"Mottó: attól, hogy üldözési mániád van,
még nem biztos, hogy nem üldöznek!"

Vicces dolog ez a gerillamarketing. Minden sarkon reklámnak látszó tárgyat látunk, minden botrányos elrontott weblap mögöt ott lehet a gerillázós szándék, és ma már nem lehet csak úgy megírni valami vicces vagy megdöbbentő bejegyzést, hogy ne féljünk a manipulálási szándéktól.

A szóbeszéd marketingnek ez a veszélye egyelőre még keveseknek tűnik fel, inkább azok látják, akik a szakmában benne vannak, vagy nagyon közelről (és nagyon kritikusan) nézik ezt a világot. Ez egyelőre a szerencsénk. Mert ezek az eszközök pont attól működnek, hogy igazából az emberek többsége nem is látja, hogy működik. A gerillamarketing a reklámvilág beépített ügynöke. Ha lebukik, akkor már nem tud mit csinálni: nem működik.

Nagyon kell vigyázni arra, hogy etikusak legyenek a gerillamarketing reklámok (is). Nagyon kell vigyázni arra, hogy utólag ne mutogassanak ujjal a reklámra, a reklámnak látszó tárgyra. Fontos, mert ha az emberek bizalmatlanok lesznek, akkor egyrészt nem fognak működni az ilyen megoldások, másrészt még jobban meg fognak bennünket utálni. Aztán majd ha kiejti valaki azt a szót, hogy "marketinges", még majd keresztet is vet és a bal válla fölött köp egyet. Nem kéne eljutni ide.

Azért sem kellene eljutni ide, mert előbb-utóbb valamelyik politikusnak is feltűnik, hogy van itt kérem egy ilyen izé, egy ilyen föld alatti eszköz, ami nincs még rendesen szabályozva. Nosza, szabályozzuk! És attól mentsen meg bennünket az Isten...

Ezeket végiggondolva azt látom, nagyon kellene valami etikai kódex, amit legalább az érintett ügynökségek elfogadnak. Kellene egy olyan önszabályozás, amit szívesen betartunk, amire lehet mutogatni, ha egy politikusnak vagy közszereplőnek eszébe jutna törvényt hozni.

Sokkal jobban járunk, ha mi magunk tartjuk keretek között a gerillamarketinget. Lépni kellene, minél hamarabb!