Onlinemarketing blog

Az e-kereskedelem felülete a webáruház, és egy webáruház legalább annyi, ha nem több elemzést igényel, mint amikor egy áruházlánc kitalálja, mit hova pakoljon, mit akciózzon és mivel húzza be a vevőket. A webes értékesítéstől nem lett egyszerűbb a kereskedők dolga, egyszerűen más lett.

Az elemzések egyik kérdése mindig a kosárelhagyás. A kosárelhagyás azt jelenti, hogy a vásárló bepakolja a webáruház kosarába a termékeket, aztán végül nem veszi meg azokat. Elsőre azzal gondolnánk ezt analógiának, mintha bepakolná a boltba a kosárba a termékeket, aztán otthagyná valahol, nem menne el a pénztárig. De valójában más történik. Az ekerstat.hu oldalon (ami egyébként is nagyon hasznos) van egy rész, ahol az öt leggyakrabban elhangzó okot mutatja meg, miért hagyják el a kosarat a vevők online vásárláskor:

1. “Időközben találtam jobb ár-érték arányú ajánlatot a kosár tartalmára más kereskedőnél”

2. “Nem megfelelő a kosárban lévő termékek (részének vagy egészének) szállítási határideje”

3. “Túl drága a kosárban lévő termékek szállítási költsége”

4. “Nem találtam megfelelő, nekem tetsző fizetési opciót”

5. “Nem találtam megfelelő, nekem tetsző kézbesítési / átvételi opciót”

Ezekből három olyan van, ami szinte biztos nem merül föl fizikai áruháznál (2, 3 és 4), egy olyan, ami ritkán (1.) és egy olyan, ami csak részben (5., amikor pl. bútorvásárlásnál kiderül, nem tudják úgy szállítani, ahogy nekem kellene). Viszont mind az öt olyan, amely megfelelő tájékoztatással már akkor látszódna, mielőtt a vevő bepakol bármit a kosárba - elvileg. Mert ezek amúgy ott vannak a webáruházban, csak a vevők nem nézik meg előre. Vagy azért, mert el vannak dugva, vagy azért, mert nem gondolkodnak előre, és csak a kosárba rakás után jönnek rá, hogy nekik ez így nem annyira jó.

De a fenti problémák részben kezelhetők, ha tudjuk, a többség miért nem vásárol végül. Vagyis lehet, érdekes megkérdezni a nem-vevőket, ha a kosárelhagyás száma nagyon magas.

De van még a fentieken kívül is ok. Sokan egyszerűen "kedvenceknek" használják a kosarat: bepakolják, ami tetszik, esetleg még egyben nézegetik is - aztán mennek tovább. Valós vásárlási szándék nem is biztos, hogy volt, ez kb. azoknak a vevőknek az analógiája, akik betértek a boltba "csak nézelődni".

Végül kis számban, de vannak "okos" vevők is, akik néhány oldalán azt látták, ha beraknak valamit a kosárba, majd azt elhagyják, akkor kaphatnak pár napon belül valami fizetési könnyítést vagy kupont, hátha úgy megveszik a termékeket. És lehet, tényleg csak ez a kis lökés kell a vásárláshoz.

A kosárelhagyás tehát nem egyértelműen feledékenység vagy anyagi kérdés, sok egyéb ok is lehet. Nem lehet mindent megoldani, nem is biztos, hogy miattunk történik, de érdemes elemezni, és ha van rá lehetőségünk, érdemes egy-egy elmaradt vásárlót megkérdezni, miért nem rendelt végül.

Amikor írunk, fogalmazunk, akkor olyan szövegekből indulunk ki, amiket olvastunk, hallottunk, használunk nap mint nap. Mindenkinek megvannak a paneljei, azok az elemek, amik vissza-visszatérnek, amikből tudunk építkezni. Vannak olyan szavak, kifejezések, amelyek egy-egy embert is jellemeznek akár, de sokszor stílust, vagy éppen a szocializáció helyét, módját is lehet belőle sejteni.

Vannak olyan szavak, amelyek inkább csak töltelékek, és idegesítenek. Ilyen például az "ugyebár", ami kifejezetten zavar. Vannak szavak, szintén töltelékek, amelyek azért zavarnak, mert rendszeresen használom, és már nekem is unalmas. (Ezekből most nem sorolok, de elég megnézni a korábbi írásaimat, ott vannak.) De nem irtom ki, mert a stílusom része, csak arra vigyázok, ne legyek ettől egysíkú. Nem sikerül mindig.

Mindez addig nem baj, amíg magunknak készítjük a szövegeket. De amikor egy ügyfélnek kell írni, akkor ott nem szabad látszódnia, ki írja. Az a jó, ha sikerül az ügyfélnél kialakítani egy saját stílust, és aztán azt tudjuk tartani. Ilyenkor is vannak panelek, és lehet is azokat használni, de sokkal körültekintőbben. 

Ahhoz, hogy jól írjunk, sokat kell olvasni. De azok a művek, szövegek, amiket olvasunk, természetesen rányomják a bélyegüket a stílusunkra. Egy "így megy ez" vagy egy "és most valami egészen más" jól behatárolja, hogy az író olvasott Vonnegut-ot, nézett Monty Python-t. (Vagy nem, és csak közvetve ismeri ezeket. 42)

De a panelok ettől még nem fognak maguktól elveszni. Éppen ezért minden fontosabb szövegnél, ha a stílus számít (pl. ügyfélnek írt cikk), szükséges a lektor. Nemcsak nyelvi, hanem tartalmi oldalról is: legyen, aki átnézi, javítja a stílushibákat. A saját hibáinkat a legnehezebb javítani, ezért kell legalább egy külső szem.

Majdnem hatmillió keresés a Google-ben, 231,4 millió email, 500 óra videó feltöltése - és mindezek egy perc alatt. A Domo tizedik éve készíti el azt az adatsort, amely megmutatja, mit teszünk egy perc alatt az interneten. Íme itt a legújabb Data Never Sleeps kutatás, most a tizedik alkalomra tekintettel néhány összehasonlítással is a nagy kör alatt, hogy lássuk a trendeket. It's amazing!

Tény, az automatizált hirdetéskiszolgáló rendszerek elterjedésével jelentősen demokratizálódott az online hirdetési piac. Mielőtt ennyire elterjedt volna a Google és a Facebook (illetve mára Meta) hirdetési rendszerek használata, az volt a gyakorlat, hogy minden egyes hirdetési megjelenést egyenként kellett letárgyalni. Később azon a display piacon, ahol ez még a mai napig előforduló megoldás, megjelentek a programmatic hirdetési rendszerek, ahol a vásárlás már szintén automatitzáltan működik - mindössze megfelelő műszaki és tudásbeli háttér kell.

A Google és a Meta hirdetési rendszerek használata annyira elterjedt, és közben annyira egyszerű azokat elkezdeni használni, hogy mára ezrek, sőt tízezrek kezelnek hirdetéseket idehaza is - több-kevesebb sikerrel. Mert a rendszerek használata nem hozza magával a szükséges marketing tudást, kreativitást, néha még a helyesírás is hiányzik. Ez aztán azt eredményezi, hogy sok a rossz vagy nagyon rossz reklám, vagy egyszerűen csak sokkal többet költenek a cégek hirdetésre, mint az optimális lenne. Számos esetben látjuk, amikor egy ügyféllel elkezdünk dolgozni, mennyi problémát jelent az, hogy csak részben ismerik a rendszereket, vagy egyszerűen nincs elég gyakorlati tapasztalatuk.

Másrészt ezek a nyitott rendszerek olyanok, hogy átláthatóak, kellően könnyen értelmezhetők az adatok, így mi is nagyobb kontroll alatt dolgozunk, ami alapvetően nem baj, és az ügyfél is megkapja azt a fajta biztonságot, hogy láthatja, mire költjük a pénzét. Persze sokszor el kell magyarázni, mit miért csinálunk, de ez is a munka része.

