Tegnap Szegedre kellett mennem (Budapestről), és kivételesen nem autóval mentem. Úgy gondoltam, megnézem, milyen élményeket hoz a vonatozás. Imádok autózni, de sokszor érzem azt, hogy a vezetéssel töltött időt lehetne másra is használni. Például dolgozni... Éppen ezért direkt olyan szemmel néztem ezt az utat, hogy mi éri meg jobban: autóval menni vagy vonatozni?

Pusztán a számok alapján a vonat olcsóbb. Nem nagyon olcsóbb, de olcsóbb. A vonatjegyből a legolcsóbb megoldás 6720,- Ft, a legdrágább 9120,- Ft. Az előbbi helyjegy nélküli másodosztály, az utóbbi első osztály, helyjeggyel. (Én az utóbbit választottam, szeretek kényelmesen utazni...) A jegy mellé jön a helyi közlekedés, vagyis ki kell menni az állomásra, és Szegeden is el kell menni oda, amiért utaztam. Ez szerencsés esetben 2-2 vonaljegy, én ennyivel meg is úsztam. Ez együttesen 1200,- Ft. Vagyis 7920,- Ft (illetve nekem 10320,-).

Autóval 360 km, ez 7,5 l-es dízel fogyasztással durván 10000,- Ft. Erre jön a 4 napos pályadíj, 1650,- Ft, és a szegedi parkolás, ami olyan 600,- Ft körül megvan, tehát összesen 12250,- Ft, nem számolva a kocsi árát, a fenntartási díját, plusz erre a távolságra eső olaj és szerelési díjat. Ha ezeket is beleszámolom, akkor akár 20000,- Ft is lehetne a költség, de ennél nem sokkal több.

A fentiek alapján ki-ki eldöntheti, mennyit ér meg neki az utazás. A vonat első osztályra még visszatérek...

Nézzünk egy másik vetületet: az időt. Autóval ez így néz ki: Bp-Szeged háztól házig bő 2 óra, legyen 150 perc (vagyis 2 és fél). Összesen 300 perc, 5 óra. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy 10-re kellett Szegedre menni, autóval tehát elég reggel 7-kor felkelnem, majd miután elvégeztem a dolgom, azonnal jöhetek vissza, még ha hazamegyek Szegeden ebédelni, akkor is Budapesten vagyok még bőven 5 előtt.

A vonat kicsit más. Reggel fél 6-kor kell kelni, 6 előtt 5 perccel indulni, és kb. 9.40-re voltam a célnál (busz-vonat-villamos). Ez együtt 225 perc. Visszafelé is hasonló, vagyis az is újabb 220-230 perc, együttesen 450 perc, ami 7 és fél óra. És kb. 6-ra értem haza. Ebből a 7 és fél órából a vonatút, vagyis durván 4 és fél óra az, amit munkával tudok tölteni. Vagyis bár több az időigény, de mindent összerakva nyerek 2 és fél óra munkaidőt.

Megér ennyit a korábban kelés?

Végül: az utazás így is, úgy is fárasztó. Sokat segít az első osztály, ahol jellemzően alig páran utaztunk (és az utasok fele vasutas). Vagyis nincs tömeg, nincs zaj, nincsenek szagok. Van viszont számomra állíthatatlan légkondi... De ez nem baj ilyen nyarakon. De míg a vonatút fizikailag fárasztó inkább, az autózás agyilag. Vagyis munka szempontjából megint a vasút nyert.

Ezek alapján, ha egyedül megyek, elvileg jobb a vonat. És ez igaz is lenne, ha pár dolog működni is a hazai vasútnál. Mikre gondolok?

• Képesek legyenek oda adni helyjegyet, ahova kérem. Ne kelljen visszasétálnom a pénztárhoz, hogy amit adtak, az nem asztal mellett van és nem az együléses soron van...
• Legyen konnektor.
• Nem lenne baj, ha lenne wifi...

Ami még furcsa nekem: semmit nem tesznek azért, hogy az ember többet fizessen az első osztályért. Semmi olyan extra szolgáltatás, semmi olyan plusz, ami miatt az ember többet fizetne. Pedig ez is üzlet, és ha mondjuk csak az első osztályon lennének a fent felsorolt dolgok (vagy azok egy része), talán nem kongana az ürességtől a kocsi.

Összbenyomásban, úgymond érzelmileg tehát nem győzött meg arról a MÁV, hogy velük utazzak. Pedig az észérvek alapján velük kellene, csak valahogy nem érzek késztetést erre.

Viszont van ennek egy marketinges tanulsága, és ezért is hozakodtam elő az egésszel: attól, hogy valami olcsóbb, attól, hogy valami racionálisan jobb, még nem szükségszerű, hogy az kell nekünk. Ha valami nincs jól csomagolva, ha valami nem mutatja meg magát, nem ismerjük meg az előnyös oldalát, akkor nem lesz érdekes. Mondják, a jó borhoz nem kell cégér. De ez így nem igaz: pont a jó borhoz kell a cégér, hiszen azt a könnyebb eladni - hiszen jó!

A vasút is megtanulhatná magát eladni. A szolgáltatása még most, lepusztult állapotban is versenyképes lenne.