Alapvetően három féle kommentező fordul meg a blogomon. Van, akikről egyértelműen kiderül, kicsoda: vagy a saját nevén kommentezik, vagy olyan "jeleket hagy", pl. linket, amiből lehet tudni, ki is szólt hozzá. Aztán vannak olyanok, akik nem titkolják, de nem is "teregetik ki" személyüket. Rá lehet jönni, ki is van a név mögött, és persze ha az ember rákérdez vagy találkozik vele offline, akkor nem titok, ki kicsoda.

És vannak azok, akik igyekeznek eltitkolni, kik is valójában. Ennek számtalan oka lehet. Olyan helyen dolgozik például, ahol nem nézik jó szemmel, ha kommentezik bárhol (főleg munkaidőben). Olyan véleménye van, ami kellően sarkított, de nem akarja, hogy ezzel lehetséges jövőbeni üzleti lehetőségeit rontsa. Vagy például nem biztos magában, nem akar "leégni", nem akarja, hogy később a fejére olvassák, mit is írt.

Jó ez így, hogy vannak noname kommentezők? Jó-e az, hogy el lehet bújni egy pár karakter mögé? Kell-e, lehet-e ezzel valamit kezdeni?

Ha valaki el akar bújni, de közben le akarja írni a véleményét, úgyis meg fogja tenni. Nincs olyan védelem, ami az álregisztrációt kizárná. Még az egyébként sok valós adatot tartalmazó iWiW is tele van kamu nevekkel és kamu személyekkel. Ez az internet, ezt el kell fogadni.

De ha valaki rendszeresen jelen van, akkor előbb-utóbb lebukhat. Főleg, ha kicsi a közösség (egy szakmai blogon általában kicsi), és a szóhasználatból, felmerülő problémákból, ismereti háttérből lehet sejteni, ki is írt most éppen. És persze lehet találgatni: na vajon ezt vagy azt ki írta?

De van ennek értelme? Számít az, hogy egy problémát ki vetett fel? Kell e nekünk a személyével foglalkozni, miért nem a tartalommal foglalkozunk?

Azt látom, hogy főleg vita esetén és leginkább a megtámadottak számára (lenne) fontos, kivel is vitatkozik éppen. És beindulnak a találgatások. És én, mint bloggazda, meg is kapom a kérdéseket: vajon ki lehet az, aki éppen most valamit írt? Egyébként vicces, de szinte mindig a konkurenciára kezdenek el gyanakodni a megtámadottak. Biztos a konkurencia a "rosszakaró"?

Apropó rosszakaró. Érdekes, ha valaki vállalt név mögül kérdez (azaz lehet tudni, ki kérdez), akkor bármilyen kényes témát hoz fel, nem érzik a megszólítottak azt, hogy most rosszat akar. Elfogadják a véleményét, és a véleményre is válaszolnak. Ha viszont rejtőző a személy, rögtön keresik a mögöttest: vajon ki ez, és miért bújt el?

Ahogy a blogoló személye esetén is hitelesebb, ha vállalja valós személyiségét, úgy a kommentezők között is hiteles az, ha valaki felvállalja véleményét. Igaz mindez természetesen a szakmai blogokra. Érdemes ezen elgondolkozni. Érdemi és valóban szakmai, előre vezető vitához arcok, vállalt arcok kellenek.

Itt is és a való világban is.