Ezek a rendszerek tehát megnyitották a hirdetési piacot úgy mindenki számára, hogy közvetítő nélkül költheti a pénzét, de a gyakorlatban mi azt látjuk, ez sok esetben visszaüt. Ráadásul amikor baj van, nem nagyon kapnak segítséget. Ezek a rendszerek ugyanis olyan háttértámogatással rendelkeznek, amelyekhez nem triviális hozzáférni, ráadásul sokszor nem is egyértelmű, mit miért csinálnak. Jelenleg is van olyan büntetése az egyik ügyfelünknek, ahol még keressük, mi is lehetett az a múltbéli ok, ami miatt ilyen helyzetbe került.

Vagyis a látszólagos szabadság nem azt jelenti, hogy akkor most már mindenki kezdjen maga hirdetni, nem kell más segítség. Természetesen mód van erre, de mégis érdemes keresni olyan céget, amelyik rendelkezik tapasztalattal, ismeri jobban ezeket a rendszereket és ért a marketinghez is. Így hosszabb távon nemcsak hatékonyabb és olcsóbb, de sikeresebb kampányok fognak születni.

Idén ősszel október 1-től népszámlálás lesz. Mivel a népszámlálás egy olyan alapkutatás, ami tíz évente valósul meg, így ritkán beszélünk róla, bár az eredményeit mégis használjuk, akár napi szinten is. Érdemes szerintem egy kicsit körbejárni, nekünk, marketingeseknek miért érdekes ez.

Amikor egy kutatást végez egy hozzáértő cég, akkor a kutatás során kapott nyers adatokat többek közt súlyoznia is kell, hogy minél pontosabban reprezentálja azt a közönséget, amire a kutatás vonatkozik. Egyszerű példával: ha a megkérdezett 100 ember között volt 60 nő és 40 férfi, miközben a célcsoportunkban a nemek aránya fele-fele, akkor értelemszerűen a nők eredménye kisebb, a férfiak eredménye nagyobb súllyal kell szerepeljen az eredményben. De honnan tudhatjuk, hogy mi a célcsoportunkban a nemek valós aránya? Erre való egy népszámlálás.

Ugyanis a népszámlálás során számos adatot megkérdeznek, amik a demográfiával kapcsolatosak, így olyan adatbázis keletkezik, amelyből pontosan látszik, a népszámlálás elvégzésekor mi volt például a nemek aránya egy adott településen vagy akár az egész országban. Persze ez sok más adatra is igaz: lakóhely, iskolai végzettség, nyelvtudás és így tovább.

A népszámlálást ezért nevezzük alapkutatásnak. Ráadásul a jellegénél fogva nem mintán alapul az adatfelvétel, hanem (elvileg) mindenkit megkérdeznek, így mindenkinek az adata bele fog kerülni. Fontos itt megjegyezni: nem úgy gyűjtik az adatokat, hogy azok alapján aztán visszakereshetőek az egyes személyek, hanem anonimizálva.

A népszámlálásban részt venni törvényi kötelesség, persze így 2022-ben akár adatvédelmi, akár politikai okok miatt biztosan lesznek, akik ebből megpróbálják magukat kihúzni. Amíg ezen személyek aránya kellően alacsony (pár százalék), addig ez nem lesz probléma, és ismét lesznek friss alap adataink. Olyanok, amelyeket aztán nemcsak a fent leírt kutatásban lehet használni, hanem akár stratégia tervezésekor is.

Az adatok a KSH-hoz kerülnek, így az ezekből publikált adatsorok a KSH weboldalán keresztül lesznek elérhetők. Őket ismerve nem azonnal, hónapok múlva. És ahogy hallom, sok adatot nem is tesznek közzé, nehezen válnak hozzáférhetővé, ami szerintem baj. Úgy tűnik, sok dologhoz hasonlóan, a népszámlálás is kicsit sárgább, kicsit savanyúbb - de legalább a miénk.

Remélem, nagyobb probléma nélkül sikerül idén is lezárni ezt a folyamatot, újdonság, hogy az online népszámlálás lehetősége láthatóan nagyobb súlyt kaphat. Aki teheti, szerintem érdemes lesz így részt venni.

Plusz információk és egyéb tudnivalók pedig erre olvashatók >>

Rendszeresen csinálunk weboldalakat. Néha a nulláról (ez azért egyre ritkább), legtöbbször már meglévő weboldalból kiindulva. Amikor átnézzük a régi oldalt, mindig felteszünk néhány kérdést, amiből kiderül, merre kell elindulnunk a szövegezéssel, átalakítással. Összeszedtem ezekből a legfontosabbakat.

Átnézés előtti kérdések:

• Mi a weboldal célja?
• Kik a weboldal célcsoportja?
• Mi a cég fő üzenete (ha van)?

Átnézés közben:

• Mit kínál a cég?
• Kiderül-e, mit kapnak a vevők, ügyfelek?
• Kiderül-e, mit kínál a cég?
• Hol, hogyan lehet felvenni a kapcsolatot a céggel?
• Van-e a cégnek közösségi média jelenléte?
• Kiderül-e, mik a referenciák?
• Kiderül-e, mióta létezik a cég?
• Van-e hírlevél?
• Ha vannak cikkek: milyen gyakorisággal frissültek?
• ÁSZF, adatkezelési rendben van-e.
• A szövegezés és a design megfelel-e a célcsoportnak?

Átnézés után:

• El tudom-e mondani röviden, mit csinál a cég a weblap alapján?
• Milyen volt az összbenyomás: pozitív, semleges, negatív?

Ez egy elég egyszerű lista, igazából lehetne még tovább bővíteni, de a lényeg benne van. Természetesen minden oldal más, így lehetnek kérdések, amik kevésbé relevánsok, míg egyedi okok miatt lehetnek új kérdések is. És ez természetesen nem egy webáruház kérdéslistája, ez egy egyszerű bemutatkozó, tájékoztató oldalé.

Innen indulunk. Aztán a válaszokat visszaellenőrizzük, valóban azt látjuk mi is, amit a cég mondani akart magáról. Egyébként a fenti kérdésekre nincsenek jó vagy rossz válaszok. Az a jó, ha tudunk válaszolni, és a rossz, ha valamire nem. A felmérésnék ez az első lépése, ami persze azt is megmutatja majd, hogyan, merre lépjünk tovább. Mennyire építhetünk a már meglévő oldalra, vagy mennyire kell teljesen újat készíteni.

Javaslom, próbáld ki, ha weblapod van: tudsz a fentiekre válaszolni?

Amikor készítek egy stratégiát egy cégnek, majd azt elfogadva írunk egy taktikát is, akkor az esetek jelentős részében a megvalósítást is ránk bízzák. Ilyenkor jön ugye az igazi megmérettetés: valóban jó terveket sikerült készíteni? Most aztán kézközelből látjuk!

A megvalósítás akkor lesz sikeres, ha tartjuk a tervet, de amikor szükségesnek látjuk, képesek vagyunk attól eltérni. Egy dolgot nem szabad csinálni: a tervtől függetlenül ötletelve, csapongva kommunikálni. Nem véletlenül van a terv, és nem véletlenül van annak oka és szabálya is, ha eltérünk.

Akkor fogunk eltérni a tervtől, ha megváltoznak a körülmények (például megjelenik egy új konkurencia, ami veszélyezteti a piacunkat) vagy ha jelentős az eltérés a várt eredményekben. Ilyenkor egy kisebb újratervezés kell, és a stratégiát is meg kell nézni, azon mennyiben és hol kell esetleg változtatnunk. Minden esetben valami eredmény vagy piaci változás az, aminek történnie kell, hogy változtassunk. Az nem jó, ha valami hirtelen ötlet miatt nyúlunk bele a kampányokba.

