Minden népnek megvan a saját kultúrája. Ez következik a nyelvből, amit beszél, a közegből, ahol él. A gyerekkori történetekből, a mesékből, a regényekből, a tévéfilmekből, sorozatokból. A közös élményekből, amiket jellemzően egy adott népcsoport tagjai mind (vagy majdnem mind) ismernek.
Számos olyan közös kulturális emlékünk van, amelyekre egy beszélgetésben vagy akár egy reklámban lehet hivatkozni, hiszen bővebb magyarázat nélkül értjük, mit akar jelenteni. Természetesen ezek a kulturális emlékek változnak a korral is: én még olvastam indián regényt, a gyerekeim számára ezek már idegenek. Nekem mond valamit Winnetou és Old Shatterhand, a lányaimnak már semmit.
Szerencsére vannak közös emlékeink. A nekik olvasott mesék, a közösen nézett rajzfilmek, gyerekfilmek mellett ilyen például a Harry Potter sorozat - én is olvastam, ők is olvastak. Én is láttam, ők is látták.
De azt érzem, egyre inkább, hogy mára a közös kulturális hatások egyre kevésbé erősek. Az online média széleskörű elterjedése, a Netflix, a Youtube, a TikTok, a Facebook videók általános elterjedése miatt a gyerekeim sokkal több közös kulturális élménnyel rendelkeznek azokkal, akik ugyanezeket az eszközöket használják, mint azokkal, akikkel egy területen (városban, országban) élnek, de mások a kultúrafogyasztási szokásaik.
Nem most kezdődött ez természetesen. Az MTV nemzedékre már jellemző volt a közös zenei élmény, országhatároktól függetlenül. De most ez sokkal szélesebb: részben amiatt, hogy a fiatalok talán kicsit jobban beszélnek nyelveket, részben amiatt, hogy az internet adta keretek mindenkinek ugyanazok, részben amiatt, hogy ugyanazokkal a játékokkal játszanak - néha tényleg országhatártól függetlenül egymással is - az történt, hogy ma egy 16 vagy egy 20 éves magyar gyerek vagy fiatal felnőtt több közös kulturális élménnyel, emlékkel rendelkezik a hasonló korú észak-amerika, angol, francia, maláj vagy japán fiatal felnőttekkel, mint a szüleikkel vagy nagyszüleikkel.
Ez azt is jelenti persze, hogy a reklámokban is máshogy kell megszólítani őket. Nem indulhatok ki a saját kulturális élményeimből, azt kell figyelnem, nekik mik a közös élmények. És ezek jobbára nem helyi élmények lesznek, hanem nemzetköziek.
Az internet, és azon belül a tartalommegosztó közösségi oldalak egy olyan platformot teremtett, ahol a hasonló korú fiatalok egymással osztanak meg mindent, országhatároktól függetlenül. Nem igazán számít, ki hol él, ha ugyanazzal a játékkal játszik (most például az Among Us-al), ha ugyanazokat a sorozatokat nézi (mondjuk a Netflixen), ha ugyanazt a Youtubert követi.
Kialakult egy olyan kulturális világ, egy olyan nemzetköziség, ahol mindenkinek megvannak a közös kulturális emlékei, élményei, és ezáltal jól meg is értik egymást. Nem számít, hogy egyébként hol jársz iskolában, milyen nyelvet beszélsz vagy mit tanítottak a szüleid - az online világ megteremtette a kulturális internacionalizmust.
Utolsó kommentek