt fogja gondolni az ügyfél, hogy hibáztunk. A kamu után az ügyfél azt gondolja: hazudunk. És akkor jajj lesz nekünk.

1 komment

Mi ez a csönd?

Címkék: onlinemarketing

2015.07.14. kedd 14:28 Konrad

telefon.jpgVagy én süketültem meg, vagy tényleg nagy a csönd a piacon? Az Origo eladási próbálkozásain túl mintha mindenki várna valamire. A reklámtörvény módosításai nem tűnnek annyira veszélyesnek, legalábbis a reakciókat elnézve, és a legnagyobb izgalom mindössze az a részben a Kreatívon, részben Facebook csoportokban zajló vita, hogy akkor a tartalommarketing vajon mi, és félnünk kell-e tőle?

Mindenki nyaral, gondolom, és készül az őszre is. (Vagy Londonban mosogat...)

Mi a magunk részéről elmerültünk a munkában, a nyarat annyiban érezzük (a melegen kívül), hogy kicsit több szervezés, hogy mikor ki megy nyaralni a cégnél. Ez is többek közt az oka, hogy ennyire rapszódikus volt a blog frissülése, de ezen most igyekszem változtatni, és legalább hetente jelentkezni egy-egy írással. Téma ugyanis van bőven, akkor is, ha amúgy nagy a csönd.

Ahogy egyre jobban belemászunk a kisvállalati problémákba, úgy látom, hogy mennyire elefántcsont-torony az online marketing. Nem arról van szó, hogy nem lenne jó vagy igaz, amit csinálunk, hanem arról, mennyi olyan cég és probléma van, amire nem tudunk jó választ adni. Nem is beszélve arról, mennyire sok olyan vállalkozás tulajdonos van, aki nem szereti a technológiát, aki fél minden változástól. Ez persze egyértelműen jelenti azt is, hogy érdemes velük foglalkozni, és meg kell találni a nekik szóló szolgáltatásokat. Hiszen nincs arról szó, hogy nem használnák az internetet: ott vannak a Facebookon, e-maileznek, bankolnak - de mint magánszemélyek. Viszont mint cég, hát, ami bonyolultabb egy tárcsázós telefonnál, az most nem érdekes. És persze pénzbe ne kerüljön...

Ez most az a kihívás, amire jó lenne választ találni, mert errefelé lehet még bővülnie a piacnak. A nagy szereplők igényeit már ismerjük, a kicsikről csak feltételezéseink vannak - és ez persze azt is jelenti, hogy tanulnunk kell tőlük, hogy taníthassuk őket.

 

Szólj hozzá!

Kukacos Alma

Címkék: gépház

2015.06.26. péntek 14:13 Konrad

apple-fix.jpgHosszú hallgatásom oka, hogy három hete szervizbe adtam a számítógépem, és azóta se jött vissza. Illetve ez inkább egyfajta védekezés, a valódi ok a megszokás: saját gépen, saját környezetbe szeretek dolgozni, és valahogy nem volt kedvem máshol írni. De ez már olyan hosszú csönd, hogy tele lettem kiíratlan dolgokkal, így alkalmazkodom, és ennek kapcsán gyorsan meg is írom, hogyan éltem túl az elmúlt heteket, és mi is ennek a tapasztalata.

Először is, nem jó dolog a megszokás, ha az visszaveti a munkát. Márpedig most ez történt: ha nem lennék ennyire a saját környezetemhez szokva, egyszerűbb lett volna ez a 22-23 elmúlt nap. Hozzá kell tennem, nem számítottam ennyi időre, így fel se készültem. Szűk egy hetet igértek, és ezért nem is nagyon gondolkoztam pl. cseregépben. Aztán persze elsőre nem fogadta el az Apple szerviz azt, hogy a gép hibás (persze az), majd most meg alkatrészre kell várni (gondolom gyalog hozza valaki az USA-ból, mert szerintem már biciklivel is ide kellett volna érnie). Szóval kölcsöngép, és ami ezzel jár.

Amiért mégsem "halltam meg", az a felhőben lévő adatok. Bár nincs minden ott, de ami a napi munkához kell, közvetlenül elérhető. (Igen, van biztonsági mentésem, de az nem dokumentumok sokasága, hanem Time Machine mentés, tehát Apple gép kell a hozzáféréshez, lehetőleg olyan, ami éppen nem kell másnak...) Így tudok levelezni, hozzáférek a megosztott dokumentumokhoz is. Sőt, pár éve már az összes elküldött levelemből egy (titkos) másolatot elküldök egy gyűjtő fiókba, így azokat is látom és tudok bennük keresni.

Pár évvel ezelőtt egy ilyen kaland fájdalmasabb lett volna, de mostanra már a szükséges anyagok mind elérhetőek a gépem nélkül is. Miért vagyok hát ennyire a szokások rabja??

Hiányzik az, hogy ne kelljen kölcsönkérni, ne kelljen másokat akadályozni. Persze ott van a mobil és a tablet, de ezekről kiderült, hogy munkára csak erősen korlátozottan alkalmasak. Egyrészt a gépeléshez nekem kell a fizikai billentyűzet, másrészt vannak weboldalak, főleg szolgáltatások, amik mobil környezetben vagy nem működnek, vagy nem úgy, mint desktopon. Még mindig fájdalmasan sok ilyen van, nem kevés ezek közül a munkához kell(ene). Vagyis marad a desktop környezet, ez van.

Ami viszont egyértelműen pozitív: a böngészők mára tényleg képesek arra, hogy párhuzamos munkameneteket csináljak, vagyis a gép tulajdonosa (lányom vagy feleségem) és a saját munkáim elkülönüljenek. Nem kell saját user a gépekre, elég, ha inkognitó módban dolgozom, és így is mindent kényelmesen tudok használni. Egyedül a Google kavar be néha, ha túl sokat ugrálok a különböző hozzáféréseim között...

Tanulság: legyen mindenről elérhető másolatod, napi szinten. Építsd fel úgy a munkamenetedet, hogy ne kelljen egy bizonyos számítógépet használnod, és azokat a doksikat is tárold felhőben, amiket nem ott szerkesztessz.

Ja, és még egy plusz: a Google fiók is tele tud lenni. Ha ez pont akkor történik meg, amikor a géped a szervízbe kerül, hirtelen elvágod magad a világtól... Ne halogass tárhelyet venni!

3 komment

A hazai reklámpiac megszüntetése

Címkék: onlinemarketing polblog üzlet

2015.06.01. hétfő 09:04 Konrad

nuclear_blast_by_rainerkalwitz.jpg

Csodálatos az a cinizmus, ahogy a regnáló hatalom törvényes képviselői egyre-másra alakítják saját szájuk íze szerint a törvényeket. Az ilyen fajta nem közmegegyezéssel történő, szakmailag nem megalapozott törvénykezésnek az eredménye szükségszerűen felemás: bár a szándék lehet olykor jó is, de az eredmény kiszámíthatatlan, sokszor lényegében egy-egy piaci szegmens kisöprése, ellehetetlenítése. A legnagyobb gond az, hogy hiába jó adott esetben a helyzetfelismerés, vagyis annak a felismerése, hogy változtatni kell, a megoldás jellemzően katasztrofális. Elég csak a dohányboltokra vagy a vasárnapi zárvatartásra gondolni.

A politikai szándék mellett mindig vannak olyan érvek, amelyek jogosak. Nincs ez máshogy most sem, amikor várhatóan heteken belül megszűnik a hazai reklámpiac. Vagy legalábbis megszűnik olyannak lenni, amilyen eddig volt, amilyennek eddig megszoktuk.

A hazai reklámpiac egy élő szervezet, benne a hirdetőkkel, a hirdetéseket megjelentető médiumokkal és a kettő közti szolgáltatókkal: a sales house-okkal, a különböző ügynökségekkel. Ez az organizmus jelenleg életképes. Tudjuk, hogy hol és hova vándorolnak a pénzek, kb. tudjuk azt is, hogy mennyi. Lehet arról vitatkozni, hogy jó-e így, lehet arról vitatkozni, hogy így kell-e ennek lennie, de egy biztos: ami most van, az a piac számára elfogadott struktúra.

(A lényeg: a közvetítők több helyen is pénzhez jutnak. Egyrészt kapnak valamekkora megbízási díjat a hirdetőktől, másrészt kapnak jutalékot a médiumoktól. A jutalék mértéke részben attól függ, összességében mennyi hirdetést tudnak vinni egy adott időszakban, részben attól is függ, hogy mennyire sikerül "jóban lenni" a médiumokkal. Ez sokszor nem is elsősorban a kenőpénzt jelenti, hanem sokkal inkább személyes munkabarátságokat, igen, egyfajta mutyit. Ez a piac se jobb, mint az ország. A gond pont ezen jutalékok mértékével van. A kialakult rendszer nem transzparens, a hirdető nem tudja, mennyit kap vissza az ügynöksége, a média nem tudja, mennyit ad át az ügynökség a hirdetőnek a kedvezményekből. Így kialakulhat az a helyzet is, hogy a legtöbb pénzt a közvetítő cég(ek) kapnak.)

