Lassan két éve használok Androidos okostelefont a Sony-Ericsson (és az LWp lelkes csapata) jóvoltából, amit most is nagyon köszönök. Tavaly szeptember óta van Xperia Arc készülékem, ami mára nem tartozik a legerősebb telefonok közé, de nekem napi használatra, méretre, sebességre nagyon praktikus, gyors és megbízható. Teljesen hozzám nőtt, függőségi viszonyban vagyunk. Megszoktam, hogy látom azonnal a leveleimet, ismét egyre többet használom a Foursquare-t, mostanában sokat használom a navigációt is, szinte már csak ezen olvasok rss-t (illetve ezen, és a Galaxy Tab-on), és persze a Google Naptár integrációval nemcsak a magam programjait látom, hanem a feleségem és az üzlettársam dolgait is.

Az elmúlt két évben lassú forradalom zajlott le: a zsebekbe költözött a számítógép. Mert amit ezek a kis smartmobilok, kicsi kütyük tudnak, na kb. azt tudta az első (még lízingelt!) komolyabb gépem olyan '93. környékén. Illetve ennyit sem... jóval kevesebbet.

Tudom, hogy az okostelefon használattal egy szűkebb, innovatív réteghez tartozom (nem önmagában azzal, hogy van ilyen telefonom, hanem a használat módjával), de azt látom, egyre jobban terjednek ezek a praktikus cuccok. Ma például rá kellett döbbennem: ugyanilyen telefonja van a lányom logopédusának is, mint nekem (illetve neki Arc S-e van, az egyel jobb). És arra a kimondatlan kérdésre, hogy minek ez neki, azt mondta, hogy kell egy eszköz, amivel nap közben is tud internetezni. Vagyis nem csak azért vette meg, mert szép (mert mondjuk szép, lássuk be), hanem a smart funkciók miatt! És ez fontos előrelépés, azt hiszem.

Az internet beköltözött a zsebünkbe, már nem egy helyhez kötött tevékenység - és ez nemcsak nekünk, "szűk rétegnek" egy geek játék, hanem lassan a mindennapok része lesz, egyre több embernek.

Én pedig jól elvagyok a kedvenc okostelefonommal. Igazából csak az NFC hiányzik belőle - de az még úgyis a (közeli) jövő zenéje. De már várom!