Az egész internetben az a legjobb, hogy demokratizálta a véleménynyilvánítást: már nemcsak néhány embernek van lehetősége sokaknak elmondani, mit gondol a világról, hanem mindenkinek. A különböző közösségi média eszközök tették ezt olyan egyszerűvé, hogy lényegében bárki képes legyen tartalmat megosztani. Igazából még írni sem kell tudni, hiszen képeket, videókat is megoszthatunk, sőt, a fiatalok körében népszerű TikTok pl. már csak ezt tesz lehetővé. Lett egy olyan eszközünk, amit a hülyék is tudnak használni.

Volt régen egy mondás: készíts olyan eszközt, amit a hülyék is tudnak használni, és csak a hülyék fogják használni. Ez jut egyre többször az eszembe, amikor bele-beleolvasok egy-egy közösségi média platformba. Valahogy eltűnnek az értelmes vélemények, és maradnak az indulatok, maradnak az átgondolatlan reagálások, és maradnak azok az alapvetően erőszakos posztok, amik valahogy mindig kirekesztőek (nem szükségszerűen politikai értelemben). És persze lettek a reklámok, néha jelezve, de legtöbbször bújtatva. Még van némi menedék, pl. a Twitter vagy a Tumblr nyomokban értelmes tartalmat tartalmaz, és vannak még olvasható blogok. De például a legjobb egyedi tartalom számomra egy hírlevél (Kelt barátom Rákásza), ami valójában visszalépés: nemcsak kommentezni nem lehet, de nincs se lájk, se megosztás. Nincs közösségi élmény, egyirányú a csatorna.

Ez a fajta visszalépés viszont teljesen érthető. Itt, ezen a blogon is meg lehet nézni, mennyire eltűntek a kommentek, és bár a legutóbbi bejegyzésem, amely Index címlapra került, kapott szép számmal kommenteket, de azoknak csak kisebb része érdemi (és elég sokat kellett törölni is). Már a Facebook megmentőjeként kikiáltott csoportokban is bizonyos felhasználó szám fölött előzetesen kell moderálni, mert a felhasználók egy része olyan mértékben ignorálja a szabályokat, mintha lényegében értelemzavarosak lennének.

Az internetet kinyírjuk azzal, hogy a sok hülye(ség) miatt egyre kevesebb az érdemi tartalom. Hogy a bulvár, a bulvár jelleg a menő, azzal lehet elérést csinálni, arra jönnek a lájkok. Kinyírjuk azzal, hogy sem stílusban, sem tartalomban nem vesszük figyelembe a másikat, hogy beszólunk, leszólunk, rászólunk.

Egyik kedvenc scifim, a Végjáték (Orson Scott Card) világában is vannak hálózatok. A szabad hálózat olyan, mint a közösségi média: bárki bármit írhat. De vannak moderált helyek, ahol egy-egy témában érdemi viták folynak. Ott sem kell megadni a valós adatokat, de a bekerülés csak moderáltan lehetséges, és ennek megfelelően figyelnek is arra az emberek, ott mi hangzik el. Olyan, mint egy jól szerkesztett nyilvános vita. Bárki láthatja, de csak azok írhatnak bele, akiket a moderátorok beengedtek. De ezeknek a moderált helyeknek a nagy előnye, hogy nem egy-egy szekértáborhoz tartoznak, vagyis nem zárják ki a más véleményt. Nem olyanok, mint egy-egy Facebook oldal vagy csoport, ahonnan csak azért zárnak ki embereket, mert a moderátorokhoz képest más a véleményük, más politikai táborhoz tartoznak, vagy egyszerűen csak a konkurenciának dolgoznak.

Nem látom azt, hogy a közeljövőben nagy változások történnének. Az elmúlt évek megmutatták, hogy sokan, nagyon sokan vannak, akiknek jó az, ha a saját, akár torz véleményüket tovább erősítik, és ők azok, akik nem is fogadnak el más véleményt. Az így kialakuló, lényegében zárt vélemény-csoportok aztán egymással már nem is kommunikálnak. Olyan párhuzamos világok alakulnak ki, mint a politikai rendszer volt a XX. század második felében: vasfüggönyök és zárt országok halmaza.

Ezzel pedig lényegében kinyírjuk az internetet. Egyre kevésbé lesz érdekes, inkább drogszerűen fog működni, mert kell a napi betevő, de nem ez lesz a megbízható forrás. A szabad véleménynyilvánítás és a mindenki számára könnyen használható platformok együttese, megfelelő tapasztalatok és főleg megfelelő edukáció nélkül kaotikus helyzetet eredményeztek. Kár.

Lesz-e változás? Jelenleg nem látom, hogy lenne erre igény. A szerzői jogok, a magánszféra, a reklámok kordában tartása a fő problémák jelenleg az interneten, de a tartalom minősége nem az. Igen, az álhírek ellen vannak, akik küzdenek. De amikor konkrét országok, konkrét politikai erők érdeke az álhírek terjedése, akkor ez is szélmalomharc. A változáshoz igény kell. A minőség igénye, legyen ez akár elitista vagy sznob igény. Egy olyan divat, hogy nem lájkoljuk a hülyeséget, nem osztunk meg mindent gondolkodás nélkül, hogy feltesszük magunkban a kérdéseket: valóban érdekel mást is, amit írok, vagy csak az indulataimat akarom levezetni?