Ez most nem marketing. Nem szakmaiság, hanem agyalás. Vagy legalábbis valami rögeszmefuttatás-féle. Olyan énblog betét, de azért internet.

Butulok. Nem látványosan, nem is zavaróan, de felejtek. Egyre több hamis, megbízhatatlan információ borít be, sokszor olyan határozottsággal, hogy elnyomja az igazat.

Mire is gondolok? Hat éves korom óta olvasok, sokat. Pontosabban folyamatosan. A helyesírásom ezért jónak mondható. Hiszen sok szót, kifejezést láttam sokszor helyesen leírva. Olyan ez, mint a vers vagy a dal szövege: megmarad bennem. Rögzül, mert látom.

Aztán úgy '90-től elkezdtek megjelenni - párhuzamosan a dtp fejlődésével, elérhetőbbé válásával - a rossz helyesírással megjelenő könyvek (talán néhány embernek mond valamit a Valhalla Páholy és társai... na, rájuk gondolok). Elkezdtem olvasni a rosszat. Láttam, hogy ez rossz. De aztán ez átszivárgott az internetre. Mára az internet tele van olyan típushibával, ami nem más, mint butaság, oda nem figyelés, érdektelenség.

Itt van például az Etarget 11. heti toplistája, amiben ott vírit az egyik kedvencem, a dátum félreírása: "március 15.-én", holott a helyes: "március 15-én". De statisztikailag egyre többször látom a rosszat, és ritkábban a jót. Annyira, hogy feltűnik, ha a jót látom.

Vagy a másik nagy kedvencem, a "nem csak". Rendre külön írják, vezető portálok is. Pedig ez egy gyönyörű hármas szerkezet része: nemcsak-hanem-is. Hármas, nem négyes! Persze van néhány eset, amikor külön kell írni. Olyankor jellemzően még egy vesszőt is teszünk a két szó közé...

Butulok. Mert bár észreveszek néhány hibát, de egyre többet nem. Olvasom a blogokat, fórumokat, benne iszonyú helyesírású, magyartalan, kifacsart mondatokat. Sokszor értelemzavaróan felborult szórenddel...

És ami a szomorú, igénytelen szóhasználattal. A napokban olvasgattam XIX. század végi prózát. Ízesen, szépen, választékosan megírt olvasmányok. Ma egy blogban a választékos szóhasználat az angol szleng, az íz az enyhe káromkodás, a szép pedig a csilli-villi design.

A szomorú az, hogy láthatóan pozitív változás nem lesz. A nyelv rugalmas, meg fogja szokni a helytelen írást, be fog épülni a nyelvünkbe. Pár év, esetleg évtized, és lassan fonetikusan fogunk írni. Ez vajon a fejlődés?

Ennél szomorúbb, hogy a hamis információ az élet más területén is símán teret nyert. Már már kevesebbet röhögünk, ha ellopott történelemről, alternatív eredetről, vagy éppen a kreatív tervezésről olvasunk. Vannak oldalak, közösségek, amik mintha egy másik valóságban élnének. És olyan meggyőzően állítják például azt, hogy a Pilis jelentése pólus, és ez a világ szív-csakrája, hogy el kell hinned. De legalábbis meg kell eröltetned magad, hogy ne hidd el.

Ugyanez van a fizikával, de még a politikával is. A sok információ teljesen szüretlenül ömlik felénk napról napra, és ha valaki az interneten olvasott dolgokat elhiszi, jó nagy káoszt fog a fejében találni.

Butulok, mert a hamis információ alattomosan butít. Nem gondolom, hogy annyira szuperokos reneszánszember volnék, hogy mindenhez értek. Így én is csapdába eshetek. Ott van például a wikipédia, ami igazán remek módon megmutatja, mire gondolok. De a blogok közössége is. Egymás mellett, egyazon súllyal szerepelhet igaz és hamis. Ha ugyanannyian állítják, hogy a Föld lapos, mint ahányan az ellenkezőjét, úgy bizony még a Szent Google is bizonytalan lesz, és megmutatja nekünk mindkét álláspontot.

Tudom én, ez az információ szabadsága, és ez bizony ezzel jár. A hülyeség és az okosság mindig is együtt járt, csak most az internet sokkal nagyobb teret engedett mindkét félnek.

Nem látom, mi fogja megmutatni majd a lányaimnak, hogy mit fogadjanak el és mit utasítsanak el. Nem látom, de úgy gondolom, kell valami megoldás. Valami, ami tovább lép a közösségi interneten. Talán ez lesz majd a web 3.0?