A hagyományos gazdasági sajtó kezdi felfedezni témaként is az online hirdetési piacot. Nemrég a Világgazdaságban jelent meg cikk az e-mail marketingről, most pedig a HVG ír általában az online reklámról.
Van egy érdekes technikája ezeknek az írásoknak: az újságíró (vagy a szerkesztő?) kitalálja a témát, feltesz többé-kevésbé okos kérdéseket, majd azokat elküldi néhány szakembernek. Hogy kiknek? A kérdés jó, még nem sikerült rájönnöm a kiválasztás módjára, pedig engem is szoktak keresni... A megérkezett válaszokat aztán feldolgozza, összeírja cikknek, majd a kész cikket elküldi a nyilatkozóknak, és azok jóváhagyásával jelenteti meg.
Így a cikk jellemzően szakmailag pontos, ha jók a kérdések, akkor érdekes is. Általában szinte semmi saját (újságírói) gondolat nincs benne (vagy legalábbis nagyon kevés), hiszen az összekötő szövegek is a válaszokból vannak. Így szakmailag újat nem tud nyújtani. De betölti ismeretterjesztő feladatát. A nyilatkozók persze ingyen nyilatkoznak, cserébe a nevük és cégnevük forog az újságban (és ez tényleg nagyon hasznos!), az újságírónak megvan a munka, az újságnak egy értelmes cikk, az olvasó pedig tanul.
Mindenki jól jár.
Van még egy érdekes következménye annak, hogy így készül a cikk: a szakma nem kezd el vitatkozni rajta. Még akkor sem, ha egy-két dologban az ember nem ért egyet. De nem vitatkozunk, mert úgy egészében jó a cikk, jót tesz mindenkinek, és ráadásul a nyilatkozók közül legalább egy mindig ismerős, akiről még kocsmában sem szivesen mondunk rosszat... főleg, ha nincs is miért rosszat mondani róla.
Utolsó kommentek