Ha valamilyen információra van szükségem, akkor nem kérdés, a Google felé fordulok, és megnézem, ott mit írnak. A lexikon a polcon porosodik, látom, árválkodnak ott egymás mellett a lapok és kötetek, unatkoznak, nem tudnak magukkal mit kezdeni - a kutya nem nyúl hozzájuk, hiszen keresni is nehezebb, meg a nyomtatásuk óta eltelt 5-10-20-30 év (és kinek nincs meg kis hazánkban az Új Magyar Lexikon, igaz?).

A Google készséges, és válaszol - ad egy találati listát, amiben benne lesz a válasz. Megtaláljuk, elolvassuk, és megyünk tovább. A bizalom alapja maga a keresés folyamat: fent van a cucc az interneten, a Google megmutatta, tuti igaz. Ahogy egy pár évvel ezelőtt érv volt, hogy igaz, mert a tévében bemondták.

A Google az út a tudáshoz. (A feltámadás és az élet, ugye.) De egy dolog mellett hajlamosak vagyunk elsiklani: a Google nem csinál tartalmi elemzést! Összehasonlítást meg biztosan nem. Az van elől a Googleben, ami relevánsnak tűnik a benne lévő szavak és a rá mutató linkek alapján. Az nincs benne a történetben, hogy amit olvasunk, igaz-e!

Innen már egyszerű út, ha azt szeretnénk elérni, hogy becsapjuk az embereket. Érteni kell a keresőoptimalizáláshoz, tartalmat kell gyártanunk a saját igazunkkal, és elég hamar ott lehetünk elől. Hiszen tök jó tartalmat gyártunk, releváns, linkelt ésatöbbi.

Éppen csak nem igaz.

Orwell Ezerkiláncszáznyolcvannégyében nem kis meló volt megváltoztatni a történelmet: régi cikkeket kellett megsemmisíteni, újakat kellett írni, és emberek sora kellett, akik ezt rendre megtették. Hiszen azé a múlt, aki kezében tartja a jelent.

A ma emberének egyszerűbb a dolga: internetezők millióit lehet átverni mindössze azzal, ha a hamis tartalmunkat kapják meg sok-sok oldalon keresztül. Persze, ez se kis munka, de én azt hiszem, még hatékonyabb is, mint az orwelli világ megoldásai. Ma már akié a kereső, azé a múlt, akié a kereső, azé a jelen tudása is.

A lexikonok pedig csendben porosodnak, és szeretik a Nagy Testvért...