A Magyar Posta is azon szervezetek egyike, amelyik állam az államban. Saját szabályok szerint működik, maga határozza meg, mit szabad az ügyfeleknek csinálni, milyen szolgáltatást nyújt és milyen minőségben. Sok fogást nem lehet rajta találni, hiszen ebből következően mindig igaza van: nem a Posta alkalmazkodik a jogszabályokhoz, hanem a jogszabályok a Postához.
A piacgazdaságba való elmúlt szűk 35 éves átmenet talán legkevésbé a Postát érintette, és ha nem történt volna az információtechnológiában az az iszonyatos fejlődés, ami miatt akár egy telefonon tudod olvasni ezeket a sorokat, azt hiszem a mai napig kikerülhetetlen lenne a szerepe. De nem ez történt, és például az online kereskedelem olyan igényt támasztott a csomagszállítási piacon, amely hirtelen hatalmas konkurenciát hívott életre. És miközben egyes levélküldemények kizárólag a Posta által továbbíthatóak, addig a csomagszállításban valódi piac alakult ki.
2024-ig.
Persze a Posta megpróbált mindent, még önálló csomagszállító céget is létrehozott, hogy ezzel elégítse ki az igényeket, de sem minőségben, sem árban nem sikerült jobbnak lenni, sőt, jellemzően inkább a rosszabb megítélésű cégek közé került. Ez persze azt jelentené egy normálisan működő piacgazdaságban, hogy javítani kellene a szolgáltatás minőségén, versenyképesebb árakat kellene kigazdálkodni, és egyáltalán, jobban kellene működni.
Persze a Postának mindig is megvolt az az előnye, amit a hatalmas infrastruktúra jelentett. Még 2024-ben is több, mint kétezer "postai szolgáltatóhely" van az országban (3155 településre, ugye). Kár, hogy ezzel az előnyével nem igazán tudott élni, majd így a húszas évekre ez inkább hátrány lett a magas költségek miatt. Hiszen megjelentek az olyan csomagpontok, ahol emberi közreműködés nélkül lehet feladni és átvenni csomagokat. És bár a Posta ebbe is bekapcsolódott, de sokkal kisebb szereplő, mint azt a valós piaci súlya indokolná.
Eközben a hagyományos postai szolgáltatások piaca folyamatosan zsugorodik. A hivatalos levelezésen és a "sárga" csekkeken kívül nem sok olyan terület maradt, ahol a Postára lenne szükségünk. Na jó, ha esetleg valaki sorsjegyet akar venni... De aztán tényleg nincs több, hiszen mindenre van vagy jobb, vagy más megoldás. Amúgy ezekre is, szóval ez se egy állandó piac.
De a hálózatot fenn kell tartani (ez sok helyen nem piaci kérdés), és ezt finanszírozni kell. Logikusnak tűnő lépés tehát, hogy olyan területen erősítsen a Posta, ami növekszik, ez pedig a kis csomagok kiszállítása. Logikus lenne tehát itt fejleszteni, itt válni versenyképessé. Csak ez egy állami cégnek, ahol a vezetők kiválasztása, hát, nem szükségszerűen kizárólag a szaktudás alapján történik, nem szokott sikerülni.
Ebben a helyzetben húzott egy merészet a kormány: egy egyszerű rendeletben, senkivel nem egyeztetve, helyzetbe hozta a Magyar Postát. A webáruházaknak kötelező feltüntetni és használni szállításai alternatívaként a Magyar Postát is.
Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.
Így megy ez, hogy Orwell után Vonnegutot is idézzem. De mennyire így... Most ott tartunk, hogy március 28-tól kötelező a Postával is szállíttatni, ha ezt kéri az ügyfél. De milyen feltételekkel? Milyen áron? Nem a Posta lenne a Posta, és nem a magyar állam lenne a magyar állam, ha ez világos és egyértelmű lenne. Bár egyre többet tudunk, de lesz sok részlet, amit majd a gyakorlat - értsd: a szabálytalan cégek büntetései - fog megmutatni.
Jellemző azért erre a helyzetre, hogy a webáruházak lefagytak. A szakmai szervezetek közül egyedül az Ecommerce Hungary igyekszik rendet vágni, és a nagy cégek közül egyedül az IKEA tudta áttörni a sajtó érdektelenségét a témával kapcsolatban.
Miközben a magyar állam egy újabb teljesen antidemokratikus lépéssel tovább erodálja a hazai piacgazdaságot, növeli a bizonytalanságot és rontja a vállalkozók helyzetét, mintha ezt így mindenki elfogadná. Ez van, ezt kell csinálni. "Akkor most itt fogunk élni."
Azt hiszem, ez a lépés tovább rontja a hazai gazdaság versenyképességét is. Egyszerűen lassan nem lehet rendes, teljes körű üzleti terveket építeni hosszabb távra, mert a szakértelmet messzire kerülő állami szabályozások kiszámíthatatlan és nagyon kockázatos környezetet hoznak létre. Mindezt azért, hogy egy alapvetően állami szereplőt helyzetbe hozzanak.
Írhatnám, hogy dühítő, bántó, szégyenletes, de sajnos azt kell írjam: megszokott. Nincs itt semmi látnivaló, így működik az illiberális kormányzás. Senkivel nem törődve, senkire nem hallgatva, mint elefánt a porcelánboltban.
De majd úgyis kiderül, hogy erről sem ők tehetnek.
Utolsó kommentek