Más kérdés, hogy ez a struktúra amúgy nem jó sem a hirdetőknek, sem a médiumoknak. A hirdető pénzét ugyanis nem kizárólag a hirdetési hatékonyság alapján helyezik el a közvetítők, hanem a megkötött szerződések alapján is. Lehet erről vitatkozni, hogy valóban így van-e, de aki ebben él, az látja: sokszor megy olyan helyre a pénz nagyobb része, aki jutalékot fizet az ügynökségnek, miközben a hatékonyság miatt annak máshol is lehetne a helye. Ez persze szakmailag hibás lépés, de pénzügyileg érthető az ügynökségek részéről. Az ügynökségek cserébe nevetséges díjakat kérnek el a hirdetőktől a munkájukért, lényegében "ingyen" dolgoznak. (Persze nem, hiszen a kezelt reklámpénzből kapnak vissza.)

A médiumok pedig sokszor nem kapnak annyi pénzt, mint amennyit egy átláthatóbb struktúrában kaphatnának, hiszen egy hozzájuk képest erős szereplővel (az ügynökségekkel) kell megállapodniuk.

De akkor miért is mondom azt, hogy ezt a felosztást elfogadta a piac? Azért, mert azt látom évek óta, hogy miközben a fent leírtakkal mindenki tisztában van, senki, sehol nem próbált ezen belülről változtatni. Eddig csak olyanok tiltakoztak, akik nem érintettek ebben a rendszerben.

Közben történt egy pár változás a piacon, elsősorban az online részén. Ez pedig két külföldi szolgáltató, a Google és a Facebook jelentős előretörése. Nem túlzás azt mondani, hogy az interneten elköltött reklámpénzek fele már náluk landol. És ez azért nagyon fontos változás, mert az ő esetükben teljesen más a struktúra. Ugyanis sem a Google, sem a Facebook nem oszt vissza pénzeket, ráadásul a hirdetési fiókokat meg lehet (és a Google ajánlása szerint meg is kell) osztani a hirdetővel, így pontosan lehet látni, mennyi pénz ment a Google-nek és a Facebook-nak. Éppen ezért, a piac ezen szegmensében kialakult az a fajta struktúra, ahol a hirdető külön fizet az ügynökségnek, és külön a médiumnak. (Igen, pontosan, a kormány most pont ezt akarja mindenkivel...)

Tapasztalatból mondom: ezt a fajta költség struktúrát nem volt egyszerű végigvinni a piacon, és főleg nem volt egyszerű kialakítani azt a fajta szakmai hátteret, ami így működik. Nem véletlen, hogy külön ügynökségek foglalkoznak az ilyen jellegű kampányokkal.

Vagyis. Amit a kormány el akar érni egyik napról a másikra, azt a piac is akarja, de sokkal lassabban. Ez ugyanis a kulcs: a változtatás sebessége. Egy nagyon profán példával élve: ha egy utasokkal tömött buszt meg kell állítani, akkor a lassú fékezés esetén senkinek nem lesz baja, akinek segítség kell, az meg tud kapaszkodni - vészfékezéskor meg még akik biztonságosan ülnek is megsérülhetnek, hiszen beverhetik a fejüket, rájuk eshetnek az álló utasok és a csomagok. Ha tehát lehet, nem vészfékezünk.

A kormány egy lassító buszon most be akarja rántani a vészféket. Ez bizony az alábbi dolgokat eredményezheti:

  • sok ember el fogja veszíteni az állását, bár nagy eséllyel többen csak átmenetileg
  • a piac hirtelen megáll, lazán kieshet egy-két hónap
  • a hirdetések leállása hirtelen nagyon rossz helyzetbe hozza a médiát (már azokat, akik nem állami csöcsön lógnak)
  • rengeteg kis médium elveszíti hosszabb távra a bevételeit (ennek az oka egyszerű: az ügynökségeknek van kapacitásuk sok tartalomszolgáltatóval tartani a kapcsolatot, kicsikkel is, de a hirdetőknek ehhez nem lesz kapacitásuk)
  • a piac elkezdi megkeresni a kiskapukat, és most már majd az állam elől is el fogják rejteni a pénz útját - vagyis jelentősen nőni fog az átláthatatlanság és a mutyi

Vagyis. Miközben a szándék mögött álló probléma valós, a jelenlegi megoldás baromság. A piac egyébként is elindult a változás útján, vannak már tapasztalatok és olyan szakértelem, ami meg tudná tervezni az átállást. A kormányzat akkor járna el helyesen, ha ezt a rémálom tervezetet kurva gyorsan visszavonná, majd megkérné a szakmai szervezetek, dolgozzanak ki megoldást a fent vázolt problémákra. Vagyis megtörténne az a csoda, hogy a kormány párbeszédet folytat az érintettekkel.

Amúgy nem vagyok naív, nincsenek nagy elvárásaim. Hacsak nem sikerül erővel megszorongatni a kormányt, be fogják vezetni a törvényt. Készüljünk fel rá, kapaszkodjon mindenki, a ma ismert reklámpiac meg fog szűnni!

(A bejegyzéshez használt kép innen származik.)

1 komment · 1 trackback

Tanulj meg kommunikálni

Címkék: onlinemarketing üzlet

2015.05.16. szombat 18:21 Konrad

lilu_komm.jpg

Nem az a nehéz ebben a modern(nek nevezett) új évezredben, hogy nehéz követni a technológia fejlődését, hanem az, hogy megváltoztak az elvárások. Elcsépelt mondás, hogy nem elég jónak lenni, de jónak is kell látszani, és azt hiszem, pont erről szól manapság a világ. Az, hogy te értesz a szakmádhoz, az, hogy te jó minőségű, használható terméket csinálsz, az, hogy te hasznos tagja vagy a társadalomnak (jelentsen is ez bármit) önmagában nem elég. Nem azt mondom, hogy erre nincs szükség, sőt. Ez az alap. Erre kell építened.

De ezt meg kell mutatnod a világnak. Például ha csinálsz egy jó mobil alkalmazást, nem attól fog elterjedni, hogy az működik. Persze, működnie kell, de mi a következő kérdés? Mitől lesz ez szexi! Mi az, amitől divatossá válik. Mi az, amitől ezt fölkapják. Furcsa így gondolni egy szoftverre, nem? Persze, aki benne él a mai online világban, az tudja, miről beszélek. Aki nem, az csak értetlenkedik.

Pedig valójában nem történik más, mint egyfajta bulvárosodás. Nézzük meg: azok a színészek, zenészek, előadóművészek az ismertek, akikről beszélnek. Nem az számít, mennyire meggyőzően, szuggesztívan volt Hamlet a színházban, hanem az, hogy éppen kivel hozta hírbe a sajtó. Nem az számít, mennyire tisztán énekel, hanem az, hogy levette-e a strandon a melltartóját. Persze a kettő együtt is mozog: ha többet beszélnek róla, akkor jobban értékelik a valódi eredményét. És ha nincs mögötte valódi eredmény, akkor meg bepakoljuk a "celeb" dobozba, és onnantól nem is várjuk el, hogy bármi érték legyen mögötte...

Ez nincs máshogy szakmai téren se: hiába vagy te kurvajó marketinges, ha ezt nem mutatod meg. A konferenciák nemcsak arról szólnak, ami az előadások témája, hanem arról is, kik adnak elő. A versenyek nemcsak azért érdekesek, amivel neveznek, hanem azért is, akik neveznek. Szakmában tanítani sem kizárólag az óradíjért tanít az ember. Kell a láthatóság, kell a jelenlét. És ez ma már nemcsak a sajtóközleményeket jelenti, nemcsak a szakmai jellegű publikációt jelenti. "Le kell menni" bulvárba, vagyis jelen esetben a közösségi médiába. Ha látszól az interneten, akkor létezel. Ha nem látszol, akkor lehetsz bármennyire is jó, nem fogják tudni rólad, és olyanokat sztárolnak majd, akiket lehet, te nem tartasz sokra.

Meg kell tehát tanulni ezt a "szép új világot", meg kell tanulni benne kommunikálni. Nem azért, mert ez lenne az érték, hanem mert ez is kell ahhoz, hogy az értéket fel lehessen mutatni. Nincs sajnos más út.

5 komment

Mondj igazat. Mondj igazat??

Címkék: onlinemarketing

2015.05.07. csütörtök 19:57 Konrad

pinokkio.jpgElterjedt nézet, hogy a marketing hazudik. A reklám nem mond igazat, becsapja az embereket, átveri őket. Azt állítja egy termékről, hogy az milyen jó, pedig nem is igaz. Azt állítja egy szervezetről, hogy ajánlja a terméket, aztán kiderül, olyan szervezet nincs is. Ismerős, ugye?

