A kampánycsend az egy tipikus XX. századi valami. Abból a korból származik, amikor a híreket, az információkat kapuőrökön, hivatalos csatornákon keresztül lehetett a nagy tömegekhez eljuttatni. Egy olyan kor terméke, amikor techinkailag is megvalósítható volt a szabályozás.

A kampánycsend ugyanis nemcsak arról szól, hogy a választást megelőző pénteken éjféltől kezdve nem lehet új politikai reklámot elhelyezni sehol, hanem arról is, hogy a szombat hírekben is politikamentes. Elvileg.

Ha valaki a hazai tévék kínálatából, újságból vagy rádióból tájékozódik, akkor persze azt is tapasztalja, hogy valóban nincsenek polhírek. De ha valaki internetet használ...

Még szombaton tette ki a Bede Márton ezt a screenshotot, ami a Google hírek nevű szolgáltatást mutatja. Jól látszik, hogy ez bizony nem politika- és választásmentes. Aztán ugye hogyan fog a magyar szabályozás egy Google AdWords hirdetést szabályozni? Vagy a FaceBookban szabad például hirdetni? És mi a helyzet az iwiw személyes üzenőfalával? A Twitterrel?

A kampánycsend a gyakorlatban halott. Idejétmúlta izé, olyan valami, amin túl kell lépni. Ahogy például az USA-ban sincs kampánycsend, úgy nálunk is engedni kellene az utolsó percig történő reklámokat és a szavazás napján a legális szavazásra buzdítást.

Ez nemcsak engedné a valós gyakorlatot, de ráadásul elvileg a részvételi arányt is növelheti. Volna tehát politikai érv is mellette.

Nincsenek illúzióim, a hazai pártok ennél jóval egyszerűbb kérdésben sem képesek dönteni, főleg nem a józan paraszti ész alapján gondolkodni. Valahogy olyan ez az ország, mint az egyszeri hülye gyerek, aki egy ideig együtt nőtt az agyával, aztán valahol elkerülték egymást. A mi agyunk a pártok, a politikusok. Az ország valahol egész máshol jár, mint azt ők képzelik.