Érdekes élmény volt a mai debreceni Reklámhetes rendezvény. A rendezők kitettek magukért, komolyan gondolták ezt a napot. Ezúton is köszönet Jászberényi Attilának és a Látványos Grafikai Műveknek a szervezésért, a fogadtatásért és a lehetőségért.

És köszönet a közönségnek is, hogy elviseltek. Nem szeretném most sorolni, kimindenki nem jött el és miért - tény, a meghívottak közül egyedül én voltam ott. Meg persze a szervező debreceniek. Így aztán jó sokat beszéltem, sokkal többet, mint terveztem.

Azért nem értem én ezt a dolgot. Elhiszem, hogy a Reklámhét nem a hazai legrangosabb reklámos esemény, elhiszem, hogy Debrecen messzebb van mint a szomszéd kerület, de iszonyúan vacak lehet egy szervezőnek, ha az utolsó pillanatban lépnek vissza az előadók. Hiszen ő nem mondhatja le, ki kell állnia a közönség elé, és meg kell magyaráznia a megmagyarázhatatlant: ti kevesebbet értek, mint a Más Fontos Dolgok, le vagytok ejtve, örüljetek, hogy egyáltalán gondoltak rátok.

Nem kötelező elvállalni egy ilyen programot. Ha az ember meggondolja magát, le lehet mondani időben. De kevesebb mint 24 órával az esemény előtt {cenzúra}!