Vannak helyzetek, amiket nem lehet megmagyarázni.

De nem is kell. Volt még a múlt században egy üzlettársam, aki nem tűrt el egy mondatot sem, ami nem a megoldásról szólt. A problémát ismerte, az okokat látta, a magyarázkodás nem érdekelte. Jó iskola volt.

Igen, most a Szörcs magyar keresőről fogok beszélni.

A Szörcs 2009 végéig egy ember erős hobbi projektje volt. Olyan hobbi projekt, amin sok ember dolgozott, sok pénzt vitt el, de valójában semmit nem termelt. Egy ígéret volt. Akik csinálták, hittek benne, pedig a piaci környezet akkor sem volt túl barátságos, egy magyar keresőben akkor se hittek sokan. Nos, most ez a sok még kevesebb lett, legalábbis ami a Szörcsöt illeti. Lássuk, mi történt és miért történt!

A Szörcsnek kellett egy háttér, kellett egy olyan környezet, amiben fejlődik. Úgy tűnt, ezt sikerült megteremteni tavaly novemberben. El is indult egy belső fejlődés (iszonyatosan sok munka), aminek az eredménye lett az alfából béta változatba lépés (ez látszik most is a neten), vagyis az addigi meghívásos-regisztrációs változat kinyitása. Ez természetesen azzal is járt, hogy a megnövekedett forgalom megnövelte a költségeket is. Aztán jött a tavasz, és a finanszírozás néhány üzleti ok miatt megrekedt. Az utóbbi hónapokban a Szörcs nem rendelkezett az ideális üzleti háttérrel, bár már látszott a fény az alagútban.

Most úgy tűnik, ez egy vonat, ami szembejött.

A Szörcs tavaly év vége óta már nem hobbi projekt, bár még mindig annak az embernek a projektje, aki korábban vitte. Sajtos Istvánról van szó, ő a lelke és motorja a Szörcsnek. Egy dologban viszont biztosan nem profi: ez pedig a kommunikáció. Amióta már nem az ő egyszemélyes hobbi projektje a kereső, azóta nem neki és nem így kellene kommunikálni. És projektet vezetni sem. Kellett pár hónap és egy jó nagy pofon, hogy ez kiderüljön. Ennek elismerése az a nyílt levél, amit olyan sokan olvastak már.

De ezzel kicsit előre is szaladtam. Volt ugyanis itt egy másik vonal is, ez pedig a keresőnek a léte: az a tény, hogy vajon a Szörcs egyedi kereső-e avagy sem. Amióta él a Szörcs, azóta azt mondják sokan: biztosan nem egyedi. Ezt részben a találatok alapján, részben Occam-borotvája miatt: valószínűbb, hogy a Szörcs egy mashup, minthogy egy huszonéves zseni írt volna ilyet. (Érdekes tény, hogy más hazai keresőknél ez az Occam-borotva fel sem merült...)

És ennek a kicsúcsosodása volt Türk István (Mosquito) múlt heti írása, ahol "lerántotta a leplett": a Szörcs valójában a Google, csak más a design.

Az ezt követő boszorkányüldözésben bármit is mondhatott Sajtos, nem lehetett igaza. A Szörcsről a látható bizonyítékok alapján ítélet született: a Szörcs halott.

De a Szörcs egy üzleti vállalkozás, nem egy hobbi projekt. Nem lehet "csak úgy" eltemetni. A Szörcs jelenleg az intenzíven fekszik, és vagyunk még néhányan, akik bízunk a felépülésében, bár tudjuk, ez nem lesz egy diadalmenet.

Az első lépés mindenképpen a bizalom - a szakmai bizalom - visszaszerzése kell, hogy legyen. Ezért a Szörcsöt finanszírozók úgy döntöttek, hogy vállalva az üzleti kockázatot, néhány hazai független szakembernek megmutatják a keresőt: az adatbázist, a kódot, a robotot - mindent, ami kell a működéshez. Sőt, magát a működést is láthatják, annyira közelről, amennyire az szakmailag megoldható.

A Szörcs ezzel nem fogja tudni a korábbi hibákat elfedni, nem fogja tudni az ötletgazda botlásait semmivé tenni. De egy dologra képes: megmutathatja, hogy a Szörcs valóban egyedi kereső, nem egy átfestett Google.

Ezzel talán sikerül megállítani a Szörcs lecsúszását, és lassan elindítani a lejtőn fölfelé.

Tudom, hogy ez sem fog meggyőzni mindenkit. Aki hinni akar abban, hogy a Szörcs nem egyedi kereső, az biztosan fog hibát találni ebben az auditálási folyamatban is. De az üzleti életben szerencsére a tények jobban számítanak. És mivel a Szörcs nemcsak egy kereső, hanem egy üzleti vállalkozás (és egy üzleti modell) is, a továbbéléshez elsősorban erre van szükség: az üzleti bizalomra.

A Szörcs tehát jelenleg halott. De hiszünk a főnix legendájában.