Amikor írunk, fogalmazunk, akkor olyan szövegekből indulunk ki, amiket olvastunk, hallottunk, használunk nap mint nap. Mindenkinek megvannak a paneljei, azok az elemek, amik vissza-visszatérnek, amikből tudunk építkezni. Vannak olyan szavak, kifejezések, amelyek egy-egy embert is jellemeznek akár, de sokszor stílust, vagy éppen a szocializáció helyét, módját is lehet belőle sejteni.
Vannak olyan szavak, amelyek inkább csak töltelékek, és idegesítenek. Ilyen például az "ugyebár", ami kifejezetten zavar. Vannak szavak, szintén töltelékek, amelyek azért zavarnak, mert rendszeresen használom, és már nekem is unalmas. (Ezekből most nem sorolok, de elég megnézni a korábbi írásaimat, ott vannak.) De nem irtom ki, mert a stílusom része, csak arra vigyázok, ne legyek ettől egysíkú. Nem sikerül mindig.
Mindez addig nem baj, amíg magunknak készítjük a szövegeket. De amikor egy ügyfélnek kell írni, akkor ott nem szabad látszódnia, ki írja. Az a jó, ha sikerül az ügyfélnél kialakítani egy saját stílust, és aztán azt tudjuk tartani. Ilyenkor is vannak panelek, és lehet is azokat használni, de sokkal körültekintőbben.
Ahhoz, hogy jól írjunk, sokat kell olvasni. De azok a művek, szövegek, amiket olvasunk, természetesen rányomják a bélyegüket a stílusunkra. Egy "így megy ez" vagy egy "és most valami egészen más" jól behatárolja, hogy az író olvasott Vonnegut-ot, nézett Monty Python-t. (Vagy nem, és csak közvetve ismeri ezeket. 42)
De a panelok ettől még nem fognak maguktól elveszni. Éppen ezért minden fontosabb szövegnél, ha a stílus számít (pl. ügyfélnek írt cikk), szükséges a lektor. Nemcsak nyelvi, hanem tartalmi oldalról is: legyen, aki átnézi, javítja a stílushibákat. A saját hibáinkat a legnehezebb javítani, ezért kell legalább egy külső szem.
Utolsó kommentek