Az internet talán ezt is megváltoztatta, megváltoztatja. Egyik állandó példám, amikor az igazmondással jövök, hogy a ppc hirdetések (vagyis azok a hirdetések, amikor a kattintásokért fizetünk) esetében egy nem igaz hirdetés szöveg miatt sok olyan ember kattint, aki aztán rájön, hogy át lett verve, emiatt csalódott lesz, és azt fogjuk látni, hogy fizettünk azért, hogy csalódást okozzunk embereknek, akik e miatt megutálnak minket. Így vehetünk pénzért utálatot.

De a közösségi média világában egyébként is pellengérre állítják a hazug reklámokat. Elég csak egy kis nagyotmondás, elég csak egy-két apróbb hazugság, és lesz, aki erre rámutat - aztán majd kiderül, mennyire fogja ez zavarni az embereket.

Ezek alapján azt kell mondjam, mondj igazat. Olyat állíts a reklámban, ami nem hazugság.

De hülye vagyok én? A reklám nem arról szól, hogy kedvet csináljunk? Nem arról szól, hogy valaminek az ígéretét adjuk el? Az pedig nem lehet mindenkinek az igazsága! És valóban, az igazmondás viszonylagos. Innentől pedig aki akarja, mutogasson rám az ujjaival: én is azt mondom, marketinges, hazudj!

Vagy ne is. Ne hazudj, csak figyelj arra, mit mondasz. Ne mond azt, hogy a te terméked jobb a konkurensnél, ha nem jobb. De azt mondhatod, hogy a te terméked miben jó. Mond el azt, ami a fogyasztóidnak fontos, és tényleg jobb. És ne beszélj arról, amiben nem vagy jobb. Nem jobb a terméked, mert drága? De a magasabb árért biztos kap valamit a vevőd, amit kiemelhetsz. Még az sem baj, ha ezt mástól is megkapja, ha a konkurens nem ezt kommunikálja.

Vagyis marketinges, ne hazudj, de ismerd meg a vevőid igényeit, és úgy mutasd be a termékedet, hogy a számukra fontos előnyöket emeld ki. Erről szólnak a reklámok, amik valójában nem is hazudnak, csak nem mondanak el mindent.

Marketinges okoskodás lenne? Nos, igen. Azért is írtam le a fenti gondolatmenetet, hogy lásd, hogy gondolkozik egy marketinges, ha az a feladata, hogy valamit eladjon. Megkeresi a termék jó oldalait, megnézi, miben különbözhet a konkurenciától, és megnézi, mi érdekli a vevőit. És erről kezd el beszélni.

Ez nem hazugság, még csak nem is ferdítés. Ez egy olyan technika, amivel érdekessé, eladhatóvá teszünk valamit. Mert a marketingnek ez a célja.

4 komment

Hát milyen egy magyar marketinges?

Címkék: onlinemarketing

2015.04.26. vasárnap 20:38 Konrad

mama_002.jpgSzabad egyáltalán reagálni egy olyan írásra, amelynek már a címe is általánosít? Nagy karriert futott be ma a szakmai csoportokban és az Index címlapján egy blogbejegyzés, amelynek a címe: A magyar marketinges minden, csak nem kreatív Első olvasatra csak továbbléptem, legyintettem. De aztán mégis úgy éreztem, kell valami válasz. Nem, nem a bloggernek, hanem azoknak, akik marketingesként vagy egyszerűen csak érdeklődőként esetleg elolvasnának egy másik álláspontot.

Másrészt a blogger sem névtelenül ír, ráadásul közgazdász (szintén, hiszen a marketinges is az), ő is megérdemel valamilyen reakciót.

Az írásban az a vicces igazán, hogy miközben a magyar marketingesről ír a címben, a később leírtakból kiderül, hogy valójában csak a hazai marketing szakma egy vékony (ám annál látványosabb) szeletét látja csak. És igen, ez a legnagyobb hibája is az írásnak. Mert egyébként amit leír, az igaz. Nem, nem az összes marketingesre, de igen, vannak olyan magyar marketingesek, akik pont olyanok. Nem kreatívok, hajtogatják saját mondandójukat, nem okosok de okoskodnak stb. Szoktam én is ekézni őket, itt is, ezen a blogon.

De persze ebből következően egy csomó dolgot általánosságban cáfolnom is kell:

Magyarországon kétfajta marketinges létezik. Az egyik követi Wolf Gábort, a másik pedig másolni szeretné.

Nagyon sok jó marketingest ismerek, aki nem ismeri Wolf Gábort. Nem ismeri, mert Wolf Gábor kifejezetten kisvállalati marketinggel foglalkozik, miközben a marketingesek jelentős része nem kisvállalati marketinges. Wolf Gábor egy jelenség, de nem ő a magyar marketing. Ahogy például a nagyrabecsült Tonk Emil sem a magyar marketing, de ha más pályát nézünk, Kaszás György vagy éppen Novák Péter (nem a zenész) sem a magyar marketing. De mind meghatározó alakjai a hazai marketingnek, és rajtuk kívül még sokan mások is. Nagyon sok. A marketinges ligában Wolf Gábor csak egy szeletet képvisel - és még abban a szeletben is inkább megosztó, semmint általános példakép.

Túl komolyan veszik magukat

Egy kevés ügyfélnek dolgozó marketinges is elkölt egy évben sok tízmillió forintot, és ha jól csinálja, pontosan látja, mennyire rajta is múlik a cég sikere. Egész egyszerűen az történik, hogy ha én nem veszem komolyan magam, akkor az ügyfelem sem vesz komolyan engem, és nem bízza rám a pénzét, hogy elköltsem. Kell ezt még magyarázni?

Még véletlenül sem szólnak be egymásnak

Igen, jellemző a hazai szakmai körökre, hogy ha ki kell állni a színpadra, akkor körbenyaljuk egymást. De az általam is moderált KKV Marketing Facebook csoportban már egészen komoly kritikák is megfogalmazódnak, és nem kell messzire néznem, elég csak az Evolution konferenciáig, hogy találjak példát szakmai parázs vitákra és igen komoly kritikákra is. Nem, ez az állítás sem igaz.

Jönnek itt a keresőoptimalizálással meg egyéb hiperszuper dolgokkal, de mintha kimaradna az igazi kreativitás. Olyan mintha egy profi vízvezetékszerelőt akarnánk megbízni arra, hogy megtervezze Budapest vízhálózatát. Amit mondani akarok, az az, hogy a legtöbben (véléeményem szerint) tökéletesen megtanulták a marketinges sémákat, de képtelenek azon túl látni, túlmenni. Azt hiszik magukról, hogy kreatívak, közben egymást másolják le (nagy tisztelet a kivételeknek).

Azt hiszem, a blogger nem azt gondolja a kreativitás szó jelentése mögött, mint én. Vagy egyszerűen csak megint pár rossz példa alapján általánosít (és még így is megjegyzi, hogy van kivétel). Ha vette volna a fáradtságot, és beszélget pár marketingessel, akkor azonnal rájön, hogy akikről beszél, azok nem marketingesek, hanem marketing tanácsadók. És nem is általában marketing tanácsadók, hanem főleg az online egy-egy területére magukat specializáló emberek. A marketing szakma sok elemű. Része például a reklám, a design, de csomó specializált terület is. És a munkák nagy része amúgy favágás. Nem a fele: a nagy része. Kreatívnak csak ritkán kell lenni, és legtöbbször akkor, ha reklámot készítünk. Innentől kezdve nem tudom értelmezni a számonkérést.

Másrészt a felvetett probléma valóban igaz: miért nem kreatív a hazai marketing szakma? Kár, hogy a blogger ezzel nem foglalkozik. Mert erről lehetne beszélni, és lehetne hozni azokat az érveket, amik konferenciákon szoktak elhangozni (az ügyfél nem bevállalós, kevés a pénz, nem nyitottak a partnerek, nincs elég szakember). Na, erről szívesen vitatkoznék! (És csak zárójelben: "marketing cég" nincs, és az olyan cégek, akik a marketinget csomagban árulják, valójában kicsi piaci szereplők, nem nagyon van hatásuk a hazai piacra.)

Akkor hát milyen a magyar marketinges?

Alapvetően sokféle. Vannak sokan, akik ügyfél oldalon dolgoznak, és sokan egymaguk elvisznek a hátukon százmilliós-milliárdos forgalmú cégeket. Mások ügynökségeknél gályáznak. Megint mások tanácsadóként próbálnak érvényesülni, míg vannak szabadúszók, akik projektről projektre élnek. 

A magyar marketinges pont annyira sokszínű, mint amennyire mi magyarok azok vagyunk. És pont annyira nehézfejű, korlátolt. Talán egy kicsit nyitottabb, mint az átlag, de ez tényleg csak szakmai okok miatt van. A magyar marketinges kicsit európai, kicsit amerikai, de nagyon magyar. A magyar marketinges ugyanis vagy bevállalja a mindennapi kompromisszumokat egy olyan országban, ahol egy közgazdász, alapvetően nyitott és értelmes blogger símán lehülyézi, vagy lelép Londonba mosogatni. A hazai szakmai belső poén szerint ugyanis ott vannak a magyar kreatívok...

