Onlinemarketing blog

Az Onlinemarketing blogon a hazai és külföldi online marketing hírekből, információkból merítek. Ha érdekeset látok, hallok, olvasok, arról elmondom a véleményem. Néha pedig csak leírom, amit szerintem érdemes tudni az internetes, online, digitális marketingről.

Berényi Konrád, tanácsadó

Levél a blognak

Fontos dolgok


etarget

Nomen Est Omen

A Konrád férfinév a német Kuonrat névből származik. Elemeinek jelentése: merész és tanács.
Forrás

A Cég

Az Onlinemarketing blogot az Onlinemarketing.hu Kft., mint online marketing és kommunikációs ügynökség vezető tanácsadója és ügyvezetője írja.

Onlinemarketing.hu Kft.

 

Fontos dolgok

Add to Google

Add to Netvibes

Twitteren. Vigyázat, mély víz!

Hirdetések

Közösségi média alkalmazás partnerünk a
pagerider-logo_1.png




Virágcseppek - Bach virágterápia tanácsadás

Utolsó kommentek

MUNKA!

Tagek

8x80 (3) adatbázis építés hónap (5) adblock (15) adverticum (4) ajánló (543) apple (3) arukereso (84) arukereso toplista (72) banner hónap (8) blog (228) blogmarketing (64) blogring (97) business blog (40) céges weboldal (13) ebusiness (102) ekormányzat (3) előadás (21) email marketing (39) érdekes (204) etarget (207) etarget qa (4) etarget tippek (33) etarget toplista (128) facebook (142) fórum (6) gépház (93) gerillamarketing (10) google (109) hiba (101) hírek (36) humor (31) iab (4) index (31) internetes fejlesztések hónap (4) internetes stratégia 2007 (8) internethungary2006 (16) internethungary2007 (6) internethungary2008 (4) internethungary2009 (5) internethungary2010 (6) internet hungary 2011 (3) iwiw (73) jog (30) kampány (357) kérdés (7) kereső (61) keresőmarketing (231) keresomarketing nap 2007 (7) keresomarketing nap 2008 (7) keresomarketing nap 2009 (8) keresomarketing nap 2010 (3) keresomarketing nap 2011 (6) keresomarketing nap 2012 (5) keresőoptimalizálás (51) keresőoptimalizálás tematikus hónap (5) kkvmarketing (8) közösség (211) kreatív (110) kutatás (96) látogatottság (27) laza (10) LinkedIn (3) mediahungary2010 (4) minicrm (7) mobil (33) mobil marketing (23) msn (10) oktatás (22) om eloadasok (4) om tanacsadas (3) onlinemarketing (1137) online kutatas 2007 (7) online marketing tippek (366) polblog (55) pr (29) reklamkonferencia eger (6) reklám célzás hónap (6) rss (22) sem (200) seo (49) smo (47) spam (31) startup (9) startup 2008 (4) startup 2009 (4) startup 2012 (5) statisztika (320) szakcikk (6) szövegírás (29) tabu (5) támogatott bejegyzés (43) tanácsadás (18) tanácsadás hónap (4) tartalom (64) telefon (3) turizmus online (5) twitter (4) üzlet (265) üzleti kommunikációs hónap (4) video (113) viral (25) vírusmarketing (30) vlog (4) web2 (142) web22 symposium (7) web2 symposium (17) weboldal (239) website ergonómia hónap (4) wiki (4) wom (35) www.fenyek.hu (5) yahoo (13) [origo] (15) Címkefelhő

Hirdetési partner


Infinety Online Média és Marketing Kft.

Tel: +36-1-326-0065
E-mail: sales@infinety.hu
Web: infinety.hu
Blog: infinety.blogspot.com

Információsaurusz

Címkék: onlinemarketing hírek közösség

2019.03.23. szombat 14:24 Konrad

social-1148035_1280.jpg

Nagyon sok dolog változott az elmúlt 15 évben a kommunikációban. Az egyik legfontosabb változás az elérhető és valóban elért, megkapott információk hatalmas tömege. Ez a hatalmas mennyiségű információ mára egyre több ember számára válik kezelhetetlenné, így lassan kialakulnak azok az egyéni technikák, amikkel próbáljuk elkerülni ezt a dömpinget.

Miközben a "szemét" információ mennyisége nő, úgy nő az igény a nyugalomra is. A "szemét" persze sokféle lehet. Részben az elmúlt időben egyre nagyobb problémát jelentő álhíreket, részben a számunkra érdektelen reklámokat is ide kell sorolni. Ezek talán a leglátványosabb "szemét" információk, de legalább ennyire nyomasztóak azok a kvázi hírek is, amelyeknek csak a szórakoztatás, vagy csak a propaganda a célja. Egy-egy téma sulykolása ugyanis egy idő után nemcsak a konkrét arról szóló híreket teszi érdektelenné, de mindent, ami ezekből a csatornákból folyik.

Lassan annyi információt kapunk, hogy az agyunk kikapcsol, és vész-módba kapcsol. Már ha létezik egyáltalán ilyen mód.

A kommunikáció alapvetően egy elég egyszerű modellre épül. Érdemes megnéznünk, bár gondolom ez annyira közismert, hogy a blogom olvasóinak nem kell külön magyarázni:

kommunikacio_elmelet.jpg

(Forrás: Digitális Tankönyvtár)

Ami tehát változott, az elsősorban a ZAJ mértéke. Másodsorban az üzenet maga, és természetesen a médium is, ahol az üzenet megjelenik.

A preinternetikus időkben a médiumnak a feladata volt az üzenetek megszűrése, és egyfajta fojtószelepként is működött: nem engedett át mindent. Kapuőrnek neveztük, és az internet megjelenésével arról beszéltünk, hogy ez a kapuőr funkció megszűnt, és mára minden információhoz szűrés nélkül hozzá lehet férni. Akkor, 15 évvel ezelőtt, ez pozitív folyamatnak tűnt. Az információk demokratikus, szűrés nélküli hozzáférése a szólásszabadság egyfajta kiteljesedését jelentette sokunknak. Csak sajnos pár dologgal nem számoltunk.

A kapuőrök ugyanis amellett, hogy szűrték a zajt is, egyben kész híreket adtak át. Olyan kész híreket, amiknek a lehetséges valóságalapját maguk a médiumok biztosították. A kapuőr szerep eltűnése egyben azt is jelentette, hogy a befogadónak kell eldöntenie, mit hisz el. Nincs segítség. A gond az, hogy a változás nagyon gyors: a 15 év nem volt elég arra, hogy megtanuljuk, hogyan kell egy információ valóságtartalmát megtudni. Így tudtak az álhírek teret nyerni. Erre már csak hab lett a kommunikációs tortán, hogy az álhírek fegyverként szolgálnak a kommunikációs és a hibrid háborúban, és az álhírek eszközzé váltak az amúgy minden oldalon gátlástalan politikai kommunikációban is.

A másik nagyon fontos változás a médiumokban történt. Mára a legfontosabb médiumok valójában nem is állítanak elő önálló híreket. A Facebook vagy a YouTube maga nem hírszolgáltató, "csak" közvetítő, de gyakorlatilag úgy viselkedik, mint egy újság vagy tévé csatorna. A hirdetési hálózatok (mint például a Google Ads / Adense) is médiumként működnek, miközben rengeteg különféle tartalmat "integrálnak". És az ilyen eszközök gátlástalanul helyeznek el hirdetéseket. Elvben mindenféle algoritmusok és mérések segítenek nekünk, hirdetőknek, marketingeseknek, de valójában fogalmunk sincs, mennyire pontos adatok alapján dolgozunk, nem beszélve arról a rengeteg kampányról, amelyeket alapvetően rosszul állítanak be a hirdetők. Elég csak a remarketing kampányokra gondolni, amikor olyan termékek hirdetései üldöznek bennünket, amiket már megvettünk.

Az egyik menekülési iránya az információt befogadóknak a hitelesség irányába a véleményvezérek, a befolyásolók (opinion leaders, influencers) felértékelődése. Mindig is itt voltak, volt szerepük, de általában egy-egy médiumhoz kötődve. Baló György (aki számomra is etalon volt a közszolgálatiságban) halála egyben egy olyan klasszikus influencer halála is, aki soha nem az önállóan megteremtett csatornájában közvetítette az információkat, hanem a hagyományos médiumokra építve. Mégis meghatározó szerepe volt, mégis egy nemzedék ismerte és tartotta hitelesnek (vagy politikai okokból hiteltelennek). A mai influencerek már nem olyanok, mint Baló. A mai influencerek elsősorban exhibicionisták, és csak másodsorban hírszolgáltatók. Egy TikTok sztár sztársága nem más, mint a személyisége. Egy youtuber népszerűsége csak részben az átadott információ, legalább annyira fontos a stílus és a körítés is. Ma már egy beszélő fej önmagában nem lehet elég.

Ezek az influencerek lettek az egyik "biztos pont" sokaknak. És ezzel együtt a klasszikus hírek kora is kezd eltűnni, és átalakul valami egészen mássá. Ma már aki kicsit is tájékozott szeretne lenni, bajban van: vajon amit egy weboldalon olvas, amit egy sajtótermék vagy tévé mond, az mennyire igaz? Az sem segít, ha minden oldalt figyelünk. A szerkesztés elve ugyanis mára nem a "máshogyan írom meg", hanem a "nem foglalkozom vele, nem írom meg". Így a hírek szükségszerűen egyoldalúakká váltak. Kevés a "zsinormérték" médium.

Ebben a megváltozott világban az információ szerepe is megváltozott. Míg korábban a tájékozottságot, a széles látókört segítette, addig mára a hitrendszerünk megerősítésében vesz részt. A mai információk sokszor másról és máshogy szólnak, minta az évtizedekkel ezelőttiek. Az információ is elöregedett, egyfajta őshüllővé vált. Menekülünk tőle, ha tehetjük, elkerüljük. Jobb a békés tudatlanság.

Persze pótcselekszünk, és vannak helyette más délibábjaink, amik helyettesítik a klasszikus híreket. Az influencerekről már írtam, de ide sorolom a chat-elést is. Sokkal több emberrel tartunk felületes kapcsolatot, megírunk ezt-azt, és elolvasunk ezt-azt. Részben így terjednek a számunkra fontos hírek. Aztán ide sorolom a felhasználók által előállított tartalmakat is: például a lakóközösségünk, kerületünk, városunk Facebook csoportját. De ezek sem hiteles információk, viszont legalább szűrtek. Azokról szólnak (jobbára), amik érdekelnek bennünket.

A korábbi fontos információ közvetítőktől pedig elfordulunk. Elfordulunk a hagyományos médiumoktól és elfordulunk azoktól is, ahol számolatlanul ömlik a "szemét". Például a Facebooktól is. Egyre több ismerősömnél látom, hogy egyre kevésbé használja a Facebookot. Szoftveresen korlátozza, mennyi időt tölt el, Facebook-mentes hétvégét tart, vagy egyszerűen megszünteti a hozzáférését. Menekül, mert ez a mennyiségű információ már fárasztó és időt rabló. Ráadásul csak rosszabb lesz a kedvünk, könnyebben leszünk depressziósak is ezektől.

A fiatalok pedig lényegében nem fogyasztanak hagyományos módon híreket. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet őket elérni, de már nem egy hírportálon vagy egy tévéhíradóban fogjuk megtalálni őket. Viszlát, Index, viszlát Tények, viszlát, napilapok! Szép volt, jó volt, és még itt lesztek velünk, de nem a fiatalokkal.

(Mellékszál, de érdekes: a 13 éves lányom kérdezte meg pár hete, mit tudok a 13. cikkelyről, mert az neki nem lesz jó. Mint kiderült, több általa követett youtuber is foglalkozott a kérdéssel, és érdekelte, mi ez, és miért lesz vagy nem lesz elfogadva.)

Miközben az adat lett a XXI. század olaja, és valóban érinti mára a mindennapjainkat is, addig a kommunikáció teljesen átalakult, és még folyamatosan változik. Az információk helye és szerepe átértékelődött, a régi csatornák hiteltelenné váltak, újak pedig még nincsenek, vagy ha vannak, akkor is tanuljuk azok használatát. Azt gondolom, az elkövetkező 15 év erről fog szólni: hogyan fogunk információkat szerezni, miket tekintünk majd hitelesnek, és ezzel együtt mi lesz hatékony kommunikációs eszköz és mi nem.

Ez egyben a jelenleg ismert marketinget és a jelenleg ismert újságírást is teljesen megváltoztatja. Már látjuk a változást, de azt még nem, hol lesz ennek a vége. Egy biztos: az a fajt kíváncsiság, ami az emberi faj sajátja, velünk marad. Tudni szeretnénk, miről szól a világ, tudni szeretnénk, mi történik körülöttünk. Ez nem fog változni.

Szólj hozzá!

Mit NE rakj ki a Facebookra?

Címkék: facebook

2019.02.28. csütörtök 11:30 Konrad

facebook-748885_640.jpg

Annyi sok jó tanácsot láttam már, hogy a cégeknek mit kell(ene) posztolniuk, hogy most inkább azt írom le, mi az, amit nem szabad, vagy nem érdemes kirakni a Facebookra - cégként.

Először is a kötelező dolgok, amiket ne posztolj:

  • Meztelenséget
  • Erőszakot
  • Gyűlöletkeltést

De ez általában is igaz, nemcsak cégként. Nézzük a cég-specifikusokat!

Másnak a tartalmát

Ez kimondva egyszerű, de néhe nehéz betartani. Sok dolog tartozik ide. Ne rakjál fel a Facebook-ra (se) olyan képet, ami nem a tiéd, vagy nem vetted meg. Igaz ez a videókkal is. Ha olyan tartalmat linkelsz, ami nem a tiéd, azzal nem lesz bajod (hacsak azt nem állítod, hogy te csináltad). De közvetlenül feltöltened nem szabad!

Szövegre is igaz ez természetesen, de ott annyiban tovább is mennék, hogy a kis átírás sem elég. Minden ilyen tartalomhasználat lényegében lopás. Üzleti oldalon a lopás nemcsak nem helyes, de bizalmat is rombol, és ha végül ilyen ok miatt tiltják akár az oldalt is, akkor azzal sok belefektetett munka elvész.