A probléma ugyanis ezzel az, hogy egyrészt kiszámíthatatlan, mi lesz az eredménye, másrészt ha lesz is eredmény, az nem biztos, hogy fenntartható marad. Ezért ha jön egy új ötlet, akkor első lépésként meg kell nézni, egyáltalán belefér-e az eddigi tervekbe, és ha igen, akkor a tervet módosítva, a többi eszközhöz összehangolva szabad csak használni.

Persze itt nem kell arra gondolni, hogy ez hetekig tart. Néha egy-két nap alatt meg lehet ezt csinálni, vagyis lehet gyorsan reagálni. Mert az online eszközöknél ez a gyorsaság sokszor szükséges. De az legyen tervezett, és ne ötletszerű.

Nincs rosszabb annál, mint amikor egy közös munka első szakasza alapján ítélik meg a teljesítményünket. Amikor elkezdünk dolgozni egy céggel, mindig elmondjuk, hogy a kezdeti időszak a betanulás. Nemcsak nekünk, nekik is: ebben az időszakban alakul ki, hogy ők milyen gyorsan reagálnak, milyen megoldás, kreatív mennyire tetszik nekik. A kezdeti időszak részünkről is sokkal több munka, úgy, hogy annak eredményei csak később látszódnak.

A kezdeti időszak hossza van, amikor csak 4-6 hét, de nem ritka, hogy 2-3 hónap. Ennyi idő kell ahhoz, hogy kialakuljon, mikor és hogyan kapjuk meg a visszajelzéseket, milyen területekre kell nagyobb hangsúlyt fektetni stb. Ennek az időszaknak a végére már mi is és az ügyfél is tudja, mennyire tudunk (és akarunk) együttműködni. Mennyire felelünk meg nekik, mennyire tudjuk hozni az elvárásokat.

De ha nem kapjuk meg ezt a betanulási időszakot, akkor sajnos sokszor úgy szakad meg az együttműködés, hogy többet, sokkal többet dolgoztunk, mint azt ki tudnák nekünk fizetni. Ilyenkor érzem azt, hogy valahol az elején már félreérthettük egymást...

Természetesen tudom, a közös munka alatt fog kiderülni, mennyire vagyunk jó partnerek. És bár általában nem gyengül, hanem erősödik felénk a bizalom ebben a szakaszban is, mégis van, hogy mást vártak, így mást is kaptak, mint amit akartak. Márpedig ha így van, akkor végső soron nekünk is jobb, ha még időben lezárjuk a közös munkát.

Az ügynökségi, tanácsadói munka olyan, hogy egyik partnerünktől sem várhatjuk azt, örökké együtt fogunk dolgozni. Igaz, vannak, akik évek óta megrendelőink, sőt, van olyan partnerünk, akivel már lassan tíz éve dolgozunk, de megszoktuk, néha csak egy-két év közös munka adatik meg. Így a változás, az új ügyfelekkel való megismerkedés is lényegében folyamatos feladat. Ezért egy-egy nem működő kapcsolat nem jelenti mindennek a végét, de azért nem örülünk neki. A célunk az elégedett ügyfél, így mindenki, aki csalódik bennünk, olyan kudarc, amit elemezni is kell.

Közel húsz év alatt megtanultam kezelni ezt, és számítok is a váratlan változásokra. Mert ez a fajta munka ezzel is jár. 

Többször estünk a múltban abba a hibába, hogy azt feltételezzük az ügyfélről, hogy pontosan tudja mit szeretne. Általában igaz, hogy azért keresnek meg bennünket, mert nem értenek a marketinghez, vagy azokhoz a folyamatokhoz, amire szükségük van, de mindig vannak ügyfelek, akik igazából úgy tesznek, mintha pontosan tudnák mi kell nekik. Megmondják, mi legyen a kreatív, megmondják, hogyan és kiknek célozzunk, megmondják, mi a nyerő megoldás.

Ha gyanútlanul ezt és csak ezt csináljuk, majd ezek után nem lesz az az eredmény, amit az ügyfél elvár, akkor a legnagyobb hiba azt mondani, dehát ő kérte. Hiszen erre az a válasz, hogy de ti értetek hozzá, miért fogadtátok el? És teljesen igaza van. Ha mi értünk hozzá, akkor nem szabad megcsinálni azt, ami nem jó, és ha úgy érezzük, másra is szükség van, mint amit az ügyfél kér, akkor azt is meg kell csinálni.

Természetesen olyan is előfordul, hogy az ügyfél ragaszkodik a saját megoldásához. De szóltunk időben, ha adtunk alternatívákat, akkor egyrészt már nem mi vagyunk a hibásak, másrészt - és ez az, ami fontosabb - azonnal tudunk adni megoldást. Mert valójában az érdekünk ugyanaz: ha sikeres az ügyfél, akkor leszünk kifizetve, akkor marad nálunk.

Amikor jönnek a számok, teljesülnek a bevételi elvárások, hajlamosak vagyunk azt gondolni, minden rendben a kommunikációnkkal. Hiszen ha megvannak az eredmények, akkor tuti jól is dolgozunk. És valóban lehet ez az oka a jó eredménynek: a jól kitalált kommunikáció, a jól felépített marketing, a jó termék, a jó árazás, a hatékony értékesítési csatorna eredménye lehet a siker.

De amikor a gazdaság fejlődési szakaszban van, amikor az emberek, a vevőink jól keresnek, akkor nem kell tökéletesnek lennie a marketingünknek ahhoz, hogy az eredményeink növekedjenek. Ezt láttuk az elmúlt évtizedben is: még a nem annyira profi kampányok is szép eredményt hoztak, egy-egy szakmailag is hibás döntés nem döntötte össze a céget.

Most némileg megváltozott a helyzet. A recesszió közeli állapot, az elszabaduló infláció, az ezzel együtt járó reálbércsökkenés, az ebből következő vásárlóerő-csökkenés miatt még a tökéletes marketing esetében sem biztos, hogy "jönnek a számok": lehet, az eddigi sikereink elolvadnak...

De honnan tudhatjuk, mi a probléma? Miért lettek rosszabbak az eredményeink?

Ahhoz, hogy ez kiderüljön, érdemes átnézni a folyamatainkat, a marketingünket. Ha mi nem értünk hozzá, lehet erre felkérni tanácsadót is. Sokszor a külső szem jobban látja, mi lehet a baj. Vajon a kommunikációnkban kell változtatni? Rosszak a kampányok? Vagy a termékünkkel van baj? Esetleg az árunk lett túl magas vagy éppen túl alacsony? Az értékesítési láncon kell változtatnunk?

Annyira sok terület lehet, ahol van lehetőség változtatni, hogy egy ilyen átvilágítás egyben alapot is adhat arra, merre haladjunk tovább. Ráadásul most még nem késő lépni, ha tervezzük a jövő évet: egy egyszerű átvilágítás és egy azt követő tervezés is belefér úgy az évbe, hogy közben persze elindul az év végi pörgés is.

Ha kétségeid vannak, ha úgy érzed, már most romlanak az eredmények, mindenképpen érdemes körbenézni a marketing területen. Nagy az esély, hogy lesz lehetőséged javítani.

Ahhoz, hogy egy hír végigszáguldjon a közösségi médiában, szükséges, hogy sok embert érdekeljen a téma, önmagában szenzációs, érdekes legyen, és természetesen legyen olyan jelentőségű, hogy mindenki bevonódjon. Kevés ilyen téma van, sajnos most láthattunk erre azért példát: meghalt II. Erzsébet brit uralkodó. Ez lényegében elnyomott mindent az interneten, a híroldalaktól kezdve a közösségi médiáig mindenki erről beszélt, egyébként teljesen jogosan.