 

7 komment

B2B2C

Címkék: onlinemarketing üzlet

2015.04.15. szerda 13:36 Konrad

arrows.jpgA B2B kommunikáció, üzlet azt jelenti, hogy cég ad el cégnek, cégeknek terméket, szolgáltatást. E mellett (vagy néha ezzel szemben) szoktunk beszélni a B2C üzletről, amikor az üzleti szereplők közvetlenül a fogyasztóknak adnak el termékeket. Ez ugye az a történet, amikor bemegyünk a boltba vásárolni.

A B2B és a B2C üzlet stratégiában is, kommunikációban is jelentősen eltér egymástól. Aki tervezett már kampányt, pontosan tudja, mennyire máshogy és mennyire máshol szólítjuk meg a célcsoportot, és mennyire más módon kell kezelni a folyamatokat. Ennek megfelelően vannak tapasztalataink külön a B2B és külön a B2C kampányokról.

Mostanában viszont bele-bele futok egy olyan modellbe, ami e kettőnek egyfajta összevonása: a B2B2C folyamatokba. Ez sem különleges egyébként, ilyenkor ugye az első üzleti szereplő eladja a termékét a másodiknak, hogy az ezt továbbadja (változtatva vagy változtatás nélkül) a fogyasztónak. A B2B2C-t kicsit kiegészítem: B1 van üzleti ügyfelekkel kapcsolatban, B2 a fogyasztókkal: B1-2-B2-2-C A kérdés ilyen esetekben az, hogy a B1 valójában kinek kommunikáljon?

Számos stratégia létezik, sok megoldást látok. A B1 kommunikál közvetlenül a C-nek (fogyasztónak), és direkt értékesítése csatornán ad el a B2-nek. Vagy B1 csak a B2-vel tartja a kapcsolatot, és B2 kommunikál a C-vel. Vagy ezt valahogy megosztják. Vagy... szóval sok megoldási lehetőség van, kinek-kinek a lehetőségeihez mérten.

Számomra ez a fajta három szintű folyamat mint stratégiai kérdés szokott felmerülni. Vajon mi a jó döntés B1 esetében? Mi az a forgalom, termékcsoport, pénz, ami ahhoz kell, hogy közvetlenül a C-nek kommunikáljon. Mi az, ami működni fog?

Ha B2 is részt vesz a kommunikációban, akkor milyen módon kell B1 és B2 között megosztani a kommunikációt? És így tovább. Nagyon sok kérdést látok persze megválaszolva a piacon, de amikor az ember nulláról épít fel valamit, vagy javítani kell valaminek a hatékonyságán, akkor hirtelen a bőség zavarával szembesül, és akkor és ott kell kitalálni, hogy az adott esetben mi történjen.

A B2B2C egy olyan kérdéskör, ami az online felületeken még érdekesebb módon jelenik meg. Alapvető kérdés, hogy B1 ha kommunikál, de nem ad el, akkor hova irányítsa a vevőket (a C-ket)? Melyik B2-höz, ha több viszonteladója van? Vagy gondoljunk a Google keresési kampányokra: egy találati oldalon ott lehet egymással versenyezve egy csomó B2, ebben a B1-nek meg kellene jelennie?

A B2B2C folyamatokat az online egyébként is átformálja. A hagyományos értékesítési láncban a B2-nek kiemelt szerepe van. Online-ban a B1 sokkal könnyebben kihagyhatja a B2-t, ha csak terméket ad el, szolgáltatás nélkül. Kérdés, hogy ezzel mennyivel lesz hatékonyabb a teljes kommunikáció? Mert ha a B2 szint sokat adott a termék ismertséghez, akkor azok kihagyása akár öngyilkosság is lehet.

A B2B2C tervezése akkor lesz igazán érdekes, amikor nulláról építkezünk. Amikor el kell dönteni, hogy B1 kinek ad el valójában: C-nek? Vagy B2-nek? Ettől függ majd, hogy mi lesz a stratégiai lépés a marketingben is. Egyszerű kérdésfelvetéssel mutatom a problémát: kell-e Facebook oldalt üzemeltetnie B1-nek? Ha igen, akkor az miről szóljon? Nincs rá egyértelmű és jó válasz, ez tényleg cégektől függ.

A problémakör tehát adott, sok folyamat esetében találkozunk is ezzel. Olyan megoldás, ami mindenkinek jó, itt sincs, de a problémák, a döntési pontok azonosíthatók. Egy tapasztalatot merek csupán átadni: bátran tanuljunk más piaci szereplők viselkedéséből. Így megúszhatunk sok fölösleges kört, és talán elsőre megtalálhatjuk a megfelelő kommunikációs technikákat is.

Szólj hozzá!

Megszűnik a ma ismert internet?

Címkék: üzlet

2015.04.03. péntek 00:08 Konrad

nonet.jpgHát, íme az első igazi harci cselekmény a semleges internet elleni harc mezején, vagy mi. Nem örülök ennek, nagyon nem, mert a következmények messzire vihetnek, olyan irányba, ami egyrészt megdrágítja az internetet, másrészt teljesen felforgathatja a jelenlegi erőviszonyokat is.

Nem műszaki oka van annak, hogy a UPC vezetékes és mobilos hálózatáról is elérhetetlenné vált az RTL Klub mellett számos más weboldal. Értesülésünk szerint a problémát az okozza, hogy április elsejétől fogva a UPC, illetve annak anyavállalata, a Liberty Global International felmondta a BIX-en keresztül történő önköltséges adatkicserélési (peering) egyezséget az Externettel, ettől a ponttól fogva pedig a két fél között nem folyik adat.

A HWSW cikke egy jó összefoglaló, persze ettől hangos mindenhol csütörtök este a net. A UPC lépése amúgy legális, és üzletileg is indokolható, más kérdés, mi lesz ennek a vége. Most nem csak arra gondolok, hogy majd a UPC beadja a derekát vagy az Externet fizet, és ezt áthárítja az előfizetőkre. Előbb-utóbb, hacsak a törvény máshogy nem rendelkezik, ebbe az irányba akarnak lépni majd a nagy szolgáltatók. Ezért lenne fontos ezt szabályozni, de az EU egyelőre nem gondolja azt, hogy fontos lenne a netsemlegesség. 

Az igazi veszélye ennek a gyakorlatnak az, hogy az eddig ismert internet előbb-utóbb meg fog szűnni. Ma még a tartalmakhoz korlátlanul hozzáférhetünk, használhatjuk a weben kívüli csatornákat is, legyen szó mailről, torrentről vagy ftp-ről. A voip megoldások, a chat mind az életünk része, és ami fontosabb, az előfizetésünknek is a része.

De ha most a UPC tovább erősködik, az Externet akár azt is meglépheti, hogy csinál külön RTL-es csomagot. Vagy ő is továbblép, és csinál stream csomagot. Hiszen ha valaki, akkor a netszolgáltató tudja igazán szabályozni, mi juthat át a dróton tőlük hozzánk. És akkor hirtelen kiderül, hogy ugyanúgy kell majd előre eldöntenünk, mit akarunk nézni, mint a kábeltévé esetében.

Egy ilyen gyakorlat az eddigi nyitott internetet azonnal zárttá tenné, visszatérnének a kapuőrök, és megszűnne a megszokott szabadság. És nagy valószínűséggel az internetes üzlet is átalakulna. Mert ugye ennek lehet olyan jogos következménye is, hogy az internetszolgáltatónk jutalékot kér a webáruházaktól is, különben nem engedi át a forgalmukat...

De ez most hagymázas képzelgés, vagy tényleg megtörténhet? Ócska félelemkeltés, vagy a nem túl szép jövő? Fogalmam sincs. Az biztos, nincs az így rendben, hogy egy nagy szolgáltató lényegében kizárjon oldalakat az előfizetőitől. Mert az akkor innentől már nem internetet szolgáltat, csak annak egy körülhatárolt részét. Persze vissza lehet élni az erőfölénnyel, lehet mutogatni a nem hazai tulajdonosra, de ez nem oldja meg a problémát. A hozzáférés szolgáltató ismét át akarja venni az irányítást, és meg is fogja tenni, ha ez így marad. Én most ebben az esetben nagyon örülnék, ha a hazai IAB élesen elítélné a UPC gyakorlatát, és felhívná a figyelmét a hazai és EU-s törvényalkotóknak a problémára.

Mert ez a kis technikai változtatás könnyen válhat az első lépéssé a ma ismert internet halála felé.

10 komment

Tenderreformáció

Címkék: onlinemarketing üzlet

2015.03.29. vasárnap 19:04 Konrad

sziszi.jpgNem szeretünk tenderen indulni. Ennek több oka is van, talán a legfontosabb, hogy nem éri meg. Jól elkészíteni egy tenderanyagot sokszor napokig tart, és mi nem vagyunk akkora szervezet, hogy a napi feladatok mellett erre is jusson energia. Mégis indulunk néhányon, így van tapasztalatunk. Sajnos.

