Szerettem Pécsre járni egyetemre, jó emlékek fűznek oda. De magát az utazást nem annyira csíptem. Persze én Szegedről jártam át, de aztán úgy hozta az élet, hogy néha Budapestről is kellett mennem. Nos, Pécs valahol ott van a világ végén, ha valaki Budapestről - vagy mondjuk Szegedről - akarja megközelíteni. Pedig elvileg nem is, de valahogy a Mecsek és a hazai vasút és közút hálózat nem fértek meg együtt kényelmesen. Nyert a Mecsek, az utak pedig hosszúak és lassúak.

Volt Pécsett egy nagyon jó marketing tanárom, aki elmesélt egy akkor pár éves történetet. Egy amerikai vendégprofesszor jött hozzájuk, és ő vállalta, hogy elmegy érte Ferihegyre, ne kelljen már a KöKi és a MÁV keltette élményeivel kezdenie az ittlétet. Ahogy kell felvette a profot, elkocsikáztak a 6-oson Pécsre. Eltelt pár hét, vége volt az ittlétnek, és a tanárom vitte a repülőtérre a vendéget. A 6-os úton. Ekkor megjegyezte a prof:

A vidéket már láttam idefelé, mehetünk mostmár a highway-en is.

Mire a tanárom: EZ a highway.

Hát így. Jó sok évnek kellett eltelnie, és biztosan kellett az is, hogy Pécs Európa Kulturális Fővárosa legyen, hogy lett végre igazi highway. (Igen, olyan magyar: földet hordtak, hogy legyen alagút, meg fogják ezt még hetekig csinálni. Sárgább, savanyúbb, de van. A miénk.)

Így mától Pécs közúti közlekedésében is kapcsolódott a fejlett világhoz. Mostantól tényleg nem sok indokom lehet arra, hogy ne látogassak el oda, ahol tanultam (illetve hát sok esetben tanítottak...).  Ráadásul idén vannak igazán jó programok is, és mostmár van highway.

Ezt is megértük.