(Félre.) : amikor a drámában a szereplő nem a másik szereplőnek, hanem a közönségnek beszél.
Egy példa, a Hamletből:
HAMLET Ne engedje napon járni; a fogékonyság nagy áldás,
de nehogy a leánya fogékony találjon lenni.
Barátom, vigyázz.POLONIUS Hogy értsem ezt? (Félre.) Mindig a leányomra céloz;
de hiszen meg sem ismert először; halkufárnak mondott.
Oda van, nagyon oda van már; hanem, igazán, magam is
sok kínt állottam ki fiatal koromban a szerelem miatt;
majd így jártam én is. -- Mi az, mit olvas, fönséges úr?
(Félre.) - Nálam nem megy az rss. Szóltam már Sztahanovnak, de hátha a blogot hamarabb olvassa. Remélem, hamar megjavul. -- Nálatok még mindig megmaradt a hó?
Utolsó kommentek