Mert lassan de biztosan elborít a munka minket - és ez most nem panaszkodás -, néha ki-ki marad egy-egy bejegyzés. És nem azért nem írtam tegnap, mert Goldenblog díjátadó volt - hiszen arra el se tudtam menni... Pedig egy jó dolognak gondolom azt a versenyt még most is, és nemcsak azért, mert jópár éve én is nyertem rajta, hanem mert egy nagyon jó lehetőség a bloggereknek a bemutatkozásra és a kiugrásra.

És jó lehetőség arra is, hogy kicsit visszanézzünk, mi is történt azokkal, akik jópár éve megnyerték a versenyt. Van, aki ma is ír, van, aki abbahagyta, és elég sok a tetszhalott blog is: azt hiszem, az évi 3-4 bejegyzés az inkább vegetálás, mint működés. De a blogban az a jó, hogy bármikor újrakezdhető, benne van a megújulás lehetősége.

A bezáró vagy tetszhalottá váló szakmai blogok halála egyébként maga a szakmaiság: ha valaki jó blogot ír, akkor több munkát kap, és ha több a munkád, akkor kevesebb az időd, így egyre kevesebb időd jut a blogodra... Vagyis minél sikeresebb vagy, annál hamarabb elfogy a blogra fordítható energiád. Így aztán különösen becsülöm azokat a bloggertársaimat, akik munka mellett is írnak, hiszen saját példámon látom, hogy ez mekkora befektetést is igényel.

Aztán persze ott vannak a copy-paste blogok: külföldi híreket, külföldi témákat fordítanak át magyarra. Néha forrás megjelöléssel, néha mintha maguk találták volna ki... és ha ügyesek, még szép látogatói bázist is ki tudnak építeni. Hiszen annyira kevesen olvasunk külföldi szakmai oldalakat... De nekik is van helyük. Pont azért, amit írtam: így legalább eljutnak a szakmai anyagok a hazai fejekben is.

A blogolás szerencsére nem halt meg. Változott, változik, cserélődnek az emberek, de a közlési vágy mindig megjelenik. És a blog ennek egy csodálatos terepe. A blog élt, él és élni fog!