Az idei nyár talán legnagyobb belterjes botrányává nőtte ki magát a Golden Blog verseny. Először a szűk lista kategóriái és bekerült blogok miatt, majd a végső győztes Wolf Gábor és az ő módszere miatt.

Mert valjuk be: beleszaladtunk egy jó, nagy atyai pofonba. Mi, akik a hazai "blogszférában" időzgetünk, mi, akik próbáljuk fontosnak érezni magunkat (mert próbáljuk), mi, akik azt gondoljuk, ezek a bloggerek egy igen stöfe kis közösség.

Erre jön egy ember, aki - horribile dictu! - nyerni akar egy versenyen, és egy végtelenül egyszerű eszközzel kiszélesíti az érdeklődési kört, és nyer. Mily szörnyűség!

De nézzük meg, mi is történt az utolsó fordulóban: szavaztak 4700-an. Nem, nem a győztesre, hanem összessen! Namost, ehhez érdemes tudni, hogy kb. 1 millió Ft-ból már csináltam olyan kampányt, ami 2300 érvényes (és különböző) regisztrált felhasználót hozott, márpedig a Golden Blog mögött nemcsak a HVG állt a maga múltjával és offline erejével, hanem oda sorakozott még pár blogszolgálttó is. Mr. A, a Freeblog főtótumfaktuma egy komment erejéig ki is fejtette, hogy mennyi de rengeteg hirdetést is adtak a verseny népszerűsítésére.

És szavaztak 4700-an. Most tegyük fel, Gáborra (nem a blogjára, hanem az azt író tanácsadó személyére!) leadott szavazatok külsősöktől származnak. Ez 1274 szavazat. Vagy jó, nem mind külsős, csak mondjuk ezer ebből. Akkor azt látjuk, hogy nincs négyezer ember, akit ez az egész a végén érdekelt volna. Mindenki nyaralt? Vagy ennyire érdektelenség lett az előzmények miatt?

A második helyezett blog nem kapott ezer szavazatot. Egy olyan blog, amit egyrészt egyszerre többen írnak, másrészt a napi látogatószáma ennél jóval több!

De említhetném az Indexes kiemelt blogokat is, amik szintén kevés szavazatot kaptak.

Ez szerintem kb. három dolgot jelent kapásból. Először is, kevesen vagyunk olyanok, akiket ez az egész érdekelt. Magyarul ez a verseny nem volt más, mint vihar egy pohár vízben. Másodszor a verseny valamiért nem kapott megfelelő reklámot. Nem is a méretével, hanem annak hatékonyságával van itt a baj! Harmadszor én még azt merem levonni, hogy sokan úgy olvasnak blogokat, hogy nem tudják, hogy amit olvasnak, az blog. Vagy ha tudják sem érdekli őket. Azaz a nagy olvasottságú blogok símán elférnének egy portál rovataként, és ez nem lenne túlságosan jelentős változás az olvasók szemében.

Beleszaladtunk tehát egy nagy pofonba. Wolf Gábor ráébresztett minket: egy síma e-mail körlevél taccsra teheti az egész hazai blogszférát. Nincs mit tenni, le kell vonni a következtetésekt, fel kell kelni, és bízni abban, hogy egyszer csak felnövünk mi is.