Kérdésekből élek. Ahhoz, hogy fel tudjak mérni egy feladatot, kérdeznem kell. Ahhoz, hogy tervezni tudjak, kérdeznem kell. Ahhoz, hogy bármiről információt kapjak, kérdeznem kell. A tanácsadói munka egyik legfontosabb tudása az, hogy mikor milyen kérdést kell feltenni.
Mert nagyon sok rossz kérdés van, amire nem kapunk jó választ. És most itt nem az irányított kérdőívekre gondolok, amikor már a kérdésben benne van az elvárt válasz is. Hanem a túl részletes vagy épp ellenkezőleg, a túl általános kérdésekre. Ugyanis a rossz kérdésre már nem fogunk kapni jó választ, csak akkor, ha nagyon szerencsések vagyunk.
Mondok egy példát. Az egyik legfontosabb kérdés, amit fel szoktam tenni az, hogy mi a célunk. Amikor egy cégtől megkérdezem, mi a célja, akkor azt nem tehetem fel ilyen egyszerűen. Nem, mert egyáltalán nem biztos, hogy arra válaszol, amire nekem van szükségem. Mi a cél? És sok cégvezető ezt a választ adja: legyünk ismertebbek! Hurrá, akkor irány a tankönyv sokadig fejezete, a márkaépítés, meg is van minden oldva!
Hát, nem. Mert ha nem kérdezünk tovább, akkor hibázunk. Mi a cél? Legyünk ismertebbek. De mit akarunk ezzel elérni? Hát, nagyobb forgalmat. És amikor ezt a választ megkapjuk, máris kiderül, nem márkát kell építeni, hanem eladni kell.
A jó kérdések tanulhatók, de kell az a tapasztalat, hogy mikor melyiket tegyük fel. Amikor a robotos posztomban azt írtam, egy robot nem tud intuitív lenni, akkor többek közt erre is gondoltam: hiába tudja a kérdéseket, azt is tudni kell, mikor melyiket kell feltenni. És mikor melyiket kell kihagyni.
Ma is megyek egy olyan megbeszélésre, ahol nekem csak kérdezni kell és meghallgatni a másikat. A tanácsadónak ez a második legfontosabb tudása a kérdések után: ügyesen hallgatni. És persze a válaszokat ügyesen jegyzetelni is, mert majd ezt követően ebből fogunk dolgozni!
Utolsó kommentek