Van ez a Streisand-effektusnak nevezett dolog, aminek a lényege, hogy ha valamit el akarsz tüntetni az interneten és ez kiderül, akkor azt sokkal több ember fogja látni. (Az elnevezésről bővebben a Wikipédia szócikkben.) Nos, valami ilyesmibe sikerült belekeverni a hazai közösségi média egyik legmegosztóbb sztárját, Oravecz Nórát. Igaz, nem az internetről akart leszedetni valamit, de a végeredmény ugyanaz lett, mint Streisand esetében: sokkal nagyobb vihart kavart, sőt...

A dologban az az igazán érdekes, hogy a konfliktus kiváltója a hazai internet másik nagy sztárja, Tibi atya - pontosabban Tibi atya alkotói. A történetben játszik még egy kiadó is, szerepe olyan, mint minden jó drámában a gonosznak: nélküle nem lenne konfliktus, ő kavarja a szart.

Van egyfajta személyes véleményem az érintettekről. Sem Oravecz Nórát, sem Tibi atyát nem szeretem. Az előbbit egyszerűen elkerülöm, az utóbbit a sok megosztás miatt kénytelen lettem tiltani a Facebook falamról. De ez egyéni ízlés kérdése, amiről most írni akarok, az a "botrány" (inkább cicaharc?) szakmai oldala. Egész pontosan egy olyan történet ez, amelyben végső soron nekem mindegy, ki győz, még igazából az is mindegy, kinek van igaza, de az sokkal érdekesebb, ki hogyan kezeli a történteket.

Ehhez három forrást érdemes megismerni. A jelenlegi helyzet eszkalálódásához Tibi atya blogbejegyzése vezetett.

"Az ügyvédi fenyegetőzés a kiadónál, és a tény, hogy sikerült úgy leszedetned a polcokról egy könyvet, hogy a kiadó ezt már előzetesen jóváhagyta, a napnál világosabban vetnek fényt két dologra: a megbocsátás és az elengedés számodra olyan tartalmatlan fogalmak, amik csak arra alkalmasak, hogy a könyvedet kapkodja az a sok szorongó csaj, akiknek egyszerűbb, olcsóbb és fogyaszthatóbb a te blokkoló hatású placebód, mint a valós haszonnal járó terápiás megoldás. A másik, ami ennél is rémisztőbb, hogy a könyvkiadó maffiaszintű zsarolása akár egy sikerkönyv kiadása után is működhet, amennyiben ezt Te elrendeled. Ebbe még belegondolni is rémisztő."

Ennek a közvetlen folytatása a rengeteg megosztáson túl egy Libri (ez az említett kiadó) közleménye:

"A vádakkal ellentétben Nóra nem kérte a kiadót, hogy a „Tibi atya - Minden napra egy feles” című könyv kiadását felfüggessze, csak annyit kért, hogy töröljék a nevét a könyvből. A kiadó saját elhatározásából vette ki a felháborító mondatokat a könyv utánnyomásából."

Érezzük, hogy egy ilyen közlemény csak olaj a tűzre? A Librinél nem érezték. Ennek és persze a blogbejegyzésnek aztán egyenes következménye, hogy Oravecz Nóra Facebook oldala a hétvégén nem volt elérhető. Most, vasárnap este ismét olvasható.

"Egyébként szívesen, hogy karácsonykor nem pereltelek be az "Oravecz Nórát rózsaszín műfa...al megdu..ák" fiktív sztoridért, és csak annyit kértem, hogy a következő kiadásban ne szerepeljen a nevem, és egy életre felejtsetek el. Sajnos ez még az aláírt nyilatkozat ellenére sem ment, és ugyanúgy használtátok a nevemet.. Ahogy már a 'kampány' során többször.."

Vagyis minimum van két olvasata a történetnek. Aki itt hibázott, az elsősorban a kiadó - nem lett volna szabad bevállalni a Tibi atya könyvet, aztán pedig nem kellett volna így kezelni a történetet.

Hibázott Oravecz Nóra is, hiszen ha nem feszegeti ezt a problémát, vagyis nem veteti ki a könyvből a fejezetet, akkor nincs ügy. Lényegében ez indította el a Streisand-effektust, csak mivel később derült ki, késleltetve. És hibázott Tibi atya is, a blogbejegyzéssel - bár gondolom ezzel a kiadó felé próbáltak nyomást gyakorolni, de nem gondolom, hogy egy ilyen alapvetően üzleti ügynek ez a fajta nyilvánosság jót tesz.

Tanulságos az is, amit az érintett felek válságkommunikáció címén (nem) tettek. A Libri és Oravecz visszatámadtak, csípőből. Tibi atya próbálta csitítani a "népét", de a blogbejegyzés fennmaradt. Senki nem bírt profin nyúlni a problémához, sőt, véleményem szerint nagyon amatőr volt minden megszólalás. Ami a Libri esetében azért baj, mert egy kiadónak ennél sokkal profibbnak kellene lennie. Oravecz Nóra esetében azért baj, mert megkérdőjelezi szakmai felkészültségét. Tibi atya meg... Tibi atya. Nem véletlenül nem követem.

Számomra egy fontos tanulsága lett a történetnek: a sok százezres követői tábor megléte nem tesz senkit kommunikációs szakemberré. Teljesen más tudást igényel a lájkgyűjtés, a tartalomgyártás, mint a válságkezelés.

Van még mit tanulniuk az érintett feleknek.