keresztúri baumax: melletünk lévő pénztárnál fizetett egy hölgy, majd fizetés után eltette a pénzét és az árukat a szatyorba. ezt a biztiőr, aki a kasszát üríteni jött nem bírta kivárni és átzavarta a másik pulthoz, hogy ott pakoljon. az eladó szó nélkül nézte, aztán mikor a hölgy visszaszólt távozáskor a többi ügyfél előtt röhögtek rajta meg szidták egymásnak. a pólókon meg 2 féle szlogen, mind2 arról szólt, h milyen kurva szívesen segítenek nekünk és értünk vannak.

A kedves vásárló pedig legközelebb nem megy oda. Meg elmondja másnak is, mit tapasztalt, hogy azokat is lebeszélje az adott üzletről. Így megy ez, és látá az úr, hogy ez így jó.
Ámen.

Bécsi úti C&A valóban vérforraló. Azóta lényegében bojkottálom őket (biztos ettől mennek csődbe, jól ;)

Aréna C&A dettó ugyanez. Fizetek, olyan kedves, hogy rögtön elfelejtettem, számla kellene. Ezek után vissza, mondom, kellene számla, azt mondja, már nem tud adni. Egyrészt nem hiszem, hogy igaz, másrészt többet nem megyek oda. Az Aréna Plaza-ba sem, mert elment tőle a kedvem. (Eddig ott vásároltam Apple termékeket, ott ettem a Sushit, oda mentem moziba) Mondjuk az ottani mozi sem jobb. Hát most mind elesnek ettől a bevételből, lehet egymásnak gratulálni, kedves Üzletek. Sőt, mivel csak C&A-ban tudok magamnak ruhát venni, a jövőben csak Ausztriában vásárolok. Gratula, magyar gazdaság! Exportálni kellene, nem importálni, akkor menne minden.

@dezo: igazad van, ha ezt valóban betartanánk, akkor nagyon leszűkülne az a kör, ahova jó érzéssel be lehetne menni:( de valahol a probléma oda vezethető vissza, hogy ki és milyen alapon veszi fel az embereket...:(

De hát miért csodálkoztok..? Ha van saját vállalkozásotok, akkor tudjátok, hogy a saját bőrötökre megy, hogy kedvesek legyetek. De ha nem saját vállalkozásban dolgozik egy magyar ember, "dögöljön meg a tulaj a rengeteg pénzével" a hozzáállás. Sosem volt még saját vállalkozásuk, fogalmuk sincs, micsoda kínszenvedés és aggódás tud az lenni. Az alkalmazottak így is meg úgy is megkeresik a havi 70 (!)-120 ezer forintjukat, ami valljuk be, az éhenhaláshoz elég. Devizahitel-törlesztéshez semmiképp... Szóval itthon majdnem mindenki enervált, céltalan, motiválatlan... :( Hiába születnek az újabbnál újabb "légy pozitív és kedves" könyvek... Az emberek 80%-a utál dolgozni. Ilyenek lennénk? Hogyan lehetne ezen segíteni? Hogyan lehetne egy bolti eladót motiválni? Jutalékkal?

@Papírtigris 2009 Bt.: Olyat vegyél fel, akivel megvan az összhang. Aztán már könnyen megy az is, hogy megértse a vállalkozás céljait, és lehet KÖZÖSEN hajtani érte.
Persze ehhez olyan tulaj/vezető/főnök kell, aki szintén hajt a célokért, támogatja a beosztottat és nem csicskáztatja, stb... Szóval nem hinném, hogy éppen csak a munkakultúrával lenne gond. Mélyebb ennek a gyökere. Együttműködés, partnerség, egymás megbecsülése és elfogadása, ilyenek hiányoznak.
De ne búsulj, két-három generáció alatt már lehet érdemi fejlődés!
:)

Ma voltam vagy 5 cipoboltban. Kertem egy meretet, altalaban hoztak 2-ot vagy 3-at rogton (amit kertem +kisebbet, nagyobbat)... belepeskor elso kerdes, hogy tudnak-e segiteni, ha nemmel felelek, akkor 2-3 perc nezelodes utan ujra megkerdik. Mikozben probalom a cipot, tanacsokkal latnak el, hogy hogyan kell apolni es tartani hogy tovabb jo allapotban maradjon. Amikor nem tetszik, akkor attol fuggoen mi volt az ok, ajanlanak masikat. Ha tul kemeny volt, akkor majdnem ugyanolyat csak puhabb borbol, ha tul alacsony a boltozat, akkor magas boltozatuakat...
Jah igen. Majdnem elfelejtettem. London.

@dezo:

"Aztán már könnyen megy az is, hogy megértse a vállalkozás céljait, és lehet KÖZÖSEN hajtani érte."

Egy alkalmazott soha nem fog veled közösen hajtani a te céged sikereiért. Egy alkalmazott a saját céljaiért hajt. Ideális esetben a két fél céljai közel állnak egymáshoz: pénzt kell keresni.