És persze van olyan tender is, ahol nyerünk, tehát nem arról van szó, hogy savanyú lenne a szőlő. Amiért elsősorban írok, az egy hatalmas plusz, megerősítés a Mádiapiac-on megjelent beszélgetés mellett. Sipos Dávid, a HPS Experience ügyvezetője érdekes dolgokat mond, olyanokat, amitől elfárad az ember feje a nagy bólogatásban.

A többi tenderalapú piaccal szemben a reklámszakma furcsasága, hogy a munka oroszlánrésze előre készül el, és csak ezt követően értékel és választ a megbízó.

(...)

Ha a befektetett órákat és a csapat összetételét, nagyságát nézzük, alsó hangon 500 ezer vagy akár egymillió forintról van szó egy átlagos tenderen, de egy komolyabb megbízás érdekében sokkal többet is befektethet egy ügynökség.

Igen, igen, igen. Sőt! Mi tanácsadó ügynökségként belefutottunk olyan helyzetbe is, amikor segítséget kértek a brief összeállításában - ami még így sem lett teljes -, majd megnyerte az az ügynökség, amelyik addig is nekik dolgozott, így ki tudta egészíteni a kiírást saját tapasztalataikkal. Mi meg ott maradtunk lógva, egy be nem váltott ígérettel, és még panaszkodni sincs kinek (csak maximum itt, a blogon). Mert ez nem ritka eset.

Persze van olyan is, amikor azonnal látszik, hogy vattának kellünk. Megtalálnak minket a Google-ben, majd jön egy info@-ra küldött mail, és tökéletesen látszik az esélytelenségünk: csak azért kellünk, hogy meglegyen a szükséges számű ellenfél a csókos mellett, hogy ne lehessen majd a jövőben belekötni, miért ez vagy az nyert.

A cikkben van megoldás is:

A MAKSZ egy olyan elvet szeretne meghonosítani a piacon, melynek értelmében már a tenderezési folyamat is szerződéses jogviszonnyá formálódik, és ebben a jogviszonyban mindkét félnek vannak jogai és kötelezettségei, illetve amennyiben a megbízó nem hirdet győztest az ügynökségek közül, fájdalomdíj-fizetéssel kompenzálja az indulókat. Ez az összeg nem fogja fedezni a befektetett munkát, de legalább elvi gátat szab az eleve megalapozatlan tenderkiírásoknak.

Kisügynökségként ez egyfajta esélyt adhat nekünk, hogy érdemes legalább megpróbálni belevinni a kreativitásunk és tapasztalatunk - miközben a többi ügyfelünk munkáját is elvégezzük (vagyis mi nem alszunk pár napot, de ezt valahol megszoktuk...). És ez a megrendelőnek is jó lehet, hiszen tendert (elvileg) azért ír ki, hogy a lehető legjobb partnert megtalálja. Csak sok lehetséges partner nem szívesen indul, a cikkben leírtak miatt. Vagyis jó lenne ez mindenkinek...

Ugyanakkor elég szkeptikus vagyok. Az ügynökségi munka a médiában (legyen szó off- vagy onlineról) egy igazi vadkapitalista verseny. Vagyis amíg van olcsóbb, addig hiába lennél te a jobb, ha a számok miatt nem téged választanak. Másrészt meg pont nem kapitalista, hanem protekcionista az egész: ha van kapcsolatod, akkor tudod vinni a tenderek másik felét. És az állami tenderek meg ilyenek, nem kevés pénzzel. Kurvulnunk kell, persze, nem lehet szűznek maradni, de azért tényleg jó lenne egy minimum. Csak az a baj, hogy amelyik megrendelő ezt nem tartja be, az ellen nincs mit tenni - mindig lesz olyan cég, amelyik hajlandó lemenni kutyába...

 

Szólj hozzá!

Tervezni, de nem ész nélkül

Címkék: onlinemarketing üzlet

2015.03.24. kedd 09:50 Konrad

stoparrows.jpgLassan tíz éve foglalkozom azzal, hogy cégeknek segítek felépíteni az online jelenlétet. Ennek egyik első lépése, hogy tervezünk egy olyan stratégiát, amelynek mentén haladva rendbe rakjuk a weboldalt, kitaláljuk a közösségi média taktikát, elkezdünk kampányokat csinálni. Amikor ezzel elkezdtünk foglalkozni, akkor a cégeknek még nem nagyon volt se múltjuk se tapasztalatuk az online-ban, így a tervezés lényegében a nulláról való építkezést jelentette.

Az elmúlt 10 évben aztán lényegében mindenki elkezdett ezt-azt csinálni az interneten. Mára nem nagyon van olyan ügyfél - a most induló cégek kivételével -, ahol a nulláról kellene építkezni. Ez pedig a munkafolyamatban is nagyon fontos különbséget tett: a tervezést mindenképpen meg kell előznie egy marketing átvilágításnak.

De egy működő cégnél az online folyamatok átvilágítása - főleg, ha nemcsak weboldala van, hanem valóban használja is az internetet - egyáltalán nem triviális kérdés. Első lépésben azt kell megnézni, megtörténnek-e azok a mérések, amelyek minimálisan szükségesek a folyamatok átlátásához. Legyen Google Analytics, de az legyen legalább annyira beállítva, hogy a konverziók ténye is látszódjon. Legyen e-mail mérés, de még jobb, ha annak eredményei az Analyticsben is látszódnak. Fontos, hogy a Google Webmester eszközt is lássuk, sok tanulságos adatot onnan lehet megkapni.

De ez csak az alap. A kampányokat is át kell nézni, és nemcsak a sikereseket. A rossz, kidobott eszközökhöz tartozó kampányok is nagyon tanulságosak. Például nem ritka, hogy kidobta az ügyfél korábban mondjuk az ETARGET-et. Aztán amikor átnézzük, kiderül, hogy valójában nem az eszköz volt a rossz, hanem a kampány elvárások, beállítások és az eszköz kezelése volt messze az ideálistól.

Mi ráadásként a működő oldalaknál néha kérünk egyéb méréseket is. A webes jelenlét jellegétől függően hőtérképes vagy akár videós vizsgálatot is csinálunk a weblapról, hogy lássuk, valójában mi is történik ott. És néha az átvilágítás része lehet egy-egy kisebb próbakampány is.

Vagyis egy ilyen folyamat, ami a tervezést kell megelőzze, nem egy-két nap, és nem elég átfutni pár kiexportált csv-t, sokszor azok végképp nem mondanak semmit. Érdemes erre felkészülni, ha valaki komolyan gondolja, hogy újratervezi a jelenlétét az interneten.

Szólj hozzá!

Jójáték a szójáték?

Címkék: onlinemarketing kreatív

2015.03.19. csütörtök 18:47 Konrad

Valamikor a kora kilencvenes években olvastam a valaha volt legszörnyűbb szóviccet reklámban, azt gondolom, ezt a témát érdemes ezzel kezdeni, íme:

Shakespeare drámát írt,
a Fedora csótányt írt!

Nagyon jó kérdés, hogy szabad ilyet? Megéri egy poén kedvéért idétlennek tűnni? Van olyan célcsoport, amelyik erre vevő? Az elmúlt pár hónapban azt figyeltem meg, hogy egyre több a szóvicc körülöttem. A Facebook-on a hozzám eljutó poénok között négyből három valamilyen szójáték. Van köztük jó és rossz is, ízlés kérdése - én például szeretem. De jó-e az, ha a reklámokban is ilyet használunk?

Én megmondom őszintén, bármennyire is szeretem a szóvicceket, félnék azokat a direkt kommunikációban felhasználni. Ha az a cél, hogy valamit nevetségessé tegyünk, ha valami gerilla akcióról lenne szó (akár üzleti, akár politikai okból), akkor valószínűleg direkt ezt ajánlanám. De pozitív üzenethez nem tartom jónak. Hogy miért?

A szóviccek jellemzője, hogy két dolgot jegyzünk meg: azt, hogy iszonyúan fárasztó volt, és jó esetben magát a nyelvi fordulatot. Alakilag. Nem a tartalma az érdekes, hanem a poén ténye. Így nem az üzenet megy át, hanem az, hogy ez valami vicces izé. És erre van nekünk szükségünk?

Ne csapjuk be magunkat: a szóviccek bár nagyon virulensek, de nem minden az elérés. Fontos kérdés, hogy valóban azokat érjük-e el, akik nekünk fontosak? Az ő körükben ez a poén inkább ciki, vagy valóban hatást is gyakorol? És végül: lesz ettől több forgalmunk, vagyis több pénzünk?

A szóviccekkel szerintem vigyázni kell. Jót tesz egy Facebook oldal látogatottságának egy-egy poszt esetében, de nem biztos, hogy jót tesz az üzletnek. Ne akarjunk tehát mindenáron felszállni erre a hajóra, csak akkor, ha a célcsoportunk is elfogadja ezt.