De egy ilyen hír nem él sokáig. Még egy-két napig ott lesz a híroldalakon, talán a közösségi médiában is fel-fel tűnik majd, de ahogy megtörténik a temetés, már sokkal inkább az utódlás lesz a téma - sokkal kisebb érdeklődéssel. És majd ha III. Károlyt koronázzák, akkor lesz megint meghatározó ennek az esetnek a következménye - de ez csak hónapok múlva történhet meg.

Viszonylag könnyen látni, mennyire gyorsan eltűnik egy téma, még akkor is, ha ennyire jelentős. Könnyű látni, de érdemes ebből tanulni is.

Olyan bő egy hete elindult egy mém a közösségi médiába: elkezdtek egyszavas posztok megjelenni. Ennek az oka egy véletlen poszt volt, amire ráugrott pár cég, majd begyűrűzött hozzánk is - jó egy hetes lemaradással. Vajon erre nekünk rá kellene ülnünk? Be kellene ebbe csatlakoznunk? Azt hiszem, erre viszonylag egyszerű választ lehet adni: nem. De érdemes ezt megmagyarázni, miért.

Egy ilyen, bő egy hetes történet már nem érdekes. Egy téma, még akkor is, ha egy hetven éven át uralkodó királynő halála, nem tart ki napokig. Lassan elhalványul, eltűnik. Ezt felemlegetni elsősorban azt mutatja meg, mennyire lemaradtunk az eredeti történésről. Másrészt egy ilyen egyszavas poszt valójában csak egy szűk réteg számára mond valamit, legalábbis nálunk. Az eredeti forrás amerikai, sokan nem tudják, mi ez, és egyszerűen nem értik. Kiírnak egyszavas valamit, de igazából már nem az eredeti mém szellemében.

Jó ez? Ha magánszemélyként csináljuk, persze. Vicces, kommentben magyarázható, és így tovább. De cégként? Tegyük fel a kérdést: hogyan illeszkedik ez a stratégiánkban? És tudtunk időben és ütősen válaszolni?

Nem arról van szó, hogy egy mémet ne lehetne beépíteni a kommunikációnkba. De ezt úgy kell tennünk, hogy az aktuális legyen, a célcsoportunk értse és megértse, és illeszkedjen is a stratégiánkban. Mert ami magánemberként vicces, az cégként könnyen válhat kínossá.

Ahogy a legtöbb cég nem fog megemlékezni a halott királynőről, miközben az ott dolgozók ezt lehet, magánemberként megteszik, ugyanúgy nem kell cégként felülnünk egy mém-vonatra, ami egyébként a saját profilunkon akár vicces is lehet.

(Kép: By Sebastiandoe5 - Own work, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=103455234 )

Amikor én elkezdtem foglalkozni az internettel, akkor nagyon az elején jártunk ennek a mesének. A XX. század utolsó évtizede volt, és csak annyit tudtam, ez érdekes lesz, de azt nem, mi lesz belőle. 1995-ben már gyártottam weblapot, így azt hamar láttam, lehet ezzel pénzt is keresni. Akkoriban egyetemre is jártam, így eleve adódott: a szakdolgozatomnak is lesz köze az internethez.

Nemcsak én írtam akkoriban szakdolgozatot internetes témában, de ami ezekben a közös volt: mindig írtunk az internet történetéről. Honnan indult, miért lett ilyen, hogyan fejlődött. Érdemes ennek utánaolvasni, akár a Wikipedián is, egészen a hatvanas évekig visszamehetünk az időbe, amikor még ARPANET-ről és hadi fejlesztésről beszéltünk.

A kétezres évek elején még kapott ez a téma egy-két oldalt a szakdolgozatokban, de a 2010-es évekre szinte teljesen elmaradt. Joggal egyébként, hiszen már olyan sok dolog történt csak a XXI. században is, hogy a múlt nem ugyanazt jelenti, mint jelentette 1999-ben.

Ez onnan jutott eszembe, hogy most olyan tárgyat is tanítok a Wekerlén, ahol érdemes volt ezzel is foglalkozni. Érdemes volt elmondanom, hogyan is alakult ki az internet, mi a különlegessége, és egyáltalán, milyen módon működik. Mert vannak olyan esetek, amikor jelentősen segíti a megértést az, ha ismerjük valaminek a múltját.

Mára az internet annyira a hétköznapok része lett, mint az áram, vagy a vezetékes víz. Nem nagyon foglalkozunk azzal, hogyan működik, hogyan alakult ki, csak használjuk. Nem olyan nagy baj ez, de azért azoknak, akik ebből élünk, érdemes megismernünk a múltat is. Nem is volt az annyira régen.

A Covid miatt egyik napról a másikra kellett megtanulnunk online tanulni és tanítani. Bár voltak már erre megoldások (szerencsére) és módszertanok, de akkor és ott az átállásnak olyan gyorsan kellett megtörténnie, hogy esély se volt megtanulni, megismerni ezeket. Aztán ennek megfelelően ez az egész online oktatás olyan bice-bóca lett. Az általános- és középiskolákban jól érzékelhetően sokkal kisebb volt a hatékonysága, mint a jelenléti képzésnek, de az egyetemeken és a felnőttképzésben sem sikerült mindig úgy, ahogy az elvárható lett volna.

De ezek nem igazi online oktatások voltak, ezek covid-oktatások voltak. A kényszer szülte, így nem is volt igazán jól kitalálva. A tananyagok a jelenléti oktatás anyagai voltak, a tanmenet ugyanaz, és még igazából a számonkérés módja se volt jelentősen más.

Így aztán ahelyett, hogy segítette volna az online oktatás terjedését, sokkal inkább elriasztotta ettől az embereket. Pedig az online megoldások akár még jók is lehetnek, sőt, kifejezetten lehetnek jók. De ehhez alapjaiban kell kitalálni az egészet. Mert egy gyakorlati tudás átadása több lépésből állhat, és ezek mindegyike egészen jól megoldhatók online is.

Azokat az anyagokat, amikre alapozni lehet, amik az elméletet adják át, amik a nagy képet mutatják, el kell készíteni felvételként. Feltölteni valahova, ahol a tanulók többször is megnézhetik, visszatekerhetik. Ahol elmélyülhetnek benne. Tele kell pakolni vagy mellé kell rakni hivatkozásokat, egy-egy elem bővebb kifejtését, ha az elérhető. Így nemcsak a jelenléti oktatásban megszokott módon lehet átadni az anyagot, hanem sokkal mélyebben.

De ez nem elég. Kell ezek mellé egy konzultációs workshop lehetőség, ahol már élőben, online egy tanár segítségével kvázi feldolgozzák ezt az anyagot. Ahol válaszokat kaphatnak a kérdésekre, és ahol egyébként az anyag ismeretében már sokkal hatékonyabban is lehet haladni.

Végül kell adni feladatokat is, amit tanulók csoportban illetve egyedül tudnak megoldani, majd azokat online, élőben lehet értékelni.

Ezekből már össze tud állni úgy egy jó online oktatás, hogy az van annyira hatékony, mint a jelenléti, sőt, egyes témakörökben akár hatékonyabb is lehet. Igaz, mindez nem lesz elég, ha a tanuló nem akar tanulni. Ahogy egyébként igaz ez a jelenlétire is. Csak a tanteremben csak elbambul a diák, esetleg mást csinál, online oktatásnál meg lehet, bele se néz, leveszi a hangot... Az fog tanulni, aki akar. Fokozottan igaz ez az online környezetben.

