Miért van az az érzésem, hogy ha valaki bizottságba tömörül és némi politikai hatalmat kap, akkor kényszeresen bele akar szólni a dolgokba, és mindenáron szabályozni akar? Olvasom a Gazdasági Versenyhivatal összefoglalóját a tévés reklámpiacról, ahol is megállapítják, hogy nincs verseny a nézettség mérés piacán, ezért:

A hatóság azt javasolja, az új médiatörvény vonja az állami közbeszerzések körébe a nézettségmérési pályázatot, mert ez a megoldás biztosíthatja legjobban a meglévő piaci problémák megoldását.

A piaci probléma pedig:

 A jelenlegi állás szerint a 12 éve egyeduralkodó AGB Nielsen mérései az etalonok, de a versenytárs nélküli cég „nem érdekelt kellőképpen a fejlesztésben” – írja a GVH tervezetét véleményező, Sarkady Ildikó korábbi kormánytanácsadó vezette Media Content anyaga.

A problémát értem. A megoldást nem. Az állami közbeszerzés nem arról szól, hogy megintcsak egy valakit választanak ki? Ráadásul az aztán tényleg mindent fog vinni... A piacon nem azért nincs két mérés, mert az AGB ronda módon kicsinált mindenkit, hanem mert nem elég nagy ahhoz a piac, hogy két költséges rendszert is eltartson!

Szóval nem értem. De valahol megijeszt ez a dolog: vajon ez a fajta kényszeres szabályozás mennyire fog kiterjedni az internetre? Mert az e-mail címek gyűjtését már kellően elbaszták, és bár itt talán lesz változtatás, de jól mutatja, mennyire dilettánsok próbálnak beleszólni a napi piaci folyamatokba. Tényleg nincs más megoldás, mint mindent önszabályozni, és kell a versenytársak közti kellő együttműködés ahhoz, hogy ki lehessen golyózni ezt a kényszeres állami szabályozási mániát.

Mert attól félek, ez semmi jóra nem fog vezetni, csak kényszerű kikerülésekre, szabályok újraértelmezésére és például menekülésre az országból. Miért hiszik azt egyes hivatalnokok, hogy az a dolguk, hogy nehezítsék az életünket? Könyörgöm, nem lehetne inkább azt szabályozni, hogy hány fok legyen az ORTT és a GVH ügyfélszolgálatán, hogy biztosan megizzadjanak az oda betérők?

Bennünket meg felejtsenek el végre!