Mást engedély nélkül tartalmazó képet

Ez is egy érdekes probléma. A Facebook-on is azok a képek működnek jobban, amin van ember. De hiába tiéd a fotó, ha az azon szereplőktől nincs engedélyed a képek használatára, nem rakhatod ki. A probléma hasonló az előző ponthoz, csak más a "tényállás". Ebben az esetben is lehet büntetést kapni, és akár az oldal is veszélyben lehet.

Megoldás: fotózáskor engedélyt kell kérni a szereplőktől a használathoz.

Nem engedélyezett játékot

Lájkot kérhetsz egy játékban, megosztást nem. Tudom, ezt sokan nem tartják be, de ez olyan, mint a gyorshajtás: attól, hogy sokan csinálják, még nem szabályos.

A konkurenciáról szóló bármit

Céges oldalon ne foglalkozz a konkurenciával. Nem érdemes, visszatetszést kelt, lényegében kontraproduktív. Egyszerűen nem éri meg. Akkor sem, ha közvetlenül támadnak egy saját bejegyzésükben. Ilyen esetben arra a bejegyzésre náluk reagálhatsz (bár nagy eséllyel tiltani fogják ezt), de saját posztot írni emiatt csak a bajt növelheti.

Nem kell.

Ne politizálj

Már persze akkor, ha nem párt vagy. Már egy társadalmi szervezetnek vagy alapítványnak sem érdemes politizálnia, cégként pedig végképp nem. És ezt most nem azért javaslom, mert féltelek, hogy majd az ilyen vagy olyan hatalom lecsap. Nem, a gond nem ez. A gond az, hogy a politikai véleménykülönbség mára annyira polarizált, hogy egyszerűen elveszítheted az ügyfeleid egy részét, ha nyíltan kiállsz bármelyik párt mellett.

Van azért egy kivétel. Ha a politizálásnak az az oka, hogy a piacodat a politika valamilyen úton tönkreteszi, akkor már mindegy, a következmények tőled függetlenek. Ilyenkor végső soron mindegy is, hogy politizálsz-e a céges oldaladon. Nagyobb károd már várhatóan úgysem lesz ettől.

Rossz ügyfelet

Vannak olyan iparágak, ahol megszokott (még akkor is, ha tiltott) a fekete lista használata. Ilyen pl. az autókölcsönzés. Azt is látom néha, hogy főleg a pici cégeknél előfordul, kiposztolnak egy-egy rossz ügyfelet. Legyen szó nem fizető cégről vagy bunkón viselkedő személyről.

Ez több ok miatt sem helyes. Egyrészt nem szükségszerűen jogszerű, mi nem vagyunk bíróság, nem a mi dolgunk büntetni. Másrészt kommunikációs okokból sem ajánlott negatív dolgokról beszélni. Mert bár a nyilvánosság lehet segítség, de nem az új ügyfél szerzésben, maximum a pénzünk megszerzésében. Ami persze nagyon fontos, de nem szükségszerűen elégséges cél a Facebook-on.

Vicceskedést

A humor jól pörög. A vicceket lájkolják, megosztják. Akkor miért ne rakjunk ki ilyen tartalmakat?

Ennek több oka is van. Egyrészt, ha a humor nem kapcsolódik hozzánk, akkor a bejegyzés öncélú. Elér sok embert, de nem szükségszerűen a célcsoportunkat, és nem fognak arra emlékezni, kik vagyunk és mivel foglalkozunk.

Másrészt a vicceskedés miatt kapott követőink a jövőben is ugyanezt várják majd tőlünk, így továbbra sem lesz hatékony, ha magunkról kommunikálunk.

Ha a humor rólunk szól, a termékeinkről szól, akkor már lehet csinálni ilyen posztokat. De ebben az esetben is figyeljünk két dologra: mennyire oszthatja ez meg a fogyasztóinkat, és mennyire illik bele a cégünk általános image-ébe.

Főleg fmcg területen látom az olyan vicces posztokat, ami egy-egy szóviccre épül. Ezek elsősorban a vírushatásra játszanak: annyira idióták, hogy előszeretettel osztják ezt meg, így sokakhoz elér. De csak azoknál a cégeknél működhet ez a módszer, ahol egyrészt széles az ügyfélkör, másrészt széles a bolthálózat is (vagy online lehet rendelni).

Vagyis a vicceskedés nem mindig gond, de nem mindegy, hogyan csináljuk.

Szólj hozzá!

Kidobták az ablakon a néniket - és a Rossmann válaszol

Címkék: hiba onlinemarketing közösség

2019.02.01. péntek 10:10 Konrad

grandmother-1822564_640.jpg

Frissítés: a bejegyzésvégén a Rossmann válasza!

A napokban megosztottam egy blogbejegyzést az Onlinemarketing.hu Facebook oldalán a Rossmann új kedvezményrendszere kapcsán. Most ugyanerről ír Gáspár Katalin is, íme.

A Rossmann marketingje amiről szó lesz, és az, hogy teljesen elhagyták az idős vásárlókat. Régebben jó példaként szoktam emlegetni őket, a pull marketingre is, meg a kuponok használatára is. Korábban hat, majd 4 db 10%-os kupont terjesztettek, amit a vásárlások során beválthatott a vevő. Egyszerű volt mint a küszöb, bárki használhatta.

Jópofa játékokkal elérték azt is, hogy az ember mindenféle dolgok miatt regisztráljon – klassz nyeremények és garantált ajándékok voltak, amikre tényleg szüksége volt a vevőnek.

2019 elején folyamatosan érdeklődtek a vevők, hogy miért nem kaptak kupont. A pénztárosok mint a papagáj százszor mondták el egy nap, hogy mostantól már kártya van, adták a kártyákat minden vevőnek aki kért. Nekem is.

Kétszer kell háromezerért (legalább) vásárolni ahhoz, hogy négy darab 10%-os kedvezményt kapj az adott negyedévben. Nem látom, hogy volna pontgyűjtés a kártyán (lehet, hogy van, de rosszul kommunikált) és a kedves ajándékokat sem igazán látom most, ettől még lehet, hogy lesznek majd.

Amit látok mindig, ha betérek: néniket. És néha pár bácsit, bár ők nem vallják be. A nénik állnak a kis vonalkódos kártyával és nem értik, miért is nem jó azonnal. Hogy regisztrálni kell. Mert ők olyat nem tudnak. Megkérik a gyereket. (Miért is jó a Rossmannak, ha a gyerek egy full kamu e-mail címmel regisztrál, ha egyáltalán megteszi idős rokonáért ezt? Soha nem fogja senki megnyitni azt a címet.) Utána jönnek, bizonytalanul. Adják a kártyát: – Tessék megnézni, hogy már regisztrálva van-e, a szomszéd lány megcsinálta, de most még ne tessék levonni, csak egy cicakaját vettem!

Én magam is gondosan beállítottam a „szemetes” fiókomra ezt az accountot, vagyis engem sem fognak elérni, ahogy a rutinosabb vásárlók többségét szintén. Viszont rossz szájízzel megyek be a Rossmannba. Még egy hülye kártya amit vihetek magammal – (már gondoltam, hogy megnyitom a „vásárlói szokások jósdáját”, és mindenkinek a nála lévő hűségpont kártyákból fogok jósolni. Amúgy mindig épp az nincs ott, amelyikre szükséged volna … ) – és még egy rendszer, amiben úgy kell részt vennem, hogy letolják a torkomon a regisztrálást.

Alapvetően nincs bajom azzal, hogy regisztráljak helyekre, ha kapok valamit, fizetek az adataimmal ezért és tudok szelektálni, hogy ne érjen el amit nem akarom, hogy elérjen. Mások is így vannak vele. Ami a rossz érzést okozza az a kötelezőség. Hogy már nem hívogat, hanem rám tolja, hogy már minden egyes vásárlásomat a nevemhez köti, hogy már tudja azt is, hogy vettem-e kotont, síkosítót, terhességi tesztet és mikor veszek intim betétet, tudja, hogy én vagyok személyesen, aki tetűirtót vásárolt, és én ennek egyáltalán nem örülök.

Napról napra jobban a Mátrixban érzem magam. A Rossmann leköveti minden apró vásárlásomat, a bankom az apukám akar lenni és ahelyett, hogy a pénzem kezelésére adna esélyt az első oldalon, a beosztásról és a költéseim kategorizálásáról papol, még két kattintás, hogy banki műveleteket tudjam végezni. Juszt se fogom használni a rendszerüket!

A Rossmannban január végére rájöttek, hogy gond van, tehát boltonként 3-5 hostesst telepítettek a boltokba és segítenek regisztrálni egy-egy tablettel – de minek, ha a néniknek nincs e-mail címük és úgy sem használják a netes funkciókat, vagyis továbbra sem fogják tudni őket elérni?

Nem sokkal a bejegyzés megjelenését követően kaptunk egy választ a Rossmann-tól, amit most változtatás nélkül közlök:

"A Rossmann 2018. szeptember 17-től kezdte el a Rossmann+ kedvezményprogramjának bevezetését. A program megalkotásánál megvizsgáltuk a kereskedelmi szektorban működő hűségprogramokat. A Rossmann+ kedvezményprogramot nem pontok gyűjtéséhez és azok, bonyolult beváltási módszeréhez kötjük, hanem tisztán egy, a piacon kifejezetten alacsonynak számító vásárlási összeghez (2x3000 Ft), mely után fixen 4 alkalommal 10%-os végösszegi kedvezményre jogosult a Vásárló. A program előnye, hogy összevonásra került a korábbi Rossmanó babaprogrammal, így nem kell több kártyát magunknál tartani, valamint a 10%-os kedvezmény elérhetőségét országosra bővítettük, mivel a korábbi papírkuponokat csak a boltok kb. 60%-ában lehetett beváltani. Ezenfelül a kártya használatával egyes termékekre extra 5-25% közötti kedvezmény is vonatkozik, ami összevonható a 10%-os végösszegi kedvezménnyel. Ilyen jellegű akció korábban, a papíralapú 10%-os kuponokkal nem volt igénybe vehető. A Rossmann+ kártya regisztrációját offline, vagyis egy űrlap kitöltésével is el lehet végezni, aminek díjmentes postai feladásához borítékot biztosítunk az üzleteinkben. Emellett az ilyen offline és üzletben történő hostess-es regisztrációhoz nem szükséges e-mail cím megadása, ezzel gondolva azokra is, akik nem rendelkeznek e-mail címmel és nagy valószínűséggel nem fogják használni az online fiókjukat sem.

Ami a vásárlási szokások elemzését illeti, a Rossmann a mindenkori adatkezelési szabályoknak megfelelően jár el. Az online és offline regisztrációs űrlap kitöltésekor nyilatkozhat a Vásárló, hogy egyéni vásárlási kedvezmények nyújtása céljából kezelheti-e, elemezheti-e a vállalat az adatait.

Természetesen a programba való regisztráció e nélkül is érvényes. A Rossmann+ kedvezményprogramot jelenleg is folyamatosan fejlesztjük és minden vásárlói vélemény értékes számunkra."

Szólj hozzá!

A Facebook markában

Címkék: facebook

2019.01.23. szerda 15:02 Konrad

hand-2901435_640.jpgMarketingesként olyan eszközöket használunk hirdetésre, amelyek hatékonyak. A hatékonyság jelen esetben azt jelenti, hogy a célcsoportomat elérem, és lehetőleg nem túl drágán. Amikor tehát dönteni kell, hol hirdetek, melyik felületeket használom egy kampánytervezésnél vagy egy marketing folyamatban, akkor elsőként ezt vizsgálom.

A fentiek figyelembevételével nagyon sok esetben jön ki az eredménynek, hogy a Facebook-ot is kell használnunk. Kell Facebook oldalt készíteni, és kell a Facebook-on hirdetni. A teljesség igénye nélkül néhány érv, ami miatt a Facebook mellett szoktunk dönteni:

  • a célcsoportunk használja
  • a célcsoportunk megfelelő célzással elérhető, ha hirdetni akarunk nekik
  • sokan elsőként a Facebook-on keresnek rá számukra fontos információkra
  • fajlagosan olcsó a Facebook hirdetés
  • az állandó jelenlét könnyen megteremthető
  • mások (pl. konkurencia) is használja a Facebook-ot

Általában kiderül, hogy a Facebook egyfajta kötelező gyakorlat lett. És ez persze alapvetően nem is baj, de ha valaki elkezdi használni a Facebook-ot, nagyon hamar rájön, hogy ez nem annyira rugalmas rendszer, mint egyszerű felhasználóként azt elképzeljük.

Lássuk néhány problémát:

  • nem lehet akármit hirdetni, elég széles azon dolgok köre, amit a Facebook nem enged
  • nem lehet bármilyen képet használni, és nem arra gondolok, hogy csak jogtiszta képpel hirdethetünk
  • a hirdetési képeken nem lehet bármennyi szöveget elhelyezni
  • előre ki nem számítható módon változik a hirdetési rendszer
  • előre ki nem számítható módon változnak a célzási lehetőségek
  • bár rengeteg adat van a Facebook-nál, de az átlag hirdető csak erősen szűrt lehetőségekből tud válogatni

Ezek mind olyan problémák, amelyeket annyira nem is érzünk bajnak, hiszen "ezek a szabályok", alkalmazkodunk hozzájuk. Ugyanakkor marketingesként kifejezetten bosszant, hogy nem a célcsoportom szokásaihoz, nem az ügyfelem elvárásaihoz, hanem a Facebook-hoz kell alkalmazkodni, így valójában romlik a hatékonysága a kampányoknak.

