Miközben többen már a web 3.0-ról írogatnak, addig én még le vagyok maradva a 2.0-nál, annak is az internetes tartalmakra és általában a felhasználói viselkedésre gyakorolt hatásánál. Hajlamosak vagyunk a hagyományos médiával összevetni az internetet, pontosabban az internetes tartalmakat. Én hetek óta a közszolgálatiság és a web 2.0 kapcsolatán agyalok (amikor időm van), mindenféle cél nélkül, egyszerűen érdekel a probléma.

A közszolgálat „a társadalom közös szükségleteinek kielégítésére létrejött, közösségi forrásokból finanszírozott közszolgáltatás", aminek az alap értéke a szólásszabadság. Nagyon szépen hangzik, persze tudjuk, a gyakorlatban a közszolgálatinak nevezett média más. Országonként és időszakonként is változik, mivé válik az adott társadalomban a közszolgálat.

Nálunk például az állami médiát szokás közszolgálatinak csúfolni: bár igaz, hogy közösségi forrásból finanszírozott (adóból), de csak részben ilyen, hiszen reklámbevétel is van a rendszerben (amitől máris elkötelezetté válik és befolyásolható más irányokba), ráadásul a "közösségi szükséglet" általában a mindenkori hatalom kiszolgálása.

Érthető tehát, hogy errefelé nem sok bizodalma és értéke van az embernek a közszolgálatiság felé. Leginkább a vicc kategóriába sorolódik. Mármint a "köz" része. Miközben a világ boldogabbik (gazdagabbik) felén azért közelebb áll az optimálishoz ez az egész. Pontosabban az USA-ban ez teljesen máshogy működik, ott ugyanis nincs állami média.

Ugyanakkor az internet itt is változást generál. Nem foglalkozik a hivatalos média valamivel? Itt az internet, ahol el lehet mondani a véleményünket, az információinkat, a panaszunkat.

És a köz önkiszolgál. Blogokat indít, beküldi a panaszait, feldolgoz témákat, megpróbál információkat szerezni. Wikit indít, fórumokban beszélget, ha kell a hatalom és a pénzes cégek ellen szervezkedik. Mert az internet is megadja a közszolgálatiság alapját, a szólásszabadságot.

Fel is merült bennem, hogy ezek után van-e bármi szükség az adópénzből állami propagandát (is) csináló közszolgálatiságra? A tévére, rádióra elköltött pénzek töredékéből lehetne webes szolgáltatásokat pályázati úton futtatni, és még több ember számára biztosítani a tényleg kontrol nélküli információhoz jutást.

Persze a mai pályázati rendszereket ki kell hajítani a fenébe. Egyre több az álszolgáltatás, az eleve halott fejlesztés, ami csak pályázati pénzek kiszedésére, elfedésére készül. Ez így láthatóan nem jó. Én most tökéletes megoldást nem fogok adni, mert nem tudok adni. De azt talán érdemes végiggondolni: minél erősebb a közösségi web, annál inkább önkiszolgálóvá válnak az emberek ilyen téren is, és annál hamarabb kellene az államnak messzire takarodnia innen.

Hát, idáig jutottam. Mi a véleményetek erről? Valóban lehet a web 2.0 egy újfajta közszolgálat, vagy a hagyományos megoldásokra mindig is szükség lesz?