Körbejárta már a blogok egy részét, de én se bírok szó nélkül elmenni az e-MaSa Vörös T. Károlyal, a Népszabadság és a Népszabadság Online főszerkesztőjével készült interjúja mellett. Megérne egy bejegyzést az is, hogy Vorák Anita először alákérdezget, majd szerkesztés nélkül (vagy legalábbis a szerkesztettség érzete nélkül) jelentette meg az írást, de ezt inkább átengedem a médiablogosoknak.

Van ugyanis elég más téma az interjúban is ahhoz, hogy legyen min szörnyülködni. Szily jól meg is írta ezt, de azért én is csócsálnám egy keveset, mert érdemes.

Először is, többször leírtam: mielőtt bármit csinálunk, tisztázni kell, hogy mi a célja annak, amit akarunk. Vagyis ha kampányt csinálunk, akkor az első lépés a cél meghatározása. Az azért is fontos, hogy ezek után tudjuk mérni, mennyire voltunk ügyesek. Vagyis mennyire teljesült a cél.

Aztán a másik fontos dolog, hogy ha egy sajtóterméknek csinál az ember reklámot, akkor azért az nem baj, ha legalább a főszerkesztőt és a szerkesztőség egyéb vezetőit tájékoztatjuk a célról, meg úgy általában a kampányról. Ez azért is fontos, hogy ha a kampány sikeres, és emiatt mondjuk érdeklődik valaki az adott sajtótermék iránt (ha újság, akkor megveszi, ha portál, akkor megnézi, etc.), akkor azt kapja, ami miatt megnézi. Jelesül: jöjjön át az üzenet a reklám után is. Mert egyébként - már elnézést, de - szart sem ér a kampány, hiába adunk ki rá sok pénzt, hiába sikeres, úgyse fog megtartani senkit.

És akkor most ezek után nézzük csak:

– Kik olvassák most a Népszabadság Online-t, és kiket szólítanak meg a tegeződő óriásplakátok, az a reklámkampány, ami az átalakítást kíséri? 

– Én nem tudom, kiket szólít meg.

Fordítom: a főszerkesztő nem szerkeszti úgy a lapot, hogy átjöjjön az üzenet a tartalomban is.

– Kiket szeretne megszólítani? 

– Nyilván a Népszabadság olvasóinál fiatalabbakat szeretné megszólítani. Nem vagyok reklámszakember, erről a kampányról nem tudok semmi különöset mondani, egyelőre még azt sem tudom, mennyire eredményes.
 

Nyilván fogalmasa sincs Vörös T. Károlynak, úgyis mint a Népszabadság és a Népszabadság Online főszerkesztőjének, hogy mi a kampány célja. Gratulálok.

– Kik olvassák most a Népszabadságot és a Népszabadság Online-t? 

– A Népszabadságot, mint a világ összes nagy politikai lapját általában, az ötven év felettiek olvassák jelentős számban. Érdekes, hogy a 18 és 25 év közöttiek körében valamelyest nőtt az olvasottságunk. A középgenerációban, tehát a 30 és 50 év közöttiek körében vannak gondjaink, arra kellene koncentrálnunk. A Népszabadság olvasói között egyébként az országos átlagnál több a diplomás és az érettségizett.
 

Hoppá. Figyeljünk a kérdésre, majd nézzük a választ. Csak a printre válaszolt, az online-ra nem! Azaz válaszolt a nehezebb kérdésre, de a könnyebbre nem. Ugyanis az online olvasóinak az összetételére még akár napi szintű mérés is van (lásd a Rabbitblog vonatkozó bejegyzéseit). Ez számomra azt jelenti, hogy vagy nem tartja fontosnak az Online-t a főszerkesztő, vagy nem is ismeri az adatokat, mert még nem látott olyanokat. Vagyis úgy szerkeszti fő a Népszabadság Online-t, hogy gőze nincs az olvasókról. Hát...

Aztán kb. ettől a ponttól kezdve az online halott, csak a printről van szó. Még itt is:

– Most lát olyan hibákat, amiket még ki kell küszöbölni? Mit lehet tenni, hogy javuljon az eredmény? 

– Nagyon sok olyan hiba van, mint például a nyelvhasználat, a nyelvhasználat korrektsége, a helyesírás, amik mellékesnek tűnhetnek, de én nagyon fontosnak tartom, hogy egy újság ezekben a kérdésekben megbízható legyen. Itt rengeteg dolgunk van még. A pártpolitikát visszaszorítottuk, és a társadalmat kell nagyon erőteljesen bemutatni. Minden olyan cikk, amiben megpróbáljuk nem egyszerűen csak madártávlatból leírni a jelenségeket, hanem odamegyünk, és megismerjük a viszonyokat, sokkal elevenebbé, élőbbé teszi az újságot.
 

Semmi utalás nincs arra, hogy mit kéne az interneten tenni. Semmi utalás nincs arra, hogy az online és offline megjelenések közt valamilyen kapcsolatra volna szükség. Semmi olyan javítandó terület, ami arra utalna, hogy a szerkesztőség mostmár integráltan működik.

Tudom, hogy sok pénzt költött a Népszabadság arra, hogy az online területen otthon legyenek. Tudom, mert tavaly nyáron én is tartottam náluk előadást a webkettőről és a blogokról. Mégis, úgy látom, ha a főszerkesztő így gondolkozik, akkor nem kell csodálkoznunk azon, hogy a Népszabadság Online sehol nincs a netes lappiacon.

A szomorú az egészben az, hogy nagyon sok itt a "lehetett volna". Nagyon sok az olyan kihasználatlan lehetőség, ami komoly szereplővé tehette volna a Népszabadságot az interneten is. És az, hogy ez nem történt meg, nem elsősorban a körülmények szerencsétlen összjátéka, nem elsősorban az erős konkurencia, hanem személyi inkompetenciák miatt alakult így. Hiába az ordító hozzá nem értés, hiába a látható hibák, nincs következmény.

A Népszabadságnál az Online nem fontos.