De rendben, ezek még olyan körülmények, amelyekhez megtanulunk igazodni. A valódi probléma akkor van, amikor a Facebook egyszerűen nem működik. Nem az történik, aminek történnie kellene, és esélyed sincs, hogy ezt befolyásoljad. Csak néhány példa az elmúlt időszakból:

  • nem indul el a a kampányod, mert... nem. Olyan, mintha futna, csak éppen nem ér el senkit.
  • a statisztikák nem elérhetőek. Egyszerűen nullát mutat az elérés, amikor kaptál már vagy 30 lájkot.
  • nem lehet posztolni. Ezt például tavaly a Black Friday előtti napokban sikerült tapasztalni, nagyon sok cégnek.
  • korábban kirakott bejegyzések eltűnnek. Aztán néha megjelennek újra, máskor meg nem.
  • időzített bejegyzések nem jelenek meg időben
  • összekeverednek a kampányfiókok, ha egyszerre többet is használsz

Ezek után nehezen tudom azt mondani, hogy a Facebook egy megbízható, stabil rendszer. Tudom, hogy sokan építik a kommunikációjukat, akár a vállalkozásukat is csak a Facebook-ra, és őket nehéz meggyőzni, de nekik is üzenem: a fenti problémák miatt vagyok szkeptikus.

Ezek után talán nem meglepő, hogy miért nem vagyok feltétlen híve a Facebook-nak. Használjuk, mert tényleg hatékony. Használjuk, mert alapvetően jó kampányokat lehet rajta futtatni. De nem szeretjük. Megtanultuk nagyon használni, megtanuljuk a folyamatos változásokat, és ezzel megtanulunk a fentiekkel együtt élni.

Éppen csak olyan, mintha korlátok között kellene alkotni. Amikor nem kizárólag a cél számít, és időnként menet közben változnak a szabályok.

A Facebook nagyon nagy lett. Talán túl nagy is. Bár sok jel mutat arra, hogy lényegében elérte a fejlődése csúcsát, de annak nincs jele, hogy a jelentősége csökkenne. Sokáig kell még ezekkel a problémákkal együtt élnünk.

1 komment

A Facebook törli a csoportod tagjait?

Címkék: facebook

2019.01.18. péntek 18:44 Konrad

delete-facebook-3256056_640_1.jpg

Ma végigszáguldott a Facebookon, hogy aki egy csoportban tag, de nem volt aktív, azt törli a Facebook a csoportból. Igaz ez?

A felvetés jogos. A csoportok az aktív kommunikációról szólnak, aki nem aktív, az minek van ott? De jobban belegondolva, ez mégsem lenne annyira jó. Sokan csak olvasni, informálódni járnak a csoportokba. Ott is igaz az a szabály, hogy a tagok 90% passzív befogadó. Akkor most ezeket törölni fogja a Facebook?

A válasz egyértelműen az, hogy nem, nem tesz ilyet a Facebook. De akkor mit is tesz, ami miatt ez a hír elterjedt?

A Facebook csoportok úgy működnek, hogy bármely tag meghívhatja bármely ismerősét a csoportba. Vagyis lehet, hogy úgy kerülsz be egy csoportba, hogy te nem is akartál tag lenni, de egy ismerősöd "berakott" oda. Itt meg tudod nézni, melyik csoportoknak vagy a tagja: www.facebook.com/groups/

Kattintottál? Megnézted? Meglepődtél?

Sokan láthattok olyan csoportot, amiről nem is tudtatok, hogy van, mégis tagok vagytok. Sosem jártál ott, de a tag vagy. Nos, a Facebook itt rakott rendet.

Tény, az ilyen felvett, de a csoportba soha be nem lépett tagok is inaktívak. Tehát részben mégis igaz az, hogy az inaktív tagok eltűnnek. De ugye nem az összes inaktív tag, csak azok, akik nem maguk léptek be, és a meghívást követően nem erősítették meg tagságukat. De nem lettek törölve, sőt. A Facebook egész pontosan ezt írja:

fb_csop.jpg

Persze ezt az üzenetet csak az adminisztrátorok látják. De a lényeg: a tagokat nem törli, hanem átrakja egy Meghívottak mappába, és ráadásként a csoport adminisztrátor emlékeztetőt küldhet nekik.

Egyébként szerintem ez a lépés nagyon helyes. A csoportokba való meghívás lehetőségét sokan használták spam-elésre, most ez a kapu félig bezárult. Igaz, most sok csoport azt fogja látni, kisebb a létszáma, de legalábbak a megmaradtak száma a valóságot tükrözi. Ez azt hiszem rövid távon is mindenkinek jobb lesz.

1 komment

Nyugodj békében, Csaba!

Címkék: blog suu

2019.01.13. vasárnap 22:57 Konrad

mcs_l.jpg

Vannak olyan emberek, akik mindig kitalálnak valami újat, mindig bele mernek vágni valami újba, és ha nem is jön össze minden, akkor is túlélnek, és újra lelkesen folytatják. Miskolczy Csaba ilyen ember. Volt.

Ma jött a döbbenetes hír: Miskolczy Csaba 49 és fél évesen meghalt.

Először nem is tudtam mit kezdeni ezzel a hírrel. Csabával mostanában ritkán futok össze, de decemberben akartunk egyet beszélgetni, amit aztán a karácsonyi pörgések miatt átraktunk januárra. Sajnos ez a találkozóm most el fog maradni...

Nagyon sok dolog miatt lehetek neki hálás. Amikor indult a vállalkozásunk, ő volt az egyik első ügyfelem a Blogter-rel. Aztán rengeteg embernek bemutatott, és később együtt csináltuk a StartUp Undergrond konferenciákat. Bejutott mindenhova, ha fontos volt, és mindig jó ötletekkel is jött. Meg persze rosszakkal is, de soha nem ragaszkodott azokhoz, ha volt kellő érv ellenük. Meg lehetett győzni.

Aztán ő elment teljesen a startup világ felé, a munkában messzebb kerültünk. De hiányozni fog. Hiányozni fog a hevessége, hiányozni fog az, hogy tudom, ő is épp dolgozik valamin.

Már nem dolgozik.

Nyugodj békében, Prospero! Hiányozni fogsz nekünk.

1 komment

Hány csillagos vagy?

Címkék: onlinemarketing közösség

2019.01.10. csütörtök 16:13 Konrad

banner-1176676_640.jpg

Régen jobbára a tábornokok és a konyakok esetében volt fontos kérdés, hogy hány csillagosak. Aztán a közösségi média sok más mellett elhozta a csillagok újkori használatát is. Akár webáruházban, akár a Facebookon vagy a Google-ben, és persze még sok egyéb szolgáltatásban a felhasználók kezébe adta a minősítést: jellemzően 5 csillagot adhatunk annak, ami tetszett, és egyre kevesebbet, ha nem annyira voltunk elégedettek.

Jól hangzó megoldás ez, hiszen legyen szó szállodáról vagy weblapot készítő cégről, étteremről vagy márkakereskedőről, ez segít minden vevőnek, hogy tudja, mire számíthat. Sok csillag: jó szolgáltatás, jó termék. Kevés csillag: valami baj van.

De vajon tényleg jók ezek a csillagozások? Most, 2019-ben, hihetünk a csillagoknak?

Azt tudjuk, hogy a felhasználók szeretik a csillagokat, legalábbis elég sokan adnak csillagot ahhoz, hogy azok relevánsnak tűnjenek. De valóban relevánsak? Évek óta tudjuk, hogy a csillagok nem szükségszerűen a valóságot mutatják.

Nagyon sok tényező befolyásolja azt, hogy miért nem pontosak. Lássuk a legfontosabbakat!

Tévedés. Éppen tegnap volt erről egy beszélgetés a Facebookon, ahol egy ismerősöm a következőt posztolta:

usercsillag.jpg

Azt hiszem, ezen nincs is mit magyarázni...

Objektív értékítélet hiánya. Sok esetben a reklám vagy az ár befolyásolja, mennyire gondoljuk jónak a terméket, szolgáltatást. A kutatások szerint a drágább termékekre hajlamosak vagyunk több csillagot adni.

Bosszú. Lehet, semmi baja az adott terméknek/szolgáltatásnak, de valamiért nem szereti az ügyfél a céget, vagy az azt képviselő tulajdonost, és ezért csak egy csillagot ad. Vagy épp pont a konkurencia csillagozza le a céget.

Politika. Elég csak a napokban kitört Gundel-botrányra gondolni. A felhasználók el is kezdték a különböző platformokon lepontozni a Gundelt, úgy, hogy ennek semmi köze nincs az étterem minőségéhez, működéséhez. (Attól, hogy nem értünk egyet politikai okok miatt egy vállalkozás döntéseivel, még annak a termékei, szolgáltatásai lehetnek jó minőségűek.) Pár szolgáltató emiatt már lépett is, de ez nem minden esetben történik meg.

Kampány. Jobb szó hiányában nevezem így, a lényeg, hogy fizetnek a cégek azért, hogy jó pontszámot, értékelést kapjanak. Azt hiszem, ezt sem kell túlmagyarázni.

A gond az, hogy ez a rengeteg torzító tényező miatt már egyáltalán nem igaz, hogy a látható értékelések valódiak, valóban a jó eredményekre mutatnak. Ahogy a legnagyobb filmes adatbázis, az IMDB.com esetében is felmerült már a direkt befolyásolás, úgy a szállásközvetítő portálok esetében is volt már arról pletyka, hogy a drágább helyeknek alapból magasabb pontok "jutnak". (És akkor itt most ugye arra célzok, hogy az algoritmus "javítja" a véleményeket.)

Vagyis felmerül a kérdés: valóban szükségünk van még ezekre a csillagokra? Kapcsoljuk be a Facebookon? Foglalkozzunk ezzel a Google-ben? Elhiggyük azt, amit a Booking.com-on látunk?

Egyre több webáruház próbálkozik azzal, hogy csak annak engedi a véleményezést a saját oldalán, aki már vásárolt tőle. De ez nem segít abban, hogy a független platformokon mit látunk. Sokszor a szöveges értékelések átolvasása segíthet: a kiugróan rossz véleményeket mindenképpen érdemes elolvasni, de onnantól már a mi döntésünk, hiszünk-e nekik.

Feltehetjük a kérdést tehát: kinek a kezében vagyunk? Kiken múlik az, hogy mit gondolnak rólunk a közösségi médiában, a keresőben?

Mert a fentiek alapján állíthatom: nemcsak rajtunk. Elég az, ha belefutunk egy rosszindulatú vagy éppen nem túl okos vevőbe, és máris megjelennek az egycsillagos vélemények. Elég az, ha egy konkurensünk ilyen (aljas) eszközzel próbál lejáratni minket. Mit tehetünk? A tapasztalat az, hogy a már megadott csillagokat nem szívesen módosítja senki, és a szolgáltatások sem adnak erre lehetőséget.

Én most nem tudok jó és mindenki számára használható megoldást adni. Egyre inkább azt gondolom, a csillagok nem kellenek. Már nem töltik be azt a szerepet, amire ezek szánva lettek. De nem tudnám megmondani, mi lenne a jó helyettük.

Szólj hozzá!

Blogírási ez+az

Címkék: blog onlinemarketing gépház

2019.01.09. szerda 15:42 Konrad

blog.jpg

2005. szeptemberében indult ez a blog, és sok éven át írtam nagyon lelkesen, volt időszak, hogy naponta. Aztán néhány éve azt vettem észre, hogy a kommunikáció átterelődött a blogokról a Facebookra, először Facebook oldalakra, majd a Facebook csoportokba. A jó blogok pedig lassan eltünedeztek, és amik maradtak, azok jobbára egy-egy cégnek vagy tanácsadónak a reklámfelületei lettek.

Ezzel együtt az is világossá vált, hogy a mélyen szakmai bejegyzéseket kevesen olvassák, a bulvárosabb bejegyzéseket nagyságrendileg többen. Vagyis egy-egy jó téma (pl. a Facebook, az Instagram) és ahhoz valami ütős szöveg tuti magas olvasottság, itt a Blog.hu-n akár Index címlap is lesz, de ha leírom, hogyan kellene egy amúgy a legtöbb céget érintő folyamatot végigvinni, az alig talál olvasót magának.

Így ezek a változások együtt, plusz a megnövekedett munkamennyiség azt okozták, hogy az elmúlt néhány évben rendszertelenek lettek a bejegyzések. Van időszak, amikor hetente írok, de van, hogy akár egy hónap is kimarad. Az ok egyszerű: akkor írok, ha van időm és témám.

A napokban kicsit visszanéztem pár évvel. Arra kellett rájönnöm, tíz évvel ezelőtt a stílusom is más volt: kicsit nyersebb, és sokkal belemenősebb. Nem egy olyan témám volt, ahol "nekimentem" cégeknek, magukat szakértőknek nevezőknek. Úgy tűnik innen nézve, mintha az egyfajta lázadó időszak lett volna.

Hiányzik. Hiányzik az az időszak, amikor lehetett úgy blogolni, hogy a szakmát érdekelte, lehetett úgy blogolni, hogy nem reklámozod a saját céged, lehetett úgy blogolni, hogy itt, helyben jöttek a kommentek, nem valahol a Facebookon.

Ezért arra gondoltam, hogy ismét megpróbálom felvenni a régi lendületet, és olyan tartalmakat írni, amelyek szakmaiak, és talán belemenősek is. A reklámozást pedig kicsit megtartom a reklám felületeknek, de azért egy-egy eseménnyel vagy fontosabb hírrel házunk tájáról itt is fogok jönni.

Addig pedig: miről olvasnál szívesen?

1 komment

Egynapos tanácsadás

Címkék: onlinemarketing üzlet

2018.12.13. csütörtök 16:51 Konrad

12240101_10153372303718871_433094451048426121_n.jpg

A jó marketing munka nem megy tervezés nélkül, de egy komplett stratégia elkészítése általában nem olcsó, és nincs is meg egyik napról a másikra. Évek óta készítünk marketing stratégiákat, és azt tapasztaljuk, hogy bizonyos cégméret alatt, illetve induló kisebb projektek esetén nem is biztos, hogy megéri egy teljes stratégiát elkészíteni.

A komplex marketing stratégia - bár minden cégnek szüksége lenne rá - valójában a "nagyok" játszótere. A "nagy" alatt a minimum éves 400-500 milliós forgalmat értem, vagyis valójában a középvállalkozásoktól felfelé. Az ennél kisebb cégek esetében sokszor hiába lesz sikeres egy jó stratégia végrehajtása, a tervezés összes költsége elviheti az így szerzett plusz hasznot.