Egyre több általunk kezelt Facebook oldal kapja meg az új oldalélményt, vagyis az új megjelenést. Azt kell, mondjam, ez egy különleges élmény... egy csomó dolgot tanulhatunk újra, mi hol van, nem beszélve arról, hogy az alap logika is megváltozott.

Eddig adminisztrátorként úgy tudtam kezelni az oldalt, hogy a Facebook identitásom nem változott, most azzal kezdenem, hogy átállítsam magamat az oldallá, vagyis átváltsak arra, hogy a profilom helyett az oldal legyek. Volt amúgy korábban is hasonló megoldás, de az utóbbi időben nem ez volt a logika.

Aztán így oldalként látom a Facebook-ot, így tudok kommentezni, csoportokba belépni (ahova engedik), és persze így érhető el egy csomó adminisztrációs funkció (pl. annak a kezelése is, kik lehetnek adminok). Vagyis innentől már nem a saját identitásom vagyok. Kicsit skizofrén ez így, nem?

Jó lesz ez? Nem tudom. Még nem látom azt a logikát, amitől ez jobb lenne, mint a korábbi megoldás, de majd megszokjuk. Most pár napig tanulgatom, aztán lehet elővenni a korábban legyártott prezentációkat, videókat, mert minden megváltozott. Már nem érdemes a régit tanítani, amikor ennyire itt van az új.

Te megbarátkoztál már ezzel?

Amikor a forgalom elmarad az elvárttól, akkor felmerül, mi az, ami ezen a helyzeten segíthet: mitől lehet emelni a forgalmunkat, és ezzel együtt a profitunkat is (vagy adott esetben csökkenteni a veszteségünket). Az "adjunk el sokat, drágán" megoldás nem mindig működik: versenyző piacon a magas ár miatt elfordulnak a vevők, és máshol veszik meg ugyanazt, így nem lesz forgalmunk. Az "adjunk el sokat, olcsón" viszont csak akkor működik, ha ez az "olcsó" még azért nem okoz veszteséget.

A kedvezményeknél mindig ez az első kérdés: mekkora az az ár, ami még "belefér", vagyis amennyiért érdemes nekem eladni, hogy keressek rajta. Amikor a hazai online kereskedelem kezdett felfutni a tízes években, akkor bevált modell volt, hogy a webáruházak egy része elkezdett kisebb árréssel árulni olyan termékeket, amelyeket addig a vevők jobbára boltban vásároltak. Mivel a webáruház fenntartása egyszerűbb és olcsóbb, így az alacsonyabb árrés is termelt annyi hasznot, hogy megérje, főleg, ha a forgalom megvolt mellé - de az alacsonyabb ár miatt ez a forgalom is megjelent.

Azóta viszont ez a megoldás már nem működik, mivel egyrészt lényegében minden kereskedőnek lett webáruháza, másrészt drágább lett az online értékesítés is. Ma már sokkal nagyobb befektetés egy jó webáruház, és sokkal többet kell költeni a hirdetéstől kezdve a logisztikán keresztül az üzemeltetésig, így az alacsony árrés már sokszor kevés.

De ha elmarad a forgalom, akkor azért olyan sok lehetőségünk nincs: vagy többet költünk reklámra, akár úgy, hogy eddig nem használt reklámeszközöket vonunk be, vagy kedvezményt adunk - miközben akkor is érdemes többet költeni reklámra, hogy a kedvezményről tudjanak, de ezt általában elég a megszokott felületeinken megtenni.

Az olyan időszakokban, mint a mostani, amikor a vásárlóerő gyengülése okozhat visszaesést, az árcsökkentés a jobb út: mindaddig igaz ez, amíg nem mindenki csökkent árat. De mi a "jó ár"? Mi az az ár, ami még fenntartható?

Üzleti tervezésnél szoktam megkérdezni az ügyfeleket, mennyi az az összeg, amit egy eladás "elbír" marketingben. Vagyis mennyi pénzt lehet elhirdetni egy eladáshoz. Itt is nagyon hasonló a kérdés: mekkora az az árrés, ami még vállalható, ami nem fordítja veszteségesség a tevékenységünket? Ez az, ami elsősorban meghatározza, mekkora kedvezményt tudunk adni.

A másik fontos forrása egy kedvezménynek a nagykereskedő partner. Sokféle modell létezik a nagykereskedőknél, de általában igaz, hogy jutalmazzák a nagyobb forgalmat, vagyis ha nagyobb a forgalmunk, olcsóbban kapunk termékeket. Egyrészt tehát lehet ez a forrás: alacsonyabb áron kaphatjuk a terméket, és az árrés különbözetet (vagy annak egy részét) kedvezményként tovább tudjuk adni. Igaz, így kevesebbet keresünk, mint kereshetnénk, de cserébe mi leszünk a piacon azok, akik akcióznak, így a forgalom nálunk jelenik meg: összességében többet keresünk.

A másik forrás az lehet, ha maga a nagykereskedő is beszáll az akcióba. Eleve kedvezményt ad, vagy mi kötünk velük egyedi megállapodást kedvezményre. Ehhez jó partneri kapcsolat kell, de ha az megvan, akkor hajrá: ezzel is lehetnek jó áraink.

Ugyanakkor ne felejtsük el: akkor működnek az árakciók, ha csak mi, vagy ha csak kevesen akcióznak. Minél több cég adja olcsón a terméket, annál kevésbé tudjuk azt érvényesíteni, vagyis abban az esetben lényegében az általános árszintet csökkentjük. Ez is a csapdája az ár akcióknak: csökkentheti a teljes iparágban az árakat, és ezzel a haszonkulcsot is.

Olyan helyzetben, amiben most vagyunk, az árakciók működhetnek. Hosszabb távon viszont érdemes arra is figyelni, hogy ne az a kép alakuljon ki, hogy mi vagyunk az "olcsók". Ez már inkább a márkaismertséggel és a szolgáltatás minőségének a magas szinten tartásával lehetséges. Mert ez az időszak, amikor a vevőket elsősorban az árérzékenység jellemzi, el fog múlni. És ha ezt most túléljük, akkor majd a jövőben már nem kell ilyen eszközhöz fordulnunk a forgalom fenntartásához.

Amikor nagyon sok évvel ezelőtt, még a közösségi média berobbanása előtti időben elkezdtem csinálni ezt a mostani vállalkozásunkat, akkor már a tanácsadás volt az egyik fontos szolgáltatás, amit kínáltam. Ezek után természetesen a felépített cég is erre fókuszált, de ahogy jöttek a feladatok, kiderült, a megvalósítás is legalább ennyire fontos. Évekig aztán erre koncentráltunk, és a piacnak is ez kellett: a növekedési időszakokban mindig a jó és hatékony megvalósítás a kulcs, miközben a tervezés is fontos, de a tanácsadás kicsit azért háttérbe szorult.

Most ez a fajta növekedés megtorpant, a piac egy olyan új helyzetbe került, hogy ismét megfontoltan kell dönteni, nincs mindenképpen növekedés, a fogyasztói várakozások minimum stagnálást, de akár csökkenést is jelenthetnek. Azt hiszem, itt az ideje annak, hogy a cégek ismét többet foglalkozzanak a tervezéssel, a folyamatok átnézésével, és mindez egy-egy tanácsadóval könnyebb lehet.

Vannak tanácsaim, tanácsaink. Jelen helyzetben már máshogy kell felépíteni a kommunikációt, máshova kerülhetnek a súlyok. Ha az eddig használt eszközök hirtelen nem működnek, akkor érdemes átnézni, mi ennek az oka. Adatokat kell elemezni, és ismerni kell a lehetőségeket - amelyek persze túlmutatnak a Meta-Google világán.

Vannak tanácsaim, ha elmarad a bevétel. Vannak tanácsaim, ha valaki most indulna. Vannak tanácsaim, ha valaki váltana.

