A hirdetők imádnak játékokat csinálni: a játékokban a fogyasztók aktívan részt vesznek, "bevonódnak", és ez olyan direkt visszajelzés, ami jó érzéssel tölti el a marketingest, ráadásul igazolja is, hogy, lám-lám, milyen fasza kis kampányt kreáltunk, hát zabálja a nép, látjátok nem? Dobtunk egy kis üveggyöngyöt, és vérszagra gyűlnek, mint az éji vad, hát nem király?

Mellékszál. Anno helyi rádióban dolgoztam, és ott is voltak játékok, szép számmal. Ilyen-olyan ajándékok, jellemzően nem túl drágák, de nem is nagyon olcsók. Ha egy játékot meghirdettünk, mindig azonnal égtek a telefonok, jöttek a játékosok, látszott, hogy hallgatják az adást, a hirdető örült, igazolni látta, hogy jó helyre került a pénze. Azt már csak mi tudtuk, hogy van egy 5-8 fős "kemény mag", akik állandóan játszanak, bármi is történik (és bármikor). Rajtuk kívül is voltak alkalmi játékosok, de ez az 5-8 ember biztosította nekünk az azonnali hype-ot, a visszajelzést - közben pedig már a telefon csörgéséről is szinte tudtuk, éppen ki hív minket. Mellékszál vége.

Tehát játszunk, bevonódunk, szavaznunk kell, és örülni, ha nyerünk, vagy ha más nyer. És miközben az egyik oldalon csak annyit várnak, hogy szavazz valakire - legyen szó Goldenblogról vagy egy Facebook-os akármiről - addig a másik oldal, az érintettek, kampányolnak, és minden eszközt bevetnek. Ezt a "minden eszközt" szó szerint kell érteni: mennek az emailek, felhívások, sőt... (Na, erről a "sőt"-ről most nem, de lesz annak is aktualitása.)

És így lassan, de biztosan kialakul, hogy az lesz a sikeres a szavazós játékokban, aki megtanul igazi erős kampányokat csinálni, aki megtanul kampányolni.

Van persze ennek jó oldala is: az így megszerzett tudás aztán felhasználható az élet más területén. És persze rossz oldala is: az ismerősöket állandóan zaklató, naponta spamekkel elárasztó barát egy idő múlva nem barát. Lepöckölendő mlm ügynökké válik, aki ha kérdez is gyanús lesz.

Kialakultak hát a házi kampányoldák, az amatőr reklámosok serege. És ha bekerül a képbe egy-két profi is, akkor vagy arat, vagy csak kapkodja a fejét: te jó ég, mi van itt!

Mondom mindezt tapasztalatból. Bár rám nem lehet szavazni sehol, de egy ügyfelünknek csinálunk szavazós játékot, ahol egy-két résztvevő azt gondolja, a legegyszerűbb, átlátszó trükköket is megesszük - majd amikor miattuk kicsit szigorítunk, rögtön megsértődnek... pedig tényleg csak annyi a cél, hogy tisztességes elbánásban részesüljön mindenki. És látom mindezt másnál is: úgy alakult, hogy két ismerősöm is elindult ugyanazon a Facebook-on meghirdetett játékon, ahol ráadásul nem is kevés készpénzt lehet nyerni, saját ötletük megvalósítására. Itt is beindult a belső adok-kapok, úgy a szavazatokban, mint verbálisan.

És belekerülni egy ilyenbe annyira nem jó. Hosszú távon pont azoknak lesz rossz, akik most ügyeskednek: egyre kevesebb ilyen játék lesz, nem éri meg a vesződés, nem éri meg a sok bosszankodás. A hirdetők majd leszoknak erről is. Pedig kár lenne: egy jól kitalált játék tényleg hatékonyan megszólíthatja a célcsoportot.

És hogy ne maradjon poén nélkül az írás, álljon itt a végén három link a fent említett három szavazási lehetőségre, némi blikkfang-gal nyakon öntve. Tehát:

Kit szeretnél elküldeni a Werk-be tanulni? A játék második fordulójában tíz ember közül választhatod ki a neked legjobban tetszőt! »»»

Szavazz Turcsán Tamás ötletére a Budapest Bank játékán, hogy meg tudja valósítani álmát, és segítséget kapjon arra, hogy segíthessen a segíteni akaróknak! »»»

Miyazaki Jun neve nem ismeretlen az online marketinges körökben, de most nem SEO vagy ppc a téma, hanem valami egészen más: a sci-fi! Ezen belül is a hazai sci-fi, amit nagyon jó lenne megmutatni a nagyvilágnak. Ehhez viszont le kell azokat fordítani... segíts Jun-nak, hogy nyerhessen a pályázatával a Budapest Bank játékán! A te szavazatodra is szükség van! »»»

Hát így. Igazi háztáji marketing, nem igaz?