A néhány tízmilliós éves forgalmú cégek esetében pedig általában nem éri meg több százezer forintot elkölteni tervezésre. Nem arról van szó, nem kell tervezés, hanem arról, hogy a tervezés plusz költsége magasabb, mint amennyit a cég normális esetben ki tud termelni. Persze egy induló cég vagy induló szolgáltatás esetén egy jó terv, mint hosszabb távú befektetés, beleférhet.

A fentiek miatt vezettünk be bő egy éve egy új szolgáltatást: ez a félnapos vagy az egynapos tanácsadás. Ez a gyakorlatban 3-4 vagy 6-7 óra tanácsadást jelent, jellemzően egy napon belül. Egy ilyen tanácsadás persze nem a semmiből történik: egy előzetes egyeztetést követően felkészülünk az adott cég adott problémáiból, illetve felteszünk előre kérdéseket, mire készüljön a cég. Ezt követően pedig lényegében átbeszéljük a felvetett problémát, és egyben javaslatot is adunk arra, mi szerintünk a lehetséges megoldás, majd közösen készítünk egy akciótervet is, mit is kell majd csinálni.

Az eddig tapasztalatok alapján a problémák sokfélék lehetnek. Van, aki lényegében egy stratégiai tervezést kér marketing vagy értékesítés területén. Van, aki egy induló új termékhez vagy szolgáltatáshoz kér külső segítséget. És van, aki egyszerűen csak a saját maga által elkészített terveket szeretné ellenőrizni, validálni.

Egy ilyen egy napos tanácsadás persze szintén nem annyira olcsó, de ez már sokkal több cég számára megfizethető. Éppen ezért szoktuk javasolni olyanoknak, akik nem tudnak vagy nem akarnak komplexebb tervezési folyamatba belekezdeni.

Már most van januárra néhány ilyen feladatunk. De ha megtetszett, jelentkezz nálunk, keresünk alkalmas időpontot!

Szólj hozzá!

A weboldalad a céged

Címkék: weboldal

2018.11.29. csütörtök 15:52 Konrad

internet-315799_640.jpg

Valamikor a kilencvenes évek elején lettem vállalkozó. Csináltunk egy reklámirodát, eleinte ketten, majd hárman lettünk. Készítettünk print kiadványokat, terveztünk hirdetéseket, csináltunk mozireklámot, és már akkoriban is elláttuk néhány cég marketing tevékenységét. Szerveztünk kiállításokat, csináltunk rádiót, vagyis körbejártuk a reklámipar minden olyan elemét, amit egy vidéki nagyvárosban lehetett.

Internet nem volt még sehol, az eladás telefonon keresztül ment legjobban, de persze működtek az ajánlások és az újsághirdetések is. De az üzleti bizalom lényegében mindig a személyes találkozások alkalmával épült fel. Találkoztunk az ügyfelekkel, beszélgettünk. Figyeltük a reakciókat, és arról beszéltünk, ami őket érdekelte, azt a tudásunkat domborítottuk ki, amire szükségük volt.

Aztán én 1996-ban belekóstoltam az internetbe, elkezdtem weblapokat készíteni, és adtam el online hirdetést is. Nem volt egyszerű, hiszen ez még az az időszak volt, amikor magát az internetet kellett magyarázni, ez az az időszak volt, amikor az otthoni internet a betárcsázós internet volt - vagy telefonáltál, vagy interneteztél.

A kétezres évek elejére vált az online piac akkorává, hogy megjelentek benne a nagyobb pénzek, és egyre több cég gondolta azt, hogy az üzletének az építése az interneten is történhet. Ekkoriban jelentek meg az első olyan weboldalak, amelyek már nem katalógusként működtek, hanem konkrét értékesítési célokat kellett megvalósítaniuk. És akkor kezdtük el megtanulni, hogyan lehet ezt jól megcsinálni.

Az internetes értékesítés ugyanis egy jelentősen lebutított, személytelenné vált értékesítési folyamat lett. Elmaradt a személyes találkozás varázsa, elmaradt az a lehetőség, hogy figyeljem az ügyfelet, elmaradt annak az esélye, hogy azt és csak azt mondjam el, amire szüksége van. Az első weblapok ennek megfelelően mindent el akartak mondani, és mindent arról akartak elmondani, mivel is foglalkozik a cégünk.

Aztán persze megtanultuk, mennyire izgalmas értékesítési tölcséreket lehet felépíteni az online világban, megtanultuk, hogy működik az eladás automatizálása, de legfőképpen megtanultuk, mitől válik hatékonnyá egy weboldal.

És még egy dolgot meg kellett tanulnunk: az interneten annyit és csak annyit látnak a cégedből, amennyit megmutatsz. Ami a weboldaladon, a blogodban, a Facebook oldaladon, a LinkedIn-ne, az Instagramon van rólad, azt fogják megismerni. És persze meg fogják ismerni a tőled független véleményeket is, de arra kevesebb közvetlen hatásod lehet.

Vagyis az interneten nem lesz személyes találkozó. Nem tudod a nonverbális reakciókból kitalálni, mit kell mondani. Az interneten az van, amit odaraktál. A fent felsorolt megjelenési lehetőségek közül pedig a legfontosabb a saját weblapod. Ha valaki érdeklődik a céged iránt, akkor nagy valószínűséggel meg fogja nézni a weblapodat is, és azt fogja gondolni: a céged az, amit a weboldalon lát.

Ezért tartjuk egyébként fontosnak a mai napig a saját weblapot, hiszen az a legjobban formálható, legkevésbé kötött megjelenési lehetőség. És bár nagyon jó egy Facebook oldal, nagyon hasznos a LinkedIn oldal, jó lehet egy Tumblr jelenlét, de a saját weboldal esetében sokkal kevesebb a szabály, sokkal nagyobb a szabadság.

Vagyis az online jelenlét egyik alapja mindenképpen a weboldal. És ha weboldalad van, akkor meg kell tanulnod: az vagy, az a céged, amit az érdeklődők a képernyőn látnak. Nem több, nem kevesebb.

És hogy milyen egy jó weboldal? Erről majd később írok!

 

Szólj hozzá!

Készülj fel a jövő évre!

Címkék: onlinemarketing üzlet

2018.11.27. kedd 12:42 Konrad

16939304_1232937056742083_3479134197371565376_n.jpg

Itt az év vége, és talán furcsa, hogy nem karácsonyi kampányjavaslatokat fogok írni. Ennek az oka egyszerű: ha most, november végén nincs meg a kampányterved, nem tudod, miből fog állni a decemberi online jelenléted, akkor késő elkezdeni tervezgetni. Így is lehet persze hirdetni, és nincs minden veszve, csak egy teljesen másfajta tervezési folyamaton kell végigmenned. (Ha érdekel, és szükséges van rá, keress személyesen.)

De ha már látod, mi fog történni az év végéig, akkor érdemes foglalkoznod a jövő évvel (ha eddig nem tetted meg).

A kommunikációs tervezési folyamat elvben elég egyszerű, az alábbi lépésekből áll:

  • cél felállítása
  • szegmentálás
  • célcsoport meghatározása
  • a cég helyzetének a felmérése
  • átfogóbb (stratégiai) terv megfogalmazása
  • végrehajtási (taktikai) terv elkészítése
  • mérések meghatározása
  • költségvetés elkészítése

Cél felállítása

Nem érdemes félrebeszélni: pénzt akarsz keresni. Az elsődleges cél ez. Minden más ebből következik. Amit el kell döntened: mennyi pénzre van szükséges a működéshez, és mennyi az a pénz, amennyivel már elégedett vagy.

Idén volt olyan ügyfél, aki megmondta, nem akar nagyot növekedni, neki ha 10 százalékkal több megrendelése lesz, azzal már elégedett.

A cél meghatározásánál arra is figyelni kell, hogy mi történik, ha eléred? Ki fogod-e tudni szolgálni a vevőidet, partnereidet? Minél egyedibb a terméked, a szolgáltatásod, annál jobban végig kell gondolnod, mire van kapacitásod.

A cél felállítása teljesen független attól, hogy a kommunikációd, a reklámod hol történik. Nem attól függ a cél, hogy interneten fogsz-e hirdetni, vagy szórólapon. Az se befolyásolja a célt, hogy csak Facebookot akarsz használni, vagy csak hírleveleznél. Ezek egyébként is eszközök: majd a tervezési kör végén derül ki, ténylegesen mire van szükséged.

Egyébként nagy általánosságban három féle célod lehet: értékesítés növelés, ismertség növelés, piac edukálás.

Ha meghatároztad az elérendő célt, akkor érdemes ezt részekre bontani, egészen pontosan lefordítani olyan célokra, amelyek menet közben is mérhetőek. Ilyenek például a havi forgalom elvárások, az ügyfélszám elvárások, stb.

Nézzünk egy példát!

Az a célom, hogy a forgalmam 2019-ben a jelenlegi évi 30 millió forintról 36 millióra növekedjen. Ez azt jelenti, hogy átlagosan havi 500 ezer forinttal több bevételt kell elérnem. De azt is tudom, hogy a bevételek szezonálisan változnak: a január, február, július és augusztus gyönge hónapok, a május, november és december pedig erősek. Így a gyönge hónapokra havi 300 ezer forint növekedést érdemes tervezni, ezt kell ellensúlyoznia az erős hónapoknak. Májusban legalább 100 ezer forinttal több (vagyis 600 ezer forint), az év utolsó két hónapjában pedig összesen 700 ezer forint plusz, vagyis egy millió helyett 1,7 millió bevétel kell a cél eléréséhez.

Ennek az eléréséhez növelnem kell a reklámköltést is, aminek a mértékét a 2018-as év reklámhatékonyságából tudok kiszámolni.

 

Szegmentálás

Egészen pontosan: szegmentálás, célzás, pozicionálás. Vagyis meg kell határozni, hogy mely piaci szegmensben szeretnénk növekedni, ott kiket akarunk elérni, és milyen helyre pozicionáljuk magunkat.

Fontos lépés. Mi például elég határozottan tudjuk, kikkel akarunk foglalkozni: a kis- és középvállalkozási szektor kisebb (de nem a legkisebb) cégeivel, akiknek szükségük van aktív online jelenlétre, és folytatnak aktív marketing tevékenységet is.

Célcsoport meghatározása

Ez sosem egyszerű. Sokat segít, ha elképzeljük a vevőinket. Ha csak demográfiai adatokat sorolunk (18-45 éves, AB státuszú, nagyvárosi stb.), akkor azzal általában nem megyünk semmire. Többet segít, ha a közös motivációjukat próbáljuk meghatározni. Ilyen lehet például az üzletünk tematikája (pl. horgászbolt esetén: mind szeret pecázni), és ez alapján megfogalmazni, kiknek akarunk/tudunk eladni.

Nagyon jó módszer az is, ha elképzeljük a tipikus vevőinket, akár meg is személyesítve őket (vagyis buyer personákat állítunk föl).

Például a vevőnk Gábor, aki mindig jól öltözötten érkezik hozzánk autóval, érdekli a foci és a jazz zene, előre tudja, mire van szüksége, és azért hozzánk jár, mert fontos neki, hogy értünk az árukhoz, amit venni akar.

A kulcs a motiváció: miért veszi azt, amit mi árulunk, és miért jön (vagy jönne) hozzánk. A reklámban ugyanis nem azt érdemes elmondani, mi mit csinálunk, hanem azt, milyen problémára adunk megoldást. Ehhez pedig a problémát kell ismerni.

A cég helyzetének a felmérése

Valójában az a jó, ha minél többet tudunk magunkról és a piacról. De csak azok az információk kellenek, amik a céllal kapcsolatosak. Tudnunk kell, kik a konkurenciáink, hol vagyunk hozzájuk képest. Ismernünk kell a piaci, gazdasági, politikai környezetet. Vagyis egy csomó külső körülményt.

És ismerni kell magunkat. Fel kell tennünk azt a kérdést, miben vagyunk jók, és fel kell tennünk azt is, miben vagyunk rosszak. A jókra tudunk építkezni, a rosszakat ki kell javítanunk.

Például tudjuk, hogy a piacon a harmadik legerősebb cég vagyunk. Meg tudjuk nevezni az első 5 jelentős szereplőt. Tudjuk, mekkora volt a tavalyi forgalmuk, hány embert alkalmaztak.  

Ismerjük a saját kapacitásainkat. Tudjuk, hogy a vevők a minőségünket szeretik. Azt is látjuk, hogy a weboldalunk nem tökéletes. És így tovább.

Ezeket a tényeket összeírjuk, és ez már ki is fogja jelölni az utat, merre kell haladnunk.

Stratégia

A fentiekben leírtak által kijelölt út lesz a stratégiánk. Vagyis a stratégia nem egy igénylista, nem egy légbőlkapott ötletelés, hanem a célok, célcsoportok, piaci helyzet, saját képességeink alapján meghatározott irány.

Fejlesztenünk kell a weblapunkat, hogy a mobilokon is jól jelenjen meg és gyors legyen. A közösségi média jelenlétünk esetében erősíteni kell a márkaépítést. A jó hatékonysággal működő keresőhirdetésekre kell többet költenünk. És így tovább

Taktika

A stratégiai tervben leírtuk, milyen irányba kell haladni. Ez egy évre ad egy pontos irányt, és újabb egy-két évre is megmutatja, mi az elképzelésünk. De azt nem mondja meg, pontosan mit kell csinálni. Erre való a taktikai terv. A taktikai terv minimum három hónapra pontosan leírja a lépéseket.

Januárban a webfejlesztés lesz fókuszban. Január 10-ig kell elkészíteni a specifikációt, hogy mit kell javítani. Január 21-ig meg kell kapnunk az ajánlatokat a javításokra, és ez alapján pontosítani kell a taktikai tervet, hiszen ekkor fogjuk megtudni, a munkák várhatóan mikor készülnek el. (A fejlesztési folyamatok jellege miatt a megadott határidőkhöz adjunk hozzá minimum kettő hetet, és ne abból induljunk ki, mi mit szeretnénk, hanem abból, amiket az ajánlatokban kapunk.)

