Néha legnehezebb "nem"-et mondani valamire. Van olyan, amikor hosszas munka eredményét mégse érdemes felhasználni. Van olyan, hogy fejlesztés végül fiókba kerül. Én szövegekkel szoktam néha így járni.
Itt, ezen a blogon is vannak olyan megírt vagy félig megírt posztjaim, amelyeket végül nem élesítettem. Másnap elolvasva már nem tetszett, vagy aktualitását vesztette valamiért, vagy egyszerűen csak meggondoltam maga. Az üzleti életben is van, amikor meg kell hozni az ilyen jellegű döntéseket.
Elkészített, kidolgozott hirdetési koncepció is mehet a kukába, ha közben kitalálunk egy jobbat, vagy ha valamiért úgy érezzük, mégse elég erős. Sokszor ez elsőre nem is biztos, hogy racionális döntés, és nem is mindig indokolható. De van az az eset, amikor el kell tudni engedni egy félig kész hirdetést, egy kreatív ötletet. Ilyen eset például, ha rájövünk, nem illik bele a cég arculatába, nem illik bele a hosszabb távú tervekbe. Mert egy-egy pillanatnyi siker nem szükségszerűen visz előre hosszabb távon, vagyis például egy-egy akció nem szükségszerűen erősíti a cégünkről, márkánkról kialakult képet.
Van olyan eset is, amikor egy-egy munkát engedünk el. Vagy megmondjuk, hogy nem vállaljuk, vagy olyan ajánlatot adunk, amit valószínűleg nem fogad el az ügyfél (ez utóbbit speciel mi nem szeretjük, de létező jelenség). A munka elengedésének az oka lehet belső: nem érezzük, hogy meg tudnánk jól csinálni, nem lenne rá kapacitásunk; de lehet külső is: nem szimpatikus az ügyfél, túl körülményes, túl sok időt vinne el az együttműködés.
Ezek sem egyszerű döntések, de meg kell hozni. Elengedni valamit sosem könnye, egyfajta kicsi kudarc, de azt megtanultam, ez még a kisebbik rossz. Mert aztán mégsem elengedni, hagyni, hogy megtörténjen, több kárt okozhat. Az pedig nem jó senkinek.
Utolsó kommentek