Ma megkérdezte tőlem az egyik ügyfelem, nem ciki-e az online tanácsadásos munka. Mert van egy csomó önjelölt zseni, aki napi 8-10 órát ül a gép előtt, és pár hónap múlva már ki is kiáltja magát gurunak. Azért merte ezt megkérdezni tőlem, mert szerinte én nem ilyen vagyok, de mégis, mi a véleményem arról, hogy sok az ilyen egy leckével az ügyfél előtt járó tanácsadó, aki csak sablonban tud gondolkodni.

Nehéz erre úgy válaszolni, hogy ne kuncogjak magamban. Nem azért, mert megint van egy ügyfelem, akit nem a szöveg, hanem a hozzáállás érdekel, hanem mert végiggondoltam, milyen jó lesz majd pár hónap múlva arra kampányt építeni, hogy én nem sablonokat árulok drága pénzért, hanem személyre szabott szolgáltatást.

Másrészt elszomorít a dolog. Olyan érzésem van, hogy hosszú évek kellenek még ahhoz, hogy eltünjenek az ügyeskedők, a féltudást árulok, a "guruk" a piacról. Mert szerintem nem jó dolog guruval dolgozni, és nem annyira jó dolog gurunak lenni. A guru az ugyanis mindenki fölött áll, és amit mond, az úgy van. Én viszont nem vagyok tévedhetetlen, és igen, egy-egy ügyfél esetében meg kell tanulnom az ügyfél piacát, meg kell ismernem a problémákat, és nem fogok tudni azonnal, csípőből választ adni.

A guru egy isten. A tanácsadó egy partner, egy segítő, egy bizonyos értelemben társ. Ezért én is óvakodnék a guruktól. Veszélyesnek érzem őket.