Megadjuk, hogy havonta mekkora reklámköltésünk lehet, és milyen jellegű kampányokra van szükség, akár termékcsoport szinteken. És így tovább, időben és területenként megtervezzük a tennivalókat.

A jó taktika lényegében egy cselekvési terv, egy naptár, amiben benne van, mikor mit kell tenni. Nem tartalmazza az egyes kampányterveket, de azt igen, hogy mikor milyen kampányokat szeretnénk.

Mérések

Online projektek esetében kiemelten fontos, hogy előre döntsük el, mit és mivel akarunk mérni. Ugyanis sok dologról nem lehet utólag adatot kapni. A mérések esetében azt is meg kell határoznunk, milyen részletességű adatokra van szükségünk, és arra is érdemes tervet készíteni, hogyan fogjuk ezeket az adatokat felhasználni.

Biztosan mérni kell a weboldalunk forgalmát, a weboldalunk helyzetét a keresőben (Google Analytics és Google Search Console). Mérni kell a kampányok hatékonyságát, meg kell határozni a mérési pontokat (Google Analytics, Google Ads, Facebook hirdetési rendszer). A webes projekt miatt időszakosan felhasználói viselkedést is mérünk (HotJar). Minden esetben mérjük a hírleveleket, és az azokról érkező forgalmat. Mérjük a pénzügyi eredményeket, és számolunk ROI-t is.

A kapott eredményeket havonta összesítjük és elemezzük. Nézzük a célteljesülést, és ha szükséges, változtatunk a terveken. Például a Facebook hirdetési költségek jobban emelkednek, mint terveztük, a hatékonyságuk viszont elmarad a várttól, akkor átcsoportosítjuk olyan hirdetésekbe a pénzt, amik jobban hozzák az elvárt eredményeket.

Költségvetés

Mire ideérünk, látni fogjuk, mire kell költeni, és azt is, kb. mennyit. Így már meg tudjuk tervezni a költségvetésünket: mikor mennyi pénzre lesz szükségünk. Fontos, hogy ne csak azt határozzuk meg, mennyi pénz kell, hanem azt is, erre mikor van szükségünk!

A jó költségvetés rugalmas. Ha pl. webáruházunk van, akkor az nagyon jó, ha felülről nyitott: ha a bevételek indokolják, akkor folyamatosan érdemes növelni a költést.

A költségvetésbe mindig tervezzünk tartalékot. Legalább 10 százalékkal érdemes számolni. Ez a váratlan vagy előre nem tervezhető kiadásokra, az esetleges drágulásokra fog kelleni.

Ha ezeken a lépéseken sikerül végigmenni, akkor elkészült a jövő évi marketing terved. Innen már csak a megvalósítás van hátra! 

Ha úgy érzed, kell külső segítség a tervezésben, vagy a kész tervet kellene valakivel átbeszélni, keress bennünket! Ha a végrehajtásban kell segítsék, ha Facebook kezeléshez, kampányokhoz keresel megoldást, abban is a partnereid tudunk lenni.

Dolgozzunk együtt a 2019-ben a sikeredért!

Szólj hozzá!

Ki az influencer?

Címkék: onlinemarketing közösség

2018.11.13. kedd 15:17 Konrad

39243146_10155970797323871_9124325156091592704_n.jpg

Visszatekintve az elmúlt jó húsz évre, mindig voltak és vannak divatos marketing eszközök, és olyan divatos kifejezések, amiket állandóan használunk. 2018 egyik ilyen eszköze és szava az influencer illetve az "influencer marketing", jelentsen ez bármit is.

A legnagyobb fogalmi zavar abban van, hogy ki az influencer. Még a szakmai szereplők sem tudnak ebben egységes definíciót mondani, nem beszélve az ügyfelekről, a sajtóról vagy akár a közönségről. Éppen ezért indult el az IAB-ban egy beszélgetés erről, amelynek egyfajta zárása volt az a november 12-i beszélgetés, amelyen részt vettem.

A beszélgetésben résztvevők (Farkas Dániel (StarNetwork), Joanelli Tamás (BeSocial), Sörös Péter József (Telekom), Szabó Gergő (Special Effects), Szekeres Péter (Neticle) és Voit Péter (Post4Rent)) okosan körbejárták a témát, hallhattunk sok definíciót is. Amiben igazából vita volt, az elsősorban az, hogy kire mennyire igazak ezek a definíciók... Így végül nem is volt arról döntés, hogy most akkor ki is az influencer - a végére mindenkinek egy kicsit igaza lett.

Volt viszont egy szál, amely nem lett igazán körbejárva, de azt hiszem, fontos kérdés: mi a különbség az influencer és a véleményvezér (opinion leader) között? Beszélhetünk-e különbségről, és ha igen, mi az?

Nagyon sarkítva: igen, van különbség, és ez elsősorban két dolog: gyárt-e az adott ember egyedi tartalmat, és annak milyen a hitelessége?

Egy beauty-blogger, akinek minden egyes cikke, bejegyzése szponzorált, sokan követik, bármelyik definíció alapján influencer. De vajon véleményvezér? Szerintem nem. Az az instás influencer, akinek a képéről nem igazán tudod eldönteni, hogy az reklám-e, vagy tényleg jókedvében rakott fel egy márkás ruháról-autóról-bármiről képet, ő véleményvezér? Szerintem ő se. És az, aki szeret utazgatni, és erről ír - leírja, melyik repülőgép társaság milyen, melyik szálloda milyen -, és ezért nem kap pénzt, ő is influencer, de ő már véleményvezér? Szerintem igen. És az is véleményvezér, aki bár elfogad támogatást, de nem az határozza meg az írásait. Nem azért ír mondjuk a kedvenc cipőjéről, mert ezért pénzt kapott, hanem mert ez a kedvenc cipője.

Én azt gondolom, hogy már maga az influencer elnevezés sem annyira széles körű, mint ahogy többen gondolják. Ha valaki nem állt elő egyedi tartalmat, ha csak máshonnan összeszedett képeket, szövegeket oszt meg, akkor nem influencer. Ha valakit csak azért követnek, mert amúgy híres, mondjuk celeb, és az egyedi tartalom elsősorban mindenféle helyeken készített selfy, ő ettől még szerintem nem influencer. Híres ember, igen, de nem influencer. Ha vannak egyedi tartalmai, akkor már influencer. Ha pedig olyan egyedi gondolatai és véleményei is vannak, amelyek hitelesek, akkor véleményvezér. Mert itt a hitelesség a kérdés.

A magam részéről ugyanakkor megnyugtat a tudat, hogy pár év alatt ez a szó is ki fog futni, el fogja veszíteni azt a diszkrét báját, ami miatt mostanában mindenki használja. Mert lassan megtanulják a cégek is, hogy sokszor nem azért nem javasol nekik az ügynökségük influencer kampányt, mert nem elég ügyes-okos-haladó, hanem mert nem való mindenkinek ez a megoldás. És majd sok csalódott kampány után a néhány sikeres kampány tapasztalataira építve ez is megkapja a maga helyét a marketing eszköztárban. És akkor majd nem lesznek mindenhol influencerek...

1 komment

A rossz reklám

Címkék: kreatív

2018.10.12. péntek 19:19 Konrad

good-the-bad-and-the-ugly-lee-van-cleef-angel-eyes.jpg

A rossz reklámmal ugyanúgy fogsz találkozni, mint a jóval. A rossz reklám ott van az út szélén az óriásplakáton, szembejön veled a metróban, belefutsz az ingyenes újságban. A rossz reklám ugyanúgy megjelenik bannerként, vagy szponzorált bejegyzésként a Facebookon. A rossz reklámot láthatod a tévében, hallhatod a rádióban. És mivel rossz reklám, így persze mindig azzal szembesülsz, hogy na, már megint nem tetszik.

A rossz reklám lehet hatékony. No nem azért, amiért egy reklám hatékony szokott lenni, nem. Ne várj ettől nagy csodákat. A rossz reklám csodája az elérés. Amikor már ötszáz-huszonhatodszor találkozol a rossz reklámmal, annyira beleég az üzenete, hogy emlékezni fogsz rá. A rossz reklámnak nincs vizuális identitása, a rossz reklámnak nincs fülben maradó dallama, a rossz reklámnak nincs kedvesen vicces szlogenje. A rossz reklámnak elérése van.

A rossz reklám is annyiba kerül, mint a jó reklám. Dolgoznak rajta, legyártják, kirakják. A rossz reklámon is emberek dolgoznak. Bár ha jobban belegondolunk, a rossz reklám többe kerül, mint a jó reklám, hiszen a rossz reklámból sok kell. Nagyon sok.

A rossz reklám szennyezi a környezetet. A rossz reklám ronda. A rossz reklám harsány. A rossz reklám szexista. A rossz reklám idegesítő. A rossz reklám ízléstelen. A rossz reklám - rossz.

A rossz reklámmal mégsem ez a legnagyobb baj. A rossz reklámmal az a legnagyobb baj, hogy általában a reklámszakmát a rossz reklámokról ítélik meg.

Te mikor láttál legutóbb rossz reklámot?

 

Szólj hozzá!

Facebook - a te bulvárod

Címkék: facebook

2018.09.23. vasárnap 17:22 Konrad

eye-1686932_640.jpg

Szeretünk jól tájékozottak lenni. Az embernek ez egyfajta igénye: tisztában lenni a környezetével, a világgal. Van, aki megelégszik kevés információval is, más állandóan figyeli az ilyen-olyan híreket. Ezek a hírek persze nem kizárólag hasznos információk: jobbára szórakoztatnak is. Hiszen elolvasni azt, hogy melyik politikus mit mond, hogy melyik cégnek hogyan alakulnak a bevételei, nem szükségszerűen élvezetes, de azzal foglalkozni, hogy az éppen aktuális celeb mint mond, vagy egy tévéműsorról mi az újságíró véleménye, már sokkal inkább szórakoztatás.

És a szórakoztatást jobban szeretjük. Ezért csomagolják be nekünk az egyszerűbb híreket is mindenféle hangzatos szavak mögé. Van is ennek egy neve: infotainment. Amikor a hírek már nem tájékoztatnak, hanem szórakoztatnak. De ez olyan, mint a drog: ha nem kapjuk meg, hiányzik, és mindig nagyobb dózisra vágyunk. Mára egy utcai lövöldözés, ha nincs áldozat, nem érdekes. Egy politikus, ha csak kicsit lop, senkit se érdekel. Egy időben írtam magamnak, milyen szavakkal akarnak az amúgy mérsékelt újságok magukhoz csábítani a címeken keresztül. Úgy neveztem ezt: bulvár szavak. Íme egy lista:

  • elképesztő
  • durva
  • elbűvölő
  • megdöbbentő
  • meghökkentő
  • meglepő
  • drámai
  • meglepő
  • vérfagyasztó
  • félelem
  • halálos
  • nagy
  • nem kicsit
  • ijesztő
  • megvan
  • brutális
  • kellemetlen
  • szörnyű
  • kínos
  • pánik
  • borzalmas
  • rendkívüli
  • példátlan

És persze biztos van még rengeteg... Ha ezek valamelyikét látod a címekben, akkor nagy az esélye, hogy valójában egy ügyes címválasztással a figyelmedet próbálják megszerezni: kattints!

Persze, egyelőre az újságok "mindenkinek" készülnek, nem tudhatják, pont nálad mi jön be. Így aztán van, amit szeretsz, van, amit nem. Van, akinek bejön mondjuk a Blikk vagy a Bors harsány stílusa, más inkább a mérsékeltebb címadásokat (és híreket) kedveli. Egy újság nem tud mindenkinek jó lenni, már önmagában e miatt is.

De van egy majdnem mindenki által használt felület, amely képes mindenkit kiszolgálni: ez a Facebook. Sok oka van annak, hogy a Facebook lett a legtöbb felhasználóval rendelkező szolgáltatás (jelenleg már 2 milliárd fölötti aktív taggal), de a sok ok között biztos nem kis súllyal van jelen az is, hogy a Facebookon azt kapjuk, ami bennünket érdekel. Sőt. A Facebookon azt kapjuk, ami nemcsak érdekel bennünket, de sok esetben reagálunk is rá.

Általában a közösségi médiában igaz az, hogy az elénk kerülő hírek, információk közül azok fognak meg bennünket, amelyek valamilyen érzelmet váltanak ki bennünk. Legyen szó valami szörnyűségről vagy éppen nagyon jó dologról, ha érzelmeket vált ki bennünk, akkor foglalkozunk vele. Kattintunk egy linkre, elolvasunk egy cikket, megnézünk egy képet, hozzászólunk egy bejegyzéshez. Vagyis hatással van ránk.

Nézzük meg, az infotainment is erről szól: hatást kiváltani. Csak míg egy általános hírforrás ezt úgy éri el, hogy egyfajta bulvárt ad, vagy a híreket bulvárosítja, addig a Facebook ennél tovább megy: figyeli, mi az, ami érdekel, figyeli, mi az, amire születik reakció. Vagyis feltérképezi az összes felhasználója érdeklődési profilját, tehát lényegében tudja, mi az, ami érzelmet vált ki belőlük. Mindenkiről, egyenként.

Aztán ezt az információt arra használja, hogy célzottan nekünk tetsző híreket adjon. Sokat foglalkozol a testvéred bejegyzéseivel? Minden bejegyzést tőle előre rak. Reagálni szoktál a kedvenc márkád bejegyzéseire? Nosza, kapsz még belőle! Érdekel a csillagászat, és ilyen témákban osztasz meg cikkeket? Kapsz még belőlük!

A Facebooknak is az a célja, mint az újságoknak: a figyelmed megszerzése, vagyis azt szeretné, hogy nála töltsd az időd. De a Facebooknak több az információja, így pontosabban tud célozni.

Mi következik ebből? Egyrészt az, hogy a Facebookon azt látod, ami téged érdekel (kivéve a hirdetések egy része). Vagyis valójában rajtad múlik, mit látsz a faladon! Másrészt, természetesen nem minden téged érdeklő hírt látsz, csak az olyan jellegűeket, amik reakciót váltottak ki belőled: kattintottál, lájkoltál, megosztottál, hozzászóltál. Tehát azokat a híreket, amik egy kicsit talán bulvárosabbak is.

