Nehéz eldönteni, hogy a hazai cégek adatkezelési hibái tudatosak vagy tényleg az ismeretek hiányából fakadnak. De mint tudjuk, a törvény nem ismerete nem mentesít annak érvényessége alól, ezért érdemes néhány dolgot - csak úgy adatkezelésileg - tisztázni.
Az első és legfontosabb: a birtokunkban, ismeretünkben lévő adatokkal nem csinálhatunk bármit! Azaz hiába ismerem valaki e-mail címét, nem küldhetek neki kéretlenül reklámlevelet!
Tehát: ha valaki tévedésből elküldi nekünk a fél címlistáját, még nem vagyunk jogosultak arra, hogy az abban szereplő címekre reklámot küldjünk.
Sőt! Ha valaki megadja nekünk az e-mail címét, hogy azzal regisztráljon egy szolgáltatásra, még nem küldhetünk neki reklám levelet! Csak akkor - a törvény nagyon világosan fogalmaz -, ha a felhasználó ezt kéri. Azaz akkor, ha bejelölte, hogy igen, megengedi, hogy kapjon reklámot.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Úgy képzeljük el, mint a szoftver licenszet: hiába van meg nekem a Windows Vista CD-n, ha nem jogtisztán jutottam hozzá, akkor nem használhatom, nem rakhatom fel egy gépre sem. Így van ez az e-mail címekkel: hiába gyűjtünk be innen-onnan címeket, azokra nem küldhetünk reklámlevelet.
Semmit. Engedélykérést sem! Már az is reklámnak minősül (ami egyébként szerintem a törvény túlzott szigora, de mint jogalanynak [így hívják?] nem áll módomban felülbírálni azt).
Tehát: spam az a levél, aminek az alján vagy tartalmában az alábbiakat olvassuk:
Ez a levél nem spam, hanem a 2001. évi CVIII. törvény 14. paragrafusában elõírt hozzájárulás-kérõ levél.
A Google-re hivatkozó levél egyébként külön felháborító, ugyanis abban egy szombathelyi cég online hírlevélküldő szolgáltatást reklámoz (helyesírási hibás levéllel...).
(Ezúttal köszönöm Ernőnek, hogy felhívta a figyelmemet a témára.)
Utolsó kommentek