Olvasgatom Dunder Krisztián könyvét, és azt hiszem, nagyon sokat fogok belőle tanulni, mire a végére érek. Egy kicsit helyre tesz pár dolgot (hiszen a nyilatkozó cégek történetét ilyen mélységig nehéz máshonnan megismerni), de ami fontosabb, inspirációt ad arra, hogy van értelme és van mit csinálni.
Számomra például az egyik nagy tanulság már most, hogy nem attól jó egy ötlet, hogy azonnal nyereségessé válik. Sőt, az internetes szolgáltatások fejlődésében teljesen természetes az az állapot, amikor egy új dolog elkészül, használjuk, de nincs mögötte üzleti modell, valójában üzletileg nem egy nagy cucc, sőt. Vagy veszteséges, vagy éppen csak nullszaldós.
Amikor startupok kapcsán szoktunk arról beszélgetni, hogy jó az ötlet, de hol van benne a pénz, akkor úgy érzem, ezzel a kérdéssel nem a realitások talajára rángatjuk vissza az ötletgazdákat, hanem olyan elvárásokat támasztunk, amelyeknek adott esetben nem lehet megfelelni. Ki kell mondani: nem az a legfőbb ismérve egy szolgáltatásnak, hogy azonnal nyereséges-e.
Igaz, céget nem lehet építeni pénz nélkül, és ez a könyvből is kiderül: mindig van egy olyan hátország - egy befektető, egy már jól működő szolgáltatás, egy másik vállalkozás -, amely átsegít a kezdeti időkön.
És a kezdeti idők után a pénz is megérkezik, de ez sok esetben nem 6-8 hónap, hanem akár 3-4 év is lehet!
Valójában ezért inspirál a könyv. Azt érzem benne, amit én is gondolok: a befektetett munka, a jó megoldások, a jó szolgáltatások idővel meghozzák a gyümölcsüket. És azt hiszem, ez kellően jó ígéret arra, hogy az embernek legyen kedve dolgozni, legyen kedve belevágni 2011. utolsó hónapjába, és aztán a nagy bizonytalanságba: 2012-be.
Utolsó kommentek