Így válik hát a Facebook "hírfolyama" a te személyre szabott bulvár híradóddá. Ha fogékony vagy az álhírekre, azokat fogod kapni. Ha a Forma 1 érdekel, akkor azt fogod látni. Ha a politika, akkor azt. És így tovább.

Csak rajtad áll. Hiszen ez már a te személyes bulvárod.

3 komment

Csak hirdetés, és más semmi?

Címkék: onlinemarketing

2018.09.04. kedd 08:52 Konrad

psychology-1580252_640.jpg

Feltette valaki ezt a kérdést a napokban. Tényleg annyi ez az egész online marketing, hogy tonnaszám költjük a pénzt a Google-ben és a Facebook-on? Mert ő azt látja, hogy mindenki csak erről ír.

Elgondolkoztam ezen, mert valóban én is sokszor azt érzem, hogy a munkánk nagy része egy merő favágás: gyártjuk a tartalmakat főleg a Facebook-ra, csinálunk Google és Facebook hirdetéseket. És hát, lássuk be, ez alapvetően egy nem túl kreatív feladat: a keretek adottak, elég szigorúan szabályozottak, és a piaci visszajelzések is erősen korlátoznak.

Aztán még egyszer végiggondoltam, mit is csinálunk, és rájöttem, hogy a látszat most is csal.

Egyrészt ezen keretek között is van annyi mozgástér, ami megkülönbözteti a gagyit a szupertől, az unalmast az izgalmastól, a kreatívot a sablonostól. Másrészt a mozgásterünk is sokkal nagyobb, nemcsak alkalomszerűen nézegetünk ki ebből a zárt keretrendszerből.

És a marketingnek sokkal többnek kell lennie, mint a hirdetés. Egy felépített, végiggondolt céges marketing rendszer nincs meg tervezés nélkül. Célok kitűzése, versenytársak elemzése stb. Egy marketing terv fogja megmondani, mit kell hirdetni, de azt is, milyen eszközökkel, meg persze milyen célcsoportoknak és mikor.

És igen, van olyan eset, amikor a feladat már "csak" a hirdetés. Persze ez ritka. Kell a tartalom. Azt szokták mondani, jó tartalom kell, de sokkal kevesebben magyarázzák meg, mitől jó egy tartalom. Ez nem véletlen: ahány cég, ahány célcsoport annyi féle lehet a jó tartalom. Lehet az egy pár kép, lehet néhány blogbejegyzés, vagy mindössze egy jó landing page (pl. rendezvény esetében). Nincs olyan fiók, ami tartalmazza a jó tartalmat. Azt mindig nekünk kell megcsinálni.

De a tartalom és a hirdetés sem elég, ha nincs jó termékünk. Ha a termékünk rosszul van árazva. Ha a termékünk átmenetileg nem elérhető. Ha drága a szállítás.

Másrészt tudjuk, hogy sokkal hatékonyabb (értsd: egy eladásra vetítve olcsóbb) lehet a hirdetésünk, ha a termékünk vagy a cégünk ismert. Vagyis fontos a brand építése is, azt sem biztos, hogy ki kellene hagyni.

Ugye, hogy nemcsak a hirdetésről szól ez a világ? Pedig a látszat az. Csak érdemes kicsit a látszat mögé nézni.

Szólj hozzá!

Garancia

Címkék: üzlet

2018.08.31. péntek 16:29 Konrad

label-1289350_640.png

A garancia vállalása nagyon fontos dolog, legyen szó szolgáltatásról vagy termékről. De miközben termék esetében viszonylag egyszerű a kérdés (működik vagy nem működik), addig szolgáltatás esetében már önmagában a hibás teljesítést is nehéz azonosítani (vajon azért lett rossz a levágott haj, mert ilyenre kérte a vevő, vagy mert a fodrász béna).

A marketing szolgáltatások esetében a probléma ugyanígy fennáll. Nehéz ellenőrizni ugyanis, hogy egy kampánykezelés mennyire jó vagy rossz. Megnézve az elmúlt pár év elégedetlen ügyfeleit nálunk, azt látom, hogy sok esetben nem a valós teljesítménnyel volt a baj, hanem olyan elvárások nem teljesülésével, amit vagy egyáltalán nem kommunikált felénk az ügyfél, vagy csak túl későn tette azt. Ezen kívül probléma volt még a hozzá nem értés is: az ügyfél szerint máshogy kellett volna csinálni azt, amit csináltunk.

Ugyanakkor sok esetben hibázunk is. Néha az ügyfél kárára, néha a sajátunkra. És vannak esetek, amikor hiába minden igyekezet, nem tudjuk hozni az elvárt eredményeket. Hogy ennek mi az oka, ilyenkor nehéz felmérni: mi voltunk bénák (előfordul) vagy a termék/szolgáltatás a béna (ilyen is van).

Éppen ezért nehezen tudok garanciát nyújtani a munkáinkra. Azt a fajta megoldást, amikor csak sikerdíjasan dolgozunk (majd kapunk pénzt, ha sikeres volt a kampány) azért nem szeretjük, mert egy sikeres kampányhoz nemcsak jó marketing kell, hanem megfelelő ügyfél is. Amikor ugyanis az ügyfél nem azt csinálja, amit kérünk, vagy nem úgy csinálja, ahogy kérjük, akkor mi megtehetünk bármit, nem lesz eredmény. Ha a termék túl drága, a szolgáltatásra sok a panasz, akkor megszakadhatunk se lesz eredmény.

Persze ez akkor is gond, ha egyébként nem sikerdíjas alapon dolgozunk. De ha elmondjuk ezeket a problémákat, és ezek után sem változtat a cég a gyakorlatán, akkor legalább mi nem dolgoztunk ingyen.

Van viszont pár olyan gyakorlat, amit azért csinálunk, hogy az ügyfeleink elhiggyék: nem célunk senkit átverni.

Egyrészt rugalmasak vagyunk. Ha menet közben változnak a körülmények, alkalmazkodunk, és ha kell, az árat is újratárgyaljuk.

Másrészt soha nem kérünk előre pénzt a munkánkért, csak a médiadíjakra, ha nekünk kell azokat fizetni. Vagyis csak akkor kell fizetni felénk, ha mi már elkészültünk a munkával. Legyen szó kampánykezelésről vagy tanácsadásról, a fizetés utólagos. Hosszabb együttműködés esetén havi díjat kérünk, ilyen esetben is minden teljesített hónap után számlázunk, nagyobb lélegzetű feladat esetében pedig előfordul, hogy részteljesítéskor kérünk részfizetést (de nem előleget).

Ez az utólagos fizetés részben bennünket is inspirál a jobb munkára, részben bizalmat is ad, hiszen nem fogunk elszaladni a megrendelő pénzével.

Pénz visszafizetési garanciát viszont nem adunk. Ennek elsősorban a fent már leírtak az oka: egy cég sikeressége nem kizárólag a marketingen múlik, és sokszor még a marketingre se vagyunk kellően átfogó hatással.

Szerencsére az elmúlt 16 év alatt nagyon kevés olyan ügyfél volt, akinek az esetében a mi rossz teljesítésünk lett volna a gond. Sokkal több gondunk volt a már elvégzett munka ki nem fizetésével. De az a mi kockázatunk, nem a megrendelőé.

Szólj hozzá!

Mi a baj a remarketinggel?

Címkék: onlinemarketing kampány

2018.08.29. szerda 16:05 Konrad

boomerang-151561_640.pngMiért, baj van a remarketinggel? 

Nos, a remarketinggel nincs semmi baj. Amivel baj van, az a remarketing használata. Hiszen a remarketing célja egyszerű: újra visszavinni az érdeklődőt az oldalra, egy olyan hirdetéssel, ami neki és csak neki szól. Mivel ez egy viselkedés alapú célzás (ahhoz, hogy remarketing hirdetést kapjál, járnod kellett a hirdető oldalán), így pontos, hiszen biztosan az kapja, aki érdeklődik.

Ez ugye az elv. Csak az a baj, hogy ezzel nagyon le van egyszerűsítve a remarketing, ugyanis ez csak a remarketing technikája, de nem mond semmit a marketinges feladatáról. A remarketingnek ugyanis az a nagy baja, hogy miközben könnyű használni, annál nehezebb jól használni.

Az alapvető gond a remarketing kampányokkal az, hogy nem tesz különbséget látogató és látogató között. Csak az számít, járt-e már valaki az oldalunkon (annak valamelyik részén). Azt nem vizsgálja (nem tudja vizsgálni) a rendszer, hogy miért járt ott.

Pedig amióta létezik látogatottság mérés, azóta tudjuk: több okból is érkezik látogató az oldalunkra, és ezen okoknak csak egy része a vásárlás. Sok évvel ezelőtt már nemcsak azt néztük egy hirdetésnél, hogy arra hányan kattintottak, hanem ezt is, hogy utána mit csináltak: mennyi időt töltöttek el nálunk, feliratkoztak-e a hírlevelünkre, vásároltak-e. Vagyis konverziót néztünk. És nézünk a mai napig: nem az a jó hirdetés, amire sokan kattintanak, hanem az, amelyik elad.

A remarketing viszont úgy működik, mintha csak a kattintás lenne a fontos, a konverzió nem. És ha nem állítjuk be jól a remarketing kampányt, akkor egyrészt kidobunk egy csomó pénzt, hiszen olyanoknak hirdetünk, akiket nem érdekel a termékünk, másrészt ráadásul még a pénzükkel fel is bosszantjuk őket. Jó, deal, nem?

Éppen ezért fontos, hogy ne hirdessünk mindenkinek, aki már járt nálunk. Ne csak azt nézzük, hogy megérkezett-e. A Google például az Analytics adatai alapján tud remarketing listát építeni, így figyelhetünk arra, hogy mennyi időt töltött nálunk, mennyire volt aktív stb. A Facebook esetében is van egy csomó paraméter, ami állítható.

Vagyis nincs semmi baj a remarketinggel. Azokkal van baj, akik ész nélkül állítanak be remarketing kampányokat.

Szólj hozzá!

Munkatárs vagy megoldás?

Címkék: onlinemarketing üzlet

2018.07.17. kedd 08:45 Konrad

delegate-1971218_640.jpg

Elfogyott a munkaerő az országban. Főleg a nagyobb városokban egyre nehezebb megfelelő embert találni, és ha sikerül is, sokkal többe fog kerülni, mint pár évvel ezelőtt. Ez nagyon jó, ha munkavállaló vagy, de nagyon rossz, ha cégvezető, munkaadó. Összességében én mégis azt gondolom, ez már középtávon is jót fog tenni mindenkinek.

Egyrészt az emelkedő bérek alacsony infláció mellett egyértelműen a keresletet élénkítik. A magasabb kereslet pedig jobb a munkaadóknak, vagyis a cégeknek is. A gazdaság fejlődik, a bevételek nőnek. Igaz, meg kell tanulni kigazdálkodni a magasabb béreket: hatékonyabbnak kell lenni, és adott esetben költségeket kell csökkenteni. És persze árat is kell növelni, ha azt a piacunk megengedi.

Van még egy út, ami csökkentheti a kiadásokat, ez pedig az egyes feladatok kiszervezése. Természetesen az az ideális megoldás, ha minden munkafolyamatra, minden feladatra saját munkatársunk van. De ez az ideális megoldás nem biztos, hogy a legolcsóbb is egyben.

Nemcsak egy-két fős cégek esetében érdemes átgondolni, megéri-e mindent házon belül tartani. Saját területünkön, a marketing esetében azt látjuk, hogy egyre nehezebb jó munkaerőt találni olcsón. A fizetés igények nagyon magasak lettek, és sok esetben látom azt, hogy kényszermegoldások születnek. Pedig a marketing nagyon sokba fog kerülni, ha hozzá nem értő kezekbe kerül.

Ha nagyobb a cég, akkor általában kell egy jó marketing vezető, aki a cégen belül van. De az már nem biztos, hogy érdemes saját csapatot építeni, olcsóbb és hatékonyabb kiszervezni az ilyen munkákat. Azt látjuk a jelenlegi ügyfeleink esetében, hogy kb. egy junior alkalmazott fizetéséből meg lehet kapni 3-4 profi szakember munkáját: hozzáértő kampánymenedzser, szövegíró, közösségi média szakember, hírlevél kezelő, tanácsadó fog segíteni minden nap, ahogy igény van rá.

Kisebb cégek esetében pedig ugyanez a csapat a cégvezetőt tudja támogatni, így adott esetben dedikált marketingesre sem lesz szükség.

Egy-egy ilyen együttműködés tehát elsőre talán magas összegnek tűnik, de ha valaki kiszámolja, végiggondolja, egyáltalán nem lesz drága. Hogy konkretizáljuk: jelenleg kb. 250 ezer forinttól vállalunk ilyen jellegű feladatokat, amikor egy-egy cégnek a teljes online marketingjét (vagy egyéb marketinges feladatait) kiszervezve valósítjuk meg.

A tapasztalataink jók: a munkák időre megvalósulnak, az ügyfelek elégedettek. Többen is kicsit félve vágtak bele, hiszen munkatársat, belsős embert kerestek, de meg tudtuk őket győzni, hogy jobban járnak, ha a megoldást keresik.

Én azt gondolom, a kkv-k esetében ez a jövő. Egyre jobban meg fogja érni kiszervezni a marketinges feladatok végrehajtását is, nem munkaerőt kell keresni, hanem megoldást a feladatokra.

Mi készen állunk rá.

Szólj hozzá!

Hogyan mondjam el neked...

Címkék: onlinemarketing kampány

2018.07.11. szerda 19:32 Konrad

hogyan.jpg

A marketing egyrészt jófajta iparos munka. Másrészt művészet. Egyrészt feladatok precíz végrehajtása. Másrészt kreativitás. Egyrészt eszközök használata. Másrészt a mindig valami új kitalálása. A marketing a céged motorja, de egyben egy kiadási tétel is.