Első lépésben érdemes végiggondolni, mi a célunk. Mi a célunk a következő hetekre, a következő hónapokra, 2023-ra. Aztán érdemes felmérni a tartalékainkat: van-e még tőkénk, milyen erőforrásaink vannak, mi az, ami mozdítható. Nézzük át a költségeinket: mennyiben érint minket az infláció, mennyiben lehetetleníti el a munkánkat a magas energiaár, mi az a költségelem, ami pazarló, mi az, ami megvágható.

Majd a fentiek ismeretében már el lehet kezdeni tervezni. Most, 2022. szeptemberében, azt hiszem, rövid távon inkább pesszimistán, de hosszabb távon bátran lehet számítani fordulatra. Ez a válság nem fog örökké tartani. Túl kell élni, és mivel nem fogja mindenki túlélni, így majd a növekedési időszakban lesznek új piaci rések. Erre érdemes számolni, de most elindul a túlélők viadala.

Neked mennyit nőtt, a rezsid? És mennyit fog nőni? Tudod már?

Minden évben eljön, és legkésőbb szeptember 1-én bekövetkezik, azzal, hogy elkezdődik az iskola. De néha az időjárás kicsit kitolja, így talán a nyári érzés még bennünk maradhat - viszont ilyenkor, a nyár utolsó napjaiban már beindul az üzlet.

Az idén ez kicsit kitolódott, de általában igaz, hogy augusztus 20-ig minden értelemben nyár van, és csak azt követően indul be ismét a megszokott üzleti élet. Ami idén nagyon nem lesz megszokott, bár a korábbi két év sem nevezhető tipikusnak...

Az energia árak brutális növekedése, a stagfláció fenyegető réme és részben a háború miatti hangulat együttesen több irányból is nehezíti a cégek működését. Egyrészt kiszámíthatatlan, a fogyasztók, vagyis a vevők (a lakosság, ugye), mit lépnek. Nem tudni, ki mennyire tartalékol - mennyire akar vagy mennyire tud. Én egyébként azt feltételezem, hogy az idei karácsony a korábbi évekhez hasonlóan erős lesz, a fogyasztás csak akkor marad el jelentősen a korábbi várakozásoktól, hogy újabb, nem várt esemény történik. Az energiaszámlák miatt viszont a szokásosnál nagyobb csökkenés követheti az év végét, és ez egy olyan kiszámíthatatlan helyzetet teremt, amire amúgy csak a tartalékolással lehet jól felkészülni.

Másrészt a cégek jelentős részét közvetlenül sújtja a magas energia-ár. Az üzletek fenntartása, a gyártás, sok esetben a gépek működtetése, a aszállítás, az alapanyagok ára mind emelkedett, sokszor jelentősen nagyobb mértékben, mint azt a termékek árrése elbírja. Ebből természetesen áremelkedés következik, de azt sem lehet minden mértékben végrehajtani, vagyis csökken a finanszírozhatóság - beszéltem cégekkel, ahol a nyereség átmenetileg elképzelhetetlen.

Ez nekünk, marketingeseknek, nem jó hír. Amikor az a kérdés, kifizessék a gáz- és villanyszámlát, a béreket, az alapanyagokat, akkor ha nem jut másra, nem fognak másra költeni. Ilyen "más" a marketing budget is. Vannak cégek, amelyek a saját értékesítési helyeikkel, a márkájukkal, a visszatérő vevőikkel, a kialakított értékesítési láncukkal képesek akár fél évig, évig is működni különösebb marketing nélkül. Visszaesés lesz persze, de nem látványosan, és most a túlélés a tét.

Mégis, azt javaslom, aki teheti, ne álljon le a reklámmal. A piac a fenti okok miatt eleve szűkül, a vevőket nehezebb lesz meggyőzni, lesznek, akik kétségbeesésükben vagy a cashflow érdekében eleve árakcióznak majd - reklám, marketing nélkül ebben a közegben még rosszabbak lesznek az eredmények.

Természetesen megértem, ha egy cég a megmaradása miatt itt húzza meg a nadrágszíjat, de ez tényleg csak átmeneti lehet. Érdemes ezen gyorsan túllendülni, és akár pótlólagos forrásból, de költeni a marketingre.

Most nyáron sokan nyaralás alatt is számolnak, mi lesz itt. Aki érintett a KATA adóváltozása miatt, az elsősorban azt számolgatja, hogyan tovább, de aki nem érintett, az is matekozgat: mennyiért éri meg a vállalkozást csinálni, mekkora forgalom esést lehet-kell elviselni, mit lehet tenni, ha ezt elérjük?

Ne legyenek kétségeink: a kormányzati megszorítások miatt kevesebb lesz az elkölthető pénz. Az élelmiszerárak drasztikus áremelkedése már önmagában is indokolja a fogyasztási szerkezet változását, de a lakossági energiaárak növelése jóval nagyobb érvágást fog jelenteni: itt kevesebb a menekülő út, nincs olcsóbb parizer, nincs kevesebb hús és több tészta ebédre. Lehet kevesebbet fűteni, kevesebbet világítani, de csak egy bizonyos szintig. És most sokan ezt is számolgatják: vajon mennyire terheli ez meg a saját pénztárcánkat, és mennyire a vállalkozásét? A komoly szerverparkot fenntartó szolgáltatók már az év elejével megtapasztalták a drasztikus áremelést, sok százezer forintos plusz energiaköltségekkel. Ezek a díjak előbb-utóbb mindenkinél meg fognak jelenni, hiszen a teljes online infrastruktúra energia függő.

A drágulás egyben azt is jelenti, hogy sokan költenek kevesebbet. Hogy meddig, azt nehéz kiszámolni, igazából függ az Ukrán háborútól, függ a hazai és nemzetközi kormányzati és egyéb politikai lépésektől is. Jó hír viszont, hogy az ősz mindig is erősebb forgalmú a legtöbb iparágban, így a visszaesés nem biztos, hogy annyira drasztikusan fog látszódni. Igaz, jelentheti ez azt is, hogy majd az év eleje lesz az igazi mélyrepülés. A fűtés költségei is akkor fognak látványosan megnőni az érintetteknél...

Bizonytalan időszakban sok cég gondolja azt, a marketingen lehet spórolni. Ez mindig felmerül, és mindig próbáljuk elmondani, miért jelent csak rövidtávú megoldást, és miért teszi még nehezebbé a középtávú működést az, ha leállnak a hirdetések. De alkalmazkodni kell. A marketing része a termékkínálat is, és például az árazás is, ezek mind olyan részterületek, amikkel most többet kell foglalkoznunk. Legyenek olyan ajánlataink, amik vagy nagyon kedvezőek, vagy nagyon különlegesek. Már most nyáron is látszik: a valós kedvezmények, a valós árelőny akár még növelheti is a forgalmunkat - de ez reklám nélkül nem fog látszódni.

Érdekes és nehéz időszak áll most előttünk, számolgatunk hát tovább. Közben pedig tombol a nyár, a hőhullámok csak tovább fokozzák a feszültséget... Pedig most pihenni is kell, rákészülni az őszre.

Amikor elmegyek nyaralni, akkor nemcsak fizikailag kell pihennem, de fejben is: fel kell töltődnöm, hogy utána újra tudjak dolgozni. Mivel a meleget jobban szeretem, mint a hideget, így nekem a pihenés a nyaralás, a téli időszak inkább a munkáé. Így vagyok ezzel idén is. Már voltam, és még megyek nyaralni.

Ilyenkor arra is van időm, hogy megfigyeljem, mit csinálnak a cégek, a vállalkozások, és arra is van időm, hogy meglássak jó vagy éppen rossz ötleteket. Most például azt látom egy hét keszthelyi nyaralás után, hogy számos le nem ütött labda van: sokkal kevesebb lehetőséggel élnek cégek, mint lehetne.

