De főleg: miért kövess? Valahogy úgy alakult, hogy a Twitteren viszonylag sokan követnek (most éppen 844-en). De fogalmam sincs, miért. Az Iwiw-en például ennél jóval kevesebb ismerősöm van, a Facebookról vagy a LinkedIn-ről nem is is beszélve.

Azt kell látnom, hogy a közösségi hálózatok mára lassan túllépnek az eredeti ismerősvadászó funkción, és mostanra ahol lehet, ott egyre többen bejelölik az "ismert arcokat". Nevezzük ezt a közösségi bulvárnak, hiszen jellemzően nem az érték, nem a minőség, hanem az ismertség számít. Az számít, hogy mondjuk látom, mint mond Zimány Linda, vagy mi a véleménye Havas Henriknek.

Ez a fajta bulvár persze más, mint a Blikk, a Bors vagy a Velvet. Itt nem szaftos részletek derülnek ki, itt nem a pucér képek mellé berakott tartalom az ismert arc. Itt az az érdekes, hogy kukkolhatunk. Olyan ez a közösségi hálózatban történő ismert személy követése, mintha beleshetnénk a lakásába, sőt, mintha bekukkanthatnánk a fejébe. Tiszta John Malkovich menet, nem igaz?

A Twitter, a Facebook, de akár még az Iwiw is egy véget nem érő valóságshow. Egy olyan kukkolda, ahol pont az érintettek tárulkoznak ki, többé-kevésbé. És még örülnek is, hogy jé, mennyire népszerűek, mennyire sokan követik őket. Másrészt pedig nekünk, követőknek se semmi érzés az, ha néha be-beszólhatunk közvetlenül nekik, vagy éppen benyalhatunk tövig, ha ehhez van gusztusunk.

Ez persze azt is mutatja, milyen irányba mehetnek el ezek az oldalak. Jól láthatóan a bulvár vonzza az embereket, és ez kell a "népnek". Tehát előbb-utóbb ezt is fogják kapni, figyeljük csak meg!

És akkor lesz igazán aranybánya a marketingeseknek a közösségi média. Igaz, akkor már nem szükségszerűen reklámokat látunk. Hanem például azt, hogy Zimányi Linda buliba hív, vagy Havas Henrik egy tévéműsort ajánl.

És ezt a reklámot nemhogy nem fogjuk elkerülni, de észre se vesszük, sőt, örülni fogunk neki. Nem rossz, mi?