Bármennyire is sokan olvasnak egy blogot, azért ez a fajta megjelenés mégis a hosszú farok elnyúló része: amiből sok van, és egyenként viszonylag alacsony a látogatottsága.

Ennek megfelelően olyan rétegigényeket is kielégíthet, ami másokat nagyon nem érdekel. Erre mutat egy példát a legutóbbi bejegyzésem végén kialakult kisebb vita: vajon minek csinálok ilyen utánközlést ezen a blogon?

Pedig nagyon egyszerű: ezt a blogot még mindig magamnak írom. Azt írom meg, ami nekem érdekes, ami az én véleményem, ami nekem fontos. Ezek az adatok számomra fontosak, és tudom, ha felrakom az Onlinemarketing blogra, akkor azt meg is fogom biztosan találni. Tehát a hosszú farokban én már egymagam olvasó is vagyok. Innentől, ha ez rajtam kívül még egy embert érdekel, akkor az már az eredeti cél túlteljesítése.

Egyébként érdekes dolog az, hogy mit olvasnak az emberek. Számomra mindig okoz meglepetést egy-egy statisztika böngészése, hogy mit linkelnek, mit olvasnak sokan. Néha olyanokat is, amiket tényleg nem szánok nagy közönségnek.

Egyébként több olyan blogot is ismerek, amit egy ember magának, vagy pontosan egy ismerősének (pl. volt feleség...) írogat. Ezek a blogok igazán nem számítanak nagy közönségsikerre, nem céljuk széles tömegek elérése. A célcsoportjuk világos és egyértelmű. Vagy itt van az egyik kisforgalmú blogom, a NapiLoL. Páran olvasgatják, és ez nekem pont jó. Csak azért indítottam, hogy amit eddig a Twitter 140 karakterébe akartam beeröltetni vagy éppen valami IM-en küldtem át, annak legyen egy normális felülete.

Mi ebből a tanulság? Ha van egy konkrét, de nagyon kis célcsoportunk, azt egy bloggal - és jó sok munkával - prímán el tudjuk érni. Igaz, lesznek olyanok, akiknek ez nem érdekes, nem tetszik, ad absurdum utálják. De ha a célunkat elérjük, akkor az ő véleményeik ebből a szempontból nem érdekes.

Más szempontból persze érdekesek, hiszen elijeszteni, magunkkal szembeállítani sem jó az embereket. Hacsak nem direkt az a célunk...