Évek óta tapasztalom, hogy nem szeretnek bennünket, marketingeseket. Minél inkább olyan társaságba kerülök, akik messze vannak a vállalkozóktól, akiknek a munkájával nincs látható kapcsolatunk, annál inkább tapasztalom, hogy nem igazán elfogadott dolog a marketingesség, és a reklámok pedig kifejezetten az utálat tárgyai.
Mi ennek az oka?
Először is, a marketinges szinte mindenki fejében (a fent említett körökben) egyenlő a reklámossal, azzal a valakivel, aki tehet arról, hogy vannak reklámok. Másodszor: a reklámok rosszak. Rosszak, mert zavaróak, rosszak, mert sztereotipok, és rosszak, mert sokba kerülnek. És persze - rosszak is, igen. Sokszor. Harmadszor: a reklám is kapitalizmus része, és mint ilyen, kicsit tehet is arról, hogy ilyen világban élünk.
A reklámokat egyébként is szeretnénk elkerülni. Ha lehet, olyan módon nézünk filmeket, ne legyenek benne reklámok. Ha felvételről nézzük, áttekerünk. Interneten, ha tehetjük, reklámblokkolót használunk. Sőt, dr. Bernschütz Mária hazai kutatása szerint már nemcsak a platformot (pl. a YouTube-ot) utáljuk meg a zavaró reklámok miatt, hanem a hirdető brand-et is.
De miért van ez az ellenszenv? Mi a baj a reklámokkal?
Alapvetően az alábbiak:
- zavaróak
- unalmasak
- nem nekem szólnak
- hazudnak
- rossz üzenetet közvetítenek
- ízléstelenek
- erkölcstelenek
- olyat adnak el, ami nem is kell az embereknek
Ezeket nem én állítom, ezeket másoktól hallom, de van köztük több olyan is, amivel egyet kell értsek. A jó reklámok persze - ha melléjük jó célzás is párosul - nem ilyenek. De vajon mekkora az esélye a jó reklámoknak?
A baj az, hogy nagyon sokan foglalkoznak úgy reklámokkal, hogy nem értenek hozzá. Mindaddig ezzel nincs is baj, amíg pont olyan embereknek reklámoznak, mint saját maguk. Amikor a reklámot készítő is a célcsoport része, akkor sokszor eltalálja, mit kell mondani, és pontosan tudja, hol kell azt mondani. De amint más a célcsoport, vagy a reklámozóból teljesen hiányzik az empátia, és csak az elérés-eladás-haszon hármas foglalkoztatja (az odavezető út nem), máris megszületnek a vacak kreatívok, a rossz célzások, az adott esetben szabálytalan vagy törvénytelen hirdetések. Amikor az etika már nem számít, a másik fél sérelme nem érdekes, a tukmálás a lényeg.
A reklám befogadója nem tudja, nem látja azt, hogy egy hozzáértő marketinges-reklámos, vagy egy kókler az, aki a hirdetést elkövette. Ma már az interneten lényegében bárki reklámozhat, és sok olyan felület van, ami ingyenes (vagy az ingyenesség látszatát kelti). Egy Facebook poszt, egy komment akkor is reklám, ha aktuálisan nem fizet érte az, aki kirakta. És lehet, a Facebook (vagy az, akinek odaspameltek egy kommentet) észreveszi és törli, de a károkozás már megtörtént: voltak, akik látták, és őket zavarta. Erősödik bennünk az érzés: a reklám szar. Nem, nem az a reakció, hogy EZ a reklám vacak, hanem az, hogy általában a reklámok vackok, hiszen ez is az...
Nagyon sok olyan vállalkozót látok, aki egyfajta műkedvelőként foglalkozik marketinggel. Alapvető dolgokkal nincs tisztában, miközben néhány sikeres kampány után azt gondolja, ő már mindent tud. És közben nem is a tudása miatt, hanem annak ellenére voltak azok a kampányok sikeresek - ha teljesen más környezetben kellene hasonló eredményt elérnie, nem működne. De ezt ugye nem tudja, így elkezdi tanítani azt, amit csinál, és ha valaki szól, ez így nem jó, megsértődik.
Miközben rombol, és észre sem veszi.
A másik nagy probléma, hogy sokszor a marketinggel foglalkozók is átvesznek olyan közismert kijelentéseket, amik már akkor sem voltak igazak, amikor mondták azokat. Ilyen például a "rossz reklám is jó reklám", a "legalább beszéltek róla, nem baj, ha negatívan, de most is erről olvasol, ugye, hogy működött", de ide sorolom a "reklámozásra fordított pénzek fele kidobott pénz"-t is. És tudnám még sorolni...
Ezek után ne csodálkozzunk, ha a reklámok nagyobb része vacak. Az ügyfél elvárások alacsonyak, kreatívra alig költenek, elfogadnak rossz ötleteket is, hiszen kevés a jó példa.
Igazából nem is csodálkozom azon, hogy utálnak minket. Megteszünk mindent azért, hogy így legyen. Tisztelet a kivételnek...
Utolsó kommentek