Végül zárom a gondolatmenetemet egy példával. Az alábbi képet osztották meg az utóbbi napokban a legtöbben az általam kirakott tartalmak közül. Azon túl, hogy kínosan vigyorog az ember: hozott vajon mást a konyhára?

oldalas.jpg

1 komment

Hosszú hallgatás után

Címkék: onlinemarketing gépház

2015.03.17. kedd 11:01 Konrad

silence.jpgNagyon régen hagytam ki ennyi időt a blogolással, de olyan mértékben feltornyosultak a feladatok, hogy pár dolgot félre kellett rakni. Ez nem jelenti azt, hogy befejeztem volna itt az írást, csak kellett egy kis szünet. Volt időközben is több téma, amiről lett volna mit írni, de már fölösleges visszamenni az időben. Talán csak annyit, hogy sikeresen megcsináltuk idén is a Keresőmarketing Nap-ot, sok jó előadással és rengeteg nézővel.

2015 tavaszára úgy tűnik két nagy kérdés még továbbra is függőben van: mennyire fogja az állam tovább befolyásolni a piacot és mi is az a programmatic buying valójában, és mennyiben fog ez bennünket érinteni? Ezekhez képest szinte eltörpülnek az olyan kérdések, mint például reklámtorta mérete és alakulása, egy-egy új trend a weboldalak készítésében vagy a SEO változásai.

A nézettségi adatok alapján egyes - főleg fiatalos - célcsoportokban az online kezd mindent vinni, és a mobilon történő internetezés aránya elérte a felnőttek körében az 50 százalékot. Idén már nemcsak akkor kell figyelnünk a weboldal mobil változatára, ha újat csinálunk, a régi oldalakkal is kezdenünk kell valamit. 2015-ben az, hogy "mobile first", már több, mint egy marketing bullshit.

Témáim tehát vannak, folyt.köv.!

Szólj hozzá!

Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta

Címkék: onlinemarketing üzlet

2015.03.03. kedd 23:31 Konrad

szakmai.jpg

Ma két dolog egyértelműen kiderült az idei Evolution konferencián. Az egyik, hogy az állam már olyan mértékben avatkozik bele a marketing-reklám szakmába, hogy kikerülhetetlen szereplő, a másik, hogy nincs semmi komolyan vett ellensúlya. Nincs ebben sok újdonság, de ezt ennyire egyértelműen nem lehetett eddig megmutatni.

Ma volt a tavalyi reklámtorta, vagyis a reklámköltési adatok bemutatása, amiről például itt lehet bővebben olvasni. Egy dolgot emelnék ki:

Urbán Zsolt kiemelte, hogy az éves reklámköltést soha ilyen mértékben nem befolyásolta még az állami költések kiugró növekedése, amely 35 százalékos volt 2013-hoz képest. Az állami költések ilyen nagymértékű emelkedése egyértelműen mutatja, hogy az állam bízik a reklám erejében, hisz a reklám hatékonyságában” - mondta. 

Vagyis ömlik a propaganda, és ez a médiában mint bevétel csapódott le tavaly. Nőtt amúgy a tévé és a digitális reklámköltés, és persze a nagy vesztes továbbra is a sajtó. Mondjuk ezt csak a sajtó maga nem akarja észrevenni, ma is meghallgathattuk, hogy a nagy médiakiadó nagy vezetője mennyire nagy jövőt jósól a sajtónak. Lelke rajta, csak nehogy így járjon:

De persze az állam nem a pénz berakásával, hanem a pénz lenyúlásával pacskolt bele a langymeleg szakmai mocsárba, hiszen a reklámadó az igazi és kikerülhetetlen szereplő, több beszélgetésnek is a témája. Ugye az online költés esetében a tavalyi éves reklámpénzek 48 százaléka vándorolt külföldi zsebbe, így végül is itt csak a piac másik fele és a szerencsétlen hirdetők fizethetnek, de az igazi gond a bizonytalanság: direkt mára időzítette a vásárhelyi politikai potentát a számtant, ami szerint a reggel még 3-5 százalékos általános reklámadó délutánra 8-10 százalék lett. Aztán majd véletlenül csuklik a jegyző a főfocista megbeszélésén, és mindenkit a felső sávba sorol, ha csúnyán nézünk...

Jól láthatóan a szakmának erre semmilyen hatása nincs. Nulla. Azt hiszem, a szakmai szervezetek bezárhatnak, vagy legalábbis ideiglenesen becsukhatják a boltot. Mert minek egy olyan szervezet, amit nem vesz komolyan senki? És most nekünk itt ma több ilyen is van. Hiszen jól láthatóan a kormány tojik a szakma (szakmák, amúgy) fejére, és azt tesz, amit az excell tábla elbír és Merkel megenged, így aztán egy olyan izgalmas programra, mint a szakmai szervezetek beszélgetése, már nem is érdemes beülni - és ez így is történt... Pedig tök jó beszélgetés lehetett.

Csak éppen semmi súlya nincs. A reklámszakma most megkapta a kiszolgáló szerepet: úgy fütyülünk, ahogy odafönt hadonásznak a karmesterpálcával, és saját dugánkba dőlünk, ha éppen mi alólunk húznak ki egy fél iparágat.

2015-re ott tartunk, hogy a franc se tudja mi lesz. Mert nem tudjuk, mennyi adót kell majd fizetni, nem tudjuk, az év végére kik maradnak talpon, és nem tudjuk, most akkor lesz-e növekedés, vagy az állam máshogy fogja elégetni az adófizetői pénzeket. Az Evolution konferencián így csak a szakmai előadások voltak relevánsak. De azok legalább tényleg jók voltak.

 

1 komment

Örülünk, Twitter!

Címkék: ajánló üzlet twitter

2015.02.25. szerda 17:00 Konrad

httpoollogo.pngJövőhéten kedden, az Evolution konferencián fogok résztvenni egy beszélgetésben, ahol a különböző közösségi oldalak hirdetési eszközeiről fogunk beszélgetni. (Ott leszel? Holnapig még olcsó a jegy!)

Amiért én a beszélgetésbe kerültem, az a Twitter. Bár idehaza kevesen használjuk, de lehet benne hirdetni, és bizonyos esetekben úgy gondolom nagyon hatékony eszköz. Amikor a beszélgetést elvállaltam, még abban a tudatban tettem, hogy idehaza csak elvi lehetőség van a Twitteren hirdetni, bár pár cég már csinálja, de nincs rá hivatalos csatorna.

Ez változott most meg azzal, hogy a Httpool több más ország mellett itthon is elkezdte a Twitter hirdetés értékesítését, ahogy azt a sajtóközleményben is írják:

A Httpool 2014. augusztusában kezdte meg a Twitter-hirdetések értékesítését Ausztriában, Svájcban és kilenc közép-kelet-európai piacon. Csehország, a délszláv országok, Románia, Bulgária és Ukrajna után tavaly novemberben Oroszországban is megjelent a Httpool. A sikeres terjeszkedés eredményeképpen a Twitter öt újabb piacra, Szlovákiára, Magyarországra, Görögországra, Albániára és Koszovóra adta meg az értékesítési jogot a Httpool számára.

Vagyis lassan de biztosan beépíthetjük a kommunikációs mixbe a Twitteres hirdetéseket is, amik ilyenek lehetnek:

Promoted Tweets - Szokványos megjelenésű tweet-ek, amik elérik a jelenlegi követőket és azokat is, akiket potenciálisan érdekelhet a hirdető márkája.

Promoted Accounts - Aktív közösségnövelési eszköz, amivel gyorsan bővíthető a márkákhoz kapcsolódó érdeklődők és elkötelezett felhasználók köre.

Promoted Trends - A trendek népszerű témák, amikről aktív párbeszéd folyik a Twitteren. A feltűnő pozíciójuk miatt tömeges figyelemre számíthatnak.

Én nagyon régóta használom a Twittert, és azt tapasztalom, hogy nagyon jó a forgalom terelési tudása és nagyon jó lehet abban is, hogy egyfajta közösségi jelenlétet csináljunk. Önmagában idehaza kevés ez az eszköz, de egy kicsit jobban összerakott kampányban már lehet szerepe. Kifejezetten örülök tehát annak, hogy végre van hazai vonal is a hirdetési rendszerbe

A többiről kedden az Evolution-on, addig is Twitterezzetek és kövessetek engem (is)!

 

Szólj hozzá!

Átvilágítás

Címkék: onlinemarketing

2015.02.22. vasárnap 18:30 Konrad

agyalap.jpg

Az utóbbi időben egyre többször merül fel egy olyan tanácsadói feladat, amely korábban szinte nem is volt: a cég aktuális marketing aktivitásának az átvilágítása. Korábban a tervezés részeként egyszerűen átbeszéltük, hogy mi volt és mi van, de mára ezt ki kellett bővíteni önálló feladatként.

Ennek alapvetően két oka van: az egyik, hogy sok cégnél úgymond evolúciósan fejlődött az online jelenlét, mindig egy-egy ötlettel, lehetőséggel. Kell weblap, oké. Kell ppc, ok. De kell Facebook is, oké. De adatbázis is kell, ok. És így tovább. A másik ok az eszközökben keresendő. Lehet, hogy van weblap, de mennyire jó? Futott ppc kampány, de jól volt beállítva? És így tovább. 

