Hétfőn jelent meg az a kutatás, amelyből kiderült, mennyi tévéreklámot toltak az arcukban tavaly, és melyik volt az a reklám, amit a legtöbbször adtak le.

A pontos adatok elolvashatók a Kreatív Online-on, de azért kiemelném a nyertes reklám számait:  

A legtöbbet vetített reklámszpot az Advil Ultra Forte volt a fiktív Urbán Ildikó művelődésszervező szereplésével, ami összesen 15 274-szer jelent meg a tévében, április 24-én például 81-szer.

Íme a reklám:

Megnéztem. Most. Mert bevallom, eddig még nem láttam. Pedig naponta nézek tévét, sokféle adót, és nemcsak a reklámmentes HBO-t. De alapvetően reklámkerülő vagyok, vagyis ami felvételről megy, ott a reklám átpörgetődik, a normál adás esetén minimum hang le, de jellemzőbb inkább az elkapcsolás.

Vagyis tavaly a 15274 megjelenésből egyszer sem jutott el hozzám a reklám. 2009-ben töltöttem be a 38. évemet, a fővárosban élek, néha fáj a fejem (jellemzően a stressztől), vásárlóképes vagyok és szoktam is gyógyszereket, gyógyhatású szereket vásárolni. De sem a reklámmal, sem a termékkel sehol nem találkoztam. Miközben a számok alapján a csapból is ez folyt - a tévében.

Ezek után felmerült bennem a kérdés: nem lett itt valami elcseszve, kedves médiatervezők? Mondjuk lett volna olyan pár százzal kevesebb megjelenés, cserébe más eszközökkel el lehetett volna érni engem is, nem? Mert reklámot, azt kapok. Nem is keveset.

Aztán felmerült bennem a kérdés: lehet, csak én vagyok csodabogár? Sikerült olyan módon helyezkednem, hogy pont nem láttam? (Elvileg átlagosan 100 alkalommal kellett félrenéznem, haha.)

Most tanácstalan vagyok. Lehet, szegény médiatervező nagyon ügyes volt, és csak én voltam ravasz dög, amikor elkerültem a műremeküket. De az is lehet, egész egyszerűen nem vagyok nekik fontos. Végülis mindegy. Van nekem jól bevált fájdalom csillapítom, ha mégis kell. Mit foglalkozok én bármi mással.