Olyan nincs, hogy a marketing ingyen lenne: vagy a pénzeddel, vagy az időddel fizetsz. Persze az a jellemző, hogy mindkettővel. Tanácsadóként megtanultam: a te céged marketingjéről te tudod a legtöbbet, csak sokszor te se vagy tisztában a tudásoddal.

Hogyan mondjam el neked, hogy csak akkor lesz jó a marketinged, ha te is beleraksz eleget? Hogyan mondjam el neked, hogy attól, hogy te nem hiszel az emailben vagy a Facebookban, azok még pénzt hozhatnak neked? Hogyan mondjam el, hogy vállalkozóként a marketing neked a segítőd és nem a mumusod?

Sok kérdést kapunk, néhányból ajánlatkérés és ügyfél lesz, mások csak lépnek tovább. A legtöbb kérdés mindig a pénz körül forog. Mi mennyibe fog kerülni? Miért annyi és nem kevesebb? És mi lesz az egész eredménye?

A marketing nem egy automata, ahol az egyik oldalon ha bedobod a pénzt, akkor majd a másik oldalon azonnal ki fog potyogni az eredmény. Persze, előbb-utóbb ez lesz az eredmény, de addig van mit dolgozni. És nem, nem fogom tudni megmondani az elején, hogy ez mennyi idő is lesz pontosan. Mert van olyan típusú cég, ahol a termék vagy a szolgáltatás olyan, hogy gyorsan elindul a pénz termelés. Más esetben hónapok kellenek, amíg a piac rádeszmél, amíg a megrendelők megjelennek.

Azt mondják, két féle terméked lehet: az egyik kell az embereknek, az alapvető szükségleteket elégíti ki, a másik pedig inkább egyfajta jutalom: meg lehet élni nélküle, de azért jó az, ha meg tudjuk venni. Ha a terméked az első kategóriába tartozik, akkor van rá kereslet, és "mindössze" annyi a dolgod, hogy jobb ár-érték arányú legyél, mint más, és nyert ügyed van. Ha a terméked a második kategóriás, akkor bizony keresletet kell építeni: sok esetben edukálni kell a piacot. Ez pedig akár hónapokig is tarthat.

A marketing költségeket sem egyszerű előre megbecsülni. De azt meg tudom mondani, mennyi lesz várhatóan ezzel a munkám. Készítünk Facebook bejegyzéseket ügyfeleinken - ez elég pontosan megmondható, mennyibe kerül. Futtatunk hirdetéseket ügyfeleinknek - itt már a költéstől, a kampány összetettségétől is függ, mennyibe fog ez kerülni. Csinálunk sok mást is, amit előre nehéz megbecsülni. Éppen ezért fontos, hogy valódi partneri kapcsolataink legyenek az ügyfelekkel.

Aztán persze hetek, sokszor inkább hónapok alatt beáll egy rend, már ismerjük egymást, és jól tudunk együtt dolgozni: jönnek az eredmények, mi is megismerjük a céget, a piacot.

Akik megkeresnek bennünket, azokat vagy az indulás érdekli, vagy a már meglévő folyamataik átvétele, javítása. Mindkét fajta munkát szeretjük, és mindkét irányba vannak tapasztalataink. Ezek alapján bátran állítom: nincs két egyforma cég. Sőt, annyira különbözőek a cégek, hogy néha ugyanazon a területen dolgozó cégeknél is azt látjuk: ami az egyiknél hatalmas siker, az a másiknál csúfos bukás.

El kell mondjam, hogy ez a normális, ez a természetes. Mi tanácsadó ügynökségként ezért nem váltunk valamely terület specialistájává. Vagy másképp fogalmazva: az a specialitásunk, hogy tudunk rendszerben gondolkozni. Tőlem nem azt fogod elsősorban hallani, milyen a jó Google hirdetés vagy Facebook bejegyzés, hanem azt: a te célodhoz milyen hirdetésre és milyen bejegyzésre is volna szükség.

A marketing akkor működik, ha gondolkodsz. Csak akkor.

1 komment

A Nagy GDPR Hiszti

Címkék: jog

2018.05.20. vasárnap 20:08 Konrad

keep-calm-and-comply-with-gdpr.png

Előre is elnézést kérek azoktól, akik most azt várják, szidni fogom az EU GDPR nevű szabályozását. Azoktól is elnézést kérek, akik valamilyen GDPR útmutatót várnak. Ez a bejegyzés nem ezekről fog szólni.

Ez a bejegyzés a GDPR bevezetése körüli hatalmas nagy hisztiről szól, amit a vállalkozók, marketingesek egy része folytat az utóbbi pár hétben. Nem ok nélkül, teszem hozzá, de egyre gyorsuló ütemben...

A GDPR egy olyan rendelet, amely minden EU országra egységesen vonatkozik. A szövege magyarul is elég régóta olvasható, a hivatalos EU oldalon. A rendelet a kihirdetését követő 20. nap óta hatályban van (vagyis 2016. májusától), és a 99. cikk 2. bekezdése szerint 

Ezt a rendeletet 2018. május 25-től kell alkalmazni.

Vagyis nincs arról szó, hogy ezt most találták volna ki, és arról sincs szó, hogy ne lehetett volna mindenkinek időben felkészülnie rá. Mivel ez egy EU-s rendelet, így - mint írtam - minden EU országban egységesen alkalmazandó, az egyes országoknak ehhez nem kell külön elfogadniuk, nem kell külön törvényeket vagy rendeletet alkotniuk. Vagyis az az érv, hogy Magyarország le van maradva, mert nincsenek egyes dolgok szabályozva, egyszerűen nem érv a GDPR ellen. Tény, hogy így van, jelenleg még a GDPR-t végrehajtó hatóság sincs kijelölve (nem lesz nagy meglepetés, a NAIH lesz az gondolom), néhány ellentmondást nem oldottak fel, de a kormányzati bénázás ellenére a GDPR szerint kell eljárni.

Tény, sok ember most ébredt fel, hogy itt a nyakunkon a rendelet. Mivel a sajtó - rossz szokásához híven - jellemzően ijesztgetéssel "készíti fel" az embereket, a kormány és annak szervei pedig nem foglalkoznak a tényszerű tájékoztatással, így rengeteg félinformáció, hamis elképzelés, találgatás és indulatos mém keletkezett. Aztán ahogy közeledik a határidő, úgy lesznek egyre ijedtebbek az emberek:

  • rengeteg pénzbe kerül a GDPR, mert sokszázezer forintos ajánlatokat kaptak tanácsadóktól, jogászoktól a szükséges dokumentumok elkészítésére
  • nem kell vele foglalkozni, úgysem tudnak mindenkit ellenőrizni
  • ki kell várni
  • jajj, mit csináljak
  • mindenki, de főleg az EU menjen el zabot hegyezni, krumplit pucolni, vagy tök mindegy, hova, csak engem hagyjanak békén.

Azt nevezem én most hisztinek, ami a kommunikáció körül történik. A tanácsadók a várható sok megrendelés miatt drágák, és olyan hívószavakat használnak, amivel tovább lehet növelni a feszültséget. A nem tanácsadó, de mindig "okosakat" mondó "guruk" okoskodnak, nagyítják vagy éppen kicsinyítik a problémát. Az érintett cégvezetők idegeskednek vagy éppen csak most kezdenek elkezdeni ezzel foglalkozni. Az úri közönség mindeközben tombol.

Azt gondolom, jelen helyzetben sikerült egy alapvetően szükséges szabályozást a lehető legrosszabbul bevezetni és kommunikálni az országban. A cégek sehol nem kapnak átfogó és megnyugtató válaszokat, a technikai részletkérdéseket mindenki saját tudása és elképzelése szerint oldja meg, nincs egy egységes "to do list", a kamarák inkább hallgatnak vagy (fizetős vagy részben fizetős) workshopokat tartanak, a kormányzat meg... na, arról politikamentesen most nem tudok nyilatkozni.

Még talán a kamarák foglalkoznak a leginkább a problémával, a BKIK oldalán külön menüpontot is kapott a GDPR. De azt hiszem, ez így kevés. Nagyon kevés.

A hiszti oka ugyanis a bizonytalanság, a bizonytalanság oka pedig kettős: egyrészt az elégtelen kormányzati munka (hiányzó szabályozások), másrészt a rossz kommunikáció. Így nem csoda, hogy mindenki feszül a problémán, és senki nem tudja, mit is kellene igazából tenni.

Ugyanakkor láttunk már ilyet korábban is. Például a "hapci", a HACCP bevezetése, vagy akár egy ISO minősítés bevezetése sem volt nagyon más. Ugyanúgy viszonylagos gumiszabályok vannak, hiszen ugyanúgy cégenként eltérőek a feladatok. Ugyanúgy bizonytalanság volt az induláskor, és idővel letisztultak a feladatok. Ügyeskedők pedig mindig is mindenhol vannak.

Összességében, bár megértem a hisztit, nem tartom szerencsésnek. Egy vállalkozás működését sok rendelet és törvény szabályozza, így volt ez mindig, és így is marad. A GDPR sem bonyolultabb, mint egy számviteli szabályozás, éppen csak új valami. Értelmesen és higgadtan meg kell érteni az alapelveket, és utána - hiszti nélkül - fel kell készülni.

Mert fogadjuk el: az adat érték, a személyes adat pedig olyan információ, amit védenünk kell. A cégeknek tehát el kell készíteniük az adatleltárat, szabályozni kell, milyen adatot meddig tárolnak, védeniük kell az adatokat, hogy más ne férje hozzá, és mindig, minden esetben engedélyt kell kérni az adatok rögzítésére és tájékoztatni kell az érintettek, mire és meddig használják az adatokat, és hogyan törlik azokat.

Úgyhogy: csak nyugi. A GDPR sem fogja felfalni a cégeket.

28 komment

Brandépítés a közszolgáltatásban?

Címkék: onlinemarketing

2018.05.02. szerda 12:17 Konrad

at-dusk-2176359_640.jpg

Egy nagyon érdekes feladatot kaptam pár hete, egy közszolgáltató cégeket tömörítő szervezet HR eseményén kellett előadást tartanom. A téma marketing, azon belül is a közösségi média használata, és ezen keresztül közvetve a brandépítés.

Azért volt számomra ez nagyon érdekes és izgalmas, mert felnyitotta a szememet egy olyan problémára, amivel eddig így nem találkoztam. Természetesen az employer branding területét ismerem, tudom, miért van arra szükség, hogy a HR és a marketing szorosan együtt dolgozzon a brandépítés esetében. Hiszen a lehetséges dolgozók, a munkaerő megtalálása mára egy nehéz folyamattá vált. A sokáig kínálati piacként működő munkaerő piac mára keresleti piac lett, a lehetséges munkatársak válogatnak, a meglévő munkaerőt is próbálják elcsábítani. Így kialakult egy olyan, erősen versenyző terület, ami nem a termelt, gyártott, szolgáltatott jószág eladásának a versenyét jelenti, hanem a munkaerő megszerzésének a versenyét. Ebben a versenyben pedig fontos a brand: mennyire jó a cégünk híre a munkavállalóknál, mennyire tudunk jó fizetést, a fizetés mellé jó szolgáltatásokat adni, és így tovább.

Nos, az employer branding egy olyan vállalatnak sem egyszerű, amelyik egyébként is versenyző piacon vesz részt, így van működő brandje, van arra tudása, tapasztalata és költségvetése, hogy ezt a brandet erősítse. De a legtöbb közszolgáltatás esetében a brand nem érdekes. Mert nem a brand alapján dől el, kitől veszem a vizet, a csatornát, ki viszi el a szemetet, ki adja az áramot vagy a távhőt. Vannak persze versenyző területek itt is: telefon, jó esetben a vezetékes internet (bár az nem mindenhol). És van próbálkozás a gáz és a villany területén is. De ahol nincs verseny, ahol monopol helyzetben van a közszolgáltató, ott minek a brand? Számít az?

Igen, számít. És ahol biztosan számít, az a munkaerő piac.

Ezért volt számomra érdekes ez a téma: olyan cégekről beszélünk, amelynek eddig a kommunikáció elsősorban az ügyfelek tájékoztatását jelentette, és most hirtelen a brandet is el kell kezdeniük építeni. Nem egyszerű lépés ez, sem a belső tudás, sem a belső akarat nincs meg minden esetben. Hiszen első lépésben a cégvezetőknek kell belátniuk, hogy szükség van a brandépítésre. Aztán a tulajdonost kell meggyőzni (ami adott esetben egy önkormányzat, vagy önkormányzatok csoportja vagy az állam), végül a pénzt is elő kell rá teremteni.

De az most látszik, hogy amennyiben a munkaerő piacon nem történik az elkövetkező években radikális változás, és nem alakul vissza kínálati piaccá - és ennek azért minimális az esélye -, akkor a brandépítésre szükség lesz a közszolgáltató cégek esetében is. Érdemes rá felkészülniük.

Szólj hozzá!

Amikor a bizonytalansággal is tervezni kell

Címkék: kampány

2018.04.17. kedd 14:34 Konrad

mistake-876597_640.jpg

Az online marketing nemcsak az automatizált rendszerek működéséből áll. Sőt, az igazán izgalmas feladatok pont nem az ilyen rendszerek használata.

Amikor összerakok egy online kampányt, annak természetesen általában a része a Facebook jelenlét (oldal posztok és hirdetések), a Google AdWords (adott esetben search és GDN hirdetések), akár egy kis email marketing is. De ezen kívül is lehetnek olyan elemek, amelyek bár a kampány részei, hirdetések, de nem ezeken a felületeken jelennek meg.

Ilyenek például a "hagyományos" banner hirdetések, igaz, ha a kampány nagyobb, akkor a programmatic megoldások itt is használhatóak, nem beszélve a GDN-ről ugye, ami kb. ugyanazt tudja: bannereket jelentet meg tartalmak mellett.

De ilyenek azok a kreatívabb elemek is, amikor egy-egy véleményvezért, influencer-t vonok be a kampányba. Csak miközben a korábbi eszközök - részben személytelenségük okán - viszonylag könnyen kiszámíthatóak, addig az influencer megoldások hozhatnak meglepetéseket.