Például folyamatosan belefutok olyan vállalkozásokba, jobbára éttermekbe, amelyeknek nincs weblapjuk. Van esetleg Facebook oldaluk, de az sincs frissítve. Miközben amúgy emiatt nem derülnek ki csak véletlenül olyan információk, amik miatt mellettük döntenék.

A konkrét példa most az, hogy olyan étkezési lehetőséget kerestünk, ahol lehet gluténmenteset is enni. És úgy sikerült megtalálni egy amúgy minden tekintetben jó helyet, hogy egy kommentből derült ki: amúgy minden ételt el tudnak készíteni gluténmentesen, még a pizzát is. Számtalanszor elmentünk már az étterem mellett (a keszthelyi strand mellett van), de sehol nem láttuk se kiírva, se máshogy jelezve, hogy hahó, itt vannak gluténmentes dolgok. Weboldal nincs, a Facebook évek óta halott, a Google Cégem komment segített.

A gluténmentes ételeket felárral adják, ami alapvetően érthető, de úgy sejtem, emiatt kicsit nagyobb is rajta a haszon - amit egy percig sem sajnálok amúgy. Vagyis ha többen tudnák, ez is a kínálat része, lehet, nagyobb lenne a forgalma. Ami persze főidényben így is nagy, de Keszthely tipikusan az a hely, ahova lehet és érdemes menni főszezonon kívül is.

Az ilyen kihasználatlan lehetőségek egyébként attól érdekesek, hogy olyan rejtett erőforrásokat jelentenek, amelyekkel nemcsak fejlődésre lenne lehetőség, de segíthet a nehezebb időszakok túlélésében is. Neked vannak ilyen erőforrásaid? Kihasználsz minden lehetőséget? Ha növekedni akarsz, vagy ha ez kell a túlélésedhez, akkor bizony erre a kérdésre nagyon pontos válaszokat kell, hogy adj magadnak. Vagy hívj külső segítséget, aki ezt majd megtalálja neked.

Mi nem KATA-s vállalkozás vagyunk, több ok miatt sem. Sem a forgalmunk, sem az egyéb méretünk miatt nem tudtuk ezt választani, miközben amúgy nem is merült fel ez, mint lehetőség. De iparági érintettség miatt mindenképpen érdemes arról beszélni, hogy úgy tűnik, praktikusan megszűnik a KATA adózás.

A KATA egy olyan átalányadózás volt eddig, amelyet azok és csak azok a vállalkozók vagy vállalkozások választhatták, amelynek az éves forgalma nem haladta meg a 12 millió forintot. Ebben az esetben egy havi fix adót, és némi egyéb díjat kellett fizetni, plusz - és ez volt az, ami miatt kivételesen sokan szerették - az adminisztráció is minimális volt. Emiatt aztán a könyvelői költég is alacsonyan maradt.

A KATA sokak számára egyet jelentett a vállalkozási adóval. Elsősorban azok, akik nem céget építettek, akik nem nagy forgalmú kereskedést csináltak, ezt választották. Egyszerű, olcsó megoldás. Volt.

Másrészt a KATA az elmúlt években az alacsony költségű foglalkoztatás, a nagyobb vállalkozásból viszonylag egyszerűen és főleg többé-kevésbé legálisan kivehető bevételek eszköze volt. Ez viszont már nem az, amire lett szánva, így aki kicsit is ismerte ezt a helyzetet, számíthatott arra, hogy nem fog sokáig így maradni.

Amire számítottunk sokan, amikor elkezdtek arról beszélni kormányzati oldalról, hogy a KATA változni fog, az volt, hogy leghamarabb január 1-től vagy kivezetik, vagy költségesebbé teszik. Arra, ami történt, szerintem a legdeliráltabb lázálomban sem számított senki, aki kicsit is ért a vállalkozáshoz: a KATA praktikusan a többség számára megszűnik, és mindez év közben, az elfogadásától kevesebb, mint két hónapon belül. (Oké, most csak az Országgyűlés fogadta el, még lehet esélye annak, hogy a Köztársasági Elnök visszaküldi.)

Ennyi hát a bevezetés és a háttér, és akkor nézzük az iparági érintettséget. A marketing területén elég sokan használnak KATA-t, részben azért, amire ki lett találva, részben azért, amivé vált. 

Sok tanácsadó és sok kisebb webshop működött KATA-s vállalkozásként, egyben kihasználva azt a lehetőséget is, hogy a 12 milliós éves forgalomig az áfa-körbe se kell bekerülni, vagyis alanyi adómentesként (AAM) áfát sem kell felszámolni. Ez a kereskedelem esetében nem volt annyira nagy gond (a beszerzés úgyis áfás), de a szolgáltatások esetében már okozott némi problémát, hiszen a magas áfa kulcs miatt azok, akik nem tudnak áfát visszaigényelni, szívesebben választottak AAM-es tanácsadót, mint olyat, aki áfa-körös. Ez amúgy most sem fog megszűnni, aki marad vállalkozó, és marad az alacsony forgalom, továbbra is tud így számlázni.

Ami megszűnik, az egyrészt az alacsony költségek és az olcsó pénzkivétel. Legoptimálisabb számolással is, aki maradni akar a legális megoldásoknál, jó háromszoros költségekkel számolhat. Ez adott esetben a megélhetést is veszélyeztetheti, de mindenképpen indokolna egy kb. 30 százalékos áremelést. És ezzel csak a pénzénél maradna, nem keresne többet! Kérdés, jelen piaci viszonyok közt hányan tudnak ennyit emelni - véleményen szerint nagyon kevesen.

Marad majd a félig legális, vagy a teljesen fekete gazdaság, ahogy az működött pár évtizede.

A KATA megváltozása nem lett volna tragédia. A mostani megoldás sem olyan, amit ne lehetne túlélni. De újabb költségnövelő tényező, azon a piacon, ahol egyébként is folyamatosan nőttek az árak az elmúlt fél évben. Drágább lesz a szolgáltatások egy egész sora, mert a KATA ennyire mélyen beépült a rendszerbe.

Van, aki azt gondolja, majd ez hoz némi piactisztulást. Hogy majd azok, akik kóklerek, akik csak vállalkozgatnak, abba fogják hagyni. Én ebben nem hiszek. Nem hiszek, mert a múlt példái sem ezt mutatták. Lesz változás, lesz, aki abbahagyja, de nem azok, akiknek kellene.

Sokan tanácstalanok most, hogy mit csináljanak, merre lépjenek. Lehetséges irány a növekedés, de lehetséges irány az is, ha megpróbálnak kevesebből megélni, és bízni abban, előbb-utóbb ismét elindul felfelé a piac.

Jó válasz most nincs. Azt hiszem, sokan, nagyon sokan fognak nyaralás közben vagy nyaralás helyett számolni, és megpróbálni megtalálni a legkisebb rosszat.

Írtam már róla, a marketing feladata lehet az árazás is. Legyen szó termékről vagy szolgáltatásról, az ártól függ az eladhatóság, a márka értéke, de persze a jövedelmezőség is. Az ár sokszor akciókhoz kapcsolódik, de a kommunikáció akkor is szükséges, amikor árat kell emelni.

Az ár megállapítása is egy izgalmas kérdés, de még érdekes (legalábbis számomra) az, amikor árat, vagy akár fizetési modellt kell módosítani. Az árváltozás főleg akkor okoz problémát, amikor valamit, amit eddig ajándékba (értsd: ingyen) adtunk, most pénzért szeretnénk adni.

