A reklámokban rendszeresen kihasználjuk, hogy az embernek rövid az agya, vagyis konkrétan nem emlékszik régi dolgokra. Pontosabban ez így nem igaz: emlékezni emlékszik, csak máshogy.
Ahogy a mondás tartja: az idő megszépíti az emlékeket! És igen, ez így van, valójában. Igaz, a reklámszakma erre még rá is tesz egy lapáttal. Hogy mire gondolok?
Nem voltunk gazdagok a volt rendszerben, a szüleim vidéki pedagógusként nem kaptak különösebben sok pénzt. Persze szegények se voltunk, de mai kategóriában inkább az alsó-középosztály tagjaiként szerepletünk a statisztikákban. Így aztán értelemszerűen nem a nyugatról behozott "márkás" cuccokban nőttem fel, sőt, még a hozzánk közel léve majdnem-nyugat Jugoszláviából is csak jobbára PEZ cukrot és Donald rágót kaptam. Szerencsére az akkori világ sokkal kevésbé szólt az anyagi javakról, a boldogságunk nem ezen múlott - és visszaemlékezve nagyon jó évek voltak azok.
Nade így a szocialista vívmányokat kaptam pl. ruházkodásban. Tisza cipőt. Valamilyen magyar farmert (Trapper, rossz esetben - "Trapper farmer világmárka, minden marha ezt használja!" - bár pont farmert hoztunk Isztambulból, persze az sem volt igazi Cassucci, hehe). És hát a hasonló jóságokat. Roll jégkrémet ettük, Et-Üd-öt és Márkát ittunk, és így tovább.
Hordot rajtam kívül valaki akkoriban Tisza cipőt? Ritka szar egy cucc volt, kb. semmi pozitív emlék nem maradt meg belőle! Aztán mégis, hirtelen pár éve "megbrandelték" a régi márkát, és aki igazán menő csávó volt, az Tiszát vett!
Hát, én nem. Nekem sokkal több volt a rossz emlékem. De úgy látszik, a kollektív emlékezet kihagyott, és a mai fiataloknak a Tisza cipőmárka már valami más. Elfelejtettük a rossz emlékeket.
Ez a rossz emlékezet persze nemcsak erre jó. Cégek, termékek kerülhetnek rossz passzba, kerülhetnek botrányokba - majd évek múlva mégis kimosakodva, újszerűen jelenhetnek meg a piacon.
Belefér. Ma már nem emlékszünk a kilenecvenes évek reklámjaira sem, sőt, egyesekben már azok is nosztalgiát ébrsztenek. Tudják! Omo. Ambi-pur. Fogyi tabletta. Hát nem?
De ennek van egy nagyon mély tanulsága: ha elrontunk valamit, akkor van lehetőségünk javítani! Csináltunk egy rossz weblapot? Rajtunk röhög a fél szakma? Nem baj, lapítsunk pár hónapot, csináljuk meg az újat, aztán írjunk valami tutkó kis ügyes sajtóanyagot, és máris innovatív és technológiailag előremutató integrált kommunikációs elemmé válik a kis szégyelt régi webcím.
Mert emlékezni, azt nem fognak az emberek. És ez nekünk annyira nem is baj.
Utolsó kommentek