Egyszerűen több órás, több napos munkává vált az, hogy áttekintsük és értelmezzük az eddigi jelenlétet. Hiszen mára a cégek nem elkezdik az online marketinget, nem a nullán állnak, hanem már több éves gyakorlatuk van, több éves munkát fektettek bele. És innen továbblépni csak úgy lehet, ha első lépésben átnézzük, hol tartanak. Vagyis átvilágítjuk a marketing aktivitást.

Szólj hozzá!

Jó adatok, rossz eredmények?

Címkék: onlinemarketing keresőmarketing

2015.02.12. csütörtök 08:23 Konrad

550.jpg

Az internetes reklám abban különbözik legmarkánsabban a hagyományostól, hogy sokkal több adatunk van. Iszonyúan sok adatunk, ha beállítunk mindenféle méréseket. És persze nagyon könnyű ezeket az adatokat rosszul értelmezni. Az idei Keresőmarketing Napon több előadás is fog ezzel foglalkozni, kampányos szemmel és analitikai szemmel is.

Az egyik leggyakoribb hiba, hogy az utolsó kattintást nézzük csak, és az alapján mondjuk ki, hogy melyik eszköz hozta a megrendelést. Ez lényegében azt jelenti (a gyakorlatban), hogy szinte mindig az jön ki, hogy a keresőhirdetés jó, más hirdetés meg nem is nagyon kell. Aztán amikor kikapcsoljuk a többi hirdetést, elkezd sokkal rosszabbul teljesíteni a kereső: kevesebb lesz a kattintás, drágábbá válik a konverzió stb.

Még rosszabb a helyzet fordított esetben, amikor csak keresőhirdetést használ valaki, és úgy akarja hatékonyabbá tenni a kampányát, hogy más eszközt közben nem hajlandó használni. Ilyenkor ki sem derül, hogy mennyit is számítana mondjuk egy Facebook jelenlét vagy egy blog.

Egyébként ez az egész problémakör leginkább arra vezethető vissza, hogy sokan nem hisznek a brand építésben, mondván, az drága és fölösleges, meg úgyis ott van a Google és majd az hordja a megrendeléseket. A tévedést pedig ugye a számok is alátámasztják, ha rosszul értelmezzük azokat.

Az internetes reklám számait tehát nem szabad elnagyolva kezelni. Meg kell tanulnunk értelmezni azt, amit látunk, és a következtetéseket, amiket levontunk, érdemes visszaellenőrizni. Így talán sikerül elkerülni azt, hogy a jó számokból rossz marketinget csináljunk.

 

Szólj hozzá!

Keresőmarketing Nap 2015

Címkék: onlinemarketing ajánló

2015.02.04. szerda 17:09 Konrad

keresomarketing.jpgEgyszerűen nem maradhatsz le róla! Idén is lesz Keresőmarketing Nap, a Mobil Hungary konferenciával együtt. Előző napon ráadásul Evolution konferencia, jegyeket tudsz venni mindkettőre is egyszerre. A tények:

  • Időpont március 3-4., a Keresőmarketing Nap március 4.
  • Helyszín: Budapest, Hotel Hélia
  • Jelentkezni bármeddig lehet, de február 10-ig olcsóbb.

A programot idén a gyakorlati tudás jegyében raktuk össze, itt tudod megnézni. A három nagy témakör ismét a ppc hirdetések, a keresőoptimalizálás és az analitika, mérések. Két beszélgetés lesz, az elsőben a téma a jövő marketingese - milyen tudásra lesz szükség, valóban a marketing mérnökök ideje jön el? A második beszélgetés témája pedig a háztáji SEO - vajon mindenképpen specialistára van szükség, vagy van az a "szint", ahol elég az, ha mindennek utánaolvasunk?

Több olyan előadás is lesz, ami egyedi és máshol nem hallható, például most futó kutatás első eredményeinek a publikálása arról, milyen módon keresnek a mai fiatalok (a Z generáció), és azt hiszem különösen érdekes lesz az is, hogy egy alapvetően offline kereskedő milyen módon tudja mérni azokat a számokat, amiket már a Google Analytics világában online megszoktunk.

A Keresőmarketing Nap támogatója idén is a Klikkmánia

A konferenciára azoknak érdemes eljönni, akik nem teljesen nulláról kezdik az ismerkedést az online világgal, meglévő tudásukat szeretnék tovább csiszolni. Nem kell marketingesnek lenni hozzá, legyél érdeklődő és nyitott, és ha eljössz, nem fogod megbánni!

Szólj hozzá!

Marketinges csodafegyver

Címkék: hiba onlinemarketing

2015.02.03. kedd 19:06 Konrad

fatman.jpg

Marketinges csodafegyver arról ismerszik meg, hogy használatával fantasztikus eredményeket érhetünk el. A Marketinges csodafegyver mindig tökéletes megoldást jelent, teljesen mindegy, hogy ki a célcsoportunk, mi az üzleti célunk. A Marketinges csodafegyver megoldást ad minden gondunkra, bajunkra. A Marketinges csodafegyver minden vállalkozó álma. Egy Marketinges csodafegyverért bármennyit hajlandóak vagyunk fizetni. Marketinges csodafegyverrel mindössze egyetlen egy baj van: nem létezik.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan cégek, vagy magukat tanácsadónak nevező emberek, akik ne próbálnánk ezt nekünk eladni. Sőt, a Marketinges csodafegyver sokszor valóban létező marketing megoldás. Az elmúlt 10-15 évben nagyon sok marketingeszközt láttam már csodafegyverként bemutatva. Igazából minden olyan marketingeszköz volt már csodafegyver, ami viszonylag könnyen eladható, de igényel valamilyen alap tudást és technológia ismeretét.

Így volt már csodafegyver az e-mail marketing, a ppc hirdetések, a blogok, a keresőoptimalizálás, a partner marketing, a gerillamarketing, a közösségi média is.

Nem arról van tehát szó, hogy a marketing csodafegyverként eladott megoldás rossz lenne, hanem arról, hogy ezek az eszközök nem valók mindenre. Mind nagyon jó és csodás eredményeket hozhat, ha arra használjuk, amire valók. De meg kell tanulnunk, ha máshogy nem megy, saját kárunkon, hogy nincs a marketingben csodafegyver, ahogy nem létezik a Szent-Grál sem: a csoda helyett támaszkodjunk a megszerezhető tudásra, a tapasztalatokra, és arra a rengeteg munkára, amibe kerül felépíteni a saját marketingünket.

Miért írom ezt le most, hiszen évek óta erről beszélek? Mert úgy érzem, még mindig sokan hisznek abban, hogy van tuti tipp, nem szükséges az átgondolt tervezés, elég csak elindulni valamilyen vonalon, és majd egészen biztosan jó lesz és sikeres: hiszen egy marketing csodafegyvert használunk!

Szólj hozzá!

Pár nap (saját) számítógép nélkül

Címkék: gépház

2015.01.31. szombat 23:04 Konrad

bcloud.jpgSzerda délután a legnagyobb hajtásban megállt a számítógépem. Másnap két helyen is előadást tartok, legalább három ügyfél vár azonnali válaszra, és ráadásként a héten vége a vizsgaidőszaknak is: dolgozatokat kell javítanom, jegyeket kell adnom. 

Pár éve ez még nagyon kellemetlen lett volna, igazából nem is tudom hogyan oldottam volna meg a helyzetet. Most elég volt egy másik számítógéphez átülni, bejelentkezni a felhőbe és mindent tudtam tovább csinálni. Otthon is elég volt elkérni valakinek a számítógépét, sőt, az itthoni tablet is tökéletesen megfelelt. Pár év alatt annyira természetes lett, hogy mindent a felhőben tárolók, hogy igazából csak a kényelmesen beállított munkakörnyezet az ami hiányzott. De az nagyon.

Közben a számítógépen megjavították, így most visszaülhettem a megszokott munkakörnyezethez és végre kedvem is lett bejegyzést írni a blogomba.

Ez a havária helyzet rámutatott arra, hogy azért van pár olyan dolog ami még nincs a felhőben vagy csak nagyon nehezen elérhető onnan. Az elkövetkező pár napban ezért változtatok egy kicsit ezeken a folyamatokon, hogy ha újra hasonló helyzetbe kerülök, akkor még egyszerűbb legyen az életem. És közben elgondolkoztam azon, hogy mennyivel gyorsabban fejlődik a technológia körülöttünk. Néha észre se vesszük.

Végül, hogy legyen egy záró poén is: ezt a bejegyzést már nem is gépeltem, felraktam az új OS X-et, a Yosemita-t, ez már ért magyarul, és ezen keresztül diktálom a bejegyzésemet. Azóta erre vágyom, amióta meg gyerekként elolvastam az alapítvány trilógiát...

(a kép forrása)

2 komment

Relatív ismertség

Címkék: onlinemarketing

2015.01.25. vasárnap 22:24 Konrad

Az elmúlt pár napban többször felmerült, hogy mit jelent, ha valami vagy valaki ismert. Mert könnyen esünk abba a hibába, hogy amit mi ismertnek gondolunk, az valójában csak egy szűkebb kör számára az. Sőt, néha országosan is esünk ilyen hibába - kicsit cinikusan szoktuk azt mondani pár dologra, hogy "itthon világhírű".

