Nos, elolvastam a PwC tanulmányát a hazai tartalomszolgáltatási piacról. Nem állítom, hogy mindenki számára kötelező esti olvasmány, de mindenképpen az ajánlott irodalmak körébe illeszkedik. Minden hibája ellenére.
Először is: a nyelvezet. Már a cím is:
A globális online aggregátorok működésének hatása a hazai tartalomszolgáltatás iparági folyamataira - Zöld könyv
Kattintós, mi? Látom magam előtt a fekete öltönyös nyakkendős embereket, ahogy írják és olvassák. Értem én, hogy egy komoly cégnek komolyan kell fogalmaznia, de ez miért megy az érthetőség rovására? És könyörgöm, mi ez a "vezetékes online környezet"? Szembeállítva a mobillal? Hol élünk? 2005-ben?
A nyelvezet nem segít az olvasásban, de van a tanulmányban egy csomó hasznos dolog, és szinte biztos, hogy 2014 első félévében a legtöbb konferencián elő fognak jönni az itt leírt dolgok. Örülök annak, hogy a tanulmány fogalmak magyarázatával kezdődik, és például azonosítja, mi is az a hazai tartalomszolgáltatás. Ezek nagyon jó pontok, és bár volna rajta vitatkozni valóm, de egye kutya, a fogalmak ilyen szintű tisztázása is nagyon sokat lendíthet a közös beszéden.
Van viszont egy sokkal nagyobb problémám: a nézőpont. A PwC nem mint független szereplő nézi a piacot ebben a tanulmányban, hanem mint a hazai tartalomszolgáltatók embere. A nézőpontja - ha összes modorosságot és ál-nézőpontváltást kiirtom - egyértelműen olyan, mintha a vezető hazai tartalomszolgáltatók panaszait hallgatnám. Nincs megemlítve semmi más. És most nem a tartalom aggregátorokat hiányolom - bár érdekes lenne a Facebook, a Google vagy a tanulmányból praktikusan teljesen kimaradó hazai hírmegosztók, mint amilyen a Kapu.hu, Hírstart.hu és társai véleménye -, hanem a hirdetői és ügynökségi oldal véleményét, nézőpontját.
Apró pici megjegyzésként jelenik meg a mikro és kisvállalkozások helyzete, miközben a piacot ők tolták az utóbbi években látványosan fölfelé. Nem mutat rá a tanulmány az ügynökségek és a tartalomszolgáltatók évek óta tartó szimbiózisára, az érdekekre, amik a piacot irányítják. Említi az anyag a sales house-okat, de túl is lép rajtuk, mint olyan szereplőkön, akik nem relevánsak, csak "vannak".
Persze, felmerülhet a kérdés, hogy ez miért érdekes? Hiszen a tartalomszolgáltatókról van szó, nem? Nem, valójában nem. Az anyag nem elemzi a tartalomszolgáltatók munkáját. Nincs arról benne semmi, hogy milyen a valós aránya az egyedi híreknek, milyen mértékben történik az MTI újracsomagolása, mennyi a nagyoknál a felhasználói tartalom, és az mit hoz (meg kell csak nézni az Index.hu eredményeit, vegyük ki belőle a Blog.hu-t és mit kapunk?). Ez nem a tartalomszolgáltatásról szól, ez a tartalomszolgáltató vállalkozásokról és a hirdetési pénzekről szól. Egészen pontosan a pénz útjáról. Én más címet is adnék ennek, valami ilyet:
A hazai online reklámpiac pénzügyi átrendeződése
Mert valójában erről készített tanulmányt a PwC. Mert ha fontos lenne a folyamatok áttekintése, akkor például tudnék benne arról olvasni, hogy a vezető hazai tartalomszolgáltatók, mint az Origó vagy az Index, miért engedi be a saját oldalukra a legnagyobb "globális online aggregátort", a Google-t? Erről nem sok szó esik ám! (Semmi.) Vagy például kiderülhetne végre, hogy amikor azt mondja az Origó, hogy x milliárd forint bevétele van, abból mennyi az, amit a Google-től kap, és ez a pénz vajon megjelenik-e becslésnél a Google bevételei esetében? És például eshetne szó az ETARGET rendszeréről is, legalább említés szintjén...
Szóval, sok kérdés maradt meg bennem. Nem beszélve a tanulmány végéről: a sötét jövőről, amit lefest.
A hazai online tartalomszolgáltatói iparág előtt az eltűnés, a vegetálás, vagy a radikális modellváltás, átalakulás is lehetséges forgatókönyv.
Igen? Valóban? És ezt honnan tetszett venni? Logikusan ugyanis nem következik a megelőző huszon-x oldalból, hiszen azok jobbára leírások. Egyébként igaza van a PwC-nek, ez a valós helyzet, de akkor talán jó lenne látni, hogy ez mit is jelent. Erről például szólhatna egy tanulmány: milyen modellek lehetségesek, most akkor örülünk vagy sírunk, hogy az egyik vezető portál megvétózta az egységes fizetési rendszer bevezetését, és egyáltalán: mik az alternatívák?
Mindezektől függetlenül, ahogy írtam az elején, a tanulmánynak örülök, és nagyon jó, hogy elkészült. A fenti problémáim valószínűleg olyanok, amik majd pár év múlva fognak kérdésként iparági szinten felmerülni - vagy akkor sem. Végül is, erről a most tanulmányban megjelenő gondról, vagyis a külföldi szolgáltatások piacszerzéséről is már vagy 3 éve írogatok, és csak most lett ennyire érdekes...
(Aki nem akarja végigrágni magát a száraz pdf-en, annak például itt van egy rövid emészthető írás a tanulmányról.)
Utolsó kommentek