Ilyen meglepetés például az, amikor egy-egy leszerződött partner nem tud (vagy nem akar) teljesíteni. Igaz, aki régóta a szakmában van, már nehezen lepődik meg. Olyan 15 éve is már napi feladat volt ellenőrizni, vajon a megrendelt hirdetések tényleg futnak-e, a partner elindította-e időben, és nem állt-e le véletlenül? Egy kampány menedzser munkájának egy része volt ez az ellenőrzés.

De ha egy határidős eseményt szeretnénk reklámozni, és ebben az esetben esik ki a leszerződött influencer, akkor az akár a kampány teljesítményét, eredményességét is ronthatja. És előállhat olyan eset, amikor már nincs idő lépni, egyszerűen elmarad a kampány egy része.

Hogyan lehet felkészülni az ilyen esetekre? Ha beleférhet pár nap csúszás a megjelenések esetében, akkor nem kell nagyon szigorú vész terv, elég, ha akkor kezdünk újratervezni, amikor bizonytalanná válik egy részteljesítés. De ha köt minket a határidő, akkor már eleve úgy érdemes a kampányt felépíteni, hogy az ilyen bizonytalanná váló kampányelemek nélkül is sikeres és legfőképpen teljes legyen a kampány (azaz pl. minden fontos célcsoport e nélkül is elérhető legyen).

Lehet, okoskodásnak tűnik egy ilyen javaslat, de ezt a mai írást is az élet hozta, megtörtént esemény, vagyis tapasztalat alapján mondom: előfordulhat, hogy az előre leszerződött influencerünk nem tud teljesíteni. És ez nem rossz szándék, vagy szándékosság, hanem adott esetben vis major, olyan ok, amiről az influencer sem tehet.

Készüljünk tehát a legrosszabbra, és onnan csak jobb lehet.

Szólj hozzá!

Kapkodás

Címkék: kampány kreatív

2018.04.03. kedd 13:21 Konrad

time-3216244_640.jpg

Kapkodás. Idegeskedés. Mindent azonnal. Nincs rá idő. Tegnapra. SOS! A.s.a.p. Amint lehet. Nagyon várjuk. Már tegnapra is késő. Most kérik. Nem tudunk rá várni. Nincs időnk rá. Sürgős. Csodát kell tenni. Már fut az akció. Kezdődik a szezon. Holnap már látnunk kell. Estére. Megvárom. Pár perc az egész, nem? Főleg az idő számít, mert az nincs. Ez nektek rutin. Azért ne csapd össze! Ugye megoldható ennyi idő alatt is?

Nem így kértük. Nem lett szép. Miért nem működik? Valahogy mást vártam. A legutóbbi szebb volt. Nincs valami jobb kép hozzá? Ez nem lesz így jó. A főnöknek nem tetszik. Nem tudtok jobbat? Ez tényleg csak ennyi?? Unalmas. Olyan sablonos. Ezt már láttam valahol. Ez ugye nektek se tetszik? Ezt tényleg nem lehetne szebbre? Kellene még pár változat...

Szólj hozzá!

Facebook delete?

Címkék: onlinemarketing üzlet facebook

2018.03.28. szerda 15:50 Konrad

delete-facebook-3256056_640.jpg

Mi történne, ha nem lenne Facebook?

A napokban tett fel egy ismerősöm a kérdést, mit veszítene azzal, ha lejönne a Facebook-ról. De ezt egy kicsit tovább gondolva, talán érdemes eljátszani a gondolattal, mit tudna egy olyan vállalkozás tenni Facebook nélkül, amelyiknek most ez a legfontosabb kommunikációs platformja?

A kérdés feltevésének az apropója természetesen a legújabb Facebook adatkezelési botrány, a Cambridge Analytica féle ügy. Mert bár ez a botrány még lehet, hogy idővel elcsitul, de jól mutatja a lehetséges buktatóit a Facebooknak, és el kell azon gondolkozni, hogyan tovább. Amikor egy cég túl nagyra nő, akkor az már nemcsak azért veszélyes, mert kiszorítja a konkurenciát, hanem azért is, mert elkezdhet úgy működni, mint állam az államban. Saját szabályokat állítva egész szektorokat tud befolyásolni a saját gazdasági és egyéb érdekei szerint, és ha hibázik, azzal jóval nagyobb károk is keletkezhetnek, mint egy kiegyensúlyozottabb piaci versenyben.

A Facebook esete természetesen nem példa nélküli. Mindenki pontosan ismeri a monopóliumokat, sőt, sok országban az állami monopóliumok a gazdaság több területére is kiterjednek. De a nem állami tulajdonú gazdasági monopólium ellen minden (piac)gazdaság, minden (polgári demokrata) kormány fellép. Ismert példa a Bell telefontársaság esete: "Monopolhelyzetbe került az amerikai telefonpiacon, emiatt az Amerikai Igazságügyi Minisztérium 1984-ben nyolc vállalatra (Baby Bell) bontotta szét az anyavállalatot (Ma Bell)." (forrás)

A jelenlegi Facebook botrány azért kellemetlen, mert rávilágít arra, mekkora adatvagyonnal is rendelkezik a Facebook, és a kvázi-monopólium helyzete miatt mekkora kárt okozhat, ha valami nem úgy történik, ahogy az elvárható lenne. Sőt, felmerül a kérdés: mi van akkor, ha a Facebook szembe akar menni az elvárásokkal? Mit lehet ellene csinálni?

És el is jutottunk oda, hogy mi lesz majd a Facebook-al a jövőben? Ezt persze nem tudjuk, de akár az is elképzelhető, hogy lesz egy nonprofit közösségi média platform, és ahhoz bárki csatlakozhat a saját szolgáltatásával - és mindez a Facebook "halálával", feldarabolásával jönne létre. Ahogy a Baby Bell-ek is létrejöttek.

Egy lehetséges másik irány viszont az, hogy egyszerűen a felhasználok adják meg a kegyelemdöfést azzal, hogy elkezdik nem használni a Facebook-ot, sőt, ki is lépnek onnan, törlik magukat. Ez lenne az igazi halál: maga a szolgáltatás tűnne el. Ahogy eltűnt például a MySpace is...

És el is jutottunk oda, amit az elején felvetettem: mit kellene csinálnia egy vállalkozásnak, aki most csak a Facebook-on keresztül kommunikál?

Egy biztos: nagy tragédia nem történne. Van sok más eszköz is, ahol a felhasználók elérhetőek, igaz, elsőre talán drágábban, mint most. Ha sok kis baby-facebook jönne létre, akkor azok közül kellene használni egyet (vagy többet), a célcsoporttól függően. Ha az emberek kiszeretnének a Facebook-ból, akkor felszabaduló idejükben mást néznének, máshol lennének. Felértékelődne tehát az egyéb tartalmakon elhelyezett hirdetés.

Nem utolsó sorban ott lesz nekünk továbbra is a tartalommarketing,  az adatbázis építés és ezzel együtt az email marketing. Kicsit többet használnánk a Google AdWords rendszerét és a hasonló konkurens rendszereket, mint amilyen az Etarget. Kb. visszakerülnénk oda, ahol bő tíz éve voltunk, kiegészítve sok népszerű egyéb közösségi platformmal. Többet blogolnánk, többet használnánk a YouTube-ot, és egészen biztos átrendeződne a most megszokott marketing eszköztár.

Én a magam részéről egyelőre nem gondolom, hogy a Facebook meg fog szűnni. Azt sem gondolom, hogy egyelőre jelentősen átalakulna. Viszont sok olyan változás történt és történik, ami azt mutatja, hogy a cégeknek, hirdetőknek nem lesz annyira kényelmes, mint eddig volt. Lehet, az év végére vissza fogjuk sírni a mai függetlenséget és 8-15%-os organikus eléréseket. És nagyon fog hiányozni egy csomó célzási lehetőség is a kampányokban...

1 komment

Köldöknézegető

Címkék: onlinemarketing

2018.03.20. kedd 13:45 Konrad

question-mark-2492009_640.jpg

Miután a Magyar Marketing Szövetség szépen csöndben elkezdett egy olyan minősítő rendszert felépíteni, amelynek a célja a marketingben dolgozók minősítése, úgy gondolom, érdemes azon elgondolkozni, mit kell(ene) tudnia egy marketingesnek. Van-e olyan szakmai minimum, ami mindenkitől elvárható, és egyáltalán, kit/mit nevezünk marketingesnek?

Ki a marketinges?

Erre talán a legnehezebb válaszolni. Annyira sokrétű, széles területet felölelő szakma az, amit marketingnek nevezünk, hogy jelenleg viszonylag kevés az a közös halmaz, ami mérhető, és minden marketingesben ott van. Persze, aki tanult marketinget, az könnyen rávágja: tudja, mi az a 4P, ismerje az aida modellt, képben legyen a BCG mátrixal, tudjunk felrajzolni egy termék-életgörbét, és tudjon normálisan megcsinálni egy swot-analízist legalább. Legyen képben azzal, hogy mi a kutatás, mit jelent az, hogy egy minta reprezentatív, és fel tudja használni annak az eredményét. Lehetne még sorolni, de egyre inkább hatalmas kérdőjeleket fogunk látni, ha ezt a tudást összevetjük egy átlag marketinges - főleg online marketinges - napi munkájával.

Mert ezek az alapok valóban kellenek, de a marketing mint gyakorlati szakma hoz pénzt cégeknek és embereknek, és nem az a fontos, hogy mi az aida modell, hanem az, hogy meg tud-e írni a marketinges egy hirdetést, ismeri-e a hírlevél küldő rendszereket, meg tudja-e nézni, hányan látogatták a múlt héten a weboldalukat. Akkor a marketing tudás az eszközök ismerete lenne? Kell-e pl. Google AdWords vizsga, hogy valaki marketinges legyen?

Vagy az a marketinges, aki jól tud szervezni? Ki tud találni, meg tud csinálni egy céges eseményt? Oda tudja rá csődíteni a sajtót? Vagy ő már akkor PR-os? De sok helyen ezt (is) a marketingestől várják.

Vagy az a jó online marketinges, aki kezeli a Facebook oldalt? Jön sok lájk, sok komment, növeli a cég ismertségét?

Tudnám sorolni. Nagyon sok olyan tudás-morzsa van, ami miatt valaki lehet jó marketinges, de ezek egyikánek a hiánya sem kizáró ok. Jelenleg a hazai szakmában nincs olyan tudás, amelynek a hiánya miatt valaki ne lehetne jó marketinges, ha van más hasznos tudás, amivel rendelkezik.

Milyen a jó marketinges?

Erre talán még nehezebb válaszolni. Mert a triviális válasz az: sikeres. De miben sikeres? Jól végrehajtja a feladatot? Be tud állítani egy Facebook kampányt? Kreatív? Tudja irányítani a csapatát? Sok profitot hoz a cégének? És mindezt hogyan fogod mérni? Mert a legnagyobb gond a mérés: egyrészt a hazai cégek nagyon kis részénél értik azt a kérdést, hogy "mennyi a roi", másrészt nagyon sok az érzékeny információ. Egy állásra jelentkező marketingesnél vajon meg lehet kérdezni, mennyi hasznot hozott az előző munkahelyen? Amikor valaki ügynökséget választ, akkor vajon meg tudja ismerni a rossz referenciákat, azokat, akik csalódtak bennük? Mert ilyenek is vannak! Nekünk is vannak olyan ex ügyfeleink, akik csalódtak bennünk. De rengeteg olyan is van, akik nagyon elégedettek.

Lehet-e minősíteni a marketingeseket?

A fentiek alapján: nem. Meg lehet próbálni, de felállítani egy olyan rendszert, ami objektív és mindenkire igaz, nem nagyon lehet. Mert például a szakmai minimum mérésére be lehetne vezetni egy vizsgát - de ki határozza meg, mi a szakmai minimum? Meg lehet nézni, kik mennyit publikálnak. De egy céges marketingesnek mennyi ideje van publikálni? És egy egyetemen tanító marketingesnek mennyi lehetősége van a gyakorlatban kipróbálni magát? A marketing phd mennyit is ér egy ilyen rendszerben? És a saját felületen, újságban történő publikálás?

Egy olyan minősítési rendszernek, ami általában a marketingesekről szól, akkor lenne értelme, ha a piac ezt el is fogadná. Ehhez az kell, hogy a szempontokat mindenki elfogadja, és magára nézve is kötelezőnek tartsa. Ennek az esélye egy annyira fragmentált piacon, mint a hazai, szinte nulla. Sem a cégek, sem az érintett szakemberek nem fogják mind ismerni, és hacsak nincs mögötte valami nagyon erős brand építő kampány, előbb-utóbb a fölösleges köldöknézegetésig csúszna le egy ilyen rendszer.

Mi kellene a működéshez?

Először is a minősítés széles körben történő elfogadtatása. Ne csak az MMSZ fogadja el, hanem a többi érintett szervezet is, élükön az MRSZ-el (és az IAB-val). Másodszor szakmai súly: úgy lehessen idővel csak megbízást, munkát kapni, ha megvan a megfelelő szintű minősítés. Végül a közismertség: mindenki, az összes cég és az összes érintett tudjon róla. Elég nagy falat ez.

Megértem, hogy akik ilyen minősítést szeretnének, úgy gondolják, valahol el kell ezt kezdeni. És amit eddig láttam belőle, az alapvetően nem rossz, látszik, hogy rendesen át lett gondolva. De amíg az alapvető feltételek nem adottak, ez inkább egy kísérlet, egy próbálkozás.

Ami nekem a legnagyobb fájdalmam, hogy abból, amit láttam, ez egy szakmai megközelítésű, ámde nem túl mély minősítés lesz. Nem látom a megrendelői szempontokat, nem látom a jól elvégzett munka jutalmát, és főleg nem látom a mélyről jövő, elementáris igényt azoktól, akik pénzelnek bennünket.

Így pedig nem is tudom, van-e több értelme ennek, mint nézegetni a saját köldökünket, és megállapítani, hogy hű de fasza gyerekek vagyunk.

Szólj hozzá!