Ma például egy olyan beszélgetésbe botlottam az egyik Facebook-os fórumba, ahol a sokunk által ismert Prezi.com volt mérsékelten ismert. Miközben a hazai startup és online szcéna egyik zászlóshajójáról beszélünk, sokak számára ez is csak egy kevésbé ismert szolgáltatás a sok másik között. Íme a beszélgetés ide vonatkozó része:

prezi_ano.jpg

Marketingesként persze könnyű megválaszolni a fenti kérdést: mikor is nevezhetjük ismertnek a céget vagy embert? A válasz legfontosabb eleme: amikor a célcsoportja számára ismert. Vagyis nem kell, hogy egy cégeknek szóló szolgáltatást mindenki ismerjen, elég, ha azok a cégek ismerik, akiknek az a szolgáltatás szól.

Ugyanakkor az internet ráadásként sokat segít abban, hogy ezt a fajta ismertséget mérjük. Egy weboldal látogatottságánál figyelhetjük, hányan érkeznek a névre való kereséssel, megfelelő eszközökkel (pl. Neticle vagy Replise) figyelhetjük a közösségi médiás említéseket. Éppen ezért nem kell elkeseredni, ha egy amúgy üzleti célcsoporttól független beszélgetésben nem ismerik a cégünket vagy termékünket. És éppen ezért nem szabad a saját tapasztalatainkból kiindulni.

De egy dolgot elmondhatunk: magától nem lesz ismert semmi sem. Még a relatív ismertséghez is dolgozni kell, és aztán mérni, valóban ismer-e a célcsoportunk. És akkor nem is fontos, hogy egy Facebook-os csoportban csak a harmadik vagy negyedik ember tudja, kik is vagyunk.

1 komment

Hol rontod el?

Címkék: onlinemarketing közösség facebook

2015.01.20. kedd 23:04 Konrad

likes.jpgA közösségi médiáról beszélünk évek óta, holott valójában mindenki a Facebook-ra kíváncsi. Nem az érdekli, hogyan lehet kommunikálni az ügyfelekkel, pont tesz magasról, hogy közösséget építsen, egy dolog érdekli: minél olcsóbban hirdetni.

Sokáig a Facebook volt a hirdetők kánaánja: pár ügyes trükkel jöttek a lájkok, aztán lehetett tolni a reklámot. Nem volt hatékony? Kit érdekel, mikor ingyen van? Ismerős? Nem? Akkor csak nem vallod be...

Aztán jött a Facebook, és elkezdett rendet rakni a játszótéren, és mostanában megy a sírás, hogy ott van a sok tízezer-százezer ember, aztán nem csinálnak semmit. A válaszok erre sokrétűek, de egyben mind megegyezik: nem akarunk fizetni a Facebook-nak azért, amit eddig ingyen adott. Pedig valójában azért nem akarunk fizetni, mert pontosan tudjuk, mennyire nem volt hatékony, amikor sok embert elértünk. Jól nézett ki az elérési szám, de a kassza a nap végéig alig csöngött. Most akkor ezért fizessünk?

Érdekes, akiknek korábban hatékony volt a Facebook, az most fizet az elérésért, és nem panaszkodik. Miért tenné? Még így is megéri!

De az a helyzet: ha nem éri meg fizetni az elérésért, nem kell csinálni. Tedd föl a kérdést: minek vagy a Facebook-on? Mit gondolsz, mi fog ott történni? Őszintén: neked tetszenek azok a szövegek, amiket kiraksz?? És ha neked nem tetszenek, akkor mitől tetszene másoknak? Nézd csak meg: hány hasonló szöveget lájkoltál az elmúlt hét napban? Mennyit osztottál meg?

Marketingesként alapszabály: nem szabad magunkból kiindulni. Meg kell ismerni a célcsoportunk, az igényeiket, a stílusukat és így tovább. Te ezt megteszed? Tudod, mi érdekli őket? Mitől lesz valami számukra izgalmas? Ahol elrontod, az már az eleje a történetnek: nem tervezel. Mert ha terveznél, kiderülhetne, nem is kell neked a Facebook.

5 komment

Rossz kampányok

Címkék: onlinemarketing kampány

2015.01.16. péntek 15:58 Konrad

totlkar.jpg

Azt hiszem, miközben a szakmai oldalak mindig valami jól sikerült kampányról cikkeznek, egymás közt általában az elcseszett reklámokat emlegetjük többet. Ezek valahogy látványosabbak, legalábbis szakmai szemmel. És persze azért is, hogy nehogy mi is ilyen helyzetbe kerüljünk...

Márpedig elcseszett kampánnyal elég gyakran találkozunk. Az egyik vezető üzletágunk a ppc kampányok (Google AdWords, facebook Ad, ETARGET), és itt nem ritka az olyan megkeresés, hogy vegyünk át már futó kampányokat. Ennek több oka is lehet, pl. elment a cégtől a marketinges, aki eddig kezelte, elégedetlenek a korábbi partnercéggel, vagy eddig belső munkával oldották meg, de már nincs rá idejük. Nos, ilyenkor az első feladat mindig az, hogy át kell néznünk, mi történt eddig. És nagyon ritka, hogy ne lehetne mit javítani.

De vannak esetek, amikor tényleg igazán elcseszett reklámokba futunk bele. Ami lényegében azt jelenti, hogy a hirdető csak égette a pénzét, miközben lényegében nem ért el semmi értékelhető eredményt, vagy amit elért, az közelében sincs a lehetségesnek. Hogy mi lehet ennek az oka?

Egyszerű lenne mindent a megrendelőre fogni, hogy ő a hülye, de ez csak önbecsapás lenne. Nem a megrendelő a hülye, a megrendelő pont azért rendelt meg mástól valamit, mert felfogta ésszel, hogy ő nem ért hozzá. Onnantól maximum csak részben lesz felelős az eredményért. Igaz, van, amikor a megrendelő azt hiszi, ő tudni fogja - és aztán kiderül, hogy nem, így kerülünk a képbe. Igen, ilyenkor a korábbi hibáért maga a megrendelő volt a felelős. De semmi más esetben nem, csak maximum megosztott a felelőssége.

Azt hiszem, több esetben hibás maga a szolgáltató, a médiafelület. A Google például elhiteti a cégekkel, hogy fog az menni egyedül is, még (technikai) segítséget is adnak. Csak éppen ha elhisszük, hogy egy jól működő AdWords kampány jelenti a jól működő marketinget, akkor máris buktunk. De a nagy tartalomszolgáltatók esete még rosszabb. Érdemes kipróbálni: állíts össze valami bonyolultabb célcsoportot (például kisvállalkozások vezetői, akik az agráriumban dolgoznak és új autó vásárlást terveznek), és kérj be rá árat. Vajon hányan fogják azt mondani, hogy bocsi, nem tudjuk őket elérni, nem tudunk segíteni? Kell a pénz, naná, hogy összeraknak valami ajánlatot, ami persze véletlenül sem lehet affiliate alapú. Vagyis ők maguk sem hisznek benne, de "ügyfelet nem engedünk el".

És sokszor látjuk azt, hogy a kampánykezelő ember vagy cég az, aki (ami) figyelmetlen. Nincsenek tisztázva a célok, hiányzik az átgondoltság, nincs meg a folyamatos felügyelet, nem frissülnek a kreatívok stb. Egy banner kampány esetében mennyiségi és nem minőségi a vásárlás, ppc kampánynál magára van hagyva... Nem, ez így nem normális állapot, de sokszor ez van.

Ennek alapvetően három oka lehet: vagy kevés az a pénz, amit az ügyfél a tervezésre-kezelésre költ, vagy szakmailag nulla az, akinek a dolga lenne, végül persze a lustaság is sokszor "megfigyelhető". 

A rossz kampányok aztán persze hozzák a csalódást, és vicces módon nemcsak a megrendelő oldalán. Például egy rosszul beállított retargeting kampány rombolja a vevői oldalt is - minek dobálja föl ezt a terméket, tegnap már megvettem -, vagy a hirdetésblokkoló bekapcsolására késztet - már megint ez az unalmas szar, ami kitakarja a fél képernyőt! És persze nem tesz jót a szakma megítélésének sem...

A rossz kampányok tehát nemcsak azért károsak, mert viszik a megrendelő pénzét, hanem a másodlagos hatásuk miatt is. És sajnos nem látom, hogy a jövőben trend szerűen megváltozzon ez a helyzet: a hirdetők nem szívesen költenek "nem látható" dolgokra, az ügynökségek, médiák nem jellemző, hogy túlfizetnék a kollégákat, és a szakemberek egyre nagyobb része inkább mosogatni megy Londonba, mintsem itthon szopjon. Éppen ezért érték egy-egy jó kampány. Becsüljük meg azokat!

(A kép forrása.)

Szólj hozzá!