Kísértet járja be az internetet – a fizetős tartalmak kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi internet minden hatalma: a felhasználó és a szolgáltató, radikálisok és tartalommegosztók.

De vajon miért? Miért akarnak a tartalomgyártók most pénzt kérni olyanért, emiért eddig nem kértek pénzt? És a másik oldal vajon miért nem akar adni olyanért pénzt, ami neki elvileg kell, amire szüksége van?

Vagy az is lehet, félreértünk, esetleg összemosunk dolgokat?

Először is oszlassunk el egy tévhitet: az interneten nemcsak ingyenes tartalom van. Sőt, nagyon sok értelmes és érdekes tartalom van pénzért. Idehaza is, külföldön is. Ezek jellemzően adatbázis-szolgáltatások, exkluzív cikkek, hírarchívumok. Olyan tartalmak, amik nem kellenek a nagy tömegeknek, akiknek viszont kell, azok meg tudják fizetni.

Másrészt az interneten van egy nagy-nagy fétis: a látogatottság fétise. Ez annyira fontos, hogy sokan mindent alárendelnek: minőséget, erkölcsöt, társadalmi elvárásokat. Egy dolgot nem: a pénzt. Mert a pénz bizonyos határok között a látogatottságra "izgul". Például hazai viszonylatban napi 30 ezer egyedi látogató alatt nem nagyon állnak szóba portállal az ügynökségek...

A látogatottság persze úgy érhető el, ha sokak számára érdekes tartalmat nyújtunk, elérhető módon. Ebbe nem fér bele a fizetőssé tétel! Eddig a cél az volt, hogy komoly látogatottságú valamiket építsünk fel, hogy szóba álljanak velünk a hirdetők. De akkor most honnan jött hirtelen ez a fizetős izé? Miért akarnak most ezek a látogatottságra épülő vállalkozások hirtelen üzleti modellt váltani?

Kézenfekvő válasz lenne a válság. De nézzük csak meg: tényleg váltani akarnak?

A most kísértő hír alapja olyan nem internetes kiadványok (FT, NYT, vagy a XX. század médiacápája, Rupert Murdoch), akik ahhoz vannak szokva, hogy a kiadványaikért pénzt kapnak. Eladják azokat! Ez az egész internetes hülyéskedés nekik idegen. Soha nem hittek az ingyenes tartalmakra épülő modellben, maximum kényszerűségből választották azt. És most jött a válság, íme a lehetőség, megvan a megfelelő marketing bullshit, amivel be lehet vezetni - végre! - a fizetős tartalmakat.

Tehát nincs itt kérem semmi újdonság, csak az offline mogulok újra támadnak. Erős média háttérrel, saját üzleti elképzeléseik támogatásával ismét kísértet járja be az internetet.

De ahogy egy másik kísértetről is kiderült, hogy csak papíron jó és életképes, de a való világban egy nagyon furcsa és kifacsart valami lett belőle, úgy erről a kísértetről is sejthetjük: nem fog megoldást hozni a sajtó válságára.

Nagyon jó lenne tehát, ha helyén kezelnénk a dolgot: nincs it semmi újdonság, nem valami ismeretlen kísértet jelent meg, hanem a XX. századi sajtó üzleti modelljének a kísértete ijesztgeti most a népeket.

De nem kell félni tőle. Ez már a XXI. század, ahol a kísértetet nem bántjuk, inkább kiállítjuk, mindenkinek - ingyen! - megmutogatjuk, és a látogatottsága miatt (de érdekes! ilyen is volt? nahát!) még bevételre is szert teszünk.