Tegnap volt a szegedi web 2.0 minikonferencia, amin nagyon jól éreztem magam, mégis utólag vegyesek az érzelmeim. Szegeden kezdtem el foglalkozni az internettel, itt kerestem először pénzt weboldalak készítéséből, és a boldogult kilencvenes években még naívan azt hittem, lehet ezt úgy csinálni ebben az országban vidékről, hogy azért benne is legyünk az üzleti pezsgésben.
Aztán amikor elkezdtem Budapesten dolgozni derült ki, hogy Szegedről csak halovány fények látszanak, és a kapcsolatrendszer az új technológiában is mindennél fontosabb. Az élő kapcsolatrendszer. Amit sörözések erősítenek, de a kapcsolatépítésre a konferenciák a jók.
Egy olyan konferencia, ami részben ingyenes, részben minimális díjú (konkrétan: kamarai tagoknak ingyenes, külsősöknek pár ezer forint) és témájában friss, érdekesnek kellene lenni. Kapott jófajta reklámot (tényleg), vannak jónevű előadok (nem elsősorban magamra gondolva), és nem egy lepukkadt helyen kerül megrendezésre.
Érdekesnek kellene lenni, hiszen Szegeden van egyetemi élet, vannak IT cégek, bloggerek szép számmal, és ráadásul nem is egész napos a rendezvény.
Mégis, alig voltak 20-nál többen az érdeklődők. Akik lelkesek voltak, kérdeztek, láthatóan érdekelte őket az egész. Jó közönség volt, nem ők tehetnek arról, hogy a magát regionális központnak képzelő Szegedről mindössze ennyien jöttek el.
Összehasonlításképp: egy Szekszárdi konferencián pár hete 50-60 érdeklődő volt.
Szeged elmúlt 15 éve finoman szólva nem sikertörténet. A gazdasága romokban, az itt élők, dolgozók motiválatlanok, kicsi a fazék és kevés benne a hús. De itt van az egyetem, a tudás lehetne a kitörési pont - ami nemcsak giga-mega állami beruházásokat, látszatfejlesztéseket kellene jelentsen, hanem pezsge tudományos és szakmai életet. Például érdeklődőket egy szakmai délelőttön.
Szomorú vagyok. Nem jó látni, ahogy a szülővárosom vergődik. Vajon mit lehetne tenni az érdektelenség, motiválatlanság ellen?
Utolsó kommentek