(Mintegy preambulumként: a blokkolom szó eredeti jelentését használnám most, nem a szlengben elterjedt, kb. a régi stipi-stopi-nak megfelelő jelentést.)
Vajon egy olyan gazdaságban, ahol szűkül a fogyasztás, mert kevesebbet költünk, van értelme reklámozni? Itt van például az augusztusi új autó eladási adat. A tavaly augusztusihoz képest 77,4% a csökkenés! Hirdessünk akkor? Van egyáltalán értelme?
Próbáljuk a reklámot felfogni úgy, mint egy háború egyik elemét. A háború célja: talpon maradni. Az ellenség: a konkurencia. A reklámok: a fegyverek.
Innen már könnyű belátni, hogy fegyverek nélkül veszítünk. Ha nem reklámozunk, akkor biztosan győz az a konkurencia, amelyik mégis reklámoz. Sőt, ha szűkül a kereslet, akkor paradox módon még többet kell reklámozni, ha tehetjük! Ugyanis ezzel könnyen lehet, kivéreztetjük az ellenfelet (hacsak nem mi vérzünk ki előbb).
Tehát: érdemes reklámozni? Naná!
Ebben a harcban az igazán vesztes fél viszont sok esetben a fogyasztó. Az, akinek a reklám szól. Egyre rafináltabb és egyre erkölcstelenebb eszközökkel nyomulnak a hirdetők, hiszen háborúban mindent szabad. Persze naná, hivatalosan mindenki jófiú, senki sem csinál csúnya dolgokat!
Persze. Lányomnak az iskolában az egyik osztálytárs anyukája osztogatott olyan szórólapot, hogy egy bizonyos élelmiszer bolthálózatban veszünk egy bizonyos terméket, akkor annak a papírjával olyan sorsoláson vehet részt az osztály, amivel osztálykirándulás-támogatást lehet nyerni, a fődíj pedig valami osztrák dínós kirándulás.
A papírt már úgy adta oda a 7 éves lányom, hogy ezzel lehet dínókiállításra menni.
Szép, nem? Ügyes! A háborúban mindent szabad, naná...
Persze erre a fogyasztó védekezik. Elkapcsolja a tévét, blokkolja a hirdetést a weblapokon, immunissá válik mindenre. Blokkol mindent, ami zaj. Úgysincs pénze, amiből megvegye magának a pihe-puha-álomkabátot, nem?
Ettől persze szépen lassan kialakul a cégek felől egy újabb front: már nemcsak a versenytárs az ellenség, hanem a fogyasztó is. Az a fogyasztó, akikből elvileg él. Egyre erőszakosabb, egyre látványosabb reklámokkal nyomul, és a válságban egész egyszerűen úgy tesz, mintha minden még jobb és még szebb lenne, mint tavaly volt. Vagy éppen hülyét csinál magából is, a válságra hivatkozva...
Ez így leírva egy ördögi kör, de talán pont ebből kellene kirángatni magunkat. Ahogy fejlődik a technika, úgy tud majd a reklám egyre jobban benyomulni a mindennapokba. Például a reklámblokkolóknak is van (lesz) ellenszerük, és a tévék is ügyesen lavíroznak az éppen elviselhető reklámokkal.
De ahhoz, hogy ne legyen masszív ellentámadás, nagyon kellene egy kis önmérséklet. Nagyon kellene az, hogy ne akarjunk mindent reklámra használni. De ha valaki vérbeli reklámozó, ezt nem bírja megállni. Kezébe kerül egy darab digitális kréta, és máris logókat fog firkálni az elérhető szabad felületekre...
Olyan ez, mint a Végtelen történet.
Utolsó kommentek