A fogyasztó fejében nem különül el teljes mértékben egy ilyen ajándék, a teljes kínálat részeként tekint rá. Lehet, pont azért választott bennünket, mert valamit mi ingyen adunk. Ebből közismert példa a webshopoknál az ingyen szállítás: lehet deal-breaker az, ha kicsit drágábban szállítunk, mint a konkurencia. Mert a termék ugye ugyanaz, de a szállítás is az ár része.

Ráadásul ha valamit eddig ingyen adtunk, majd most pénzt kérünk érte, akkor joggal érzi azt a vevő, hogy tőle most megvontunk valamit. És azt meg senki sem szereti.

Ezek azok az okok, amiért számomra izgalmas egy árváltozás: ki kell találni, hogyan, milyen lépésekben kell ezt bevezetni, vagy mi az a megoldás, amely miatt a vevők ezek után se mennek el. Persze erre sincs olyan válasz, ami mindenkinél igaz... Van, ahol egyszerűen nem kell foglalkozni ezzel, mert a vevők nagyobb része nem visszatérő, így ők már csak az új helyzettel szembesülnek. 

Van, ahol a meglévő vevőket tájékoztatni kell, sőt, kompenzálni - vagy úgy dönteni, rájuk nem érvényes az emelés.

És persze van olyan eset is, amikor komplex stratégia kell az új árak bevezetésére.

Most, hogy általános és régen tapasztalt drágulást látunk, sokkal könnyebb árat emelni, de akár árazási módot is váltani. Ilyen körülmények között jobban elfogadják ezt a vevők, hiszen mindenhol ezt tapasztalják. Jobban fel vannak készülve, hogy többet kell fizetniük. (Persze nem mindegy, mennyivel többet.) Ez azt jelenti, hogy most érdemes elkezdeni változtatást, most érdemes új árakra váltani. Van erre még úgy fél évünk. Aztán majd 2023-ban elkezdd visszaállni a korábbi, alacsony inflációs környezet (ha igazak azok a számítósok, amit makro szinten várnak az elemzők). És onnantól ismét nehezebb lesz.

A home office igazi csapdája, hogy elvileg a nyaralás alatt is lehet dolgozni, ha van interneted és notebook-od. Csapda, mert valójában ha viszed magaddal a munkát, akkor az nem nyaralás.

Vannak országok, ahol a törvény tiltja, hogy munkaidőn túl, hétvégén, nyaralás alatt a munkahelyről zavarják az alkalmazottakat. Bár ez nálunk nincs így, de az online marketing munka ráadásul 7/24-es, és sokszor nem is lehet nem dolgozni munkaidőn túl. De a nyaralás pont ezért talán még fontosabb.

Volt egy flame a Twitteren erről, ki hogyan oldja meg a szabadságolásokat, egyáltalán ki mennyi időre tud elmenni szabadságra. Ha egy jól szervezett cégnél dolgozik az ember, akkor általában a nyár elejére már mindenki tudja, ki mikor nem dolgozik, így erre fel lehet készülni. Egy vállalkozás vezetőjének, főleg, ha tulajdonos is, már nem ennyire egyszerű: minél kisebb a cég, minél több operatív munkát végez a tulajdonos, az ügyvezető, annál kevésbé tud elmenni nyaralni - legalábbis nyugodtan.

Ilyenkor naponta nézi a leveleit, mindig kell lennie internetnek és így tovább.

Van persze olyan is, aki megtehetné, hogy elszakad, de már nem bír elszakadni. A munka egyfajta drogként működik, akkor érzi, hogy él, hogy számít, ha dolgozhat. Na, ők szoktak nyaralás közben is dolgozni folyamatosan.

És van persze az is, aki a nyarakat direkt valami üdülőn tölti, fél napokat dolgozik, fél napokat "pihen".

Te melyik típus vagy? Hogy telik a nyarad, mennyi időt tudsz valóban kikapcsolódni, pihenni?

Neked mit jelent a marketinges munka? Nagyon érdekes látni, melyik ügyfél mit gondol, mit vár el a marketingestől. A napokban kaptam az egyik cég vezetőjétől egy listát, hogy amikor marketingest keresett, mit szeretett volna, hogy elvégezzen. Neked van ilyen listád?

Nekem, marketingesnek két ok miatt nagyon tanulságos az ilyen lista. Egyrészt sokat elárul arról, mit vár el az, aki adja. Mi az, amit szerinte egy marketingesnek csinálnia kell. És ha elkezdünk együtt dolgozni, akkor azonnal van egy viszonyításom, mi az, ahonnan indul az eredmények értékelése. Ha a listán szereplő dolgok megvannak, akkor onnantól félig már elégedett is az ügyfél. Az ügyfél elégedettség másik fele meg a valós eredmények, amiket elérünk.

A másik ok, amiért egy ilyen lista tanulságos, az az arról hiányzó marketinges feladatok, vagy az azon rajta lévő nem marketinges feladatok. Mert ez azt mutatja meg nekem, mi az, amit szeret csinál a cégvezető, és mi az, amit nem.

De lássuk, kb. mi van egy ilyen listán:

• Ismerd meg a termékeinket, szolgáltatásainkat! Ismerd annyira, hogy tudj róla beszélni, képes legyél bemutatni az ügyfeleknek.
• Legyél képben az esetleges fejlesztésekről, legyen szó termékről, szolgáltatásról, szoftverről.
• Legyél tisztába az ügyfelek igényeivel.
• Tudj megírni termék, szolgáltatás bemutató levelet, dokumentumot, cikket, hirdetést.
• Ismerd a piacot: a versenytársakat, azok forgalmát, azok ajánlatait.
• Ismerd az árakat, és tudj ajánlani árazást, ha szükséges. Ha te úgy érzed, szükséges!
• Tudd kezelni a weblapot.
• Tudj tartalmat készíteni a közösségi média csatornákra, azokat tudd moderálni.
• Tudj hirdetést kezelni, vagy ki tudd adni, és tudd ellenőrizni.
• Kövesd a versenytársak hirdetési tevékenységét.

És így tovább, azt hiszem még tudnék írni legalább ennyi elvárást. Neked van ilyen listád?

A nyár jó időszak arra, hogy pihenjünk, de arra is, hogy pihenés közben kicsit képezzük magunkat. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, de ha több szabadidőm van, akkor elolvasok olyan cikkeket, megnézek olyan videókat, amire a dolgos hétköznapokon nincs időm.

Nem jó, ha nyaralás közben dolgozunk, az nem pihentet. És kellenek azok a napok is, amikor a közelében sem vagyok a munkának, a szakmának. De a nyár ennél hosszabb, és ilyenkor érezhetően kevesebb a feladat, kisebb a nyomás, több egyéb dologra is juthat idő. Érdemes ezt kihasználni.

Erre a hónapra is ajánlok olvasnivalót. Elsőként egy magyar blogot, a legjobb hazai Facebook-os szakember oldalát, Lévai Richárd Közösségi Kalandozások nevű blogját.

Ha valaki képben szeretne lenni, mi történik a Meta házatáján, érdekli a közösségi média, és mindez magyarul, akkor Ricsi blogja elkerülhetetlen. Nem is írok róla többet, bele kell olvasni, ha még nem ismernéd >>>

A következő oldal nem is igazán olvasni, inkább nézegetni való. Ajánlottam már régebben is, de folyamatosan aktuális a Visual Capitalist: egy oldal, ahol rendszeresen jelennek meg infografikák, a téma gazdaság, tudomány, politika és minden más - érdemes követni >>>

Végül egy elsősorban a SEO elemző szolgáltatásáról ismert sziolgáltató, az Ahrefs blogját ajánlom, ami tele van szakmai témákkal, és nemcsak keresőoptimalizálással. Érdemes nézegetni, erre >>>

Várom továbbra is az ajánlásokat akár kommentben is!