Wom - azaz word of mouth, vagyis szóbeszéd marketing. Én is írtam párszor róla, mert hasznos és érdekes eszköz. Hasznos, érdekes, de új, és sokan nem ismerik. Vagy félreismerik. Esetleg féligazságokat gondolnak róla. Vagy le is írják azokat.

Ha ezt a Blikk vagy a Story magazin teszi, akkor az ember megvonja a vállát: ez van, nem vártunk többet. De ha egy gazdasági hetilap teszi ezt, akkor az ember bosszankodik.

A Figyelőben megjelent egy cikk a wom-ról. Így kezdi:

Itthon is hódítani kezd a szájreklám, amikor felbérelt véleményformálók terjesztik egy-egy termék vagy cég jó hírét.

Hát ez elég nagy butaság. Félinformáció. Egyébként ott van a cikk mellett, mi is a WOM:

SZÓBESZÉD-KAMPÁNY. A szájhagyomány-kommunikáció (word of mouth) lényege, hogy kulcsfigurák, véleményvezérek adják szájról szájra a megrendelő által indított üzeneteket.

Namost. A szóbeszéd kampány fontos eleme, hogy nem felbérelt emberek mondják az üzenetet! Azaz amiről a Figyelő újságírója írt, az valami más. Mi más?

Szántó Balázs a blogjában a cikk kapcsán nagyon pontosan ír erről:

Legutóbb a Figyelőben jelent meg egy írás Hermann Irén tollából, ami szerintem tökéletesen összezavarja az olvasót, lévén elsősorban nem a WoM-ról, hanem a stealth marketingről szól. Vagyis arról, amikor felbérelt, fizetett statiszták ajnároznak egy-egy terméket, és a szó legszorosabb értelmében átverik a fogyasztót. Nem kérdés, hogy ez etikátlan, és hatalmasat lehet bukni rajta.

Csakhogy ez nem word of mouth.

Tehát az újságíró - vélhetőleg tudatlanságból - összekeveri a fogalmakat. Mindezt egy olyan újságban teszi, amit olyanok is olvasnak, akik döntéshozó helyzetben vannak, és elfogadják a Figyelőt, mint hiteles hírforrást. Ezért javaslom, hogy használjuk fel a wom-ot a wom védelmére: mondjuk el minél több embernek, hogy a Figyelő cikk nem pontos, és hívjuk fel a figyelmet Szántó Balázs írására, hogy tisztuljon a kép.

Legyünk a wom evangelistái. Pontosítsuk az információt!