A fizetős tartalmak megint téma. Jellemzően a hírszolgáltatók, híreket adó kiadók azok, aki teleszájjal üvöltöznek, most éppen szó szerint:

a Guardian beszámolója szerint Murdoch és Robert Peston, a BBC üzleti igazgatója asztalcsapkodásba és ordítozásba fulladó vitába keveredett.

Node kérem, hát mi ez az idegeskedés? Nem jönnek a bevételek? Jajj, de szomorú... De nézzük, mi is ennek a fizetős tartalom kísértetnek az alapja?

Természetesen mi magunk: az a feltételezés, hogy az embereknek kellenek a hírek. Vagyis az, hogy híreket akarnak fogyasztani! A nagy kiadók mostani lépései pedig mind azt mutatják, hogy egyrészt monopolizálni, majd azt követően azonnal fizetőssé akarják tenni a tartalmakat. Ugye a monopolizálás azért kell, hogy véletlenül se legyenek ingyenes hírek, hiszen ha lennének, akár csak egy forrásból is, máris bukik mindenki más.

A bevételeket viszont jó előre megtervezték, és azt gondolják, majd aki eddig újságot vett, az jól előfizet. Én azt gondolom, itt vannak tévedésben az urak.

A XX. század vége felé váltak a hírek a szórakoztatás részévé, és lett ismert fogalom az infotainment. Ennek zálogaként elkezdtek ömleni a hírek, egyre bulvárosabb formában. Mára egy olyan lap se maradt, amelyik valamilyen szinten ne kurvult volna el, hiszen alapvető elvárás az olvasószám, ez pedig a mai világban elsősorban bulvárral érhető el. Íme a szép, új XXI. század!

Most pedig egy kicsit emlékezzünk. Emlékezzünk arra az időre, amikor még nem volt HíR TV, sőt nem volt CNN, nem volt internet, és csak az esti Híradó volt a tévés hírszolgáltatás. Nos ebben az időben az újságok fontosak voltak. De nem vett mindenki minden újságból, nem ám! Volt pár országos napilap, és voltak (vannak) vidéki lapok. A vidéki olvasók többsége pedig egylapos olvasó volt. Sőt, ma is az, már aki megmaradt.

Az, hogy egyszerre több hírforrást figyelünk, az ingyenesség következménye: kvázi-ingyen jön a kábeltévén nekem speciel vagy 70+ csatorna (nem ingyen, de a csomagok árukapcsolása miatt sok olyan jön, amit egyébként nem vennék meg), kvázi-ingyen jönnek a hírek a neten (itt meg az előfizetésért fizetünk), így aztán ezt ki is használjuk. A tévében zapping-elünk, a weben egy nap megnézünk akár 8-10 portált is.

Nade ha egyenként kellene fizetni, vajon így tennénk-e? Előfizetnénk egyszerre az Indexre, az Origóra és mondjuk a The New York Times-ra? Vagy kiválasztanánk azt az egyet, amelyik nekünk fontos, a többit meg elhagynánk?

Szerintem ez utóbbi. És mindenki olyat választani, ami a lokális híreket is adja. Vagyis megint egylapos helyi olvasókká válnánk. Ez pedig jelentősen felaprózná a piacot, így a nagyok megintcsak hoppon maradnának. Főleg azért, mert sokkal kevesebb előfizető lenne, mint ahány olvasó van most. Akkor is, ha mindenért fizetni kell.

A fizetős tartalmi modellek speciális esetekben működnek. Ugyanakkor hosszú távon nem gondolom, hogy életképesek lesznek. Hiába üvöltöznek a mogulok, bár felül a gálya, és alul a víznek árja, azért a víz az úr.