Aki ismeri a kereskedelemre jellemző béreket, hozzá a nagyjából bámelyik cégvezetésre jellemző munkakultúrát, az tudja, hogy abban a szférában a tulajdonosi körnek és az alkalmazottaknak nincsenek közös céljaik.

A tulajdonos felvesz valakit, mert nem akar saját maga cipőt árulni. Az első alkalommal, ahogy az érdekellentétek a felszínre jönnek, előáll az aduásszal: ha nem tetszik, satöbbi... tíz másik, satöbbi...

Az eladó elmegy valakihez dolgozni, mert nem akar éhen halni. És naponta szembesül a magyar viszonyokra jellemző motivációs technikákkal, amik között a jutalék és a prémium legfeljebb a kötelező szakmai minimálbérbe beépítve szerepel.

Igen, nem tévedés: a kereskedelemben gyakorlat, hogy az alkalmazottnak kötelezően kifizetendő legalacsonyabb összeg már tartalmazza a jutalékot.

Addig, amíg Magyarországon a VEVŐ a legnagyobb zavaró tényező a boltban... addig ez lesz.

Ha ez megszűnik, akkor fog eljönni a kánaán és a nyugati kiszolgálás.

Konrád, ne húzd fel magad, nem érdemes. Nem mész oda legközelebb - legfeljebb.

Össze kellene hasonlítani az osztrák és a magyar eladó bérét és életszínvonalát. Ugyanazt a terméket árulják, ugyanannál a cégnél. Hova is kerül a különbség?

Nagyon ismerős hozzáállás, de ez talán a fizetésarányos magyar munkavégzés... és természetesen ezt nem csak a bolti eladók esetében tapasztaltam. Sajnos.

@foldip: Sok helyen előfordul ez azért még itthon is, bár egyre ritkábban az tény.
Mondjuk engem ez a ló másik oldala is nagyon tud zavarni, amikor nyugodtan elböngésznék magamban, de nem lehet levakarni az ultrasegítőkész eladót..

Ne kelljen villanyszerelőt hívnod, mert ma simán megölöd.

@Mária: "Egy alkalmazott soha nem fog veled közösen hajtani a te céged sikereiért."

Ez nem igaz. Csak jól kell vezetni a céget. Nézz körül, te is találsz példát, ha érdekel.
Amit pedig hosszan fejtegetsz, az jellemző, valóban, éppen ezért még értékesebb, ha valaki MÁSKÉNT csinálja.

Konrád, amikor találsz magadra egy jó nadrágot, akkor abból vegyél legalább kettőt hármat, így nem lesz gond ha az egyik elszakad. ;)

@B.Cs.: ennek az a feltétele, hogy legyen a boltban legalább három db, a méretemben. Nem volt. Egészen pontosan egy darab volt.

Talán az lenne a megoldás, ha csinos nők helyet, kevésbé csinos, vagy ronda nőket vagy férfiakat alkalmaznának. :)

Nem akarok hülyeséget beszélni, de legutóbb vagy new yorker-ben, vagy c&a-ban vettem egy szoknyát, meg egy napszemüveget. (nem emlékszem, mi van itt gödöllőn :D)
A pénztárban nagyon morcos nő volt, az egész arca durcis volt.
Pont úgy jött ki az ár, hogy 200 forintot kellett volna visszakapnom.
Szokásom szerint hagytam...
Hát ne tudjátok meg, hogy mennyire meglepődött az eladó, hogy borravalót kapott!
Csak nézett rám, zavartan, aztán elkezdett szépen mosolyogni, de nem azzal a műmosollyal, amit a rendszeresen borravalót kapók már álmukban is nyomnak, hanem igaziból. Én meg megkértem, hogy a szemüvegről operálja már le valahogy azt a hülye madzagot, amivel azt a fél méteres címkét rakták rá. Ezek után szivesen molyolt vele.

Persze ez tök véletlenül alakult így, de valahogy nem bántam azt a 200 forintot. Befektetés volt :)

Konrád, máskor próbáld meg, hogy hótt idegesen is kedvesen állsz mindenkihez. Hatni fog. Csak visszakaptad, amit adtál. Az eladóknak kifinomult érzékük van a nehéz ügyfelekhez, és te pont az voltál... Már bocs :)

@Vidi Rita: nem voltam nehéz ügyfél jelen esetben. Kérdeztem az eladót, aki kedves volt, de azt mondta, nem ő az osztályos. Odavitt az osztályoshoz, ő kérdezte meg a kolléganőt, és akkor ez az idősebb nő volt az, aki az első szavával már kelletlen volt. Esélyt se adott a borravalónak, hiszen pont hogy terméket nem tudott ajánlani...

@Konrad: Nem lehet, hogy a méreteddel volt a gond?

@heliox: nem is látta, nem is érdekelte. Mondom: a hozzáállás. El se jutottam oda, hogy érdemben kérdezzek, már olyan savanyú volt, mint a büdös zokni egy focimeccs végére.